GASZTRO
A Rovatból

Steiner Kristóf elárulja a tökéletes vegán brunch receptjét - imádni fogod!

Ha elkezdenéd a növényi alapú táplálkozást, kipróbálnád, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágysz, pont jó helyen jársz.

Megosztom
Link másolása

Nyolc évvel ezelőtt egy magyarországi főzőkurzusomon odalépett hozzám Bencze Viktória, és ahogy megszólalt, tudtam, hogy ez „amore a prima vista” - szerelem első látásra.

Temperamentuma, nyitottsága, határozottsága, és szépsége, no meg az Olaszország iránti szeretetem volt az oka, hogy azonnal igent mondtam a felkérésére: tartsuk együtt vegán vakációt főzőkurzusokkal, lelkizésekkel, házibulikkal, kirándulásokkal Toszkánában.

Idén hetedik esztendeje utazunk, utaztatunk együtt, és a második évtől mindig dupláztunk. A vendégeink bő 70%-a visszatérő velünk utazó, és az ő barátaik, családtagjaik, így mostanra igazi közösséggé váltunk, amelyhez évről évre csatlakozik néhány pont belevaló lélek.

2024-ben Szicília lett az úticélunk - mert a toszkán tájakat bár imádjuk, ismerjük, mint egymás titkait.

Most még több frissesség költözött be a Gorgo Lungo falucska tengerpartján álló házba velünk, és csapatunkkal együtt.

Egyik éjjel a parton, a tábortűz körül ülve mély témákba zuhantunk bele. Figyeltem Viki arcát, és azt vettem észre, hogy úgy tekintek rá, mint egy testvérre. Annyi mindenen keresztülmentünk együtt, és olyan sokat adtunk egymásnak, kaptunk egymástól.

Sokan egyetlen esztendőt sem hagytak ki, első kulináris-kulturális kalandoztunk óta: van, akit a hedonista lakomák, másokat a közös örömfőzések, megint másokat pedig a hajnalig tartó beszélgetések, sírva nevetések, vagy épp a spontán táncraperdülések húznak vissza.

Minket pedig mindez, és még egy: a szeretetteljes, tiszteletteljes szolgálat. „Jaj de boldog vagyok!” - kiáltok fel, mikor a vacsorát felszolgálva az asztal körül felhangzik a „Hú de finom!”, a „Nem hiszem el!”, vagy épp a „Hmmmmm!”. Nekem nincs nagyobb boldogság ennél:

megmutatni, hogy milyen változatos, varázslatos ételek készülhetnek növényi alapon, kímélve a környezetünket, és állattársainkat.

És kirándulunk, és bort kóstolunk, és várat mászunk, és piknikezünk, piacozunk, majd hopp, egyszeriben elreppen a hét.

De tudjuk jól: jövőre újra találkozunk. Idén ma zárjuk első kurzusunkat - a búcsú ölelések után pedig máris zárjuk a karjainkba második kurzusunk vendégeit. És kezdődik minden elölről - mégis másképpen. Mert nincs két egyforma energiájú csapat.

Mindenki hozza magával mindazt, amit belead a közösbe …de hogy mit visz magával a közösből, rajta  múlik. Grazie mille, Olaszország, hogy nyaranta két hétre az otthonunk vagy. Köszönöm mindazoknak, akik a bizalmukkal, jelenlétükkel, szeretetükkel ajándékoznak meg.

Köszönöm Nimi, hogy mindezt a találkozásunk első évétől megoszthatom veled. A konyhákban, ahol főztünk, a partokon, amelyeken hevertünk, a macskaköveken, amelyeket koptattunk, az ágyainkban, ahová hozod a kávénkat reggelente.

És köszönöm, hogy mi is adhatunk - finom ételeket a közös asztalunkra:

Itt ez a tökéletes vegán brunch,

amely sós csicseriborsó pancake-kel, mandulás céklakrémmel, és egy sokszínű salátával ad nekünk elég energiát Cefalu, Palermo, és Vulcano felfedezésére.

Íme a recept:

A palacsinta:

csicseriborsó lisztet használtunk, és a könnyed, laza textúra érdekében egy titkos hozzávalót adtunk hozzá: sütőport. 750 grammonként 1 teáskanálnyi sütőport használunk - ez nekünk 18 tenyérnyi palacsintára volt elég.

