ÉLETMÓD
A Rovatból

9 bölcsesség a nagymamámtól, amit nem biztos, hogy eléggé értékelek, pedig kulcsfontosságúak

Életünk során számtalan nőre mondhatjuk, hogy "hős", ezek közül pedig az egyik legelső, akit megismerünk, az a nagymamánk.
Sassy - sassy.hu
2019. március 11.


Megosztom
Link másolása

Az én mamám például sosem engedte, hogy az évek múlása az útjába álljon - ugyanúgy munkálkodik az életén, szívja magába az új információkat és közben ösztönösen a lehető legjobb élettanácsokkal látja el unokáit. Órákig tudnám hallgatni, ahogy mesél és rengetegszer a legváratlanabb pillanatban ontja magából a bölcsességeket. Néha idő kell hozzá, hogy ezeket meghalljam és igazán értékelni tudjam, de húszas éveim közepére érve már látom, hogy aranyat érnek. Íme néhány:

1. Sose feledkezz meg arról, hogy elég időt szentelj a családodnak

A nagymamám mindig megkérdezi tőlem, hogy mikor fogom legközelebb meglátogatni, mivel tudja, hogy milyen fontos az, hogy elég időt töltsünk a családtagjainkkal. Ő maga is idős kora ellenére időről időre buszra pattan, hogy felkeresse az unokáit. Ez egy hihetetlen és állandó emlékeztető arra, hogy nem számít, mennyire fontos a munkád vagy bármely tevékenység, amibe belemerültél, mindig kell elegendő időt hagynod magadnak arra, hogy meglátogasd a szívedhez legközelebb állókat.

2. "Annyit, amennyi jólesik"

Akárhányszor közösen étkezünk, a nagymamám mindig azt mondja: "egyetek annyit, amennyi jólesik". Tehát nem muszáj magunkba erőltetni az ételt, ha már nem kívánjuk, sem az illendőség sem az egészségessége miatt, ugyanakkor a másik véglet sem szükségszerű. Egy igazi "Ó, mama!"-ebéd során nyugodtan félretehetjük a diétát és a szabályokat és ehetünk kedvünkre. Az már csak a bónusz, hogy többnyire ezek az ízek a kedvenceink és mindig érezzük, hogy a nagyi szívét-lelkét belefőzte a finomságokba.

3. Hívd fel gyakran az anyukádat

A nagymamám sosem felejt el arról kérdezi, hogy rendszeresen beszélek-e anyukámmal. Mint ahogy édesanyám szeretné, hogy gondoskodjak a mamáról, ugyanez nagyira is igaz anyával kapcsolatban. Nekem, aki szinte minden nap örömmel trécsel a telefonon, ez nem egy nagy megerőltetés, de összességében mindenki számára egy kedves emlékeztető lehet arra nézve, hogy milyen fontos összeköttetésben lenni és vigyázni a családodra.

4. A fiatalon megkezdett takarékoskodás nagyon okos ötlet
Sosem volt lehetőségem megismerni a nagypapámat, de olyan, mintha ismerném az alapján, ahogy nagyi mesél róla. Ő volt a pénzköltő, papa pedig a takarékoskodó. Mindig azt mondja nekem, hogy inkább papira hasonlítsak és kezdjek el gyűjtögetni még most.
Minél fiatalabban szánja rá magát az ember, hogy az "éljünk a pillanatban"-életérzés és az ehhez szükséges kiadások mellett némi összeget félre is tegyen, a jövőbeli énje annál hálásabb lesz neki.

5. Egy pohár bor vacsora után a lélek javára válik

A nagymamám szereti az egy pohár bor "rítusát" betartani vacsoraidőben. Mindig kisebb show-t kerít neki és elmondja valamennyi 18 év feletti személynek, hogy ez bizony jót tesz a szívnek - természetesen mértékkel. Emlékeztet rá, hogy egy pohár az, ami tökéletesen kiegészíti az étkezést, semmiképp sem több. Amikor egy nehéz nap után egy pohár roséval vagy bikavérrel lazítok a tányérom felett, mindig eszembe jut a mamám és mosolyogni kezdek.

