GASZTRO
A Rovatból

Steiner Kristóf: „Lehet egyszerre magyarnak és vegánnak lenni”

A vegán kolbász az egyik legmegosztóbb téma, ami a húsevők és vegánok között elő tud kerülni. Pedig nem ördögtől való dolog ez, mutatunk is hozzá egy jó receptet.

Megosztom
Link másolása

Késő éjszaka érkeztünk meg berlini szállodánkba, és szinte esélytelennek láttuk, hogy aznap éjjel tisztességes kajához jussunk, ám a recepcióra érkezve óriás szerencsében volt részünk: a portáslányra egy 269life-tetoválás volt felvarrva – ez a nemzetközi vegán szervezet a világ minden táján harcol az állatok jogaiért.

Amikor megkérdeztük, tud-e a környéken nyitva tartó vegán kajáldát, előkapott egy térképet, és három helyet jelölt be rajta – este 11-kor.

A választásunk végül – mégiscsak Németországban vagyunk – egy vegán currywurststandra esett.

A németek odavannak ezért a nem túl szofisztikált csemegéért, és bár nem szeretnék ilyesmin élni, alkalmanként engem is meggyőz.

A vegán kolbászt alaposan megszórják curryporral, rányomnak egy nagy adag ketchupot, megpakolják pirított hagymával, és lehet mellé sült krumplit meg friss bucit majszolni, azt’ csókolom.

Nekünk tökéletes willkommen csemege volt. És bár mikor még Londonban éltem, imádtam Linda McCartney fagyasztott vegán sausage-ét, Magyarországon pedig a Vegan Grill száraz- és grillkolbászaiért rajongok, a görögországi mindennapok során a legjobban azokért a húshelyettesítőkért rajongok igazán, amik nem dobozból, hanem a kertből érkeznek:

legszívesebben magam készítem el őket, alapanyagként pedig szimpla, őszinte zöldségeket használok.

Ez a változat egyszerűen sárgarépából készül, és bár nevetségesen szimpla fogás, bevallom, nekem ez a favoritom, már ami a kolbásztémát illeti: olcsó, gyors, egészséges, és a vendégek mindig baromi jót mulatnak rajta.

De azért van, akit felbőszít: „Hogy merészelik kolbásznak nevezni a vegánok a füstölt borsófehérje rudat?” ...valamint... „Hogy van szíve bárkinek egy állat leöléséből társadalmi eseményt, mi több, mulatságot csapni?” Két egymásnak látszólag ellentmondó érv,

a szakadék két partján a másikra kiabáló embertől. És akkor még ott van a „Miért akar egy vegán hús ízű akármit enni?” is…

Sokan nem értik:

nem azért lettünk vegánok, mert utáltuk a húst, hanem mert azt nem szerettük, amit magával von az, hogy a tányérunkra kerüljön.

Hát igen - érzékenyen kommunikálni hitrendszerekkel kapcsolatban, legyen szó gasztronómiáról és étrendekről, politikáról és vallásról, családról, vagy szexről többnyire nehézkes, hiszen legtöbbünknek évekbe, évtizedekbe kerül nagyjából bekeretezni magunkat.

Az viszont nem fogja megoldani a problémát, ha a vegán kolbászra azt kell ráírni, hogy növényi rúd – ennek a szóösszetételnek ugyanis nincs információértéke: nem derül ki, hogy kolbászhoz  hasonló íze és állaga van, így aztán minden vád ellenére sokkal inkább megtévesztő a vásárló számára, mintha egyszerűen annyi állna rajta: vegán kolbász.

És ha már mélyen belemegyünk: legyen szó a pörköltről, a vajról, a sajtról, vagy húsról, ezek mind textúrákat jelölnek:

a pörköltet megpörküljük, készüljön bár szarvasból, gombából, vagy szejtából, a vaj alapvetően a finnugor βoje szóból származik, és zsiradékot jelent,

a sajt szó a préselésre, azaz sajtolásra utal, legyen szó kecske, kesudió, vagy épp birsalma sajtról, húsa pedig a szilvának is van, nem csak állatnak és embernek.

