INSPIRÁLÓ

Legyen a tavalyi csúnyapulcsid az idei csomagolópapírod! Tippek a környezetbarát ajándékcsomagoláshoz!

Hogyan hasznosítsuk újra a házhozszállítós dobozokat, pecsétes terítőket vagy a gyerek százharmickettedik csodálatos rajzát?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. december 18.


Megosztom
Link másolása

Minek kellett megvenni ezt a szemetet? - kérdezzük hangosan vagy hangtalanul a rövid életűnek, esetleg csak simán porfogónak vélt karácsonyi ajándék láttán. Környezettudatos olvasók sokszor már a csillogó, szalaggal átkötött, kísérőkártyával és plusz karácsonyfadísszel is megfejelt csomagolástól is karbonláb-viszketést kapnak. Utóbbi társaságnak mondjuk általában igaza van: az ajándékcsomagolás a szemétgyártás magasiskolája, hiszen az átadástól számított 2 percen belül már csak kukába kívánkozó papírfecnikről és tépett zsinórokról beszélünk.

De mit lehet ez ellen tenni?

Ne csomagoljunk???

Aki kapott már szépen becsomagolt, figyelmes és személyes kis szöveggel ellátott apróságot és nagy értékű, de csomagolás-és odafigyelésmentes ajándékot, az tudja, hogy előbbi mennyivel nagyobb örömöt tud okozni.

Szerencsére a két véglet között van némi átjárás, lehet úgy csomagolni szinte bármilyen ajándékot, hogy meglegyen a meglepetés, az extra figyelem érzése, mégse terheljük vele a környezetet.

Ráadásul sokszor még csak ki se kell ezért tennünk a lábunkat a lakásból!

FIGYELEM! Idő szűkében lévők görgessenek a cikk végére, nem szeretnénk az értékes csomagoló-idejüket feleslegesen rabolni!

Örkénytelen dobozolás

Akinek nincs legalább egy, de inkább 4-5 darab kartondoboza jelenleg is a háztartásban, annál vagy nemrég járt a szelektív kukásautó, vagy már elhasználta az aktuális adagot gyújtósnak/szezonálisan nem kellő ruhák tárolójának/gyerekházikónak. A kartondoboz-legyen az lábbeli, pelenka vagy netről rendelt bármi csomagolása- a fogyasztói társadalom egyik legőszintébb szimbóluma. A covid alatt ugrásszerűen megnövekedett online vásárlási kedv ugyan lecsengőben van, a karácsony előtti időszakban így is sokan nyúlnak az egyszerűbb és kényelmesebb megoldásért, még akkor is, ha sokszor nem az, nem akkor és nem úgy érkezik meg az ajtó elé, ahogy arra a netes megrendelésnél számítottak.

Doboz tehát valószínűleg van otthon. A kérdés csak az, milyen állapotban.

Értelemszerűen kevesen fogják eredeti, házhozszállítós dobozában átadni az adott ajándékot- egyrészt muszáj meggyőződnünk arról, hogy az van a dobozban, amit rendeltünk, másrészt a számlák, a kísérőlevelek (és töltőanyagok, reklámok, termékminták)természetesen nem képezik az ajándék szerves részét. Ha viszont a dobozt erre alkalmas eszközzel, türelmesen és odafigyelve nyitottuk fel, az igazi összképhez tökéletes vázat adhat ez a hajtogatott, masszív karton tárgy. Ha az ajándék mérete megkívánja, és szükségünk van töltőanyagra, gondolkozzunk környezetbarát fejjel.

Kertes házzal vagy közeli közparkkal rendelkezők tehetnek bele fenyőágakat, borostyánt, többgyerekes családok a Mikulástól kapott arany virgácsokat tudják ilyenkor hasznosítani, adócsalók beizzithatják az iratmegsemmisítőt…kinek miből van otthon feleslege.

A külső csomagolásnál is dolgozzunk abból,  ami otthon fellelhető. Legegyszerűbb, ha van olyan dobozunk, amiről sikerült nyomtalanul eltüntetni minden logót, fényes ragasztószalagot és egyebet, ezeket ugyanis elég egy fekete alkoholos filccel az ajándékozott ízlésének megfelelően kidekorálni (vagy csak ráírni a gondolatainkat, és akkor a kísérőkártyát is kipipáltuk). Mehet rá pár fenyőág és masni helyett kenderzsineg, és kész is vagyunk. Persze ha valakinek ott áll az évek alatt felhalmozott karácsonyi (vagy ünnepsemleges mintájú ) csomagolópapír, műanyag masni, szatén szalag és csillámba hempergetett képeslap, az első körben azokat használja el.

