FONTOS

Ki a fenét kell, hogy érdekeljen rajtam meg a férjemen kívül, hogy ezek szerint demiszexuális vagyok?

Végtelenül sajnálom a mostani kamaszokat, akik identitáskereséséhez az idősebb generációk futószalagon gyártják az újabbnál újabb kifejezéseket.

Megosztom
Link másolása

Nemrég szembejött velem az Instagramon egy általam eddig nem ismert szó: demiszexuális.

A 2009 óta a Tinderen is megjelölhető kifejezést hivatalosan azokra használják, akik csak erős érzelmi kötődés mellett képesek szexuális vonzalmat érezni. Ezzel eddig nem is volt gondom, sőt, jött a felismerés, hogy nahát, én ilyen vagyok, sose volt még egyéjszakás kapcsolatom, sose gondoltam azt egyetlen helyes vagy kifejezetten szép férfi láttán se, hogy ejha, de összegabalyodnék vele. Aztán tovább olvastam a bejegyzést, és kezdett összeszorulni a gyomrom, amint azt ecsetelte a szerző, hogy ne gondolja az olvasó, hogy szegény demiszexuálisoknak gond lenne a libidójukkal, vagy úgy egyáltalán a szexuális életükkel, meg hogy

semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valaki ebbe a csoportba tartozik, ez nem egy betegség, mert nem igényel kezelést,

és felesleges dolog prűdnek vagy ódivatúnak nevezni őket. (A cikk egyébként frappánsan egy vágykeltő ételeket listázó bejegyzés linkjével ér véget.) Ezek után rákerestem más helyeken is a kifejezésre, és rendre azzal a számomra furcsa megközelítéssel találkoztam, miszerint a demiszexualitást az aszexualitás és a normális szexualitás közötti egyfajta szürke zónában kell elképzelni, ahol az érintett személyek abban különböznek a skála két végpontjától, hogy van, amikor kívánják a testiséget, és van, amikor nem. (Ezek szerint az, aki nem aszexuális vagy demiszexuális, folyamatosan be van gerjedve? Vagy akkor a legtöbb ember egész nap arra koncentrál, hogy elfojtsa a dolgot, hogy el tudja látni a munkáját, meg be tudjon vásárolni a boltban, aztán ha már otthon van a négy fal között, végre kedvére lehet szexuális?)

Aztán egy másik cikkben ez állt:

„Vannak olyanok is (demiszexuális személyek), akik soha nem érezték, hogy valójában „coming outolniuk" kellene, mivel úgy gondolják, ha ez egy kapcsolat alakulása során releváns lesz, majd elmagyarázzák az érintettnek."

Végül a szerző úgy összegzi a témát, hogy a legjobb az lenne, ha a tudomány szépen kikutatná a demiszexualitást, a társadalomnak pedig egy dolga van ezzel: elfogadni.

És hogy a kéretlen beszólásokból se maradjanak ki a demiszexuálisok, egy másik oldalon ilyeneket olvastam:

„az ilyen irányultságú személy gyakran találkozhat olyan megjegyzésekkel, mint például:

-    Még nem találkoztál a megfelelő emberrel, aki elcsavarná a fejed.

-    Talán csak későn érő típus vagy...

-    Esetleg nem bántalmaztak kiskorodban?

-    Valami probléma van a hormonjaiddal?"

Ezek szerint 36 év, meg három gyerek után kellett megtudnom, hogy deviáns vagyok?

Aztán elgondolkodtam és elszégyelltem magam, hiszen valószínűleg ugyanígy érezheti magát bárki ma Magyarországon, aki nem ciszheteró, vagy mondjuk nőként nem akar gyereket, esetleg vega, és a rokonsága szerint meg "az nem normális".

Vajon hány olyan embertársamat vegzálják finoman vagy durván olyan tulajdonságért, ami lehet, hogy igaz rá, de nem meghatározó része az identitásának? Mert igazából ki a fenét kell, hogy érdekeljen rajtam meg a férjemen kívül, hogy ezek szerint demiszexuális vagyok?

Read it till you feel it

A közösségi média (meg az egész internet) egyik kétélű tulajdonsága, hogy egyszerre lát el minket nagyon is hasznos, és eseténként egészen káros információval, többek között önismereti jellegűekkel is.