Érvelhetünk hát a végtelenségig - vagy egyszerűen csak elfogadhatjuk:

lehet egyszerre magyarnak és vegánnak lenni. Lehet tisztelni a hagyományokat és értékelni, érteni a modern kor vívmányait.

Lehet nem egyetérteni az írásommal, mégis elgondolkozni rajta, vagy csak hagyni, hogy hasson.

És persze lehet, és sokaknak talán sokkal kényelmesebb is – titokban egyetérteni vele, mégis inkább gyorsan elfelejteni az egészet, nehogy változni kelljen. Igaz - a vegán kolbi valóban nem lesz 100% olyan, mint a húsos - de nem is ez a “feladata”. Sokkal inkább az, hogy olyanoknak se kelljen lemondani egy kedves és ismerős íz és textúra élményről, akik prioritásként kezelik az állatok védelmét.

Répli (2-4 főre)

Hozzávalók:

4 sárgarépa

1 evőkanál juhar-, agave-, vagy rizs szirup

2 gerezd préselt fokhagyma

2 evőkanál olívaolaj

só és bors

1 kiskanál füstölt paprika

1 kiskanál mustár

1 kiskanál szójaszósz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, és egy kis tepsit, sütőrácsot vagy

sütőtálat sütőpapírral bélelünk

Egy közepes lábosban vizet forralunk, amit alaposan megfűszerezünk füstölt paprikával, sóval-borssal, 1 kávéskanál mustárral és egy kis szójaszósszal.

Míg bugyogni kezd a víz, meghámozzuk a répácskákat, lekerekítjük a csücskeiket, amolyan

virsliformátumúra, majd a forró vízbe ejtjük őket, és hagyjuk, hogy olyan puhára főjenek, hogy a villa hegye könnyedén beléjük csusszanjon, de azért ne legyenek bébipapi-állagúak sem.

Amíg puhulnak a virslicskék, elkészítjük a marinádot: a juharszirupot, a maradék

szójaszószt és mustárt, a préselt fokhagymát és az olívaolajat

összekufircoljuk, és alaposan meghengergetjük benne a lecsepegtetett kolbászkákat.

Mehetnek is a kemencébe, ahol negyedóra alatt már-már égettre sütjük, félidőben megforgatva őket, hogy minden oldaluk egyenletesen piruljon – de aki siet, kis olívaolajjal kikent teflonserpenyőt is használhat.

További receptjeink szakácskönyveinkben, és a Kristóf’s Kitchen YouTube csatornán, valamint az Insta oldalainkon: @steinerkristof és @nimrodagan.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
A TikTok új őrülete: Így lesz a görög joghurtból és egy csomag kekszből isteni tiramisu-szerű sütemény
A mindössze sűrű joghurtból és kekszből álló édesség januárban vált virálissá a TikTokon. Dietetikus szerint magas fehérjetartalma előnyös, de a kekszben lévő cukor miatt érdemes mértéket tartani.

Megosztom
Link másolása

Két hozzávaló, egy hűtő és néhány óra türelem: ennyi kell a legújabb gasztronómiai jelenséghez, amely januárban hódította meg az Instagramot és a TikTokot.

A japán ihletésű, sütés nélküli joghurtos „sajttorta” lényege a pofonegyszerűségében rejlik, a nyugati adaptáció pedig a Lotus Biscoff keksznek és egy kevés kávénak köszönhetően meglepően tiramisu-hangulatúvá teszi a végeredményt.

A trend Japánból indult, ahol eredetileg sablé-típusú kekszeket nyomtak sűrű joghurtba, majd a hűtőben pihentetve érték el a krémes, sajttortaszerű állagot.

A nemzetközi áttörést az hozta el, amikor a könnyebben elérhető, karamellás ízvilágú Biscoff vette át a főszerepet. A Food&Wine magazin januárban részletesen elemezte a jelenséget, és tisztázta, hogy a „japán” jelző a módszer online gyökereire utal, nem pedig a klasszikus, habkönnyű, sütött japán sajttortára kell gondolni.

@kikiskitchen

Viral Japanese Cheesecake aber mit weniger Kalorien und in der Tiramisu-Edition Vanilleskyr, Lotus-Kekse, Kaffee und Kakaopulver. Mindestens 4 Stunden kühl stellen, damit die Kekse einweichen.

