Veszekedni a gyerek előtt? Állítólag mégis szabad. Csak nem mindegy, hogyan.
Egy pszichológus, Laura Markham szerint a neurológiai kutatások szerint ha egy gyerek kiabálást hall, a stresszhormonjai felszöknek. Még egy alvó csecsemő is érzékeli a hangos, dühös hangokat, és a stressz olyan rohamát éli át, amelynek lecsengése időbe telik - írja a YourTango.
Ez a stresszre adott reakció hatással lehet a gyerek fejlődésére, mind pszichológiai, mind fizikai értelemben - derült ki egy 2015-ös tanulmányból, amely kimutatta, hogy az ordítva veszekedős családban felnövő gyerekek másképp dolgozzák fel az érzelmeiket, mint szerencsésebb társaik.
A későbbiekben ezek a gyerekek többek közt szorongóvá válnak és hajlamossá lesznek a depresszióra. Ráadásul, amikor a szülők veszekszenek, a gyerek úgy érezheti, hogy valamiért ez az ő hibája.
Bűntudata lesz, szégyent és más fájdalmas, negatív érzelmeket érez, amelyek még sokáig benne maradnak a veszekedés befejezése után is.
Pontosan ezekben a pillanatokban lenne a gyereknek a legnagyobb szüksége rájuk, hogy stabilitást és vigaszt kapjon.
Egy 2008-as tanulmány így magyarázta ezt:
„A gyerekeknek fontos, hogy érzelmi biztonságban érezzék magukat a családon belül; a szülők konfliktusai, különösen a romboló konfliktusmegoldások aláássák az érzelmi biztonságukat.”
Idővel visszahúzódással és elszigetelődéssel próbál megoldást találni a problémáira, ettől felnőttként képtelen lesz sikeres kapcsolatokat kialakítani.
A konfliktus az emberi lét része, persze nem mindegy, hogyan birkózunk meg vele, és hogyan reagálunk a gyerekek előtt. Mit mondasz, ha úgy érzed, hogy a házastársad nem hallgat rád? Talán elutasító, általánosító kijelentéseket teszel, vagy rosszabb esetben sértegetésbe torkollik a vita?
Akkor nem érhet senkit meglepetésként, ha a 3 éves gyereke az előző esti veszekedés egy részletét ismételgeti, és például azt kiabálja a babájának, hogy Pofa be! - pontosan utánozva a társa hangszínét is, amikor az este így ordított. Ilyenkor fontos leállni, és felmérni, mennyire heves és káros mindez.
A legjobb, ha a szülők megtanulják, hogyan lehet veszekedni anélkül, hogy a vita a robbanásig fajulna, produktívan, tisztelettudó módon bevonva a partnert, miközben az álláspontjukat is megértetik egymással. Minden párnak vannak nézeteltérései. De magától értetődőnek kellene lennie, hogy különbség van a nézeteltérés és a veszekedés között.
A gyerekeknek az a legjobb, ha példát látnak arra, hogyan lehet a nézeteltéréseket kölcsönös tisztelettel és együttérzéssel kezelni, a hibáztatás helyett a megoldásokat keresve.
Így a gyerek megtanulja, hogy a sikeres problémamegoldáshoz hozzátartozik, hogy elgondolkodik rajta, közli az ötleteit a másik féllel, végül pedig meghallgatja a másikat, és tanul tőle.
Ezért a szülők közti konfliktuskezelés a hatékony kommunikációról és a határok fenntartásáról szól.
Hogyan mutathatjuk meg az egészséges konfliktusmegoldásokat a gyerekek számára?
Adunk 12 tippet. Nem baj, ha sorvezetőként használjátok.
1. Próbáld meg a házastársad szemszögéből látni a dolgokat.
Hallgasd meg és ismételd meg, amit a társad mondott, így biztos lehetsz benne, hogy azt érted, amit ő mondani akar, és ő is látja, hogy átment az üzenet.
„Szóval azt mondod, hogy szeretnél egy nagyobb tévét venni, és a dolgozószobába tenni?”, vagy: „Úgy érted, hogy inkább elmennél szombaton horgászni a fiúkkal, és átütemeznéd a terveinket egy másik időpontra néhány hét múlva, amikor nagyban kárpótolsz engem?” A végére jöhet a mosoly.
Fontos, hogy ezek elismétlése még nem megállapodás, csak a másik gondolatainak tükrözése, a tények pontos ismeretéhez.
2. Ne emeld fel a hangod.
Ha eltérő a véleményetek, akkor úgy mondd el a sajátodat, hogy a dühöd ne emelje meg a hangodat.
„Hallom, amit mondasz.... Nekem más javaslatom van. Arra gondoltam, hogy megkaphatnád a nagyobb tévédet, de nem egészen ekkorát. Megbeszélhetnénk erről még egy kicsit?”
3. Szükség esetén tegyél fel tisztázó kérdéseket.
Ne feltételezz, ha gyanús, hogy nem pontosan értitek egymást, kérdezz bele a dolgokba.
4. Ha kell, lassú, mély lélegzetvételekkel csillapítsd le magad.
Ez segíteni fog abban, hogy nyugodt, higgadt és összeszedett maradj, bárhová is fajuljon a vita.
5. Legyél legalább olyan tisztelettudó, mint a munkatársaiddal.
Ugyanilyen tisztelettel bánj a házastársaddal is. Sosem jó, ha azt hallod otthon, hogy a társad szívesebben lenne a kollégád, mint a házastársad.
6. Legyél pozitív, türelmes és figyelmes.
Egy egyszerű köszönöm vagy egy kedves mosoly megváltoztathatja az egész beszélgetés - vagy az egész este - hangnemét.
7. Amikor észreveszed, hogy mindketten ugyanazt mondjátok, ismerd el.
Mondhatsz valami olyasmit, hogy „Úgy tűnik, ebben mindketten egyetértünk.”
8. Ne versengjetek, hogy kié legyen az utolsó szó.
Tényleg nem ez számít. Tudod, okos enged…
9. Vedd észre magadon, amikor növekszik benned a feszültség.
Ha ideges vagy, akkor mondd ki: „Azt hiszem, szükségem van egy kis szünetre, most feszültnek érzem magam, és nem akarok veled vitatkozni.”
10. Legyél az első, aki elnézést kér
Ha gondolkodás nélkül visszacsattansz, vedd észre, és lépj hátrébb. Mondd ezt: „Sajnálom, csak feldúlt voltam. Kérlek, hadd próbáljam meg újra elmondani.”
11. Pozitívan támogassátok egymást, miközben beszélgettek.
Mondjatok olyan dolgokat, mint például: „Ez nagyszerűen hangzik!” vagy „Hűha - értékelem, hogy észrevetted, hogy ezt csináltam.”
Meg is kérdezheted: „Hogy érzed magad ezzel kapcsolatban?” vagy „Mi az, amire most szükséged van tőlem?”
12. Ne őrizz haragot
Egy nehéz beszélgetés végén egy nagy ölelés vagy mosoly azt üzeni a gyerekeknek, hogy nincs harag.
Persze a tippjeink csak akkor működnek, ha mind a ketten eléggé magas érzelmi IQ-val léptetek be a kapcsolatba. Ha a másik fél lesöpri a kulturált vita lehetőségét, ne gondolkozz sokat. A dolgok általában csak rosszabbak lesznek. A váltáshoz ilyenkor, már csak a gyerek érdekében is, nincs mire várni.
