Téli túlélési tippek egy Svédországban élő magyar anyukától
Ónos eső, szürke ég, és délután négytől éjszakai sötét. Ideális a magányt és kuckózást kedvelőknek, a többieknek viszont inkább kínszenvedés. A kevés természetes fény és a hideg ilyenkor sokakat megvisel mind testi, mind lelki szinten. Ez alól az édesanyák sem kivételek, akiknek ráadásul nem csak a saját, de a gyerekeik ép eszére (és immunrendszerére) is vigyázniuk kell.
De hát - gondolta a cikk háromgyerekes szerzője - biztosan van erre valami megoldás, hiszen az északi népek évezredek óta együtt élnek ezzel a helyzettel, és saját bevallásuk szerint köszönik, jól vannak. Mivel nem beszélem se a norvég, se a svéd, de még a finn nyelvet sem, megkérdeztem erről Gőbel Noémit, aki Svédországba költözésük óta feketeövessé képezte magát a hosszú skandináv éjszakák átvészelésében.
A Bukkancs néven futó, mesekönyveket szemléző, új meséket, mesekártyákat és mindenféle egyéb csudaságot kiötlő Nonó ugyanis már hosszú évek óta éli férjével és három csemetéjével a svédek gyerekbarát életét, így nem okoz neki gondot két mesekönyv ajánló meg egy podcast felvevése között odafigyelni arra, hogy kellő távolságban tartsa maguktól a sötét erőket.
Öt praktikát osztott meg velünk, amit hazai viszonyok közt is egyszerűen magunkévá tehetünk, és amivel talán könnyebben vesszük mi is a kivilágítatlan, csúszós akadályokat.
Hóban, fagyban levegőn: a friluftsliv
A nyelvtörő kifejezést talán nem, de a szokást mindenképpen érdemes átvennünk, hiszen a friluftsliv, azaz a „szabad levegőn élés” teljesen ingyenes, bárhol és bármikor elérhető és jó hatással van testünkre-lelkünkre. Nonóéknál, hacsak nincs hóvihar, minden nap kint vannak a gyerekek már bölcsis koruktól kezdve. Kutatások bizonyítják, hogy a természetes fény alapvetően befolyásolja például az alvásunkat. Évmilliókig éltünk mesterséges fények nélkül, és hiába tudjuk ma már egy egyszerű mozdulattal fényárba vagy sötétbe borítani a szobát, a testünk még a hagyományos változatra van beállítva, ezért kell neki a napközbeni kinti fény, utána pedig a viszonylagos sötét.
Ha pedig a kutatások nem győznének meg minket a természetes fény és szabad levegőn való mozgás fontosságáról,
nem csak a környezeti tényezőktől, hanem a több mozgástól is, és egy fáradt és éhes gyerek sokkal könnyebben kezelhető ezen igényeinek kielégítése által. Értsd: nem válogat (nagyon) az ételben, és nem fog huszonnégyszer kiosonni lefekvés után, hogy 'De még nem is ittam/Pisilnem kell/Nem tudok aludni/Ti miért nem alszotok/Hányat kell még aludni karácsonyig…'
Strapabíró, játszós outdoor ruhák
Ahhoz, hogy a kinti program ne csak addig tartson, amíg az első hókásás pocsolya szembe nem jön, szükség van tartós, jó minőségű kinti ruhákra. Ezek természetesen drágák, de a svédeknél (és szerencsére egyre inkább itthon is) nagy kultúrája van a second-hand boltoknak, vásároknak és az ezzel foglalkozó on- és offline csoportoknak, így pénztárcakímélőbben tudunk hozzájutni egy jó kialakítású anorákhoz vagy mindent kibíró bakancshoz.
A szél- és vízhatlan „páncélok” alá pedig Nonóék főleg gyapjú alsórétegeket hordanak, gyerekek-felnőttek egyaránt. Ez az anyag nagyon jó hőszigetelő, de közben lélegezni is hagyja a bőrt, így valóban ideális a poliészter susi dzsekik és nadrágok alá.
Több fényt!
A kinti világosban töltött idő persze nem tölti ki az egész napot, fényre pedig szükség van a nap további részében is. Ugyanakkor hacsak nem kíván az adott tevékenység valóban erős megvilágítást, sokkal kellemesebb (a testünknek pedig egészségesebb) a több, de gyengébb fényforrás használata. Emellett fontos, hogy ezek inkább meleg fényűek legyenek,
Svédországban az egész adventi időszakot beragyogják a meleg fények, ablakba tett világító csillagok, sok-sok elektromos gyertya, ettől pedig igazi „mysig”, azaz kuckózós hangulata lesz az embernek. Mivel a svédek tipikusan nem egy függönyöző-nemzet, így az utcákon járva is olyan érzése van az embernek, mintha csak egy élő, karácsonyi kiadású IKEA katalógust lapozgatna. Ez a fényeskedés december 13-án, Lucia-napon tetőzik, ami nagyobb ünnep az oviban/iskolában, mint az anyák napja (amit intézményi szinten egyébként nem is tartanak), ilyenkor a gyerekek előadását a családok közösen nézik meg, otthon pedig reggel a legidősebb lánygyermek (ma már főleg elektromos) gyertyákkal díszített koszorúval a fején szolgálja fel a családnak a sáfrányos-mazsolás lussekatter nevű süteményt és a kávét.
