„Szégyellem, hogy a gyerekeim öröme ennyire kiborít...”- a mizofónia és a túlhallás nem magánügy!
Két kislány együtt zenél az anyukájának. Sokáig készültek rá, mindketten élvezik a közös tevékenységet, beleadják szívüket-lelküket az előadásba- idilli kép.
A képhez tartozó hanghatások azonban nem mindenki számára idilliek: egy mizofóniával vagy túlhallással küzdő anyának pedig még a helyszín elhagyása sem opció. De mi ez a két betegség, kiket érint és mit tehetnek az érintettek és a környezetük?
Nem csak a hangerő lehet túl sok
A mizofónia egy viszonylag új, de szakmai és társadalmi szempontból is egyre inkább kutatott jelenség.
Az érintettek ezekre a hangokra ugyanúgy reagálnak mind fizikai, mind érzelmi szempontból, mint egy komolyabb stresszhelyzetre: van, akiből dühöt, van, akiből szorongás vált ki, a legtöbben pedig egyszerűen csak menekülni szeretnének a hang forrásától.
Míg a mizofónia mindkét nemet érintheti, kutatások szerint a nőknél gyakrabban fordul elő. Ennek oka lehet a nők érzékenyebb auditív rendszere, vagy az, hogy a nők hajlamosabbak a stresszre és a szorongásra, amelyek fokozhatják a mizofónia tüneteit.
A túlhallás, más néven hiperakuzis, egy másik olyan, hallással kapcsolatos kellemetlen állapot, amelyben a mindennapi hangok túlzottan hangosnak és zavarónak tűnnek.
Az édesanyák esetében a túlhallás különösen nehéz helyzeteket produkálhat. A teljesen hétköznapi zajok- legyenek azok mások számára semlegesek vagy egyenesen örömteliek - mint például a városi forgalom, a háztartási eszközök vagy akár az önfeledten játszó gyerekek hangjai, számukra sokszor elviselhetetlenek. Ez nem csupán fizikai kellemetlenséget okoz, hanem jelentős szorongást és kimerültséget is. Akinek pedig nincs lehetősége kikerülni ezeket a zajforrásokat, azok extra nehéz helyzetbe kerülnek.
Milyen anya az, akit megőrjít a gyereke vidámsága?
Kata története jól illusztrálja, milyen kihívásokkal néznek szembe azok, akik anyaként mizofóniával vagy túlhallással élnek.
Később az egyetemi bulik helyett is inkább kirándulni járt el a barátaival, pedig táncolni is szeret, és ő maga is szívesen zenél. Amikor aztán megszületett a kisfia, és értelemszerűen nem tudott igény szerint elmenekülni a hangok elől, először azt gondolta, azért ilyen ideges, mert nem tud eleget aludni. Sajnos azonban ez később se változott, hiába állt be egyfajta rend a baba alvásában, hiába segítettek be a nagyszülők, Kata egy idő után már a gyerekzsivajtól hangos játszótér helyett is inkább dolgozott volna 12 órát egy csendes kőbányában.
Amíg nem olvasott a mizofóniáról, folyton magát hibáztatta, hogy nem elég türelmes vagy nem is jó anya, hiszen az nem lehet normális, ha valakit a saját gyerekének az örömteli hangjai kergetnek az őrületbe.
Mióta tisztában van ezzel az állapottal, jobban odafigyel magára, ha van rá lehetőség, nem erőlteti magára a problémás szituációkat, és a helyzetére felhívja a környezet figyelmét is, ha mással nem, hát egy jól látható zajvédő füles segítségével.
Hétköznapi szuperhősök: Mr. Füldugó és a hallásébresztés
Bár a mizofónia és a túlhallás kezelése nem egyszerű, léteznek módszerek, amelyekkel javíthatunk az életminőségünkön. Az első lépés a probléma felismerése és elfogadása. Katához hasonlóan sokan szégyenkeznek a tüneteik miatt, és nem mernek segítséget kérni, vagy beismerni, hogy gondjuk van. Pedig a tudatosság és az önelfogadás az első lépés.
A legkézenfekvőbb megoldás a füldugó vagy a zajcsökkentő fülvédő használata.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ezek a segédeszközök csak átmeneti megoldást jelentenek, és hosszú távon nem helyettesítik a szakember által nyújtott kezelést, hiszen vannak szituációk, amikor ezek a tárgyak nem vethetők be.