Mert természetesen jó dolog, ha egy problémámra akarva vagy akaratlanul megoldást találok, de

aki valaha is arra vetemedett, hogy bekövessen egy szimpatikus pszichológust, lifecoach-ot, vagy más önismereti megmondóembert, az bizony néha azon kapja magát, hogy kényelmetlenül sokat kezd tudni magáról.

(Lásd az egyszeri anyuka, aki most tudta meg, hogy demiszexuális).

Ahogy egy női magazin horoszkóp rovatának kb. bármelyik jegyébe belelátja magát az ember, úgy mondjuk egy ADD (Attention Deficit Disorder), vagy a mai, frissebb szóhasználat szerint “figyelmetlen ADHD” (Innattentive ADHD) zavar leírásának olvasása után is sokan fogják úgy érezni, a fene egy meg, ez bizony rám is jellemző. Én például simán hozom ezeket a figyelemzavaros jellemzőket:

  • Nehézséget okoz megtartania a figyelmét, különösen akkor, ha a feladat nem érdekli
  • Figyelme könnyen elterelődik
  • Gyakran követ el olyan hibákat, amelyek a figyelmetlenségéből fakadnak
  • Problémája lehet az önmotivációval
  • Alulteljesítés érzése, szubjektíve nem sikerül elérni a célokat
  • Nehezen szervezi meg az életét
  • Krónikus halogatás jellemzi, vagy nehéz elkezdenie valamit
  • Sok feladatot futtat párhuzamosan, de a befejezéssel gondjai vannak

De ettől még nem vagyok ADHD-s (vagy legalábbis szakember még nem állapította meg rólam).

Mindenki tudja, hogy betegséget internetről diagnosztizálni nem szabad, mert a vége mindig az, hogy egy fejfájásra rákeresve plusz nyolc tünet és két halálos betegség biztos tudatában állunk fel a gép elől.

A kibernetikus hipochondria, vagyis a cyberchondria viszont nem csak klasszikus betegségek, de ártalmatlannak tűnő önismereti tesztek, személyiség típus leírások esetén is előhozhatja belőlünk a „bemagyarázom-magamnak” kisördögét.

Nagyon nehéz határt szabni az önmagunkról megszerzett új információknak, vagy ha már bekerültek a tudatunkba, a helyükön kezelni őket.

Amíg nem olvastam az ambivertáltságról, szilárd meggyőződésem volt, hogy én introvertált vagyok, aki ugyan az online térben, írásban kicsit exhibicionista, de alapvetően azok táborát erősíti, akiknek a Covid idején kötelező karatén kifejezetten kellemes volt.

Amióta viszont tudom, hogy igazából ambivertált vagyok - mert azért néha jól esik egy-egy nagyobb létszámú szociális eseményen részt venni - azóta nem tudok lelkiismeretfurdalás nélkül arra hivatkozni egy találkozó lemondásánál, hogy ne haragudj, intro vagyok. (Helyette egyébként a szintén nemrég megismert mizofóniás tulajdonságomra szoktam hivatkozni, aminek megismerése amúgy nagyon sokat adott, na nem az identitásomhoz, hanem az extrém hangérzékenységem kezeléséhez.) Tehát az, hogy kiderült, hogy ambivertált vagyok, megint csak egy magamra alkalmazható jelző lett anélkül, hogy hozzáadott volna az életemhez vagy az énemhez.

Egy címke nekik, egy címke nekem

Könnyebben eligazodunk egy olyan boltban, ahol mindenen ott van a címke, és nem kell minden egyes konzervhez odahívni valakit, hogy mesélje már el, mi van a dobozban, mire való és hogy kell elkészíteni.

Emberek esetében is az egyszerűbb kezelhetőség miatt alakult ki a címkézés, hiszen mennyivel könnyebb azt mondani, hogy a főnökünk egy nárcisztikus bunkó, mint egy-egy adott szituációt a helyén kezelve a megoldásra fókuszálni. A címkék, bélyegek lényege az állandóság és az egyértelműség: valami vagy fekete vagy fehér. Így nem kell energiát feccölnünk a szürkeárnyalatok elemzésébe, hanem pikk-pakk fel tudjuk venni az álláspontunkat.

A legnagyobb probléma ezzel (azon túl, hogy a címkézés egyébként a kognitív torzítások körébe tartozik, tehát általuk sosem a valós helyzetet látjuk) a negatívumokra való fókuszálás.

Sajnos nem az az elterjedt hozzáállás ember-címkézés téren, hogy a pozitív tulajdonságai alapján jegyezzük meg a másikat, hanem a számunkra negatív jellemzőkre fókuszálva osztogatjuk a cédulákat - egyébként sokszor önmagunk esetében is.

