Ha a szüleid erről a 11 dologról lemondtak érted gyerekkorodban, akkor tényleg nagyon szerettek
A szüleid valószínűleg nem mindig csináltak mindent tökéletesen. Senki sem csinálja. De ha újra és újra időt, pénzt, energiát, alvást, szabadságot és kényelmet adtak fel azért, hogy neked jobb legyen, akkor ez nem csupán szülői kötelesség volt. Ez szeretet volt, annak egyik leggyakorlatiasabb, legkevésbé látványos, mégis legerősebb formája.
A jó szülők a csendet és a nyugalmat lecserélik játékos káoszra. A randikból mesék és sajtos kenyerek lesznek. Az anyák különösen sokszor az alvásukat is feláldozzák a gyerekeikért, és a saját pihenésük elé helyezik a gyerekük jóllétét.
A szerető szülők rengeteget adnak a gyerekeiknek: energiát, feltétel nélküli érzelmi támogatást, figyelmet, miközben sokszor a saját álmaikat és függetlenségüket is parkolópályára teszik.
Végül mindezt azért, hogy teljesebb életet adhassanak a gyereküknek. És nekik ez így is megéri.
Azok a szülők, akik gyerekkorodban lemondtak ezekről a dolgokról, valószínűleg tényleg nagyon szerettek téged:
1. A normális alvásról
A friss szülőknek különösen nehéz hozzászokniuk a kisbabájuk alvásritmusához. Egy újszülött cirkadián ritmusa még hónapokig nem áll be, vagyis simán összekeveri a nappalt és az éjszakát. Grace Pien alvásszakértő szerint ez az átállás kifejezetten megterhelő.
„Egy babánál rugalmasnak kell lenni, és számítani kell az éjszakai ébredésekre” – magyarázta Pien. „Ha eleget alszol, jobban tudod ellátni az új feladataidat, vagyis a baba gondozását. Türelmesebb leszel, és nagyobb eséllyel fogod jól érezni magad szülőként.”
Csakhogy az álmatlan éjszakák nem érnek véget a csecsemőkorral. Jönnek a felborult alvásrendek, a „csak még egy mesét” típusú alkuk, a betegségek, a rémálmok, a hajnali ébredések.
Ha a szüleid hosszú időre lemondtak a pihentető alvásról miattad, akkor ez nem apróság volt, hanem nagyon is valódi áldozat.
2. Az egyedüllétről
A szerető szülők sokszor teljesen ráállnak arra, hogy a gyerekük gyakorlati és érzelmi szükségleteit kielégítsék. Ennek pedig az egyik első áldozata az egyedül töltött idő. Főzés, pakolás, fuvarozás, bevásárlás, házi feladat, különórák, játszótér, orvos, iskola: a szülő gyakorlatilag folyamatos szolgálatban van.
A szülőség mindennapi terhei egyszerre lehetnek örömteliek és kimerítőek. A krónikus stressz akár teljes szülői kiégéshez is vezethet.
„A szülőkben azért is jelenhet meg szégyen vagy bűntudat, mert olyan társadalomban élünk, amely azt mondja, ha frusztráltak vagyunk, akkor rossz szülők vagyunk” – mondta Riana Elyse Anderson pszichológus és egyetemi oktató. „Pedig az egyszerre is igaz lehet, hogy szereted a gyerekedet, és közben elismered, hogy a szülőség nagyon nehéz dolog.”
3. A lelki békéjükről
A szülői szeretetnek nehéz határt szabni, ahogy a szülői aggódásnak is. Szülővé válni azt is jelenti, hogy az ember magára veszi a gyereke egész kis univerzumát. Vannak kisebb aggodalmak, például hogy a gyerek valaha be tudja-e kötni egyedül a cipőjét, és vannak a nagyobbak: hogyan lehet megvédeni a bajtól, a csalódástól, a sérülésektől, a szívfájdalomtól.
A szülőség fenntarthatóbbá tételének fontos része, hogy elismerjük azt az időt, erőfeszítést és érzelmi munkát, amelyet a szülők a családjukba tesznek. Ide tartozik az a rengeteg apró, gyakran láthatatlan feladat is, amelyet senki nem köszön meg, és amelyet sokan észre sem vesznek.