A szakemberek szerint a terápiák közül a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékony lehet a mizofónia kezelésében. A CBT segít az érintetteknek megváltoztatni a hangokhoz kapcsolódó negatív gondolataikat és érzéseiket. Emellett a hangterápia is hasznos lehet, amely során a betegek fokozatosan szoktatják magukat a zavaró hangokhoz, így idővel csökken azok kellemetlen hatása.
Magyar fejlesztésű terápia is létezik, a Pataki-Kolláth féle hallásébresztés során személyre szabott zenék segítségével tanítják az agyat arra, hogy ki tudja szűrni, figyelmen kívül tudja hagyni azokat a hangokat amikre nincs szüksége.
Mindezek mellett nagy szerepe van a stresszcsökkentő technikáknak is: a meditáció, a mélylégzés, a jóga és más relaxációs technikák segíthetnek a szorongás csökkentésében. Ezek a módszerek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érintettek könnyebben birkózzanak meg a zavaró hangokkal. Az általános egészséges életmód, amely magában foglalja a megfelelő alvást, a kiegyensúlyozott étrendet és a rendszeres testmozgást, szintén hozzájárulhat a mizofónia és túlhallás tüneteinek enyhítéséhez.
Proust, Kafka és Kelly Osbourne jól megértenék egymást
A mizofónia és a túlhallás a többi betegséghez hasonlóan a híres embereket sem kíméli.
Az írók többségéről tudjuk, hogy szeretnek csendben alkotni, azonban vannak, akiknek ez szinte létfontosságú. Marcel Proust számára például nem volt elég a füldugó használata: dolgozószobáját parafával borította, mely anyag köztudottan kiváló hangszigetelő tulajdonsággal rendelkezik.
Kafka egy levelében így írt a számára ideális alkotói környezetről :
Kelly Osbourne, Ozzy Osbourne lánya is érintett, többször nyilatkozott már arról, mennyire kimerítő ezzel az állapottal együttélni, és hogy emiatt gyakran használ zajszűrő fejhallgatót. Őt leginkább az étkezéssel kapcsolatos hangok zavarják.
Ezért is nagyon megterhelő állapot ez az érintetteknek, hiszen a közös étkezések a szociális élet alapkövei, legyen szó munkahelyi ebédről (gondoljunk bele, milyen nehéz lehet egy mizofóniásnak, ha egy tárgyalást étkezés közben kell megejteni), hétvégi családi reggeliről, ami sokszor az egyetlen lehetőség arra, hogy minden családtag egyszerre legyen egy helyen, vagy egy romantikus vacsora a kedvesünkkel, aki bármilyen kulturáltan is eszik, ilyenkor akaratlanul is első számú ellenséggé avanzsál.
A családtagok, barátok és kollégák támogatása kulcsfontosságú. Fontos, hogy megértsük, ezek az állapotok nem hóbortok, hanem valós, sokszor szenvedést okozó problémák, amikről lehet és kell is beszélni.
Halkan jegyezzük meg: van remény
Ahogy a mizofónia és a túlhallás egyre nagyobb figyelmet kap a tudományos körökben, reménykedhetünk abban, hogy a jövőben további, hatékony kezelési módok válnak elérhetővé. A kutatások folyamatosan zajlanak, ezért újabb és újabb eredmények várhatóak a neurológia és a pszichológia területén is.
az Amszterdami Misophonia Skála szerinti értékelésen az alany pontszáma 15-ről 2-re csökkent, és ez lehetővé tette számára, hogy újra családjával és barátaival étkezzen, amit a kezelés előtti időben a fokozott stresszhatás miatt hanyagolni kényszerült.
Amíg ezek a különféle újgenerációs megoldások mindenki számára elérhetővé válnak, tartsuk szem előtt, hogy ezek az állapotok jelentős hatással vannak az érintettek életére, és nem szabad őket elbagatellizálnunk.
Érintettként pedig merjünk szembenézni a problémával, ne féljünk segítséget kérni, kommunikálni a helyzetünket a környezet felé.
Ne szégyelljünk fülvédőt, füldugót használni, home office beosztást kérni és ezek mellett terápiát is igénybe venni, hiszen egy szemüveges embertől sem várja el senki, hogy segédeszköz nélkül végezze teljes értékű módon a munkáját vagy élvezze az életét.