Így aztán a saját személyiségünket is rendre az általunk rossznak ítélt, a szerintünk mások által elítélendő, de legalábbis nem preferált tulajdonságainkból rakjuk össze. Én például azt, hogy a kisgyerekek életkori sajátosságait sokszor rosszul kezelem, vagy hogy a házimunkában az átlaghoz képest általában alulteljesítek, úgy interpretálom magam felé, hogy türelmetlen és lusta vagyok. Így, állandósítva.

Ugyan ezeket a címkéket eddig még senki sem jelölte meg, mint az identitásom szerves részét, én simán felragasztottam őket az egyszerűség kedvéért a mentális tükörképemre. Pedig nem vagyok mindig türelmetlen és lusta se. És ha épp nem vagyok lusta, veszem is a fáradtságot az ilyen káros öncímkék lekapargatására, mert 36 éves fejjel néha már tudom, melyik jelzőm vagyok, és melyik nem. Viszont végtelenül sajnálom a mostani kamaszokat, akik identitáskereséséhez az idősebb generációk futószalagon gyártják az újabbnál újabb kifejezéseket.

Patchwork identitás

Mennyivel egyszerűbb volt az internet előtt kitalálni, milyenek vagyunk. Ott voltak a körülöttünk lévők, akikhez hasonulni vagy pont ellenkezőleg, akiktől különbözni akartunk, de ez sose jelentett többet pár száz embernél. Ehhez adódott hozzá a történelem és a művészetek további pár száz alakja, akik szintén mintát, vagy legalább igazodási pontot jelenthettek az identitásunk meghatározásában. Most meg idegenek millióihoz képest kell meghatároznunk magunkat.

Malinák Judit szociológus-közgazdász „patchwork-identitásnak” nevezi azt az énképet, melyet a különböző on-és offline médiumok által közvetített életstílusminták és szerepmodellek sokféleségéből, darabonként rakunk össze.

„Az identitás formálódása a fejlődésregények zárt elbeszéléseinek mintája szerint már nem értelmezhető. Az egyénnek mindig az aktuális szituációban kell eldöntenie, hogy identitásának mely része élvez prioritást.”

A folyamatos önreflexió miatt aztán kénytelenek vagyunk egyre nagyobb tudatossággal  válogatni ki azokat a jellemzőket, amelyek helyesen határoznak meg minket. Mintha egész nap egy pláza boltjait rónánk egy személyes kapszulagardrób összeállítása céljából...

Je suis fluid

Reggelente még homokóra alkatú vagyok, aztán délelőtt 10-re már az alma típusba sorolnám magam. Az egyik percben megőrülök a gyerekeimtől, és azt kívánom, bár mentem volna apácának, a másik pillanatban meg el se tudom képzelni a földi boldogságot nélkülük. Gyerekkoromban utáltam a lecsót, ma már többek között azért is várom a nyarat, hogy a friss zöldségekből ezerféle lecsót főzhessek.

Nem vagyunk szobrok sem kívülről, sem belülről. Nem kell állandó eposzi jelzőket keresnünk az identitásunkhoz. Csekkbefizetéskor nem fontos, hogy a postás néni otthon kivel bújik ágyba vagy tesz-e tojást lecsóba. Az viszont igen, hogy kedvesek vagyunk-e egymással, amíg van közös elintéznivalónk.

Talán kevesebb önismereti készterméket kellene fogyasztanunk.
Talán csak jelen kéne lennünk a mindennapokban.

Talán befejezhetném ezt a cikket és levághatnám végre a kertben az elhervadt tulipánokat.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Speciális kalapáccsal zúzzák szét Ferenc pápa gyűrűjét - ezért semmisítik meg az ikonikus ékszert
A több mint 500 000 dollár értékű gyűrűt sziinte szertartásosan pusztítják el - kiderült, miért van szükség erre a barbárnak tűnő tettre.

Megosztom
Link másolása

Az ikonikus pecsétgyűrűt, amelyet Ferenc pápa jobb kezén viselt, a 88 éves korában bekövetkezett halála után megsemmisítik, írja a Unilad.

A Buenos Aires-i születésű Jorge Mario Bergoglio húsvét hétfőn halt meg szerény vatikáni szállásán. Mint kiderült, nem a korábbi tüdőgyulladásának szövődményébe halt bele.