♬ original sound - daniella

A módszer egyszerű, de hatásos: a kekszlapokat függőlegesen a sűrű, görög típusú joghurtba állítják, majd az egészet lefedve hűtik legalább négy-hat, de ideálisan egy egész éjszakán át.

Ezalatt a kekszek nedvességet szívnak magukba a tejtermékből, így puhává, süteményszerűvé válnak, miközben a joghurt besűrűsödik, és az állaga a krémsajthoz kezd hasonlítani.

A tiramisu-hatást a recept kávés továbbgondolásával érik el: a kekszeket egy-két másodpercre hideg eszpresszóba mártják, mielőtt a krémbe nyomnák őket, a kész desszertet pedig tálalás előtt cukrozatlan kakaóporral szórják meg.

Bár a közösségi médiában „két hozzávalós csodaként” terjedt el, a felhasználók gyorsan elkezdték testre szabni.

Van, aki egy kevés mézzel vagy juharsziruppal édesíti a joghurtot, mások vaníliakivonatot adnak hozzá.

Az édesség egészségügyi oldalát is górcső alá vették. „Pozitív fényben látom ezt a trendet, mivel egy magas fehérjetartalmú desszertről van szó” – nyilatkozta a Newsweeknek Kristy Thomas regisztrált dietetikus, aki ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a kekszek „sok hozzáadott cukrot és finomított szénhidrátot” tartalmaznak.

Javaslata szerint az arányokra érdemes figyelni: egy nagyobb, 400-500 grammos joghurthoz 4-9 darab keksz az ideális.

Sassy tipp! Aki maga is kipróbálná a tiramisu-hatású verziót, a recept a következőképpen néz ki négy adagra.

Keverjen simára 400 gramm sűrű görög joghurtot, ízlés szerint egy-két evőkanál mézzel. Mártson 12-14 darab Lotus Biscoff kekszet villámgyorsan 60 milliliter lehűtött eszpresszóba, majd állítsa őket sűrűn, függőlegesen a joghurtba.

Fedje le a tálat, és tegye a hűtőbe legalább hat órára. Tálalás előtt szórja meg vastagon cukrozatlan kakaóporral.

A siker kulcsa a valóban sűrű, zsírosabb görög joghurt vagy skyr használata, a hígabb verziók ugyanis nem adják meg a kívánt krémes állagot.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Veszélyben a tejbegríz trónja, egy elfeledett magyar desszert lehet a gyerekek új kedvence
Újra a figyelem középpontjába került a tejbetarhonya, a tejben főtt, kásajellegű tésztaétel. A gyors és olcsó fogás népszerűsége komolyan megingathatja a tejbegríz és a tejberizs eddigi egyeduralmát.

Megosztom
Link másolása

A komfortkaják dualizmusát, a tejbegríz-tejberizs tengelyt egy régi-új versenyző támadja, ami annyira retró, és annyira menő, hogy meg kell ismerned.

Tényleg ez lesz-e a gyerekek új kedvenc édessége, amiért nem kell könyörögni, hogy megegyék?

A tejbetarhonya lényegében a kásaételek és a tészták szerelemgyereke: egy krémes, édes, tejes fogás, ami pont annyival izgalmasabb a simára főzött társainál, amennyivel a tarhonya szemei haraphatóbbak a gríznél.

Az elkészítéséhez nem kell gasztroforradalmat indítani: 250 gramm tarhonyát egy kanál vajon kicsit átforgatunk, felöntjük két deci vízzel és egy csipet sóval, majd ha a vizet magába szívta, fél liter tejjel, alacsony lángon krémesre főzzük.

A végén jöhet bele a cukor, a vanília, esetleg egy kis reszelt citromhéj, és a húszperces meló után mehet a tetejére a kakaópor, a fahéjas cukor, vagy az igazi aduász, a sűrű házi baracklekvár.

A tejbetarhonya visszatérése egybeesik a kásák reneszánszával.

A kása a magyar népi konyha alapköve volt, amit a 17. század végéig a szegények és a gazdagok is ettek, csak a feltét volt más.