Ezt annyi vízzel keverjük el, hogy sűrű palacsintatészta állaga legyen, és keverjük-kavarjuk, amíg csomómentes lesz. Egy serpenyőben pici olívaolajjal (mi olívaolajat használtunk) egymás után megsütöttük a palacsintákat mindkét oldalukon.

Onnan tudjuk, mikor kell megfordítani őket, hogy megpuffadnak, és buborékok jelennek meg a felületén. Érdemes egy percre fedővel fedni, hogy belül is alaposam átsüljön, és kívül aranybarna színt kapjon.

A kence:

a fő összetevők egyszerűen hámozott mandula és cékla.

Négy szem céklához ½ kiló mandulát használtunk,

kb. 100 ml olívaolajat,

150 ml növényi tejet,

sót, és borsot,

majd meglocsoltunk egy citrom levével is.

Először a céklát puhára főzzük (lehet előfőtt is). Száraz serpenyőre, vagy forró sütőbe tesszük a mandulát, hogy némi színt kapjon, mi adunk hozzá egy csepp juharszirupot és morzsolt rozmaringot is.

A cékla felét apró, falatnyi darabokra vágtuk, a többit pedig leturmixoltuk a többi összetevővel, majd a kettőt összeforgattuk. A tetejére még törtünk egy kis mandulát, de egy kis citromreszelék is jól áll neki.

A saláta:

igyekszünk egy nagyon színes és friss salátát készíteni, amit már csak ránézésre is be akar falni az ember. Azt használtuk, amit a közeli élelmiszerboltban találtunk itt, a szicíliai kis faluban, ahol tanyázunk.

Különböző méretű és színű paradicsom,

uborka,

színes paprika,

újhagyma,

petrezselyem és

menta.

Mindent nagy kockákra vágtunk. Az öntethez olívaolajat, citromot, sót, borsot használtunk.

Kerültek még hozzá sütőben pirított kenyérkockák is, olívaolajjal, sóval, borssal sütőben 5-6 percig pirítva. Vendégeink nem győzték dicsérni, mi pedig megígértük nekik, hogy leírjuk a receptet. Hát itt van!

Mégtöbb receptünk szakácskönyveinkben, YouTube csatornánkon, és Instánkon: @kristofsteiner és @nimrodagan.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
A TikTok új őrülete: Így lesz a görög joghurtból és egy csomag kekszből isteni tiramisu-szerű sütemény
A mindössze sűrű joghurtból és kekszből álló édesség januárban vált virálissá a TikTokon. Dietetikus szerint magas fehérjetartalma előnyös, de a kekszben lévő cukor miatt érdemes mértéket tartani.

Megosztom
Link másolása

Két hozzávaló, egy hűtő és néhány óra türelem: ennyi kell a legújabb gasztronómiai jelenséghez, amely januárban hódította meg az Instagramot és a TikTokot.

A japán ihletésű, sütés nélküli joghurtos „sajttorta” lényege a pofonegyszerűségében rejlik, a nyugati adaptáció pedig a Lotus Biscoff keksznek és egy kevés kávénak köszönhetően meglepően tiramisu-hangulatúvá teszi a végeredményt.

A trend Japánból indult, ahol eredetileg sablé-típusú kekszeket nyomtak sűrű joghurtba, majd a hűtőben pihentetve érték el a krémes, sajttortaszerű állagot.

A nemzetközi áttörést az hozta el, amikor a könnyebben elérhető, karamellás ízvilágú Biscoff vette át a főszerepet. A Food&Wine magazin januárban részletesen elemezte a jelenséget, és tisztázta, hogy a „japán” jelző a módszer online gyökereire utal, nem pedig a klasszikus, habkönnyű, sütött japán sajttortára kell gondolni.

@kikiskitchen

Viral Japanese Cheesecake aber mit weniger Kalorien und in der Tiramisu-Edition Vanilleskyr, Lotus-Kekse, Kaffee und Kakaopulver. Mindestens 4 Stunden kühl stellen, damit die Kekse einweichen.

♬ original sound - daniella

A módszer egyszerű, de hatásos: a kekszlapokat függőlegesen a sűrű, görög típusú joghurtba állítják, majd az egészet lefedve hűtik legalább négy-hat, de ideálisan egy egész éjszakán át.

Ezalatt a kekszek nedvességet szívnak magukba a tejtermékből, így puhává, süteményszerűvé válnak, miközben a joghurt besűrűsödik, és az állaga a krémsajthoz kezd hasonlítani.

