Magányos voltál gyerekként? Felnőttként nagyobb eséllyel fenyegethet ez a nagyon súlyos állapot
Ha gyerekkorodban az összes barátod a plüssmacid volt, lehet, hogy a nehézségeknek még nincs vége. Egy új kutatás ugyanis kimutatta: a gyerekkori magány nemcsak a mentális egészségünkre nyomhatja rá a bélyegét, hanem a fizikai állapotunkat is képes hosszú távon megtörni.
A magány ára: testben és lélekben
A JAMA Network Open folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint azok a gyerekek, akik gyakran érezték magukat egyedül és nem voltak közeli barátaik 17 éves koruk előtt,
Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy a Z generáció 80 százaléka érzi magát elszigeteltnek, ami kétszerese az idősek körében mért aránynak. Az Alfa generáció tagjai pedig közben egyre nehezebben kötnek új barátságokat a magány-járvány idején. Korábbi kutatások rámutattak: a gyermekkori magány 117 százalékkal növeli annak esélyét, hogy valaki pszichotikus epizódot éljen át felnőttkorában.
Mi történik az agyban?
A kutatás szerint a magányos gyerekek gyakran olyan megküzdési stratégiákat alakítanak ki, amelyek hosszú távon ártalmasak.
– írták a kutatók.
A folyamatos feszültség és rossz hangulat miatt sérülhetnek a kortárs kapcsolatok, pedig ezek kulcsszerepet játszanak a kognitív fejlődésben. Emellett a gyermekkori magány az agyat fizikailag is támadhatja: emelkedett kortizolszint, a szimpatikus idegrendszer túlpörgése, a hippokampusz károsodása, oxidatív stressz és az immunrendszer működésének felborulása mind ide tartoznak.
növelve a kognitív hanyatlás és a demencia kockázatát.
Amit már tudtunk a felnőttkori magányról
Eddig is ismert volt, hogy a felnőttkori magány összefüggésben áll a szellemi leépüléssel. Egy amerikai vizsgálat például kimutatta: azoknak, akik magányosnak vallották magukat, magasabb volt a kortikális amiloid szintje – ez a fehérje az Alzheimer-kór egyik jelzője. Egy 2017-es tanulmány szerint pedig
A mostani kutatás azonban az első, amely kifejezetten a gyermekkori magány és a kognitív hanyatlás kapcsolatát vizsgálta.
Van kiút?
A kutatók remélik, hogy eredményeik hatására a közegészségügyi programok nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a gyerekkori magány megelőzésére és kezelésére. Ez hosszú távon nemcsak a lelki jólétet, hanem az agy egészségét is támogathatná. Lehetséges stratégiák: több lehetőséget teremteni a társas kapcsolatokra, fejleszteni a szociális készségeket,
A WHO szerint a magány annyira káros az egészségre, mintha valaki naponta 15 cigarettát szívna el. Vagyis a magány nem pusztán kellemetlen érzés, hanem az egyik legkomolyabb közegészségügyi kihívás, amellyel ma szembe kell néznünk.