5 hétköznapi helyzet, amikor egy igazán jó szülő sosem mond igent a gyerekének
Vannak pillanatok – a fáradt, robogó nap közepén – amikor az embernek minden az, hogy végre nyugiban üljön, ne kelljen tovább reagálnia semmire. Aztán jönnek a gyerekek a kéréseikkel, és ilyenkor nagyon könnyű legyinteni:
Az alábbiakban bemutatjuk azt az öt helyzetet, amikor egy jó szülő soha nem mond igent:
1. Amikor túlterheltek, szétszórtak vagy levertek vagyunk
Néha annyi dolgunk van, hogy egyszerre százfelé szakadunk. A gyerek kérdez valamit, de az agyunk közben máshol jár – a munkán, a bevásárláson, a vacsorán. Ilyenkor egyszerűbb csak rávágni egy igent, hogy ne kelljen ezzel is foglalkozni. De ezzel azt tanítjuk meg a gyereknek, hogy ha elég kitartó vagy erőszakos, akkor úgyis eléri, amit akar. Pedig a szülő dolga nem az, hogy mindig megkönnyítse a gyerek útját, hanem az, hogy következetesen tartsa a szabályokat – akkor is, ha épp fáradt, kimerült vagy ideges.
2. Amikor a gyerek hisztizik, veszekedik vagy nyafog
Ha a gyerek nyilvános helyen hisztizni kezd, vagy hangosan sír, az nagyon kellemetlen. Ilyenkor hajlamosak vagyunk gyorsan engedni neki, csak hogy vége legyen a jelenetnek. De ha a gyerek azt tanulja meg, hogy a hiszti működik, akkor egyre többször fogja használni ezt az eszközt. Ez pedig hosszú távon rossz irányba viszi: nehezen fogja megtanulni, hogyan kezelje az érzéseit, és később akár szorongó vagy túl agresszív is lehet. Ezért fontos, hogy ilyenkor is nyugodtak maradjunk, és ne engedjünk csak azért, hogy csend legyen.
3. Amikor bűntudatból engedünk
Sok szülő ismeri azt az érzést, hogy nincs elég ideje a gyerekére, és ezt próbálja kompenzálni – például igent mond valamire, amire amúgy nem mondana. De a gyerek hamar ráérez, hogy ilyenkor „meg lehet puhítani” a szülőt, és ezt ki is fogja használni. Így azt tanulja meg, hogy ha valakinek bűntudata van, akkor könnyen irányítható. Ez viszont nem biztonságot ad neki, hanem épp ellenkezőleg – kiszámíthatatlanságot. A jó szülő akkor is képes határozott döntést hozni, ha közben bűntudata van – ez adja meg a gyerek számára az érzelmi stabilitást.
4. Amikor nem bízunk magunkban
Gyakran összehasonlítjuk magunkat más szülőkkel. Úgy tűnhet, nekik jobban megy, náluk minden gördülékenyebb. Ez kételyt ébreszthet bennünk: „Mi van, ha én nem vagyok elég jó szülő?” Ilyenkor hajlamosak vagyunk engedékenyebbek lenni, hogy „jó fejek” legyünk a gyerek szemében. De ez veszélyes terep: ha a gyerek azt látja, hogy a szülő bizonytalan, akkor könnyen próbálja meg áthágni a szabályokat, és nem tanulja meg, hogy néha be kell tartani a szabályokat. Fontos, hogy merjünk bízni a saját értékrendünkben, és ne mások példájához mérjük magunkat.
5. Amikor nincsenek egyértelmű szabályok
Ha nem alakítjuk ki tudatosan, hogy mit tartunk fontosnak a családban, akkor könnyen átvehetjük mások szokásait – akár a szomszédét, az iskoláét vagy az internetes „szakértőkét”. Így viszont nem a saját értékeink szerint nevelünk, hanem mások elvárásai szerint. Pedig a gyerekeknek leginkább arra van szükségük, hogy tudják, mire számíthatnak otthon. Ha világos szabályaink és értékeink vannak, akkor sokkal könnyebb eldönteni, mikor mondunk igent és mikor nemet. És bár néha nehéz nemet mondani, hosszú távon ez segíti a gyereket abban, hogy biztonságban érezze magát.