Egy agyvérzés következtében hirtelen kómába esett, amely szívelégtelenséghez vezetett.

A pápa vasárnap még elmondta Urbi et Orbi áldását, húsvét hétfőjének reggelén hunyt el. A Vatikán közben vadul szervezi a temetést, amely Ferenc pápa kérésére a megszokott pompától eltérően szerényebbnek várható.

Ugyanakkor a pápai gyűrűt egy erre a célra specializált kalapáccsal biztosan megsemmisítik a búcsúzás egyik mementojaként.

A pápai gyűrűt a megválasztáskor ajándékozzák a mindenkori egyházfőnek, majd a tradíció szerint halálukkor elveszik tűlük. A római katolikus egyház hagyománya szerint a gyűrűt és a bullát egy speciális kalapáccsal semmisíti meg a camerlengo bíboros (vagyis a bíboros kamarás), aki jelen esetben Kevin Farrell lesz, aki a pápa halálát is bejelentette.

A katolicizmus egyik jelképének tekintett pápai ékszer összezúzása bűnnek tűnhet, de meg van ennek a folyamatnak is az oka.

Mégpedig az, hogy megakadályozzák a gyűrűvel való visszaélést, hiszen korábban a pápák ezzel a gyűrűvel pecsételték személyes leveleiket. Manapság már a Vatikán is modernizálódott, és a pecsétgyűrű léte, illetve annak megsemmisítése már csak szertartásos elem.

A gyűrűt a pápa halálának hivatalos megerősítése után,

de a konklávé összeülése előtt kell összezúzni - a pápaválasztás folyamata jellemzően 15-20 nappal a halál után kezdődik meg.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
A 15 éves fiú felvágta a húga hasát és telerakta a szobát a szerveivel – megrázó bűnügyeket látott a szakértő
Dr. Patócs Ilona, Magyarország első női bűnügyi vizsgálója, jelenleg védőügyvéd volt nemrég Lakatos Levente beszélgetőpartnere.

Megosztom
Link másolása

Nemrég Dr. Patócs Ilona, Magyarország első női bűnügyi vizsgálója volt Lakatos Levente beszélgetőpartnere.

A podcast adásban elmondta, hogy nem indult könnyen a karrierje a rendőrségnél.

Dr. Patócs Ilona elárulta, hogy amikor ő fiatalon elhatározta, hogy bűnügyi vizsgáló lesz, hiába végezte el hozzá a jogi egyetemet, gyanakodva fogadták a megyei rendőrkapitányságon a férfi kollégák. Abban az időben csak azt tudták elképzelni, hogy egy nő a rendőrségnél gépíró vagy laboráns lehet, azt már nem, hogy képes kihallgatni egy gyanúsítottat.

Azt is gondolták, hogy nem fogja lelkileg bírni a munkát. Ő azonban már az első napon bebizonyította, hogy ki tud állni magáért.

Az adásban elmagyarázta, mi a különbség a nyomozó és a vizsgáló munkája között: előbbi felderíti, ki lehet a lehetséges elkövető, utóbbi az átadott gyanúsítottal folytatja a nyomozást, és a vizsgálók kutatják fel a tanúkat, hallgatják ki a gyanúsítottat és folytatják le a bizonyítási eljárást.

Dr. Patócs Ilona arról is beszélt, hogy nem szabad abba a hibába esni, hogy valakit bűnösnek tartanak a rendőrök, és ahhoz keresnek bizonyítékokat, hanem a bizonyítékok alapján kell eldönteni, hogy az illető elkövethette-e a bűnügyet.

A leszerelése után védőügyvéd lett, és könyvet írt.

A kötetben a nyomozói munkája alatt tapasztalt élményekről és esetenként brutális bűnügyekről írt.

Az egyik kiemelt bűnügye, amiről az adásban is beszélt, egy "sátánista gyilkosság" volt 1991-ben, amit egy tinédzser fiú követett el.

Dr. Patócs Ilona parancsnok volt már akkor, a szemlét ő vezette.

Egy szobában lakott a 15 éves fiú és a 12 éves húga. Már amikor beléptek, látták, hogy mindent vér borít, a szobában piros fény világított, a szőnyegen feküdt a kislány, a hasa felvágva, a belső szervei pedig szétpakolva a szobában. Mindenki megdöbbent az eseten.

A falu azt hitte, egy sátánista szekta volt az elkövető.

