Ketyeg a genetikai óra: Chris Hemsworth egy filmmel segít Alzheimer-kóros apjának, miközben a saját jövőjével néz szembe
Chris Hemsworth, a Marvel-univerzum szőke istensége három éve tudja, hogy a génlottón kihúzta az Alzheimer-kórra hajlamosító szelvényt. Rögtön kettőt is. Most pedig, mert Hollywoodban minden személyes dráma egyben eladható sztori is, forgatott egy filmet az apjával, akinek már nemcsak a génjei, de a memóriája is jelzi a bajt.
– mondta Hemsworth az új National Geographic-filmben, amit az UNILAD is szemlézett. De gyorsan hozzá is tette, hogy pánikra semmi ok. „Ez jelenleg nem probléma, és lehet, hogy soha nem is lesz az. Szóval most sokkal inkább az apámra koncentrálok.”
Az egész akkor robbant, amikor a Limitless című dokusorozatban egy genetikai teszt kimutatta, hogy két APOE4-gént is hordoz. Hemsworth erre tartott egy kis szünetet, a bulvársajtó pedig azonnal temetni kezdte a karrierjét. A színész áprilisban a Vanity Fairnek fakadt ki a pletykák miatt, mondván, hogy miután megnyílt egy ennyire személyes dologban, a sajtó teljesen kiforgatta a szavait.
A válasz erre a pletykacunamira a Chris Hemsworth: A Road Trip to Remember című új film, amiben a 42 éves színész felpattan egy motorra az apjával, Craiggel, hogy közösen idézzenek fel emlékeket. A cél nem a pánikkeltés, hanem a kapcsolódás és a jelen megélése. Hemsworth nem is csinál drámát a saját jövőjéből. „Úgy érzem, ez még messze van, remélhetőleg” – mondja a filmben, majd hozzáteszi: „Inkább csak folytatnám az életet.”
Csak hogy képben legyünk: az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka, ami a gondolkodás és a memória hanyatlásával jár. A pontos okát nem ismerik, de a kockázati tényezők között ott van az idős kor, a családi halmozódás, a kezeletlen depresszió és a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggő életmód. Hemsworth mostani lépése tehát nem róla szól, hanem az apjáról, akinek a memóriája már fakul.
A színész ezzel a filmmel nemcsak a saját helyzetét tisztázta, de azt is megmutatta, hogyan lehet egy genetikai rizikófaktort nem sorscsapásként, hanem egyfajta cselekvési tervként kezelni: a fókusz a jelenen és a szeretteinken van, nem a távoli, bizonytalan jövőn.
Via UNILAD