Frusztrált, kompromisszumra képtelen, akaratos kis zsarnokot nevelsz a gyerekből, ha soha nem mondasz neki nemet
Sok szülő a lehető legjobb szándékkal igyekszik „megkönnyíteni” a gyerek életét.
Ha lehet, ne legyen sírás, ne legyen csalódás, ne kelljen várni, és ha valami örömet okoz, akkor azonnal teljesíti.
Ám ez könnyen átfordulhat olyan nevelési mintába, amely hosszabb távon nem támogatja a személyiségfejlődést.
Az, hogy nem kap meg azonnal mindent és van, amire szülőként nemet mondunk,
Nekünk kell nevelnünk és tanítanunk a gyermekünket, és nem fordítva.
Miért nem tesz jót a gyereknek, ha mindig mindent azonnal megkap? Nézzük a listát!
A türelem és az önszabályozás nem veleszületett tulajdonság
A várakozás, a késleltetés elfogadása és a frusztráció kezelése tanulható készség. A gyerekek idegrendszere fejlődésben van, ezért eleve nehezebben szabályozzák az indulataikat, és gyorsan szeretnének jutalomhoz jutni. A nevelés egyik feladata éppen az, hogy fokozatosan, életkornak megfelelően segítsen: „nem most”, „nem így”, „előbb ezt csináljuk meg, aztán jön az, amit szeretnél”.
És ez később a párkapcsolatoktól kezdve a munkahelyi viselkedésig sok nehézséget fog okozni. Elsősorban azoknak, akik a a környezetében vannak.
Erőfeszítés nélkül nincs kompetenciaélmény
A személyiségfejlődés egyik fontos eleme az úgynevezett kompetenciaérzés: az a belső tapasztalat, hogy „képes vagyok rá”, „meg tudom csinálni”, „a munkámnak eredménye van”.
Ha a jutalom mindig azonnal érkezik, és nem kapcsolódik befektetett munkához, időhöz, akkor nem alakul ki a „küzdelem utáni siker” öröme, és a gyerek könnyebben következtet arra, hogy a dolgok „járnak” neki, nem pedig elérhetők.
A folyamatos azonnali jutalmazás torzíthatja a motivációt
Amikor valaki mindent gyorsan és feltétel nélkül megkap, a belső motiváció sérülhet. A gyerek nem azért csinál meg valamit, mert értelme van, mert fejlődik benne, vagy mert büszke lehet rá, hanem mert hozzászokik a külső azonnali megerősítéshez. Ez később oda vezethet, hogy nehezebben tart ki olyan célok mellett, amelyek lassan térülnek meg (tanulás, sport, szakmai fejlődés, tartós kapcsolatok), és könnyebben feladja, ha a jutalom nem „jön rögtön”.
Miért fontos a gyereknek megtanulnia, hogy nem mindig ő áll a középpontban?
A család egy rendszer, ahol a szülőknek is vannak igényeik, feladataik, fáradtságuk és határaik. A gyerek számára egészséges tapasztalat, ha fokozatosan megtanulja: néha várni kell, néha alkalmazkodni kell, néha anya/apa éppen beszél, pihen, dolgozik, és ez nem ellene irányul. Ez nem szeretetmegvonás, hanem a valóság része.
Milyen felnőttkori torzulásokhoz vezethet a „mindent azonnal” nevelés?
Természetesen nincs egyetlen, mindenkinél azonos forgatókönyv, de bizonyos mintázatok gyakrabban jelennek meg azoknál, akik gyerekként alig találkoztak határokkal, várakozással és erőfeszítéssel:
Alacsony frusztrációtűrés: kisebb akadályok is aránytalan dühöt, sértődést vagy pánikszerű reakciót válthatnak ki.
Impulzivitás és azonnali kielégülés keresése: nehezebb „kibírni” a kényelmetlenséget, gyakoribb lehet a gyors megoldások felé fordulás.
Kitartás és terhelhetőség gyengülése: hosszabb, lépcsőzetes céloknál könnyebben jön a feladás, mert a sikerélményhez vezető út „túl lassúnak” tűnik.
Entitlement, jogosultságérzés: kialakulhat az a belső elvárás, hogy a világ alkalmazkodjon, a szolgáltatás „jár”, a szabályok pedig „inkább másokra vonatkoznak”. Ez később bántalmazó magatartáshoz vezethet a párkapcsolatokban és máshol is.
Nehezebb alkalmazkodás munkahelyen és párkapcsolatban: konfliktushelyzetben gyakoribb lehet a „minden vagy semmi” gondolkodás, a kompromisszum elutasítása, vagy a felelősség áthárítása.
Sérülékeny önértékelés: paradox módon a túlzott kímélés nem mindig erősít, hanem gyengít: ha valaki ritkán próbálhatta ki magát, felnőttként könnyen bizonytalanná válhat saját kompetenciáiban.
Mit jelent a „jó határ” a gyakorlatban?
A lényeg nem a szigor, hanem a kiszámítható keretek. A gyereknek nem folyamatosan nemet kell hallania, hanem olyan „igeneket” kapnia, amelyekhez út vezet.
Néhány egyszerű, életkorhoz igazítható alapelv
Késleltetés gyakorlása: „most nem”, „öt perc múlva”, „vacsora után” – kis lépésekben.
Erőfeszítés és jutalom összekapcsolása: „ha befejezted, jöhet”, „ha gyakoroltál, megnézzük”.
Erőfeszítés dicsérete, nem csak eredményé: „láttam, mennyit dolgoztál vele” – ez építi a belső motivációt.
Szülői igények normalizálása: „most pihenek 10 percet”, „most dolgozom, utána játszunk” – ettől a világ érthetőbb és biztonságosabb.
