Tényleg csak akkor lehet maradéktalanul boldog egy család, ha minden gyereknek külön szobája van már születésétől fogva?
Egy seattle-i anya őszinte vallomása valóságos lavinát indított el.
A nő a The Atlantic hasábjain tálalt ki arról a dilemmáról, ami családok ezreit érinti.
– írta Annie Midori Atherton.
Annie számára a gondolat szinte elviselhetetlen.
– vallotta be.
Sok szülő érez Annie-hez hasonlóan, különösen a nagyvárosokban, ahol sokkal drágább az élet.
De miért lett ennyire fontos a külön gyerekszoba? Annette Lareau, a Pennsylvaniai Egyetem szociológusa szerint ez a gyakorlat mára egy „normatív ideállá” vált: egy olyan elvárássá, amire sokan vágynak, de nem mindenki engedheti meg magának.
A számok érdekesek. Míg 1960-ban egy átlagos amerikai gyerekre mindössze 0,7 hálószoba jutott, ez a szám 2000-re 1,1-re nőtt Michael J. Rosenfeld, a Stanford szociológusának adatai szerint. Arthur Acolin ingatlanpiaci professzor friss elemzése pedig kimutatta, hogy a gyerekes családok több mint fele ma már elvben biztosíthatna külön szobát minden csemetének. A vágy pedig óriási: a Sleep Foundation felmérése szerint azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei közös szobán osztoznak, több mint 70 százaléka szeretne nekik külön szobát adni.
Pedig a külön gyerekszoba viszonylag új jelenség. A 19. század előtt a legtöbb családban teljesen természetes volt, hogy mindenki egy térben aludt.
Úgy tűnik, a brutális társadalmi nyomás ellenére a gyerekek a saját tér nélkül is tökéletesen jól boldogulhatnak.
A gyereknevelés lényege, különösen kisgyermekkorban nem a külön szoba, hanem egy sor ennél fontosabb tényező: a szeretet, a következetesség, a családi béke, a nyugodt alvás, a figyelem, a megfelelő táplálkozás, szükség esetén az orvosi ellátás stb.
Via The Atlantic