6. Hogyha ő a nyolcvanas éveiben jár és meg tudja csinálni, akkor te, aki a húszas éveidet taposod, miért ne tudnád?
Sokszor alig bírok kimászni 8.30-kor az ágyamból, a mamám ezzel szemben a nappal kel és hajnali pacsirta módjára mire leülnék reggelizni, ő már az ebéddel szorgoskodik és aztán energiája egészen kora estig repíti a különböző tennivalók között. Szereti is emlékeztetni az unokáit arra, hogyha ő meg tud valamit csinálni 80 évesen, akkor mi fiatal felnőttek legalább meg kell, hogy próbáljuk.

7. Hogyha megtaláltad a lelkitársad, az szuper, de ha esetleg mégsem, hidd csak el, így is tökéletesen boldogulni fogsz

A nagymamám sosem helyezett rám nyomást azzal kapcsolatban, hogy megtaláljam az Igazit, akivel majd letelepedhetek. Sőt, mikor legutoljára találkoztunk, azt mondta, hogy ha rám talál a szerelem, az mennyei, de ő és az anyukám függetlensége a bizonyíték arra, hogy egyedül is tökéletesen meg lehet lenni. A saját utam egyedül is fel tudom fedezni és ha találok hozzá egy partnert, az egy bónusz.

8. Amikor találsz valamit, amit szeretsz, tarts ki mellette
Mostanra a nagymamám tisztában van azzal, hogy mi a kedvenc öltözködési vonala, turkálója, a kedvenc cipője vagy épp arckrémje. A logikája azon alapszik, hogy ha találsz valamit, amit nagyon szeretsz - legyen az anyagi dolog vagy élmény - ragaszkodnod kell hozzá. Neki például a kedvenc blúza is megvan többféle színben, olyannyira imádja.
9. Hogyha nem veszel részt valamiben, nem is panaszkodhatsz miatta
A mamám mindig azt mondja, hogy "ha nem szavazol, nem is panaszkodhatsz, én pedig imádok panaszkodni". Ezzel mindig megnevettet. Úgy gondolom, ezek a bölcs szavak sok egyéb aspektusban is igazak lehetnek. Hogyha nem próbálod eléd aktívan megteremteni a pozitív változást az életedben, nem is dőlhetsz hátra, hogy aztán morgolódni kezdj a fejleményekről.

Forrás: EliteDaily 

A fotók illusztrációk. (Forrás: Pixabay)


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Azt mondták neki, a rák csak balszerencse – aztán a ChatGPT felfedte, hogy egy háztartási eszköz állhat a háttérben
A tünetei szinte azonnal enyhültek, miután az okokat kiderítették.

Megosztom
Link másolása

Amikor az orvosok közlik, hogy a tünetek mögött „csak gázos belek” állnak, és amúgy is „túl fiatal a rákhoz”, az ember hajlamos megnyugodni. Vagy legalábbis megpróbál. Schayene Silva, egy 38 éves, kétgyermekes anya azonban nem nyugodott meg. Miután 2022 februárjában új házba költözött, furcsa és egyre súlyosbodó tünetek kezdték gyötörni: gyomorégés, köhögés, hányás és fulladással járó pánikrohamok. Összesen nyolc különböző orvost keresett fel, de érdemi választ sehol sem kapott. Végül 2024 októberében egy MRI-vizsgálat rántotta le a leplet a valóságról: a bal veséjében daganat nőtt. A diagnózis: egyes stádiumú, kettes grádusú veserák.

A daganatot szerencsére kioperálták, Silva azóta daganatmentes, de a „balszerencse” magyarázattal nem tudott mit kezdeni. Visszagondolt, és rájött, a panaszai a költözéssel kezdődtek.