Ráérősök fehér ceruzával vagy akril filccel mézeskalács házikót is varázsolhatnak a pucér kartondobozokból, amelyeknek pedig nem sikerült maradéktalanul leszedni a logóit vagy megcsúszott a sniccer a vágáskor, a kisebb, ép részeit használjuk fel névkártyának.

Az ajándék karosszériájának tuningolása egyébként idő és csomagolópapír híjján is egyszerűen megoldható, csak nézzünk körül a ruháink között.

Furoshiki és barátai

Természetesen nem a szennyeskosárra utaltunk, hanem azokra a vastagabb, akár kötött ruhaneműinkre, amik talán már évek óta várják, hogy valaki azt az egy szem lyukat befoltozza rajtuk, vagy hogy az ujjából majd egyszer sikerüljön kivenni az ecetes ollóért kiáltó marhapörkölt foltot. Ezeknek a daraboknak ugyanis a nagy része még teljesen ép, és remekül felhasználható az egyik legfenntarthatóbb csomagolási technikához, a furoshiki-hez!

A furoshiki ugyanis nem egy japán anime film, hanem az a falatnyi (vagy sokszor lepedőnyi) textildarab, amiben régen a japánok a közfürdőbe járva a ruháikat hordták. Vagy az ebédjüket őrző dobozkáikat. Vagy bármit, amit nem akartak puszta kézzel vinni.

A furoshiki használata a fenntarthatóság előtérbe kerülésével hamar újjáéledt, immár leginkább szatyor és ajándékcsomagolás alternatívaként.

Egy cikkcakk ollóval vagy egy körsniccerrel gyorsan négyzetes elemeire szedhetjük a menthetetlenül pecsétes abroszt vagy más, jobb sorsra érdemes  textilneműnket, hogy a különböző dobozokat be tudjuk velük borítani.

Akinek pedig nincs kéznél ilyesmi, de mondjuk kötött pulcsi, sál vagy sapka terén van mitől megválnia, az vegyen egy mély levegőt, és vágja szét azt a helyenként foltos vagy lyukas kötött holmit, és használja fel! Kardigánok ujjába például remekül lehet üvegneműt csomagolni, legyen az bor, házi pálinka vagy instant házi sütikeverék egy csinos befőttesüvegben, de a már említett dobozok is pikk-pakk bevonhatók a tavalyi csúnyapulcsi-nap azóta sem hordott résztvevőivel.

Ha pedig az ajándék valamilyen ruhanemű (sapka, sál, kesztyű, ing), fordítsuk meg a technikát: töltsük meg a textilt egy zacskó keksszel, diákcsemegével vagy más aprósággal! A csomagolás, mint a benne foglaltakkal egyenértékű ajándék persze nem csak ruhanemű, hanem más, praktikus tárgy is lehet: például egy szép kosár.

Kosarat adni nem mindig rossz dolog

Az ünnepek alatt sokan sok helyen adnak és kapnak ajándékot, emiatt aztán valós problémát jelent a sok csomag biztonságos szállítása. Az adott ajándék oda-, a kapott ajándék hazajuttatása sokszor okoz fejtörést, ezen viszont könnyen segíthetünk azzal, ha rögtön egy szép szállító eszközbe csomagolunk!

Egy füllel ellátott vessző, drót vagy pamut kosár, egy menő mintájú vászontáska egyszerre tud szép csomagolás és praktikus szállítóeszköz lenni, hazaérve pedig tovább használható eredeti funkciójának megfelelően.

Családok gasztro-csomagjainak egyébként az egyik legpraktikusabb csomagolása egy szép faláda vagy masszívabb gyümölcsös rekesz, melyet akár állandósíthat is az adott rokonság: mindenki az előző évben kapott rekeszben adja a következő évi ajándékot.

Jó hírek hozója

Sokan vannak, akiknek az újságolvasás életük egy részében/egészében még nyomtatott, papír alapú sajtótermékeken keresztül történt. Ezek felhalmozása egyeseknek hobbi, másoknak viszont sokszor már kényelmetlen.

Utóbbi csoportnak ajánljuk, hogy az 1990 óta felhalmozott Garfield, Nimród vagy a női magazinoktól úgy vegyen könnyes búcsút, hogy közben jót tesz a környezettel is: használja fel őket ajándékcsomagolásra!

Az ajándékozott érdeklődésének és humorának biztos ismeretében nyugodtan csomagolhatunk kitöltött sudoku lapokra, gasztro újságba vagy Ifjúsági Magazinba, de a belsős poénokra vevő ismerősöknek akár Playboy-ba vagy fesztiválfüzetbe is rejthetjük az ajándékot.

