GYEREK

Kiakadtak a kommentelők: nyolcéves gyerek egyedül ment a játszótérre

Én még a panel aljában bandáztam az osztálytársaimmal, de a fiamat a saját kertünkbe se merem kiengedni. Vélemény.

Petrás Lilla írása, Címlapfotó: Unsplash - sassy.hu
2023. június 07.

Kertváros. Úgynevezett „jó környék”. Helyi anyukákat tömörítő facebookos csoport. Forró dróton érkezik a hír: „Két kisiskolás gyereket szülők nélkül engedtek le a társasházuk melletti játszótérre.” Ennek a kockázatait fejtegeti a posztoló.

Na most mi lesz? Felbolydul a tyúkól? Felváltva szedik szét majd a kérdezőt és a gyerekek szüleit a kommentelők?

Szerencsére inkább őszinte aggódás volt kiérezhető a posztból, mint ítélkezés. Így a komment szekció se robbant nagyot, a trollok is távol maradtak.

De lassan egy hete újra meg újra eszembe jut ez az eset. És minél többet gondolkodok rajta, annál több a kérdésem. És annál kevesebb a válaszom.

Eszembe jutnak az anyukák a játszótéren, akik hetven centinél messzebbre nem távolodnak el a csemetéjüktől. Van, aki az iskolás korú gyerek mellett is ott áll, amíg békésen homokozik.

Eszembe jut a döbbent csend a karácsonyi vásárban, amikor kiderült egy sokgyerekes család elsős nagyfiáról, hogy egyedül jár iskolába reggelente. Méghozzá busszal.

Eszembe jut az anyuka, aki mint „ősi vad, kit rettenet űz” rohan oda az elhuppanó gyerekéhez felkapni, és keblére szorítva vigasztalni. Vajon azért sír, mert megütötte magát? Vagy azért sír, mert látja a riadalmat az anyja szemén? Kívülről nehéz megmondani. De szerintem belülről se könnyű.

Aztán eszembe jut, hogy apám mennyit mesélt arról, ahogy kisgyerekként napestig korcsolyáztak télen a kiöntött Galga patak jegén - szülők nélkül.

Hogy utált óvodába járni, mert sokkal nagyobb muri volt az árok szélén a többi gyerekkel bandázni. Rég volt. Kis falu volt. Talán igaz se volt...

Kapcsolódó

Pszichológus az anyákról: „Nagyon sokan akár két órát is pörgetik naponta a social médiát”

Nagyon nem mindegy, hogy milyen tartalmakat fogyasztanak, és hogy tudatában vannak-e annak, hogy milyen hatással lehet ez rájuk.

De aztán rájövök, hogy én se voltam még iskolás korú, de már a földszinti lányokkal építettük a bunkert a társasház kertjében - évszaktól függően hóból, avarból vagy a lomtalanításból összelopkodott kincsekből. Nagymamám ebédidőben lekiabált az emeletről, délután pedig a felkapcsolódó utcai lámpák jelezték, hogy ideje hazamenni. Pedig akkoriban én „túlféltett” gyereknek számítottam.

Ám álszent se akarok lenni. Mert én is a lelkére kötöm az óvodás fiamnak, hogy a kertünknek csak azon a részén játszhat, amire rálátok a nappaliból és a konyhából. És nem tagadom: öt percenként rá is nézek. Vagy inkább két percenként… Sőt, a mai napig van bennem egy kicsi rossz érzés, ha az emeleten játszik a szobájában, amíg én a földszinten főzök.

Fogalmam sincs mi volt, vagy mi lenne az „egészséges” mérték. Vajon az előttünk lévő generációk voltak vakmerőek a gyerekek biztonságát illetően? Vagy tényleg veszélyesebb lett a világ?

Az biztos, hogy már több információ áll rendelkezésünkre. Több gyerekekkel kapcsolatos tragédia híre jut el hozzánk. És próbálunk ezekből helyes tanulságokat levonni. Csak felmerül a kérdés - és nem csak bennem, hanem a pszichológia és a szociológia számos szakértőjében -, hogy az emberi elme alkalmas-e ilyen mennyiségű adatot rendszerezni és kezelni? A megfelelő következtetésekre jutni - torzítások nélkül?

Vajon a rövidtávú veszélyek elkerülésével mennyit veszítenek a gyerekek hosszútávon? Önállótlanul és az állandó kontrolltól végletekig kimerült szülők mellett felnőni semmiképp se jó, de szinte garantált alapélménye lesz a felnövekvő generációnak.

De ott a másik oldalon a viszonylag kis esélyű, ám visszafordíthatatlan tragédia lehetősége: a fulladás, a gerinctörés, gázolás, pedofilok… nem is sorolom, mert leírni is szörnyű. Mind tudjuk.