„Amikor ebbe a házba költöztem, akkor kezdődtek a tüneteim. Rengetegszer égett a gyomrom, hánytam és köhögtem”

– emlékezett vissza. „Pánikrohamaim voltak, nem kaptam levegőt, de mivel terhes voltam, azt hittem, emiatt van.” A gyanú a házra terelődött, ezért fogta magát, és szétszerelte a házzal együtt kapott jégkészítőt, ahol sokkoló látvány fogadta: a gép belsejét vastagon belepte a penész – írja a Kennedy News and Media. Ekkor fordult a ChatGPT-hez, ami segített neki összekötni a pontokat a penész és a tünetei között.

Silva ezután csináltatott egy Ochratoxin-tesztet, ami egy penészgomba által termelt méreganyag jelenlétét méri.

Az eredmény döbbenetes volt: a szervezetében a normális szint több mint tízszeresét mutatták ki.

A WHO szerint az Ochratoxin legjelentősebb hatása a vesekárosodás, és bár állatkísérletekben veserákot is okoz, embereknél ez az összefüggés egyelőre nem bizonyított. Silvának azonban ennyi is elég volt. „Azonnal abbahagytam, és már másnap nem égett a gyomrom, és nem kellett hánynom” – mondta. A változás drámai volt. „Nincsenek pánikrohamaim, újra tudok vezetni, nő a hajam, nőnek a körmeim. Amint megszűnik a kitettség, a tested tudja, hogyan gyógyítsa meg magát. Tudtam, hogy az orvosnak nincs igaza, ezért nem adtam fel. Úgy érzem, legyőztem, jól vagyok.”

Az OpenAI, a ChatGPT fejlesztője az esetre reagálva közölte, hogy a platform

„oktatási és információs célokat szolgál, nem orvosi diagnózisra vagy kezelésre való, és soha nem helyettesítheti az orvosokat vagy a szakszerű orvosi ellátást”.

A történet így egyszerre szól egy nő elképesztő kitartásáról, a modern orvoslás tehetetlenségéről, és arról a bizarr helyzetről, amikor pont egy mesterséges intelligencia adja meg a kezdő lökést a lehetséges megoldáshoz. Annak ellené, hogy nem lenne szabad neki.


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Azt hitted, csak melegedni akar? Szakértők szerint óriásit tévedsz: ez történik, ha a macskád rajtad alszik
Ha a macskád éjszaka rád telepszik, és egy doromboló, szőrös súlyzóként nehezedik a mellkasodra, az nem szimpla kényelmi döntés a részéről. Ez kőkemény üzenet.

Megosztom
Link másolása

Egy ösztönökből és tanult viselkedésből szőtt, komplex jelzés, ami messze túlmutat azon, hogy te vagy a legmelegebb pont a szobában.

Szóval, mielőtt arról panaszkodnál, hogy nem kapsz levegőt, érdemes megérteni, mit is próbál a fejedre nőtt ragadozód a tudtodra adni.

A dolog mögött a bizalom, a kötődés és a biztonságérzet komplex keveréke áll. A macskák természetüknél fogva óvatos állatok, alvás közben pedig a legsebezhetőbbek. Ha egy macska mégis az emberi testet választja pihenőhelyül, azzal azt jelzi, hogy melletted leeresztheti a pajzsot, és nincs többé szüksége a folyamatos éberségre. Szakértők szerint ez a mély bizalmi kötődés egyik legerősebb jele.

Amikor egy macska rád fekszik, az annak a jele, hogy teljes biztonságban érzi magát melletted, és nyugodtan elengedheti az ösztönös védekező reakcióit.