Ha a szüleid sokat aggódtak érted, az nem feltétlenül kontrollmánia volt. Sokszor egyszerűen annak a jele, hogy nagyon komolyan vették a feladatot:
nekik kellett biztonságban tartaniuk téged.
4. A szabadon elkölthető pénzükről
Azt mondani, hogy gyereket nevelni drága, nagyjából olyan, mintha azt mondanánk, a tenger kicsit nedves. A szülőkre a születéstől az egyetemig, sőt azon túl is komoly anyagi nyomás nehezedik. Egy gyerek felnevelésének költsége sok-sok millió forint, és ebben benne van a gyógyszer, a ruha, a napközi, az élelmiszer és egy sor más kiadás.
Ahhoz, hogy egy gyerek sokoldalú, magabiztos felnőtté váljon, sok család különórákra, sportokra, táncra, zenére vagy más fejlesztő tevékenységekre is költ.
Egy gyerek szabadidős tevékenységei évente szintén súlyos százezrekbe kerülhetnek. Ha a szüleid a saját szabadon elkölthető pénzüket inkább rád fordították, különórákra, könyvekre, sportfelszerelésre vagy bármire, ami a fejlődésedet szolgálta, akkor ez is egy nagyon konkrét formája volt a szeretetüknek.
5. A társasági életükről
A felnőtt társasági élet elvesztése a szülőség egyik olyan igazsága, amiről ritkábban beszélünk. A szülők gyakran háttérbe szorítják a saját barátságaikat, hogy a gyerekeik játszótársakat, programokat, közösséget kapjanak. Ez a fajta lemondás sokszor nem látványos, de nagyon is valóságos.
Ha a szüleid a saját érdeklődésüket, hobbijaikat, baráti találkozóikat tették félre azért, hogy veled legyenek, elvigyenek valahová, jelen legyenek az életedben, az nem puszta kötelességtudat volt.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szülőknek ne lenne szükségük barátokra. A felnőtt barátságok minden felnőtt számára fontosak, de különösen azoknak a szülőknek, akik idejük és energiájuk nagy részét a gyerekeik fizikai és érzelmi szükségleteire fordítják. Nekik is szükségük van saját feltöltődésre.
6. Az ambícióikról
A szülőséggel, különösen az anyasággal kapcsolatban sokáig tartotta magát az a mítosz, hogy „mindent lehet egyszerre”. Csakhogy a valóságban senki nem kaphat meg mindent változatlan formában. Az idő véges erőforrás.
A legtöbb embernél az egyik döntés azt jelenti, hogy egy másik lehetőségről le kell mondani.
Lehet, hogy a szüleid skót whisky-túráról álmodtak, de végül inkább téged vittek el egy gyerekbarát tengerparti nyaralásra. Lehet, hogy valamelyikük visszautasított egy munkahelyi lehetőséget, mert fontosabb volt, hogy hazaérjen, mire véget ér az iskolai napod. Lehet, hogy nem bánták meg, hogyan alakult az életük, de ettől még bizonyos dolgokról lemondtak azért, hogy melletted legyenek.
7. A spontaneitásról
Gyereket nevelni rengeteg szervezést és szinte katonai szintű időmenedzsmentet igényel. Amikor gyerek voltál, a szüleid valószínűleg búcsút intettek a spontaneitásnak. A „menjünk, ahová kedvünk tartja” típusú élet helyét átvette a naptár, a napirend, az uzsonnásdoboz, az alvásidő, a különóra és a logisztika.
A rutinok persze a gyerekeknek is segítenek.
Ha egy gyerek tudja, mi következik, könnyebben gondolkodik tisztán, nyugodtabb, jobban tud figyelni, és kevésbé kell azon szorongania, mi fog történni.
A szülőknek viszont ez azt jelenti, hogy akkor is tartaniuk kell a rendszert, amikor fáradtak, türelmetlenek, vagy éppen egy hiszti és egy összeomlás között próbálnak túlélni egy délutánt.