Minek mekkora a kockázata? Na és a valószínűsége? Mi az az elővigyázatosság, ami valódi védelmet biztosít, és mi az ami csak megnyugtató álbiztonságot nyújt a szülőknek? Hány tudományterülettel kéne tisztában lennem, hogy ezekre a kérdésekre megfelelő választ tudjak adni?

Annyit tudok, hogy én most még nagyon messze vagyok attól, hogy egyedül elengedjem a fiamat a játszótérre. Viszont ha egy másik anyuka máshogy dönt, ígérem pont úgy fogok vigyázni az ő gyerekére, mint annak idején a kispadon üldögélő szomszéd nénik vigyáztak az árokparton játszó gyerekekre. Talán ezzel vissza tudok csempészni egy kis biztonságot a régi szép időkből ebbe az elidegenedett jelenkori valóságba. És ha egyre többen tesznek így, még a végén talán nem is lesz olyan veszélyes hely a világ.

Kapcsolódó

Sápi Vivien TikTok sztár szerint a szülők jogosan félnek attól, kiket követnek a gyerekeik a közösségi oldalakon

„Azt látom, hogy nagyon sok olyan rossz példa akad az influenszer-világban, akiket fiatalkorú követőik csodálnak.”

Népszerű

Ajánljuk

Címlapról ajánljuk

GYEREK

Könyörtelen anya: kirakta a házból terhes tinédzser lányát, amikor kiderült, hogy a baba miatt otthagyta az egyetemet

Elég extrém húzás, na de meg fogja-e bánni? Valószínűleg.

G. Sz., Fotó: Pixabay - sassy.hu
2024. április 29.

Amikor egy tinédzser terhes lesz, az anyák számára hatalmas kihívást jelent, hogy megállapítsák, hogyan segítsenek a gyermeküknek a nehéz időszakban. Egy anyuka most azon tanakodik, hogy helyesen cselekedett-e, amikor

a lányának azt mondta, hogy költözzön ki a házból, miután kiderült, hogy otthagyta a főiskolát, hogy felnevelje a babáját.

Az anya a Reddithez fordult segítségért. Azt mondta, hogy a "kemény szeretet" útját választotta, miután megtudta, hogy hamarosan nagymama lesz. Az anya leírta, hogy lánya mindig kiváló tanuló volt, és ösztöndíjat kapott egy fantasztikus főiskolára.

Néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan fiúval kezdett randizni, akiről az anya úgy gondolta, nem megfelelő a lányának. Annak ellenére, hogy figyelmeztették, a lány továbbra is vele maradt, és végül terhes lett.

Az anya felajánlotta az abortusz lehetőségét és segített volna a lányának az eljárásban és a felépülésben. De a lány nemet mondott és a barátjával maradt.

Az anya ellenezte azt az ötletet, hogy a fiú beköltözzön, és azt tanácsolta lányának, hogy költözzön ki, mivel már elég idős ahhoz, hogy saját magát és a babát eltartsa.

Az anya úgy véli, hogy a lánya döntéseinek következményei már nem az ő vállát terhelik. A nő a saját tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a lánya a múltban is elutasította a segítségét, és most sem hajlandó beszélni vele. Bár nehéz döntést hozott, úgy érzi, hogy a kemény hozzáállás szükséges volt.

Ez egy minden szempontból szörnyű helyzet, de ennek az anyának rá kell jönnie, hogy az együttérzés és a támogatás nagyban hozzájárulhatna ahhoz a kapcsolathoz, amelyet a jövőben nemcsak a lányával, hanem az unokájával is kialakíthat.

Forrás: Your Tango

Kapcsolódó

„Az egyéjszakás kaland segít nekünk” -vallotta be Zoltán Erika sikeres házasságának titkát

A páros már 34 éve van együtt, ebből 27 éve házasok. Ennek ellenére még mindig izzik köztük a levegő.

Ajánljuk

GYEREK

„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka

Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

K.O., Fotó: Unsplash - sassy.hu
2024. április 14.

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun

Kapcsolódó

„A gyereknek nem hallgass a neve, az asszony nem verve jó” - sokan magukra ismerhetnek az év legfontosabb előadásában

Az idei évad legfontosabb előadása hamarosan színpadra kerül. Különlegessége, hogy ezennel civil emberek történeteit hallhatja a közönség. Gyerekkori bántalmazásról, abúzusról, szexuális visszaélésről. A szívszorító történetekről Szalai Kriszta rendező mesélt nekünk.

Ajánljuk

-header"> Ajánljuk

GYEREK

7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen

A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Földesi Zsóka, Fotó: Freepik - sassy.hu
2024. április 24.

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.

Kapcsolódó

3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek

A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Ajánljuk

GYEREK

3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek

A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

K.O., Fotó: Unsplash - sassy.hu
2024. április 10.

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango

Kapcsolódó

6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat

Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Ajánljuk