Tóth Gabit sokkal jobban megviselte ez a sok változás az életében, mint azt sejtette volna
„Belepusztulok, hogy nem hiányzom neki” – érzelmes, lelkeket megérintő posztban számolt be az énekesnő az elmúlt napok eseményeiről.
Már meséltem nektek, hogy nagy és fontos dolgok történnek mostanában nálunk… Kicsit tartottam attól, hogy a költözés után az új óvodai környezet teljesen fel fogja borítani Hannikám biztonságérzetét. De valójában engem sokkal jobban megviselt ez a sok változás, mint az ő tiszta, nyitott lelkét.
- írta az énekesnő Instagramon a legnagyobb változással kapcsoltban. A kislányuk ugyanis óvodába ment, és ez felkavarta Tóth Gabi lelkét.
"Nehéz nekem, mert folyamatosan emlékezem az első percekre, amikor először a kezembe adták, amikor először rám mosolygott, amikor először kimondta, hogy anya, az első lépések, az első hajvágás, első, első, elsőőőő… És most már túl vagyunk az első napokon az oviban. Az eszemmel tudom, hogy minden pont úgy történik, ahogy történnie kell. Azt is tudom, hogy a világ legjobb oviját sikerült megtalálnunk számára. Sőt azt is tudom, hogy az a jó, ha nem hiányzom neki, de belepusztulok, hogy nem hiányzom neki"
- írta a blogjában.
"Tudtam, hogy eljön ez a perc, persze, hogy tudtam, de most, hogy itt van, én a beszoktatás alatt gubbasztok a sarokban és életemben (illetve a Hanni életében először) feleslegesnek érzem magam. Tulajdonképpen abban sem vagyok biztos, hogy a beszoktatás arról szól, hogy ő „beszokjon”, vagy hogy én szokjam a gondolatot, hogy a kisbabám már kicsi lány, akinek már nem csak én leszek a barátnője és a nagymamák, meg a tesóm, hanem lesznek kicsi barátnői."
- folytatódik a blogposzt.
"Azonnal megölelt egy kislányt, amitől persze összerándult a gyomrom, hogy úgy érzi-e majd az óvó néni, hogy a lányom már az első nap „molesztálja” a többieket, mint azt a „kedves” anyuka megjegyezte pár hete a játszótéren. De az óvó néni csak kedvesen mosolyog és megnyugtat, hogy ez így jó, ahogy van, és van még pár érzelmesebb kisgyerek a csoportban, aki gyakrabban fejezi ki a szeretetét, mint a társaik. Hirtelen elkezdtem vágyni a gyerekem ölelésére és csak sóvárogva nézem, hogy épp más kapja. Jaj, úgy kavarognak bennem az érzések."