Az újság szöveges részekből kihúzhatjuk/bekarikázhatjuk személyes üzenetünket, vagy csak az ajándékozott nevét, a képes részekre plusz elemeket rajzolhatunk, a maradékból pedig hajtogathatunk a kész csomagra szalagcsokrot is.

Akinél halmokban áll a gimis énekkaros kotta, régi határidő napló vagy a gyerek kiapadhatatlan alkotókedvének csillió 2D-s megnyilvánulása, és nem köti őket minden egyes darabhoz elszakíthatatlan érzelmi szál, azok nyugodtan ritkítsák a készleteiket.

Mielőtt a papírgyűjtésen, a szelektívben vagy a bogrács alatt végeznék kétsíkú életüket, még mindegyiknek adhatunk egy utolsó hasznos feladatot.

Rövid összefoglalás azoknak, akiknek nem volt idejük a cikket elolvasni

  • Használjunk fel bármit, ami otthon van, legyen az régi csomagolópapír, füles kosár vagy lyukas pulóver!
  • Ha nincs otthon semmi (de van! ), akkor első körben kérdezzük meg a szomszédot, neki nincs-e ezek közül bármelyik, amitől szívesen megszabadulna! A körforgásos gazdaság a környezetvédelem egyik alapköve!
  • Ha mégis úgy alakulna, hogy új, boltban vásárolt csomagolóanyagot kell vennünk, válasszuk a tartós és környezetbarát megoldásokat, mint a textil zsákok, fém dobozok vagy természetes alapanyagú kosarak.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
Felrobbantotta az internetet az amerikai fiú, aki magyarul próbál rendelni egy gyorsétteremben - videóval!
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézte a felvételt!

Megosztom
Link másolása

Aki próbált már külföldön valamelyik gyorsétterem autós részén rendelni, az tudja hogy elég embert próbáló feladat megérteni, mit is mond vagy kérdez éppen az éttermi dolgozó a furcsán minden eltorzító headsetben. Nem csoda, hogy csak azok vállalkoznak erre, akik tényleg jól beszélik az adott nyelvet. A többség inkább besétál és úgy veszi meg az ételt.

Nem így egy amerikai férfi, aki úgy döntött, magyarul fog rendelni egy magyar gyorsétterem drive részén.

A rendelés videója alig 24 óra alatt közel 100.000 megtekintésnél jár, és egyszerűen mindenki imádja!

@exotranq That was great practice! Let me know how I did thank you @Burger King for the meal! #fyp #xyzbca #hungary #american #language #viral #challenge #food ♬ original sound - exotranc

A több száz kommentelő dicséri a fiú bátorságát, hogy ezt a nyelvet tanulja:

„Elképesztő, hogy sokakban van ambíció egy ilyen kis ország ilyen nehéz nyelvét megtanulni . Gratulálok, nagyon jó volt! ” - írja egyikük.

„Nagyon szépen beszélsz viszont a legjobban a kedvességed és a tiszteleted ” - tette hozzá egy másik néző.

„Úriember vagy, rengeteg magyar nem képes ilyen illedelmesen rendelni! Csak így tovább!” - írta egy harmadikuk.

Volt, aki még ennél is tovább ment: „Jobban beszélsz, mint sok magyar, gratulálok”.

Szerinted is ügyesen rendelt vagy még lenne mit gyakorolnia?


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - nem hittem a szememnek: így néz ki a szerződés, ha a brit királyfi a tulaj
A vidéki Anglia bája lenyűgöző, főleg, hogy végre becuccolhattunk a farmházba, ami félig üresen is rabul ejtett.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A szerződés és a marketplace

Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy a miénk lesz a ház. Van az a helyzet, amikor már annyira belefáradsz valamibe, hogy elfelejtesz örülni a jó hírnek is. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy utána aztán folyamatosan örülsz. Mindennek. Minden pillanatban.