A fények tudatos használatát mi is egyszerűen beépíthetjük a téli időszakba, nyugodtan tobzódjunk a meleg színű fényfüzérekben, óriási csillagokban vagy sok-sok apró elektromos mécses látványában. Ha pedig hagyományos gyertyákat gyújtanánk, jó tudni, hogy a paraffin-alapúak használata közben sok káros anyag kerül a szoba légterébe, ezért is hódít annyira a szója, repce, vagy más, növényi alapú gyertyák divatja.
Együtt (és gumicukorral) könnyebb
Bár a svédekről a legtöbb külföldinek nem a bensőséges vendégeskedés jut eszébe, Nonóéknak a kisgyerekes léthez tartozó életritmus szinte minden napra kínál valamilyen lehetőséget a közösségi együttlétre - persze általában ez is szabadtéri esemény szokott lenni. A svédek kínosan ügyelnek nemzeti jó hírükre, befogadó nyitottságukra, ennek is köszönhető, hogy sokan választják a skandináv országot állandó vagy átmeneti új hazájuknak. Egy-egy intézményi közösségben a sokféle kulturális hátterű család pedig lehetőséget ad ennek a fajta nyitottságnak a mindennapos gyakorlására. Az „egy csónakban evezés” érzése és a helyi szokásokkal való közös ismerkedés nagyon megerősítő tud lenni.
A közkedvelt hagyomány eredete mondjuk nem olyan vidám és felhőtlen, mint a cukorkában való tobzódás. A múlt század elején a fogászat – a világ többi helyéhez hasonlóan - Svédországban is siralmas állapotban volt: a gyerekek 83%-ának három éves korában már volt lyukas foga, ehhez képest persze a felnőtt lakosság fogai még ramatyabb állapotban voltak. Mivel a fogorvos legtöbbször egyet jelentett a foghúzással, nem nagyon akaródzott senkinek rendszeresen eljárnia a rendelőkbe. Már akkor is feltételezték, hogy a túl sok édesség árt a fogaknak, de ennek kimondásához még hiányzott a tudományos bizonyosság. Ezért a kormány úgy döntött, a drága kezelések helyett a prevencióra költi inkább a lakosság pénzét, és egy nem túl etikus dietetikai tanulmányt rendelt meg, melyet ráadásul a svéd édességipar finanszírozott.
A kísérlet alanyai a Vipeholm Elmegyógyintézet lakói voltak, akik súlyos szellemi fogyatékosságuk miatt könnyen bevonhatónak bizonyultak, hiszen amúgy is teljes kontroll alatt tartották az étkezéseiket, és nem kellett tőlük semmiféle beleegyezést kérni. Ezt a ma már mindenki szerint súlyosan etikátlan eljárást akkoriban azzal indokolták, hogy az intézet lakói „ezzel fizetnek” az államnak az eltartásuk költségeiért.
A lakókat több csoportra osztották, volt, amelyik egyáltalán nem kapott cukrot, volt, akik folyadék, volt, akik kenyér formájában kapták meg a maguk adagját, és természetesen voltak, akiknek csokit vagy direkt erre a kísérletre készült, extra ragadós karamellát kellett minden nap elfogyasztaniuk.
A kísérlet termesztésen igazolta a feltevéseket, miszerint lyukas fogak esetén legfőképpen a cukor a ludas, erre alapozva pedig a kormány megkezdte a lakosság tájékoztatását. (Az a változat ugyanis, hogy az édességipari vállalatokat adóztassa rommá, természetesen nem játszott.) És bumm: így született a Lördagsgodis!
A szokás töretlen népszerűségnek örvend, és állítólag nem csak a fogaknak, hanem a bankszámláknak is jót tesz ez az irányított cukorsokk, hiszen sokan ezen keresztül vezetik rá a gyerekeket a pénzügyi tudatosságra.
Csak akkor tudsz adni, ha neked is van miből
Klasszikus példa, hogy a repülőgépen először mindenki a maga oxigénmaszkját kell, hogy feltegye, csak utána segíthet másokat. Az édesanyák is csak akkor tudnak megfelelően és önrombolás nélkül gondoskodni a kicsikről, ha időről időre fel tudnak töltődni. Svédországban nagyon komolyan veszik a self-care-t és a prevenciót, a téli hónapokban minden felnőtt D-vitamint szed, és nagy divatja lett az immunerősítő gyömbér shot-oknak is, amikből nem csak boltokban, de sokszor a munkahelyen is fel tudnak hajtani egy-egy kupicával a csípőset bíró felnőttek.
A gyerekek Nonó szerint inkább a melegítő fűszerekben gazdag, tipikusan téli sütikből (pepparkakor, lussekatte), meg a már említett szokásos heti gumicukor-adagjukból nyerik az erőt és mindent lebíró akaratot.
Az apaGYES és a szülői egyenlőség magától értetődő dolgok, így senkinek sem forog a szeme attól, ha ők maradnak otthon hónapokig a gyerekekkel, vagy ha az anyuka saját hobbiját sem hanyagolja el a gyerekvállalás után, legyen az horgolás, meseírás vagy csak annyi, hogy időnként a gyerekzenék helyett Blink 182-t hallgat, mint egy, a saját lelki raktáraira is odafigyelő mesemami.