Nemcsak a mindennapok túlélőétele volt, hanem szimbolikus fogás is: ették szilveszterkor szerencsehozónak, lakodalmak végén pedig a „kitolókása” jelezte a buli végét.

A tarhonya pedig messze nem csak a sós ételekben tudott nagyot menni.

Bár ma a legtöbben a lecsós vagy pörköltszaftos verzióra esküsznek, régen simán készítettek belőle édes fogásokat, és olyan különleges egytálételeket is, mint a kiskunsági hebedunda vagy a nyárlőrinci tutajos.

„A gasztronómia nálunk egy olyan terület, ahol mindenkinek igaza van, és csak neki van igaza” – mondta Cserna-Szabó András író a Nosaltynak, és ez a tarhonya édes-sós kettősségére különösen igaz.

A receptet ma már persze simán lehet turbózni: működik kókusztejjel vagy más növényi itallal, mehet bele aszalt gyümölcs, fahéj, egy kis kardamom.

Ételérzékenység esetén - laktóz, glutén, vagy fűszerek - érdemes körültekintőnek lenni. A klasszikus baracklekváros tálalásnál pedig számolni kell azzal, hogy a tavalyi szezon gyenge volt, így a bolti lekvárok minősége ingadozó lehet – a legjobb, ha van otthon egy üveg a nagymama-féle, sűrű, igazi gyümölcsből készült verzióból.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből” – hatalmas gasztrofesztivált hoznak Szentendrére a szervezők
A magyar premier csak a kezdet, a szervezők Kolozsvárt és Bukarestet is bevennék. Trucza Adorjánék nagyot álmodtak, és a Pilis alatt indítják a hódítást

Megosztom
Link másolása

Aki eddig csak tervezgette, hogy megnézi magának Erdélyt, de valami mindig közbejött, annak most a lába elé hozzák a tutit. Március 27. és 29. között ugyanis a szentendrei Skanzenbe költözik a Taste of Transylvania fesztivál, ami Erdélyben 2022 óta nagyot megy, de Magyarországon most debütál. A dolog lényege, hogy

három napra az egész „Erdély” tájegység egyetlen hatalmas, szabadtéri gasztrokulturális központtá alakul.

A helyszínválasztás nem véletlen, ahogy azt a fesztivál magyarországi házigazdája, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója el is mondta: „A skanzen Erdély tájegységét a 2022-es nyitás óta több százezer ember látogatta már meg. Bár a borospataki helyszínt nehéz felülmúlni, úgy gondolom, a Pilis hegyvonulatai ugyancsak pompás hátteret adnak majd a fesztiválhoz – a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál alkalmasabb helyszínt tehát keresve sem találhatnánk. A programok sokszínűsége ugyancsak garancia arra, hogy ez a rendezvény a közösségek és a kultúrák igazi, élő találkozása legyen”.

A hétvége legizgalmasabbnak ígérkező dobása az Örömfőzde lesz, ahol a ring egyik sarkában tapasztalt erdélyi háziasszonyok, a másikban pedig Michelin-csillagos séfek állnak majd.

A csavar az, hogy ugyanazokból az alapanyagokból kell főzniük, párhuzamosan, bemutatva, hogy a hagyományos és a modern gasztronómia mennyire másképp nyúl ugyanahhoz a répához vagy húshoz. A végeredményt pedig a nép, vagyis a fesztiválozó kóstolhatja meg. A felhozatal elég combos: ott lesz Rácz Jenő, Kaszás Kornél, Szabi, a pék, a romániai csúcsséf Alex Petricean és persze a fesztivál alapítója, Trucza Adorján is.

És ha már legendák: a sajtótájékoztatón megjelent a máréfalvi Ilonka Rozália, vagyis Róza mama is, akinek édes tejfölös lepényeit végre a magyarországi közönség is megkóstolhatja.

A menüsor amúgy nem áll meg a magyar ízeknél, bepillantást enged az erdélyi román, zsidó, szász és örmény konyha világába is.

Aki pedig nemcsak enni jön, annak is lesz program: pénteken a 4S Street, szombaton a Bagossy Brothers Company, vasárnap pedig az Alma együttes ad koncertet. Emellett lesznek filmvetítések, például a Bölöniről szóló film, és könyvbemutatók is. A termelői vásár pedig gondoskodik róla, hogy a húsvéti sonka és tojás is bekerüljön a kosárba.