Igazán akkor fogtam fel, hogy tényleg igaz, és Vilmos herceg háza a mi otthonunk lesz, amikor

postai úton megérkezett egy nagyon vaskos boríték, benne egy 20 oldalas szerződéssel, súlyos, merített papíron, kemény, fényes borításban. Ennek a második oldalát foglalta el félig a herceg neve és címeinek felsorolása

ott, ahol a tulajdonos nevének kell állnia. Nem emailben küldtek át két oldalt, nem egy géppapírra nyomták és adták a kezünkbe - ami megjárja a trónörökös hivatalát, annak úgy is kell kinézni, mint ami ott járt. Drága papír, elegáns dizájn, alapos leírás:

Így érkezett meg a szerződés, ez a fedőlapja

Az a gondolat, hogy a herceg saját maga hagyta jóvá, hogy Molli kutyusom (név szerint is megemlítve a szerződésben) velem éljen a házban, kifejezetten megnevettetett. Szinte láttam magam előtt, ahogy Katalinnal egy este megbeszélik: Figyu, lenne itt egy bérlő, van neki egy Molli nevű kutyája, megengedjük, hogy bevigye a házba? Hát - fordult képzeletemben Vilmoshoz Katalin -, egyetlen kutya, ha jól nevelt, nem okozhat akkora kárt, és mi is mennyire szeretjük a sajátunkat, aki Lajoska ágyában alszik. A nagyid meg egyenesen bolondult a kutyákért… Rendben, akkor aláírom a szerződésüket, de lovat nem tarthatnak! - adta meg magát Vilmos.

Hogy mire tért még ki a szerződés? Mindenre.

Nem tudnál olyat kérdezni, amire ne lenne benne egy passzus.

Sőt, mellékletek is érkeztek, azok is huszonoldalakkal, bennük a ház különböző felméréseinek az eredményei szerepeltek, hivatalos, céges aláírásokkal. Még arra is kitértek, hogy a farmon a felmérések szerint korábban hol találtak azbesztet és azzal mi történt. Eléggé megnyugtató volt olvasni.

A farmház az átadáskor egészen üres volt. Úgy értem, hogy teljesen, leszámítva a konyhát, ahol volt szekrény meg fiókok, de ahogy írtam, nem volt se tűzhely, se hűtő, se mosógép, egyáltalán nem volt semmi.

Az angol házakban megszokott beépített szekrények sem könnyítették meg az ember dolgát, pedig legalább a hálóban jól jöttek volna.

Azt nem mondom, hogy eredetileg sem voltak, mert láttam már néhány György-korabeli házat belülről, és bizony de. Csakhogy ezt a miénket néhányszor már átépítették, és valahogy mindig egyre kevesebb dolog maradt benne.

A csodálatos fával burkolt ablakfülke csak a nappaliban élte túl a XX. századot,

a többi szobában szépen lefejtették a falról, a belső spalettákkal együtt. Gondolom, egyszerűbb volt, mint felújítani, vagy kicserélni az elkorhadt részeket.

Az ajtók eredetiek, a zárszerkezetekbe bele lehet szeretni

Hasonlóan jártak a kandallók is. Eredetileg minden szobában volt egy-egy, de a központi fűtés beszerelését követően egyszerűen legipszkartonozták őket (a beugrók árulkodnak a helyükről), csak a nappaliban hagyták meg, bár nem a régi, embermagas, besétálható méretben, de betettek egy cuki öntöttvas kályhát. Na nem nagyon nagyot, ha a fahasáb 25 centinél szélesebb, azt már nem rakod bele sehogysem.

Azóta voltam a két szomszéd bérlő házában is, ők ebből a szempontból szerencsésebbek, ugyan bejátszották hozzájuk is a vaskályhát, de

meghagyták az eredeti kandallókat, azokat az óriásiakat, amikbe tényleg be lehet sétálni, és az egész mikulás-sztori a kéménnyel sokkal érthetőbbé válik:

Hosszúhétvége után, egy kedd délelőtt vehettük át a kulcsokat. Előzőleg eléggé el voltam keseredve, hogy az első napokban még aludnunk is a földön kell majd - azzal vigasztaltam magam, hogy legalább süppedős padlószőnyeg fedi a padlót, sem fázni nem fogunk, sem nyomni nem nyom majd annyira.

De végül nem kellett a földön aludni, mert a szerencse megint ránk mosolygott:

pont a kritikus hétvégén volt hatalmas leárazás a helyi bútorbolt online részlegén. 20 százalék mindenből! Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk magunknak összerakni a legolcsóbb, de a lehetőségekhez képest legkényelmesebb ágyat.

Én egy fekete vaságyat választottam, mert előzőleg ehhez hasonlóakban aludtunk, amikor a hercegség más, többszáz éves kis házaiban nyaraltunk. Mondjuk azok az ágyak legalább 100 évesek voltak :) A házhozszállítás is ingyen volt, és keddre kértük.

A lányom talált az egyik használt cuccokat kínáló csoportban egy csodás étkezőasztalt negyed áron. Lecsaptunk rá.

Tovább böngészve a marketplace-t, felbukkant egy villanytűzhely. Kicsit használtas, de az eladó azt mondta, hogy fél éves. Negyedáron? Naná, hogy kell!