Amikor azonban Patócs Ilona a kislány bátyját - akit vér borított - az orvos jelenlétében megkérdezte, mit csinált, az gúnyosan annyit kérdezett: "Látták, nem?". A tettét pedig azzal indokolta, hogy kíváncsi volt, milyen érzés.

A fiú 6 év szabadságvesztést kapott. A nyomozás során az is kiderült, hogy már kisebb korától állatokat kínzott, a kislány félt a testvérétől, mert megpróbálta kiszúrni a szemét, de hiába kérte a szüleit, nem kapott külön szobát.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Tudod, miért kapott enyhítést a volt barátnőjét felismerhetetlenre verő katonatiszt? Mert elvesztette a munkáját!
Néhol egészen szürreális elemeket tartalmazott az a bírói indoklás, amely alapján felmentették az egyik fülére máig nem halló Orosz Bernadett egykori katonatiszt párját. A fotójára biztos emlékszel, a nő felismerhetetlenségig torzult arccal kért segítséget a nyilvánosságtól. Mindösszesen 1 év 4 hónap lett az eredménye.

Megosztom
Link másolása

Van hová fejlődnie a magyar joggyakorlatnak a nők és családok védelmében, ezt bizonyítja az az enyhítő ítélet is, amely az Orosz Bernadettet összeverő katonatiszt ügyében született 2025. 04.16-án.

Mind közül a legszürreálisabb elem pedig, amely kommentelni szólította a fél országot, a bírói indoklás volt.

A 24.hu-nak adott interjút a nő az ítélettel kapcsolatban, amelyen ő maga személyesen nem vett részt. Ebben mondta el, hogy

"a legnagyobb ütést most kaptam."

Még 2019-ben verte össze úgy áldozatát (akkori partnerét) egy katonatiszt, hogy az azóta is maradandó egészségkárosodások sorával él. A sajtót és a közösségi médiát bejárta Orosz Bernadett fotója és segítségkérő posztja, amelyben leírta a történetét - és a bántalmazója minden adatát.

A képeken felismerhetetlenre dagadt arccal látható. Az orra akkor eltört, és Orosz Bernadett állítása szerint nem sok kellett ahhoz, hogy a férfi meg is fojtsa.

Mint kiderült, a férfi korábban is módszeresen bántalmazta, az ominózus eset pedig egy bujáki honvédüdülőben rendezett esemény után történt. A férfi féltékenységi jelenetet követően az ajtót magára záró nőre rátörte azt, majd ütni-verni kezdte. A nő segítséget tudott kérni a szobából kimenekülve, de a férfi visszahúzta őt, és

tovább ütötte, pontosan addig, amíg az üdülő vendégei és dolgozói közbe nem léptek.

A posztolást követően a jó hírnévhez való jog megsértése miatt még a férfi perelte a nőt 5 millió forintra, majd a nő egy viszontkeresetben ennek dupláját követelte. Ebből az ügyből nem lett semmi a 24.hu cikke szerint.

Az ügyészség akkor három és fél évet kért a katonatisztre, ha az beismeri a tettét. Ez nem történt meg, tárgyalásig jutott tehát az ügy.

A férfi súlyos testi sértés és kétrendbeli könnyű testi sértés miatt 1 év 10 hónap letöltendő büntetést kapott. Ezt most tovább enyhítette a Fővárosi Ítélőtábla 1 év 4 hónapra.

Az enyhítő körülmények közt olyan csemegék szerepelnek, minthogy a férfi büntetlen előéletű, sok idő eltelt már a bűntett óta, és - megszakad a szív - a férfi a munkáját is elvesztette.

Az első ítélet ellen az ügyészség azért fellebbezett, hogy a férfit életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt is mondják ki bűnösnek.

"Az ítélet szerint az elkövetőnél sem súlyos, sem maradandó egészségkárosodás előidézésére való szándék nem volt megállapítható"

- írja a 24.hu. A kérdés, hogy akkor milyen szándékkal lehet még agyba-főbe verni egy nőt úgy, hogy annak 5 évvel az eset után is szemlencsét kell hordania, nem hall az egyik fülére, a lelki megrázkódtatás miatt cukorbetegséggel és vastagbélgyulladással él.

A tanácselnök az indoklás során is nagyot mondott, ezt kénytelenek vagyunk idézni.

"Kétségtelen, hogy vizuálisan rossz képet mutatott a sértett,

sokkal súlyosabbnak látszottak a sérülései, mint amilyen valós sérüléseket szenvedett.