Persze, a hő sem egy utolsó szempont. Az emberi test természetes, egyenletes hőforrás, a légzésünk ritmusa pedig nyugtatóan hat rájuk, hasonlóan ahhoz, ahogy kölyökként az anyjuk mellett pihentek. De a dolog nem áll meg itt. Amikor a macska rajtad szunyókál, finoman jelöli is a területét. Az illatával lényegében azt üzeni a világnak, hogy te hozzá tartozol. Ez a gesztus tehát egyszerre szól a bizalomról, a kötődésről és egyfajta birtoklásról is.

Ez a fokozatosan kiépülő, tanult bizalmi viszony nem egyik napról a másikra alakul ki. Csak akkor jön létre, ha a macskát stabilan és következetesen pozitív élmények fűzik a gazdájához.

Érdemes ugyanakkor figyelni, ha egy olyan állat, amely korábban sosem csinált ilyet, hirtelen elkezd rajtad aludni.

Ez a hirtelen viselkedésváltozás akár stresszre vagy szorongásra is utalhat, amivel érdemes lehet állatorvoshoz fordulni. A legtöbb esetben azonban ez a furcsa rituálé csupán annyit jelent: a macskád boldog, biztonságban érzi magát, és a világon a legjobban a te közelségedet keresi.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezt a hibát rengetegen elkövetik almaevés közben, pedig komoly baj lehet belőle
Az alma a legjobb barátod, amíg meg nem próbál lassan, alattomosan végezni veled.

Megosztom
Link másolása

Sokan a csutkájával együtt eszik meg a gyümölcsöt, nem is sejtve, milyen méreganyagot juttatnak a szervezetükbe. A tünetek pedig ijesztőek lehetnek. Az alma a legjobb barátod, amíg meg nem próbál lassan, alattomosan végezni veled. Na jó, ez persze túlzás, de van egy része, amit tényleg jobb, ha békén hagysz. A lényeg: az almát edd, a magházat dobd ki. Pár mag véletlenül lecsúszik egészben? Semmi vész, az univerzum nem dől össze. Szétrágod? Na, ott kezdődnek a bajok. A mag belsejében ugyanis amigdalin található, egy természetes növényi vegyület, ami rágás és emésztés közben hidrogén-cianidra bomlik. Igen, arra a cianidra.

A méreg gátolja a sejtek oxigénfelhasználását, vagyis hiába van jelen oxigén a vérben, a szöveteid egyszerűen nem tudják hasznosítani. A legnagyobb pofont az agy és a szív kapja, mert nekik kell a legtöbb oxigén.

Persze mielőtt rohannál a toxikológiára, mert tegnap lenyeltél két magot, szögezzük le: a mérték a lényeg. Egy almában van nagyjából 5–8 mag. Ha ezt véletlenül lenyeled, általában sértetlenül átszalad a rendszeren.

A mérgezéshez egy felnőttnek több tucatnyi, alaposan összezúzott magot kellene elfogyasztania.

Szóval pánikra nincs ok, de a tudatosság nem árt: a magházat egyszerűen dobd ki, ne rágcsáld el unalmadban. Gyerekeknek meg pláne soha ne add oda a gyümölcsöt a magházzal együtt, és a kutyának vagy a macskának se a magos csutkát vesd oda jutalomfalatként.

És ha már itt tartunk, mi a helyzet a héjjal, amivel mindenki riogat? Valójában az a gyümölcs egyik legértékesebb része, tele rosttal és antioxidánssal.

Ha parázol a vegyszerektől, a megoldás nem a hámozás, hanem a tisztítás.

A tuti módszer egy langyos vizes öblítés, amit egy szódabikarbónás áztatás és dörzsölés követ, a végén pedig jöhet még egy tiszta vizes kör. Ezzel a viaszréteg és a felületi szennyeződések nagy része eltűnik. Ha pedig megbízható a forrás – mondjuk a saját kerted vagy egy bio termelő –, akkor meg pláne felesleges megszabadulni tőle. Mert amúgy az alma tényleg csúcs: alacsony a kalóriatartalma és a glikémiás indexe, a pektin pedig jót tesz az emésztésnek és a bélflórának.