Nemsokára feltett valaki egy eladó mosógépet. Ráírtunk, adja, mondta, de csak pénteken, mert még használja. Ha használja, az jó hír, akkor üzemképes. Semmi gond, péntekig megleszünk mosás nélkül! Két órával később ugyanő meghirdetett egy hűtőt is. Hűtő 60 fontért? Már repült is az email. Hát, kicsit bizalmatlan lett, hogyhogy nekünk minden kell, de aztán az előleg átutalása után megnyugodott. Csakhogy a hűtő is csak pénteken érkezik majd. Ezen kicsit elgondolkoztunk. Végül is három és fél nap hűtő nélkül még kibírható. A vaj nem romlik meg a kilencven centis kőfalak mögött, a tojás sem, tejet meg majd nem iszunk, a mélyhűtött borsónkat pedig otthagyjuk a másik lakásban. Majd örül neki, aki utánunk jön. Ha a többi ételt mindig frissen vesszük, simán megleszünk.

Ez a használtcikk piac itt nagyon komoly dolog. Konkrétan bármit kifoghatsz a helyi lakosok zárt csoportjában, még nem is kell a marketplace-re menned.

Láttam már egy teljes 1800-as évekbeli optikus szettet a hozzá tartozó gyönyörű eredeti fadobozban, antik traktort (ebbe konkrétan beleszerettem), ingyen elvihető zongorát és rengeteg szép viktoriánus bútort.

Persze eladó a ballagási öltöny is épp úgy, mint a megunt szörfdeszka, csak résen kell lenni, mert a legjobbakat nagyon hamar el is viszik az ember orra elől.

A csodálatos traktor, ami mindenki fantáziáját meg tudja mozgatni

Mindenesetre a költözés napjának estéjén már nem voltam teljesen kétségbeesve. Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Igaz, hogy ez a mondás már nem állná ki a modern idők próbáját, de ez jutott eszembe, tisztelegve az ősök előtt, akiktől évtizedekkel ezelőtt hallottam. Ezt a házat ők is nagyon szeretnék, ebben biztos voltam.

@ourcornishfarmhouse The details of our garden #fyp #cornwall #garden #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou #viral ♬ som original - gii

Ahhoz képest, hogy nyolc hónapot húztam le egy teljesen berendezett házban, amiben minden volt, ezért nem kellett venni még egy kanalat sem, a pakoláskor kiderült, hogy meglepően sok cucc gyűlt össze végül. Nem fért be a bőröndbe, főleg a konyhai dolgok: egy teljes sorozat fűszer, tortaformák, kézi robotgép, kávéfőző, olajak, lekvárok, cuki poharak, kedves bögrék, formás teáskanna, a karácsonyi bejgli sütéséhez vásárolt sodrófa, és még rengeteg minden várt becsomagolásra, nem is vettem észre, hogy ennyi dolgot összehordtam már. Persze amikor bevittük Vilmos herceg házába, szinte elveszett benne mindez.

Körbenéztem, hogy állunk: a ruhák a bőröndben maradnak, a nappali totál üres, van még egy szobánk, ami teljesen üres, a hálókban egy-egy ágy.

Most egyelőre ennyi volt a bútorozás. Vízforralót, kenyérpirítót és mikrót vettünk, tehát a konyha üzemelni fog addig is, amíg a bele való nagygépek felszabadulnak és ideérnek.

A délután és az este az ágyak összeszerelésével telt. Még jó, hogy a nap csak fél tízkor ment le, így nem tűnt olyan későnek, amikor végeztünk. Épp csak besötétedett. Estére eléggé fáradtan, de nagyon elégedetten számoltuk meg a sarkokat a hálószobában, hogy amit álmodunk, az valóra váljon. De tökre nem emlékszem, mit álmodtam. Lehet, már valóra is vált?

Folytatás jövő vasárnap, amikor Viktória királynő lábnyomába lépünk.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - ilyen az élet magyarként a brit trónörökös birtokán
Mindig is imádtam a vidéki Angliát, de sosem gondoltam, hogy egyszer egy igazi farmházban élhetek, ráadásul Viktória királynő lábnyomában járva.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem postai címe, hanem neve van? Elmesélem.

A házkeresés - 1. rész

Amikor kiköltöztem Angliába, csak néhány hétre jöttem. Sok dolog történt előtte, már nem segített az sem, ha napi 7-8 kilométert gyalogoltam a közeli erdőben a kutyámmal, szóval változtatni kellett. Kapóra jött, hogy a gyerek épp akkor indult vissza Cornwallba az egyetemére, csatlakoztam hozzá.