8. A munkahelyi stabilitásukról
A munka és a család összeegyeztetése sosem volt egyszerű, de sok helyen mára kifejezetten válságos kérdéssé vált, részben a gyerekfelügyelet elszálló költségei miatt.
Tízből négy anya már váltott munkát a gyerekfelügyelet hiánya miatt, vagy azért, mert otthon kellett, illetve otthon akart maradni a gyerekeivel.
Sok szülő nehezen talál olyan munkát, amely egyszerre ad rugalmasságot és előrelépési lehetőséget.
A legtöbb családban valaminek engednie kell. Ha a szüleid a szakmai céljaikat tették félre azért, hogy neked jobb legyen, az is egy nagyon komoly döntés volt.
9. Az otthonuk korábbi stílusáról
Mielőtt gyerekük lett, a szüleid talán törődtek a lakás stílusával és hangulatával. Lehet, hogy könyveket, lemezeket gyűjtöttek, világos színű bútorokat választottak, esténként megterítették az asztalt a jobb tányérokkal, és volt elképzelésük arról, hogyan nézzen ki az otthonuk.
Aztán megérkeztél te, és az egész rendszer átalakult.
A letisztult, felnőttes lakberendezést felváltotta a kisgyerekes élet.
Fontosabb lett a konyha gyerekbiztossá tétele, mint bármilyen belsőépítészeti elképzelés.
A könyveket és a dísztárgyakat el kellett pakolni, hogy legyen hely a végtelen mennyiségű játéknak. A nappali időnként játszószobává vált, a kanapén ruhák gyűltek, és minden felületen megjelentek a gyerekes élet nyomai.
A tökéletesen kitalált lakás helyét átvette a ragacsos, zajos, rendetlen, de élő otthon. És sok szülő ezt mégsem cserélné vissza semmiért.
10. Az öngondoskodásról
A szülők hajlamosak a saját igényeiket a lista végére tenni. Csakhogy ez a fajta önfeláldozás hosszú távon sem nekik, sem a gyerekeiknek nem jó. A szülő egyszerre szeretheti saját magát és a gyerekét, és az öngondoskodás nem önzés, hanem annak feltétele, hogy legyen miből adni.
Ha kevésbé vagyunk stresszesek, átgondoltabb döntéseket hozunk. Az öngondoskodás jobb érzelmi tudatossághoz és a gyerek érzelmeire való nagyobb érzékenységhez is vezethet. Ez pedig erősítheti a szülő és a gyerek közötti kapcsolatot.
Ha a szüleid mégis gyakran saját magukat tették utolsó helyre, hogy neked jusson több figyelem, idő, pénz vagy energia, akkor az is egy olyan lemondás volt, amely mögött szeretet állt.
11. A szabad hétvégékről
A hétvége elvileg arra való, hogy az ember kipihenje a hetet, aludjon, lazítson, kiszakadjon. Szülőként viszont a hétvége gyakran arról szól, hogyan lehet értelmes, szórakoztató vagy legalább vállalható programokkal megtölteni a gyerek idejét.
Mielőtt megszülettél, a szüleid talán sokáig aludtak, komótosan reggeliztek, elmentek valahová spontán, vagy egyszerűen nem csináltak semmit.
Aztán jöttél te, és a hétvégék megteltek születésnapi zsúrokkal, játszóterezéssel, családi programokkal, különórákkal, gyerekbarát kirándulásokkal.
Ott álltak a pálya szélén, drukkoltak neked, fuvaroztak egyik helyről a másikra, és a két szabadnapjuk gyakran kevésbé szólt a pihenésről, mint arról, hány gyerekprogram fér bele negyvennyolc órába.
A szüleid valószínűleg nem mindig csináltak mindent tökéletesen. Senki sem csinálja. De ha újra és újra időt, pénzt, energiát, alvást, szabadságot és kényelmet adtak fel azért, hogy neked jobb legyen, akkor ez nem csupán szülői kötelesség volt. Ez szeretet volt, annak egyik leggyakorlatiasabb, legkevésbé látványos, mégis legerősebb formája.