Hogy mi ennek az oka, azt gondolom, hogy teljesen mindegy ilyen szempontból, mert azt lehetett látni, hogy a sérülések, amik keletkeztek, azok nem keletkezhettek olyan erőbehatásra, ami ennél súlyosabb sérüléshez vezetett volna."

A felfoghatatlan ítélet és indoklás Orosz Bernadett szerint tökéletes tükre annak, Magyarországon mennyiben mérik egy ember életét.

"Ez nem példaértékű szankció, és az erőszaktevőket sem fogja elrettenteni.

A mundér becsülete és egy katona élete fontosabb volt, mint egy hatgyermekes anyuka, egy háromszoros nagymama élete.

Azon gondolkozom, hogy ezek után egyáltalán az országban maradjak-e. Lehetséges, hogy külföldre költözöm, mert itt okkal és joggal nem érzem magam biztonságban" - mondta el a lapnak.

Azt, hogy a brutális erőszak során szerezte sérüléseit, nem ő találta ki, ezt öt egymástól független orvosszakértő támasztotta alá, és a büntetőügyben eljáró szakértő is neki adott igazat.

"Az orrsövényem mind a mai napig nincs rendben, folyamatosan be van gyulladva, véres, gennyes pörkök távoznak. Nem tudok rendesen levegőt venni, és azóta sem hallok a bal fülemre. Tartós stressz állapotában voltam és vagyok, s emiatt cukorbeteg lettem, és vastagbélgyulladásom lett. A jobb szememben azóta is műlencse van a bántalmazás miatt"

- részletezte.

A nőnek még egy kártérítési pere folyamatban van a háromból, amit indított. Az elsőért kapott 1,4 millió forint kártérítést, de - és ez is milyen bájos - még

behajtóval sem tudta behajtani azt, mert ügyvédet nem tudott ehhez megfizetni.

Orosz Bernadett 5 és fél évvel ezelőtti posztja immár nem lehet elrettentés, sem figyelemfelhívás, sem példaérték. Egyszerűen egy memento maradhat. Álljon hát itt.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Katy Perry máris megbánta a Blue Origin űrrepülést, ami nem ért véget a földet éréssel
„Volt három perc súlytalanság, most van három nap pofára esés” – Katy Perry (és a többiek) kényszerleszállása a valóságban.

Megosztom
Link másolása

Hétfőn délelőtt, a texasi sivatag porából lőtte fel a Blue Origin az első száz százalékban női személyzettel repülő New Shepard‑kapszulát. A 11 perces szuborbitális kitérőtól Jeff Bezos cége eredetileg óriási #girlpower‑mémre, a közönség pedig meghatott könnyezésre számított. Ehelyett

pár órán belül lyukra futott a marketing: a küldetést ma már sokan érzéketlenségnek, sőt ciki luxusturának nevezik.

A fedélzeten Katy Perry, Gayle King és Lauren Sanchez mellé ült be a NASA‑mérnök Aisha Bowe, a producer Kerianne Flynn és az aktivista Amanda Nguyen – papíron szívmelengető hatosfogat, a gyakorlatban viszont gyorsan szétszedte őket az internet azért, mert:

* brutális volt a jegyár,

* a rakéta kipufogógáza bár szén‑dioxidot nem, ózonbontó gőzt annál inkább termel,

* és mert a landolás után jött a képernyő elé tolt instant‑lakodalom: Katy Perry földre rogy, száz kamerának integet, százszorszépet lobogtat, dalra fakad, majd bejelenti, hogy „szuper kapcsolatba került a szeretettel”.

A Daily Mailn forrása szerint

az énekesnő most azon bánkódik, hogy túl nagy feneket kerítettek az egésznek, és különösen a földcsókolás lett számára cringe.

A legemlékezetesebb pillanat tényleg a kapszula ajtajában történt: Perry először felmutatott egy százszorszépet az égnek, aztán letérdelt, majd látványos csókkal köszönte meg a gravitáció visszatértét. Azonnal jött a mikrofon, ő pedig megmagyarázta a kozmikus élményt:

„Nem arról szól, hogy elénekeljem a dalaimat.

Ez egy közös energiáról szól odabent. Rólunk szól. Arról, hogy helyet csináljunk a jövő női számára, hogy elfoglaljuk a helyünket és otthon legyünk.”