A végére pedig romboljunk le egy makacs tévhitet. Időnként felbukkan a „B17-vitamin” kifejezés, amely kereskedelmi vagy köznyelvi elnevezésként tapadt az amigdalinhoz. Lényeges tisztázni, hogy ez nem valódi vitamin. Ne dőlj be a téves megnevezéseknek, és ne kezdj el almamagot rágcsálni „egészségtudatosan”.

Ha pedig valaki mégis bevállalna egy nagyobb adag zúzott magot, figyeljen a korai jelekre: jöhet fejfájás, szédülés, gyengeség és zavartság, de a légszomj, a hányinger vagy a megkergült pulzus is intő jel.

Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni. A napi rutin tehát egyszerű: magház ki, a többi jöhet – tízóraira, zabkásába, salátába, vagy süsd meg egy kis fahéjjal.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
A Bridgerton-csillogás sötét titka: kőkemény napi rutin várt a nőkre, amibe simán belebukhattak
A régenskori nők napja a zongoraleckéktől a Hyde Park-i parádéig a házassági piacra való felkészülés volt. A szigorú etikett megsértése a társadalmi számkivetettséget jelenthette.

Megosztom
Link másolása

„Húsz tánc volt, és mindet végigtáncoltam, s fáradtság nélkül” – írta Jane Austen 1798 decemberében a nővérének, és ezzel a mondattal nemcsak a kondijáról adott számot, hanem egy komplett iparágról is. A Bridgerton-kor arisztokrata hölgyeinek élete ugyanis a sorozatok csillogó kulisszái mögött egy kőkemény, 0-24-es menedzseri meló volt, ahol a termék saját maguk, a célpiac a házasulandó nemes urak, a végső cél pedig egy jó parti, ami biztosítja a család és a saját jövőt. A napirendjük ehhez a kíméletlen projekthez igazodott, minden perce gondosan megtervezett stratégiai lépés volt a társadalmi sakktáblán. Forrás

Az egész egy időbeli anomáliával kezdődött. A „reggel” náluk nem a kakasszóval indult, hanem simán beletartozott a kora délután is.

A vacsora, ami a nap fő eseménye volt, egyre kijjebb tolódott, a divatos körökben már este hat-hét, sőt nyolc órára. Így aztán a „reggeli látogatás”, vagyis a morning call, simán belefért délután egy és négy közé. Ez a laza időkezelés teret adott a nap első felének legfontosabb tevékenységére: a kötelező pengetésnek, firkálásnak és trillázásnak, amit a korabeli self-help irodalom „accomplishment”-nek, azaz műveltségnek vagy készségnek csúfolt. Egy fiatal hölgynek illett zongoráznia, hárfáznia, énekelnie, akvarelleket festenie, franciául és olaszul csevegnie, és persze kecsesen táncolnia. A cél azonban nem a művészi önkifejezés volt. A The Mirror of the Graces című, 1811-es illemtankönyv kerek perec leírja a lényeget: „Legyen a tartásuk a zongoránál vagy a hárfánál könnyed és kecses… az egyszerűség legyen minden tettük dísze.” Vagyis nem virtuóznak kellett lenni, hanem egy kellemes, a férj vendégeit szórakoztatni képes, dekoratív kiegészítőnek.

Persze akadtak, akiknek ez a felszínesség már sok volt; a kor nagy hatású véleményvezére, Hannah More például keményen kritizálta a puszta „készséghalmozást”, mondván, egy nőnek inkább az erényre, az értelemre és a jótékonykodásra kellene koncentrálnia.