Cornwallt úgy képzeljétek el, mint a horvát tengerpart legfelkapottabb partszakaszát, vagy a Balaton-felvidéket. Ez Nagy Britannia legkedveltebb nyaralóhelyeinek egyike, ha nem pont a legmenőbb. Nyaranta a félmillió lakos mellé megérkezik még egymillió látogató, valójában a mezőgazdaság mellett a turizmus élteti. Az ügyesek összefuthat itt Jason Momoával, aki most építi éppen a házát, Stanley Tuccival, aki jó ideje itt él, Cate Blanchett miatt ki vannak a szomszédok, mert olyan zajjal alakíttatja át épp az otthonát, hogy nem lehet megmaradni a közelében, van nyaralója itt Jamie Dornannak, és pont a napokban járt erre a Pókember és a csaja is (Tom Holland és Zendaya). A helyiek alig kapják fel a fejüket, ha mellettük harap bele a pasty-ba Sofia Vergara, ha Dua Lipa haját fújja a szél előttük, amíg a tengerben gyönyörködnek, vagy a boltban összefutnak Warwick Davisszel, maxi azon, hogy milyen menő a segway, amin mászkál. Ja, és természetesen magával Vilmos herceggel is össze lehet akadni, például a strandon.

Ennek megfelelően még a kertek fáskamrái is kiadóakká válnak nyaranta, nem véletlenül tűnik lehetetlennek, ha lakást akar itt valaki találni.

Van egyébként, szép is rengeteg, de extrém drágán és csak rövidtávú megoldásokat kínálva, az Airbnb mindent visz.

Szerencsére amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözöm, már kifutott a szezon, gondoltam, hogy ha a turisták hazamennek, és a tulajok kiadják télire a nyaralóikat, azzal elleszek, amíg kell. Napokig kerestem, kerestünk, írtunk minden létező fazonnak, akinek az Airbnb szerint a következő hónapban üres volt a lakása, de mindenhonnan lepattantunk. Végül egy olyan városban találtunk kiadó lakást néhány hétre, amiről sosem hallottam előtte, hiába jártuk Cornwallt már 10 éve nyaranta, ez valahogy teljesen kiesett. Oké, nézzük meg, mit nyújt a következő egy hónapra ez a hely - gondoltam kevés lelkesedéssel.

Vicces volt, mert első pillantásra beleszerettem, pedig mindenben más volt, mint amiért addig rajongtam Cornwallban.

Nyüzsgő, laza, bohém település a nyugati parton (mások szerint északin, ezen mindig jót lehet vitázni), tele fiatallal, tele szörfössel, tele élettel, tele mosollyal, tele kutyával, tele stranddal.

Nyolc strandja van konkrétan, és mind gyakorlatilag a városban.

Az első sokk a bolt parkolójában ért, amikor kiszálltam a kocsiból mindjárt a legelső napon. Az a kilátás a tengerre azóta is a telefonom háttérképe.

Éreztem, hogy én innen nem akarok elmenni, én ebben a városban akarok élni. Csakhogy ez itt édeskevés, hiszen csak néhány hétre sikerült megoldani a lakáshelyzetet. Aztán, épp mielőtt hazaindultam, a kiköltözés előtti napon szólt vissza az ügynök, hogy a tulajdonos beleegyezett: mégis maradhatok tovább a teljesen berendezett lakásban, egészen március 8-ig. Winter let - tanultam meg a szót. Megkönnyebbültem: a március még nagyon messze van.

Októberben elkezdtem nézegetni az ingatlanos oldalakat, a hosszútávra kiadó lakásokat.

Akkor döbbentem rá, hogy mit is jelent pontosan az a lakhatási válság, amiről egész Európában beszélnek.

Hogy alig van hosszútávra kiadó lakás. Hogy ami mégis kiadó, az elképesztően rossz állapotban van, lelakott, dohos és csillagászati összegeket kérnek érte. Már viccelnek is vele az ingatlanügynökök. Körbevisznek valami házban, mutatják az ablaktalan másfél négyzetméteres helyiséget, majd kacsintva mondják, hogy Londonban ezért 800 fontot kérnek. De nagyon nem vicces. Mert tényleg így van.

Maguk az ingatlanok is nagyon mások, mint amiket otthon megszoktunk.

Először is minden elképesztően kicsi. De tényleg. A két hálószobás (plusz nappali) kertes sorház 50-60 négyzetméter. Maximum. A három hálós néha eléri a 75-öt. De csak néha.