„És arról is szól, hogy értékeljük ezt a csodálatos világot, amit odakint látunk. Mindez a Föld érdekében történik.”

Mi volt ez a százszorszép‑show?

A virág egy négyszeres anyai tribute‑rekesz: Perry előre bejelentette, hogy „megható gesztus” lesz négyéves lányának, Daisy Dove Bloomnak (hogy jobban értsd, a kislány neve magyarul: Százszorszép Galamb Virágzás). A kislány először jelent meg nyilvánosan – komplett miniasztronauta‑overallban – mert a szülők egy „nehéz döntés” után úgy gondolták, megmutatják, hogy anyu tényleg „bármit megtehet”. Most viszont a bennfentes szerint Kathy

„megbánta, hogy megosztotta a virágos cuccot a világgal”, sőt „azt kívánja, bárcsak soha nem került volna nyilvánosságra a kapszulában készült videófelvétel”.

A podcast‑súlytalanságban készült felvételeken Perry a kamerába tolja a kis virágot, dalol és turné‑setlistet promózik – ezek lettek az első körös mémgyár alapanyagai.

A celeb‑drónraj sem kímélte

Nemcsak névtelen kommentelők röhögtek: Emily Ratajkowski, Olivia Wilde, Olivia Munn és Amy Schumer is nekiment, a Wendy's gyorsétteremlánc pedig odakommentelte Katy űrruhás‑fotója alá, hogy „küldjétek vissza”. Ezen zsigerből örvendezett Perry ősi popriválisa, Kesha, aki egy Wendy's‑pohárral pózolt: az insider szerint az énekesnő úgy érzi, ezzel Kesha csak „olajat öntött a tűzre”

A galaktikus offenzívára először Gayle King kontrázott rá kedden a CBS Mornings-ban, Aisha Bowe társaságában:

„Ez az, ami igazán bánt – mondta elérzékenyülve. –

Olvastam, miket írnak az interneten, és az a legrosszabb benne, hogy olyan emberektől jön, akiket ismerek, akiket a barátaimnak tartok.”

„Úgy nevezik, ami tettünk, hogy egy kis ‘kirándulás’, és ez rettentően idegesít, mert férfiaknál sosem mondják, hogy csak ‘kirándultak egyet’. Az ilyesmit repülésnek vagy küldetésnek hívjuk.

A ‘kirándulás’ olyan, mintha valami jelentéktelen, kis könnyed kaland lenne. Márpedig abban, amit mi csináltunk, semmi sem volt jelentéktelen.”

„Nagyon csalódott és szomorú vagyok a gyűlölet miatt. Amit tettünk, az inspiráció lehet más nőknek és fiatal lányoknak – kérlek, ezt ne hagyjátok figyelmen kívül.”

Klímabajusz versus vízgőz

Az online felháborodás másik tengelye: mennyire zöld dolog milliárdos játékrakétával lyukasztani az eget, miközben a fedélzeten többen régóta klímavédelmi kampányok arca(i). A Blue Origin boostere ugyan csak vízgőzt pöfög, de a tudósok szerint az is üvegházhatású, ráadásul ózonréteg‑károsító. Az internet gyorsan előásta Katy Perry 2015‑ös UNICEF‑videóját, ahol a klímaválságra figyelmeztetett.

A forrás szerint az énekesnő „egyáltalán nem számított ekkora visszhangra”,

de a vádak ellenére továbbra is elkötelezett a környezetvédelem mellett.

Reakciók helyett turnéplakát

Amíg a kritika tovább savaz, Perry hivatalos csatornáin nem a Blue Origin‑ügyről posztol, hanem legújabb Lifetimes‑turnéját hirdeti – pont, ahogy a háromperces súlytalanságban is tette.

Katy Perry és társai a tervek szerint példát akartak mutatni, hogyan lehet az űrt elfoglalni a nőknek. Ehelyett most mind a hatan

kommunikációs tűzoltást hajtanak végre, a főszereplő pedig – az informátor szerint – már csak abban bízik, hogy az emberek egyszer elfelejtik a virágos földcsókot.

Ami tény: Sunita Williams és Butch Wilmore a Nemzetközi Űrállomás hiba‑daktilusában ragadtak kilenc hónapra, különösebb elismerés nélkül, míg a Blue Origin‑szelfi‑brigádjának háromnegyed nap is elég lett volna, hogy megszerezze a hősi címet. Fájdalmasan érinti őket, hogy nem hagyták nekik.


Megosztom
Link másolása