A délelőtti gyakorlás után jött a terepmunka, a már említett „morning call”. Ez egy kőkemény, 15-20 perces műfaj volt, egyfajta társasági speed-dating, ahol a kapcsolatokat kellett ápolni és a pletykákat begyűjteni. Túl sokáig maradni halálos bűnnek számított. A szabályok szerint a vendéglátó hölgynek ilyenkor félbe kellett hagynia minden komolyabb tevékenységet. Könnyed kézimunkát folytathatott, de eszébe ne jusson zongorázni vagy rajzolni, azzal ugyanis a vendég idejét rabolná. A nap következő nagy nyilvános eseménye a délutáni parádé volt a Hyde Parkban. A Rotten Row nevű lovas sétányon és a mellette futó kocsiúton délután fél öt és fél nyolc között zajlott a „divatóra”. Ez volt a látni és látszani legfontosabb színtere, a korabeli Instagram-feed, ahol fel lehetett mérni a konkurenciát, meg lehetett mutatni a legújabb ruhát, és persze diszkréten flörtölni a hintókból és a nyeregből.

Egy korabeli megfigyelő, C. J. Apperley szerint „egy szép délután a londoni szezon tetőpontján … ezernyi pompás fogat vonul el” – írja a Donna Hatch blog.

A park után vagy helyett a napirendbe belefért egy kis vásárlás a modistánál, vagy egy látogatás a könyvkölcsönzőben. Ez utóbbi nemcsak az olvasásról szólt, hanem egyfajta női klubként is működött. Mivel egy új, háromkötetes regény vagyonokba került, a hölgyek inkább éves tagságot váltottak. A könyvtárak olvasótermei a legfrissebb divatlapokkal, például a La Belle Assemblée-vel csábították a nőket, és tökéletes helyszínt biztosítottak a diszkrét csevegésre, távol a férfiak kíváncsi füleitől. A nap csúcspontja azonban kétségkívül az este volt. A késői vacsora után a hölgyek visszavonultak a szalonba, míg a férfiak a portói mellett beszélték meg a világ nagy dolgait, majd jöhetett a színház, az opera, egy kártyaparti vagy a szezon legfontosabb eseménye, a bál.

A bálok közül is kiemelkedett az Almack’s, a londoni társasági élet legexkluzívabb, legszigorúbban őrzött szentélye. Itt szerdánként tartottak táncmulatságokat, ahová bejutni csak a klubot irányító nagyhatalmú hölgyek, a „lady patroness”-ek által aláírt belépővel lehetett.

A kapuban Mr. Willis, a kidobók őstípusa állt, és a szabályok szentek és sérthetetlenek voltak. A férfiaknak kötelező volt a térdnadrág és a fehér nyakravaló.

A legfontosabb szabály azonban az időre vonatkozott: este 11 óra után senkit nem engedtek be, akárki is volt az. A legenda szerint egyszer magát Wellington hercegét, a napóleoni háborúk hősét is visszafordították, mert hét perccel 11 után érkezett. „A szabály szigorú, nem tágíthatok – mondja Willis –, kérem, menjen vissza a jegyéért!” – foglalja össze a helyzetet a korabeli költő, Henry Luttrell a Regency History blog szerint. Itt vezették be az olyan újdonságnak számító, enyhén botrányos táncokat is, mint a keringő vagy a quadrille, amelyek a korábbi táncokhoz képest megdöbbentően intim testközelséget igényeltek. Egy ilyen bálon pedig nem lehetett lazsálni; Jane Austen húsz tánca is mutatja, hogy ez is az állóképességről és a kitartásról szólt. A napirend persze nem volt mindenhol ennyire feszes. A londoni szezonon kívül, például a fürdőváros Bathban, a programok lazábbak voltak, a „public breakfast” nevű eseményeken délelőtt teáztak, sütiztek, sőt, akár táncoltak is a szabadban.

És hogy a kép teljes legyen, az arisztokrata hölgyeknek illett jótékonykodniuk is: iskolákat pártoltak, adományokat gyűjtöttek, ezzel is bizonyítva erkölcsi feddhetetlenségüket és a rangjukkal járó felelősségtudatukat.


Megosztom
Link másolása