Ha valaki bérelni szeretne, ne lepődjön meg, ha az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 175 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny és meredek lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a konyha mennyezeti részén, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Mellesleg azt is elárulják, hogy régen a halottakat is ott engedték le, ha az élet úgy hozta.

Folytatás jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - fekete-arany címer és magánút vezet a házig, de akadt néhány probléma
Mindig minden az utolsó pillanatban jön össze: megkaptam a házat, de micsoda kanyarral! Lesznek képek és egy kicsit Vilmosról is mesélek.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Megvan a ház!

Ahogy a múlt héten írtam, nagyon nem egyszerű a lakáskérdés Cornwallban. Az első hónapokban még lelkes voltam, minden szebb meghirdetett lakásban láttam magunkat, de egyiket sem én (vagyis a kutyával együtt mi) kaptam meg. Aztán egy jóindulatú ügynök felvilágosított:

egy-egy lakásra minimum 40, de sokszor 80 jelentkező jut. Közülük egy lesz az a szerencsés, aki kibérelheti, a többiek gyakorlatilag egy az egyben mennek rá a következő kiadó lakásra.

Azok vannak jobb helyzetben, akik épp bérlők, és van hol kivárniuk, amíg rájuk mosolyog a szerencse. Én, a magam winter let megoldásával nem tartoztam közéjük…

Márciusban kikönyörögtem egy újabb hónapot a tulajtól. Aztán áprilisban egy utolsó 30 napot.

Addigra már eléggé feladtam, hogy itt éljek, kezdtem látni magam újra otthon. Elfáradtam.

Április 20.-án (hogy Cseh Tamást idézzek) nem lehet tévedés, ott volt a hirdetés. Egy kiadó ház a város mellett, a fotókon azok az ablakok, amelyeket annyira imádtam, tágas terek, oké, fullra üres konyha, még tűzhely sem volt benne, de nem érdekelt.

Ez a házunk! - küldtem át a hirdetést a lányomnak. Itt van!

Jelentkeztünk rá.

Az üres konyha, a gyönyörű, fekete kőlapokkal a padlón

Azzal együtt három lakás volt még játékban. Kettőt már láttam. Az egyikből visszaszóltak, hogy sajnos, nem én kapom. A másik egy apró sorház, zsúfolt környék, fekete, csillámos, smirgli-szerű tapétával borított pici fürdőszoba, a fedett teraszt szobaként számolták be. Amint megtudta a tulaj, hogy az előző években nem Angliában dolgoztam, sőt valójában most is távmunkában dolgozom, köddé vált és többé nem volt elérhető. Már csak az a ház maradt, amire a legkisebb esélyt láttam, de a legjobban vágytam.

Egy héttel később írtak a Cornwalli hercegségtől, hogy beválogattak azok közé, akik megnézhetik a farmházat. Túl voltunk az első rostán!

De mi is valójában a Cornwalli hercegség (Duchy of Cornwall)?

Ez Vilmos herceg magánvagyonának kezelője, annak a vagyonnak, ami nemrég még Károly herceg magányvagyonának számított.

A Cornwalli hercegséget 1337-ben alapította III. Edward, hogy anyagi függetlenséget biztosítson fiának, a Fekete hercegként is emlegetett trónörökösnek (lásd a Lovagregény című filmet). Egy korabeli oklevél rendelkezett arról, hogy Cornwall összes jövőbeli ura az aktuális uralkodó legidősebb fia, vagyis a trónörökös legyen.

És hát Angliában élünk, itt egy 687 éves rendelet természetesen még érvényben van.

Erzsébet királynő idején Károly volt a cornwalli herceg, aki ráadásul egy rekordot is fenntart: ő viselte eddig a leghosszabb ideig ezt a címet. A jelenlegi herceg pedig Vilmos maga. Ő a 25. a birtok történetében.

A hercegség 7 538 hektár földterülettel rendelkezik, van kb. 50 farmháza, amibe hosszú távú bérlőket fogad, ők többnyire a házhoz tartozó földeket is bérlik, a bérlők ritkán lépnek le, ezért üres ingatlant kifogni elég nehéz.

A Duchynak van még számos nyaralója, melyeket jó pénzért bárki kibérelhet. Ezek azért elég jól néznek ki:

A Duchy of Cornwall Lostwithielben található nyaralóházainak egyike (Penlyne)

Plusz a herceg fennhatósága alá tartoznak a helyi bányák és Cornwall teljes tengerpartja is. Nemrég történt, hogy egy befektető a tökéletes és elvehetetlen panoráma érdekében közvetlenül a szirtekre akart építeni egy hotelt, emiatt nekilátott a terület átalakításának, omlásveszélyt okozva és veszélyeztetve az ott élő madarak fészkelő helyét.

