Hat évig küzdött titokban a betegséggel a két éve elhunyt Tompos Kátya
Valóságos sokként érte a közvéleményt és a művészvilágot Tompos Kátya betegsége és halála.
Május 30-án még arról adtak hírt a közösségi oldalak, hogy összejött a pénz Tompos Kátya életmentő kezelésére.
2024 nyarán a nyilvánosság teljes kizárásával, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temető 31-es parcellájában a színésznőt.
Édesapja, Tompos Károly villamosmérnök-atomenergetikus a Szovjetunióban tanult, majd Moszkvában dolgozott, ahol megismerte a későbbi feleségét, az orosz Valentyina Szigyelnyikovát. A kiküldetés után Budapestre költöztek, itt született meg a lányuk, Katalin.
A nevét is a családi gyökereknek köszönheti: anyai nagyanyja hívta így, és ez ragadt rá művésznévként. Az orosz nyelv végigkísérte az életét, folyékonyan beszélte.
Tompos Kátya a Szerb Antal Gimnázium után Földessy Margit stúdiójában tanult, majd jött a Színház- és Filmművészeti Egyetem musical szakán Kerényi Imre osztálya. A diploma után a József Attila Színház, majd a Bárka következett, aztán egy évtizedig, 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház tagja volt.
Az országos ismertséget több, egymástól eltérő karakterű munka hozta el. Sokan a Vacka Rádió mese-hangjátéka alatt zárták a szívükbe, mások színpadon látva vagy énekhangját hallva szerették meg. 2009-ben az Eurovíziós Dalfesztiválon a Valami Amerika 2. főcímdalával, a Magányos csónakkal képviselte volna Magyarországot, de a színházi elfoglaltságai miatt végül visszalépett.
Mindeközben a háttérben már évek óta zajlott egy csata, amiről a közönség semmit sem tudott.
Május elején derült ki, hogy az utolsó esély egy drága külföldi kezelés. A család egy ponton úgy érezte, a nyilvánossághoz kell fordulniuk, mert nem volt más választásuk.
Ekkor indult meg a példátlan összefogás:
A remény azonban alig egy napig tartott.
A halálhírt követően a közvéleményt az adományozás sorsa is foglalkoztatta. A gyűjtést kezelő Fábián Juli Emlékalapítvány felajánlotta a visszatérítést, aki pedig nem kérte vissza a pénzét, annak adománya az alapítvány céljai szerint rászoruló zenészek és zeneipari háttérmunkások támogatására maradhat. A nyilvános búcsúra egy gyertyagyújtás adott lehetőséget, miközben kiderült, a küzdelme már hat éve tartott. Egy közeli barátja, Básti Juli még a kórházi ágyánál el tudott tőle köszönni. Az összefogás ereje hatalmas volt, de az idővel vívott harc ekkorra már könyörtelennek bizonyult.