A fesztivál főszervezője, Trucza Adorján szerint ez csak a kezdet.

„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből, és bízunk benne, hogy a Taste of Transylvania a magyarországi közönség szívét is meghódítja majd.

Az idei évben nagyszabású terveink vannak: a szentendrei esemény után a rendezvényt más nagyvárosokba, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Bukarestbe is elvisszük. Közben természetesen már készülünk az elmaradhatatlan őszi borospataki fesztiválra is”. Szóval a terv az, hogy Erdély ízei és kultúrája nemcsak egy hétvégére költöznek a Pilis alá, hanem elindulnak egy komolyabb turnéra.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Vörös- vagy fehér hagyma? Kiderült, mi a legfontosabb különbség, és nem az, amire gondolnál
Sokan csak legyintenek, pedig a rossz választás tönkreteheti a kedvenc ételünket. Eláruljuk, mikor melyiket kell használni.

Megosztom
Link másolása

Ott állsz a konyhapultnál, kezedben a kés, és épp azon agyalsz, hogy a pörköltbe vagy a szószba most a vörös- vagy a fehér hagyma a jobb-e. Vagyis dehogy agyalsz, csak leveszed a polcról, ami van, és kész. Pedig a nagy hagymakérdésben van egy pokoli fontos különbség, ami megváltoztathatja az egész fogást, és meglepő módon nem is annyira az íz, hanem a textúra az igazi vízválasztó.

A lényeg, hogy a hagyma nemcsak ízt ad, hanem szerkezetet is: vagy érezhetően ott marad a falatban, vagy diszkréten a háttérbe vonul, és csak selymes testet ad a szósznak.

A vöröshagyma jobban tartja a formáját főzés közben, kevésbé hajlamos szétesni. Bár idővel ez is megpuhul és édesedik, megőrzi azt a komplex, mély ízét, ami nem tűnik el teljesen a háttérben. Ezért tökéletes, ha sült hagymát, karamellizált hagymát, pörkölteket vagy olyan leveseket készítesz, ahol elvárod, hogy a hagyma ne csak egy távoli emlék legyen, hanem konkrétan ott legyen a tányéron. Nyersen viszont más a helyzet: a vöröshagyma íze szezonális.

Ha nincs túl sokáig tárolva, nyáron és kora ősszel édesebb, télen viszont sokkal csípősebbé válik.

Ezzel szemben a fehér hagyma a nagy beleolvadó, főleg ha sokáig kapja a hőt. Könnyebben szétfő és feloldódik, így ideális, ha az a cél, hogy szinte észrevétlenül építse fel az ízalapokat, például szószokban vagy alaplevekben.

Mivel édesebb és enyhébb ízű, mint a vörös, jó alap savanyításhoz vagy gyorsan készülő wokos ételekhez is.

Nyersen pedig megvan benne az az élénk, friss karcosság, ami miatt kiválóan működik mártogatósokban, salátákban vagy friss feltétként. Ráadásul az íze egész évben nagyjából ugyanolyan marad.

És ha ez nem lenne elég, a vöröshagyma a spájzban is jobban bírja. A Nemzeti Hagyma Szövetség szerint

a fehér hagymát kompakt sejtszerkezete miatt nem lehet olyan sokáig tárolni, mint más fajtákat.

A vöröshagyma egyébként is a népszerűbb, szóval jó eséllyel amúgy is vörös van otthon a kamrában.

A jó hír, hogy a legtöbb főtt ételben simán felcserélhetők. De ha nyersen használnád, és csak vörös van kéznél, szeletelés után elég hideg vízben átöblíteni, hogy megszelídítsd az ízét.

A lényeg tehát: ha azt akarod, hogy a hagyma megőrizze a karakterét, válassz vöröset.

Ha azt, hogy selymesen beleolvadjon az ételbe, a fehér a nyerő. Szóval most már tudod: nem mindegy, melyik hagyma miatt sírsz a deszka fölött.

Via Tasting Table


Megosztom
Link másolása