Miután hiába tiltakoztak a helyiek az önkormányzatnál, levelet írtak Vilmos hercegnek, aki hallva a természetkárosítást, egy mozdulattal leállíttatta az egész építkezést. Ilyen is van…

Mindenesetre a Cornwalli hercegségből származó bevételeket Vilmos és családja a köz-, magán- és jótékonysági tevékenységeinek finanszírozására használja.

A lányommal az első pillanattól úgy beszéltünk a farmházról, mint ami a „mi házunk”.

Sosem használtunk feltételes módot, hogy mi lesz, HA megkapjuk. Mindig úgy beszéltünk róla, hogy mi lesz akkor, AMIKOR megkapjuk.

Hogy mi lesz? Mondjuk meg kéne gyógyulnom, mert covidos lettem.

Már nem voltam lázas aznap, amikor megnézhettük, de a covid totál elvette a szaglásom, szóval vak orral érkeztem a megtekintésre. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a régi házak errefelé is sokszor dohosak, penészesek - jó, az újabbak egy része is. Ezért az ember orra nagy segítség egy ház első felmérésekor: akarok-e egy dohos, penészes házban élni, vagy inkább elengedem?

Magamtól akkor sem találtam volna meg a házat, ha száz évig élek, mert ez a név-téma nekem még nem ment. Utcákhoz és házszámokhoz szoktam, és még a Google térkép sem segített. Az irányítószám alapján megvolt a környék, de sehogysem volt meg a ház. Végül a megtekintés előtt kevéssel nekem, mint idegennek, segítségként elküldték a koordinátákat is. Azt követve döbbenten kanyarodtam le egy keskeny útra, ami Magyarországon inkább bicikliútnak számítana, és

a fekete-arany hercegi címeres kiírást követtem egy magánúton, egészen a házig. A György korabeli épület élőben még lenyűgözőbb volt, mint a képeken.

Két kedves nő fogadott, és vezettek körbe a gyönyörűen felújított, 200 éves épületben. A bejárattól balra nyílt a nappali, kandallóval és egy római rolós ablakfülkével, amibe be lehet kuckózni és nézni a tájat, vagy épp olvasni valami jó könyvet.

Az üres ház ezzel a látvánnyal fogadott: az ablakfülke és a roló

A konyha padlója fekete, hatalmas táblákban lerakott kőlapokból állt, az emeleten rengeteg szoba (3), tágasak, fényesek - azt éreztem, hogy hazaértem.

Izgalmamban alig értettem a kérdéseket, amiket feltettek. Hogy laktunk-e már ilyen öreg házban? Hát… nem? Igen? Nem. Hogy szeretjük-e a meleget? Tényleg ezt kérdezte? Micsoda hülye kérdés ez. Imádjuk. Mert hogy itt fűteni kell télen, különben felüti a fejét a penész - mondták. Hát én nem tudok 15 fokos házban élni, mint itt sokan. Én ezt a telet is 22 fokban töltöttem - válaszoltam nekik.

Hazafelé aztán tépelődtem: rosszat feleltem, biztosan mást kellett volna mondanom.

Csakhogy hamarosan papírokat küldtek, sokat. Mindenre kíváncsiak voltak. Munkahely adatai, főnökök, kollégák, bankszámla száma, tartalma…

Ezek szerint túl voltunk egy újabb rostán… Aztán amikor szóltak, hogy miénk lehet a ház, HA át tudok menni egy... hmmm… talán vagyonellenőrzésnek fordítanám - újabb vizsgán, komolyan berezeltem. Szóval mindent le fognak ellenőrizni, bankszámlákat, azon a forgalmakat 3 hónapra visszamenőleg, adósságokat (ha van), munkahelyet, kellenek emberek, akik jót állnak értem, hogy tisztességes vagyok, és igen, fel is hívják majd őket.

Tudtam, hogy nem mehetek át ezen a credit checkken, hiszen nincs angol bankszámlám.

Angol bankszámlád akkor lehet, ha van igazolt angol lakcímed. Angol lakcímed akkor lehet (vagyis akkor bérelhetsz házat), ha van angol bankszámlád… nem folytatom.

Csakhogy a Duchy of Cornwall dolgozói végre elfogadták a magyar bankszámla kivonatait, a magyar munkahelyet, és valószínűleg az sem ártott, hogy véletlenül az utolsó tíz évben (a Covidot leszámítva) az ő nyaralóházaikba jártunk nyaralni. Ez egy olyan referencia volt, amit nem lehetett meghekkelni.

Folytatás a jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása