GASZTRO
A Rovatból

Vegán péntek Steiner Kristóffal: „Nem is egy, három recept érkezik, egy izgalmas saláta összeállításhoz” 

Ha elkezdenéd a növényi alapú táplálkozást, kipróbálnád, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágysz, pont jó helyen jársz.

Megosztom
Link másolása

„Annyi izgalmas és komplex fogás után Steiner Kristóf salátákat hoz nekünk?!” Már látom is a csüggedt arcokat – pedig a saláta, ha megfelelő öntettel párosítja az ember, fergeteges lehet főfogásként is. Itt most nem arra kell gondolni, hogy elrágcsálunk néhány szomorú levélkét, hanem fantasztikus, tartalmas, fő fogásoknak is beillő salátákra, ínycsiklandozó öntetekkel.

Itt nálunk, Görögországban már visszafordíthatatlanul berobbant a tavasz - a tenger közel húsz fokos, a hat macskánk minduntalan a napon henyél, és már minden nap locsolnom kell a kis zöldségeskertünket, ha nem akarom, hogy kitikkadjanak a zöldfűszerek.

Az új évszakhoz új étrend is párosul - búcsút mondunk a nehéz, hosszasan készülő fogásoknak, és előkerül a salátástál.

Ilyenkor képtelen vagyok brutál adag kajákat, vagy elnehezítő fogásokat fogyasztani, de ezek a szuper, egyszerre laktató és frissítő falatok napi szinten kerülnek terítékre – energiát adnak, jókedvre derítenek, ráadásul egy tikkasztó napon semmi sem hozza úgy össze a jó barátokat, mintha egy friss, ropogós salátát, és egy kancsó hűvös, mentás-citromos vizet rakok az asztal közepére.

Amikor azt mondjuk: „saláta”, az emberek nagy része egy zöld levelekből álló cuccra gondol, ami a köret köretének a köreteként fogyasztható. Vagy egy nullás méretű lány képe ugrik be, aki valami rémes fogyókúrát követ. Volt idő, mikor én is azt hittem, hogy a saláták unalmasak, és semmiképp sem lehetnek főételként tálalva, ám ez a sali-triumvirátus bárkit meggyőz az ellenkezőjéről. Mondanom sem kell: nem értek egyet az „antisalátizmussal”.

Egy színes, illatos sali felér egy frissen sülttel, vagy egytál étellel! Az itt bemutatottak a legnagyobb kedvenceim, mert ellentmondanak minden törvénynek, amit a salátákról megalkottak a gyűlölők.

Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhai kutyusom, Özge mindig akkor indult rá a kajára, ha ezeket tálaltam fel. Az uborka szeletelés illatát a szomszéd szobából is megérezte.

Jamie Oliver „Superfood” salátája, veganizálva

Hozzávalók, személyenként:

Egy marék friss koriander (de petrezselyem is megteszi)

1 avokádó (ennek hiányában cukkíni)

1 marék friss zöld salátalevél – például madársaláta

1 kis szem édesburgonya (de sima krumpli, vagy egy kis sütőtök is remek)

1 csipet szárított csili pehely

1 csipet őrölt koriandermag

1 csipet fahéj

bors

100 gramm kinoa, vagy vadrizs

6 rózsa brokkoli

1 marék dióféle – brazil, pekán, mandala, bármi megteszi

½  gránátalma – ennek hiányában 2 evőkanál szárított áfonya vagy goji bogyó

1 marék friss csíra

4 szelet aszalt mangó, ennek hiányában sárgabarack

Az öntethez:

A gránátalma egyik fele (ha nincs gránátalmám, az öntethez agave vagy juharszirupot használok)

1 citrom vagy lime

balzsamecet

olívaolaj

Így készül:

Előmelegítem a sütőt 200 fokra, majd a megmosott, de nem meghámozott édesburgonyát cikkekre vágom. Ha nincs avodkádóm, és cukkínit használok, kövér karikákra vágom, majd megfelezem őket, és a brokkoli rózsákat harapható méretűre bontogatom. Bemasszírozom őket egy kis olívaolajjal, sóval, borssal, korianderrel, és szárított csilivel, és már mehetnek is a sütőpapírral bélelt tepsibe, majd a katlanba 15 percre.

A kinoát kétszeres vízben főzöm meg – a közhidedelemmel ellentétben nem kötelező beáztatni. Előbb felforralom a vizet a kinoával együtt, majd takaréklángon, fedővel lazán lefedve 15 percig főzöm.

Addig is egy salátástálban összekutyulom a többi összetevőt – kivéve a magvakat, a friss koriandert, és gránátalmám egyik felét. Minden más mehet a bödönbe, az avokádó is, kimagozva, cikkekre végva – a gránátalma magjaival együtt a leve is kifolyik majd, ez így van rendjén.

Míg hül a kinoa és a sült zöldségek, összedobom a szószt: mindent alaposan összekavarok, sózom, borsozom, és megkínálom egy kis fahéjjal is.

Végül egybeforgatom a salátámat – megfejelve a magvakkal és apróra vágott korianderzölddel. Frissen az igazi – a csíra veszít a ropogós-friss érzésből, ha áll a hűtőben -, de ha jó előre el akarom készíteni, egyszerűen kihagyom a zöld leveleket és a csírákat, majd közvetlen tálalás előtt adom hozzá őket. Köszi, Jamie!

Cékla és kaliforniai paprika saláta pirított dióval

Hozzávalók személyenként:

1 fej főtt cékla

fél piros kaliforniai paprika vékony csíkokra vágva

negyed lila hagyma vékony holdacskákra vágva

Egy fél marék dió

Egy marék vegyes salátalevél - de bébispenóttal is lenyűgöző

1 nagy csokor korianderzöld és petrezselyem vegyesen, apróra vágva

A dresszinghez:

1 evőkanál tahini

2 evőkanál víz

1 evőkanál citromlé

bors

1 gerezd fokhagyma préselve

Így készül:

A céklát dobókockányi darabokra vágom, a paprikát kicsumázom és csíkokra vágom, a hagymát meghámozom, és vékony holdacskákra szeletelem.

Száraz serpenyőben kissé megprítoma  diót - vigyázva, negogy odakozmáljon.

Minden összetevőt - egy kis diót kivéve - alaposan összeforgatok, megkínálom egy kis olívaolajjal és sóval, majd megszórom a maradék dióval és korianderzölddel.

A dresszinghez a tahinit felengedem 2 evőkanál vízzel, és erőteljes mozdulatokkal keverni kezdem. Előbb megkeményedik, majd könnyű krémmé változik. Ha továbbra is túl durva, adok hozzá még vizet, de csak apránként, nehogy túlságosan felhíguljon. A tahinit mindig variálhatom: apríthatok bele petrezselymet vagy korianderzöldet, de akár újhagymát is. A kedvenc tahini-kiegészítőm a savanykás, sötétlila, szumák nevű fűszer, amelyhez itthon török fűszerboltokban lehet hozzájutni.

A szósszal az oldalán, rozskenyérrel tálalom. Az édes cékla, az aromás paprika, a pikáns koriander és a krémes tahini felejthetetlen ízharmóniát alkotnak.

Tabule - mentás kuszkusz-saláta dióval, aszalt áfonyával

Hozzávalók, személyenként:

3 maréknyi vegyes zöldfűszer - friss menta, friss petrezselyem, friss korianderzöld, friss kapor változó arányú keveréke ízlés szerint

3 evőkanál kuszkusz

1 szál újhagyma

1 marék dió

2 evőkanál aszalt áfonya

Az öntethez:

fél zöldcitrom

2 evőkanál olívaolaj

fekete bors

1 késhegynyi mustár

1 csepp ecet - én fehérbor, vagy almaecetet használok

pár csepp agavé, vagy juharszirup

Így készül:

A kuszkuszt egy bögrébe szórom, másfélszeres, forrásban lévő vízzel leöntöm, majd letakarom egy kistányérral öt percre.

A dresszinghez mindent alaposan összekeverek egy kis csészében.

A diót kissé megpirítom száraz serpenyőn, és az áfonyát durván felvagdosom, nagyjából fele-méretű darabkákra.  A zöldfűszereket egészen apróra vagdosom

Egy salátás tálban a fűszereket, diót és áfonyát egymásra halmozom, a kuszkuszról lekapom a "fedelet", villával fellazízom, hogy ne rögökben kerüljön a salátába, majd az összetevőket összeforgatom.

Meglocsolom az öntettel, ismét fellazítom a villámmal, majd frissiben tálalom.

Mégtöbb recept szakácskönyveinkben, a Kristóf’s Kitchen YouTube csatornán, és az Insta oldalainkon: @kristofsteiner és @nimrodagan.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Steiner Kristóf: A tökéletes rántott csirke… laskagombából 
Itt a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom új kedvenced!

Megosztom
Link másolása

Van az a pillanat, amikor az ember beleharap valamibe, és hirtelen minden gyerekkori emlék egyszerre jelenik meg. A nyári büfék. A fesztiválok. A gyorséttermi papírdobozok alján összegyűlt morzsák. A bűntudatos, éjféli nasik. Ez a recept valahol ott kezdődik, csak egy sokkal tudatosabb, igazságosabb helyen ér véget - hiszen senkinek nem kellett meghalnia érte. Ez a KFC-ből ismerős ízű csoda ugyanis nem tartalmaz csirkét.

Billie Eilish nyilatkozata nagy port kavart a napokban: „Ehetsz húst. És szeretheted az állatokat. De a kettő együtt nem megy.” Legfeljebb egyes állatokat szerethet, aki megesz másokat. Hadd segítsünk a váltásban!

Ez a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom. A titok nem valami ultrafeldolgozott húshelyettesítő, hanem a szerény laskagombába, ami egészen elképesztő dolgokra képes...

 

A tökéletes rántott csirke… laskagombából

A recept, 2 - 4 főre

Hozzávalók:

500 g laskagomba

A páchoz:


2 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál mustár

1 evőkanál balzsamecet

1 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál füstölt paprika

2 gerezd reszelt fokhagyma

Első tál:


120 g liszt (gluténmentes is lehet)

1 teáskanál füstölt paprika

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál őrölt gyömbér

½ teáskanál chili

só, bors

Második tál:


100 g csicseriborsóliszt

180 ml víz

½ teáskanál szódabikarbóna

1 csipet kala namak (elhagyható)

Harmadik tál:


200 g zsemlemorzsa vagy panko
 vagy tört cornflakes / zabpehely / kókuszchips / mandulapehely / aprított földimogyoró, vagy ezek keveréke

2 evőkanál sörélesztőpehely

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A laskagombát tépkedd rusztikus, falatnyi darabokra, a természetes rostjait követve. Egy tálban keverd össze a pác hozzávalóit, majd alaposan forgasd bele a gombát, hogy mindenhol bevonja. Hagyd állni legalább 15–20 percig, hogy magába szívja az ízeket.

Készíts elő három külön tálat. Az elsőben keverd össze a fűszeres lisztet. A másodikban a csicseriborsólisztet a vízzel, a szódabikarbónával és a kala namakkal. A harmadikba kerül a ropogós bunda: zsemlemorzsa vagy bármilyen választott morzsás keverék, sörélesztőpehellyel.

A bepácolt gombadarabokat egy kevés extra csicseriborsóliszttel finoman nyomkodd össze kisebb „csirkefalatokká”, majd forgasd meg őket először a lisztes keverékben, utána a csicseriborsós masszában, végül a morzsában.

Közepes hőfokon süsd őket bő olajban 4-6 percig, amíg mély aranybarnák és ropogósak lesznek.

Air fryerben is működik:

200 fokon körülbelül 15 perc alatt készülnek el, félidőben átforgatva.

Tálald burgerben, sült krumplival, savanyú uborkával, guacamoléval vagy barbecue szósszal. Frissen egyenesen ellenállhatatlan, de hidegen, szendvicsben is lenyűgöző.

A recept az Így is ehetünk című kreatívitást fejlesztő szakácskönyvünkből származik - és YouTube csatornánkon - www.youtube.com/@kristofandnimi - is megtekinthető.

 


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Roppanós vagy puha? Egyetlen apróságon múlik a tökéletes kovászos uborka, és ez nem a napfény
Eláruljuk a tökéletes, roppanós kovászos uborka titkát, hogy ne csak akkor lepődj meg a végeredményen, amikor már nem tudsz változtatni rajta.
Sassy - sassy.hu
2026. június 04.


Megosztom
Link másolása

Felejts el mindent, amit a nagymamád az ablakpárkányon érlelt kovászos uborkáról tanított. A tűző nap nem a barátod, hanem a legfőbb ellenséged, ami a roppanós csoda helyett egy szottyos, szomorú zöldséget fog produkálni. A tökéletes koviubi mögött nem mágia, hanem kőkemény biokémia áll, és a legtöbb, amit tehetünk érte, ha békén hagyjuk egy stabil hőmérsékletű, árnyékos helyen.

A legnagyobb tévedés ugyanis a hőmérséklet körül van.

A tapasztalatok szerint a 20–21 Celsius-fok körüli tartomány az ideális, ahol a tejsavas erjedés szépen, egyenletesen, szinte méltóságteljesen zajlik.

Amint a hőmérséklet 30 fok fölé kúszik, a folyamatok felgyorsulnak, a sejtfalakat bontó enzimek turbó fokozatra kapcsolnak, és az uborka elveszíti a tartását.

Éjszakára sem kell bemenekíteni, amíg a hőmérő higanyszála 18–20 fok felett marad, a rendszer stabil. A lényeg nem a napfény, hanem az egyenletes, közepesen meleg környezet.

Ha a helyszín megvan, jöhet a lé, aminek a pontossága egy laboratóriumi kísérlet precizitását igényli. A bevált arány szerint 1,8 kilogramm uborkához nagyjából 3,8 liter víz és 155 gramm só kell.

A víz legyen klórmentes (szűrt vagy palackozott), mert a klór kinyírja a jó baktériumokat, a só pedig jódozatlan, mert a jód ugyanezt teszi.

Ha túl kevés a só, az uborka simán megrohad, ha túl sok, az erjedés lelassul vagy le is áll. Ez nem játék, ez a fermentálás tudománya.

Mielőtt azonban bármit is az üvegbe pakolnánk, van egy kritikus lépés: az uborkák virág felőli végét le kell vágni. Itt olyan enzimek bújnak meg, amik később a puhulásért felelnek. A mosás után érdemes őket függőlegesen és szorosan az üvegbe állítani, hogy a sós lé mindenhol egyenletesen érje őket. Az erjedést beindító klasszikus kenyér helyett egyre többen használnak krumplit, ami tisztább megoldás és gluténmentes is.

Pár nap után az üveg élni kezd: apró buborékok jelennek meg, a lé opálossá válik. A felszínen képződő fehéres hab nem a világvége, sőt, az erjedés természetes velejárója, időnként elég leszedni.

Akkor kell gyanakodni, ha kellemetlen szagot érzünk, vagy az uborka nyálkássá válik.

A folyamat általában hat-hét napig tart, de hőmérséklettől függően akár tíz nap is lehet. Akkor van kész, ha a buborékképződés leállt és az íze kellemesen savanykás. Ekkor jöhet a hűtő, ahol az ízek tovább érnek.

Létezik persze az egynapos kovászos uborka receptje is, ahol a kenyeret szénsavas ásványvízzel helyettesítik, drasztikusan lerövidítve a várakozási időt.

Ez a módszer a mai, türelmetlen kor szüleménye, ami gyors, gluténmentes megoldást kínál, bár az ízek mélysége nem éri el a hagyományos, lassú érlelésű változatét.

Ha pedig a bolti megoldások felé kacsintgatunk, érdemes résen lenni. A polcokon sorakozó savanyúságok jelentős része hőkezelt, ami azt jelenti, hogy

a fermentáció során keletkezett jótékony baktériumokat elpusztították.

A probiotikus hatás érdekében a címkén a „pasztőrözetlen” vagy „élőflórás” szavakat kell keresni. Enélkül a termék csupán egy finom savanyúság, de elveszíti azt a biológiai hozzáadott értéket, amiért a fermentált élelmiszereket annyira szeretjük.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Évtizedek óta rosszul készíted a darált húst? Egyetlen apró változtatás, és sokkal szaftosabb lesz
A legtöbben az üvegesre párolt hagymára esküsznek, pedig ezzel csak egy szottyos masszát kapnak. A titok a sorrend felcserélésében rejlik, amitől minden falat ízletesebb lesz.

Megosztom
Link másolása

Ha te is úgy gondolod, hogy a darált húsos ételek alapja az üvegesre párolt hagyma, akkor most kapaszkodj meg, mert lehet, hogy évtizedek óta rosszul csinálod. Nem, ez nem egy gasztro-összeesküvés, hanem egy pofonegyszerű technika, amitől a bolognai, a rakott krumpli vagy bármi, amibe darált hús kerül, hirtelen szintet lép.

A trükk lényege, hogy fel kell rúgni a szent sorrendet: először a húst pirítjuk le, és csak utána jöhet a hagyma.

A dolog mögött nincs semmi mágia, csak kőkemény konyhai fizika. A hagyma ugyanis, ez a könnyfakasztó kis alapanyag, tele van vízzel.

Ha bedobod a forró zsírba, azonnal kiereszti a lelkét, és a serpenyődben hirtelen nem pirítás, hanem egy szomorú, szottyos párolás kezdődik. A húsnak esélye sincs megpirulni, csak fő a saját és a hagyma levében, az eredmény pedig egy szürke, jellegtelen massza lesz.

Ezzel szemben, ha a forró serpenyőbe először a húst teszed, az kap egy rendes pörzsanyagot, ami az ízek alfája és ómegája. Az a lényeg, hogy így a hús kevesebb nedvességet veszít, és szaftosabb marad. A hagymát pedig csak ezután érdemes hozzáadni, mert így jobban ki tudja engedni az aromáit, és intenzívebb, gazdagabb ízt ad a kész ételnek.

A helyes recept így néz ki: Végy egy serpenyőt, hevíts benne két evőkanál olajat vagy zsírt. Dobd rá a fél kiló darált húst – lehet sertés, marha, vagy a klasszikus vegyes –, és közepes lángon kezdd el pirítani. Ne piszkáld agyon, hagyd, hogy kapjon egy kis színt. Amikor már kifehéredett és helyenként barnul, jöhet a fűszerezés: egy teáskanál só, fél teáskanál bors és egy teáskanál pirospaprika. Keverd el alaposan, majd most, és csakis most, add hozzá az egy fej finomra vágott vöröshagymát és a két-három gerezd zúzott fokhagymát.

Pirítsd még 5-7 percig, amíg a hagyma megpuhul. Végül öntsd fel 100 ml vízzel vagy alaplével, vedd alacsonyra a lángot, és főzd még 10-15 percig, amíg az ízek összeérnek és a szaft besűrűsödik.

És hogy mire jó ez a tökéletesített alap? Gyakorlatilag bármire. Ez lesz a tökéletes töltelék, a legkirályabb ragu, a tésztád új legjobb barátja, vagy a rakott ételeid lelke. A módszerrel egy megfizethető és sokoldalú alapanyagból hozod ki a maximumot, ami a magyar konyha egyik tartóoszlopa. Szóval a lecke egyszerű: előbb a hús kapjon egy pofont a forró serpenyőtől, utána jöhet a hagyma drámázni. Próbáld ki, és figyeld, ahogy a megszokott ételeid hirtelen karaktert kapnak.

Via Blikk


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Egynapos kovászos uborka recept kenyér nélkül ezzel a pofonegyszerű trükkel
Egy új recept szerint szénsavas ásványvízzel helyettesíthető a kenyér a kovászos uborka készítésénél. A módszerrel egy nap alatt roppanós, friss savanyúság készül.

Megosztom
Link másolása

Felejtsd el a nagymama ötliteres üvegét a párkányon, amit napokig kellett kerülgetni, és amiért az egész család azért imádkozott, hogy ne robbanjon fel a kánikulában.

A nyári kovászosuborka-szezon szent és sérthetetlen rituáléját most egyetlen trükkel a 21. századba került. A nagy titok nem más, mint a szénsavas ásványvíz, ami nemcsak a napokig tartó érlelést vágja haza, de a kenyeret is feleslegessé teszi, így az egész projekt gluténmentes lesz.

A recept egy gasztronómiai lifehack, ami pont azoknak szól, akiknek nincs idejük napokig bábozódni egy üveg uborkával. A módszer egyáltalán nem kompromisszum, sőt.

„Roppanós, friss és elképesztően üde lesz tőle az uborka… és nem mellékesen kenyér nélkül készül, így gluténmentes is.” A lelkesedés pedig ragadós: „Nálam ez most abszolút favorit lett. ” - írják a kommentekben.

Az egész mutatványhoz kell egy kiló fürtös uborka, kb. 1-1,5 liter szénsavas víz, két evőkanál só, ugyanennyi cukor, egy csokor kapor, 6-7 gerezd fokhagyma és egy teáskanál tarkabors.

Az uborkákat megmossuk, a végeiket levágjuk, majd hosszában bevágjuk, de nem teljesen ketté, mintha egy kis zsebet nyitnánk rajtuk. Egy nagyobb üvegben rétegezzük az uborkát a kaporral, fokhagymával és borssal, a tetejére szórjuk a sót és a cukrot, majd az egészet nyakon öntjük a szénsavas vízzel, amíg el nem lepi.

Egy kistányérral vagy nehezékkel lenyomjuk, hogy minden a víz alatt maradjon, lazán lefedjük, és kint hagyjuk a pulton egy napra.

Másnap, amikor már kellemesen savanykás illata van, mehet is a hűtőbe. Hidegen az igazi.

Az egyik legfontosabb tipp, hogy az alapanyag minőségén áll vagy bukik minden. Minél frissebb az uborka, annál roppanósabb lesz.

A mostanában felbukkanó konyhai praktikák is rendre az időtakarékos, mégis minőségi megoldások felé mutatnak.


Megosztom
Link másolása