A tiramisu-hatást a recept kávés továbbgondolásával érik el: a kekszeket egy-két másodpercre hideg eszpresszóba mártják, mielőtt a krémbe nyomnák őket, a kész desszertet pedig tálalás előtt cukrozatlan kakaóporral szórják meg.

Bár a közösségi médiában „két hozzávalós csodaként” terjedt el, a felhasználók gyorsan elkezdték testre szabni.

Van, aki egy kevés mézzel vagy juharsziruppal édesíti a joghurtot, mások vaníliakivonatot adnak hozzá.

Az édesség egészségügyi oldalát is górcső alá vették. „Pozitív fényben látom ezt a trendet, mivel egy magas fehérjetartalmú desszertről van szó” – nyilatkozta a Newsweeknek Kristy Thomas regisztrált dietetikus, aki ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a kekszek „sok hozzáadott cukrot és finomított szénhidrátot” tartalmaznak.

Javaslata szerint az arányokra érdemes figyelni: egy nagyobb, 400-500 grammos joghurthoz 4-9 darab keksz az ideális.

Sassy tipp! Aki maga is kipróbálná a tiramisu-hatású verziót, a recept a következőképpen néz ki négy adagra.

Keverjen simára 400 gramm sűrű görög joghurtot, ízlés szerint egy-két evőkanál mézzel. Mártson 12-14 darab Lotus Biscoff kekszet villámgyorsan 60 milliliter lehűtött eszpresszóba, majd állítsa őket sűrűn, függőlegesen a joghurtba.

Fedje le a tálat, és tegye a hűtőbe legalább hat órára. Tálalás előtt szórja meg vastagon cukrozatlan kakaóporral.

A siker kulcsa a valóban sűrű, zsírosabb görög joghurt vagy skyr használata, a hígabb verziók ugyanis nem adják meg a kívánt krémes állagot.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Veszélyben a tejbegríz trónja, egy elfeledett magyar desszert lehet a gyerekek új kedvence
Újra a figyelem középpontjába került a tejbetarhonya, a tejben főtt, kásajellegű tésztaétel. A gyors és olcsó fogás népszerűsége komolyan megingathatja a tejbegríz és a tejberizs eddigi egyeduralmát.

Megosztom
Link másolása

A komfortkaják dualizmusát, a tejbegríz-tejberizs tengelyt egy régi-új versenyző támadja, ami annyira retró, és annyira menő, hogy meg kell ismerned.

Tényleg ez lesz-e a gyerekek új kedvenc édessége, amiért nem kell könyörögni, hogy megegyék?

A tejbetarhonya lényegében a kásaételek és a tészták szerelemgyereke: egy krémes, édes, tejes fogás, ami pont annyival izgalmasabb a simára főzött társainál, amennyivel a tarhonya szemei haraphatóbbak a gríznél.

Az elkészítéséhez nem kell gasztroforradalmat indítani: 250 gramm tarhonyát egy kanál vajon kicsit átforgatunk, felöntjük két deci vízzel és egy csipet sóval, majd ha a vizet magába szívta, fél liter tejjel, alacsony lángon krémesre főzzük.

A végén jöhet bele a cukor, a vanília, esetleg egy kis reszelt citromhéj, és a húszperces meló után mehet a tetejére a kakaópor, a fahéjas cukor, vagy az igazi aduász, a sűrű házi baracklekvár.

A tejbetarhonya visszatérése egybeesik a kásák reneszánszával.

A kása a magyar népi konyha alapköve volt, amit a 17. század végéig a szegények és a gazdagok is ettek, csak a feltét volt más.

Nemcsak a mindennapok túlélőétele volt, hanem szimbolikus fogás is: ették szilveszterkor szerencsehozónak, lakodalmak végén pedig a „kitolókása” jelezte a buli végét.

A tarhonya pedig messze nem csak a sós ételekben tudott nagyot menni.

Bár ma a legtöbben a lecsós vagy pörköltszaftos verzióra esküsznek, régen simán készítettek belőle édes fogásokat, és olyan különleges egytálételeket is, mint a kiskunsági hebedunda vagy a nyárlőrinci tutajos.

„A gasztronómia nálunk egy olyan terület, ahol mindenkinek igaza van, és csak neki van igaza” – mondta Cserna-Szabó András író a Nosaltynak, és ez a tarhonya édes-sós kettősségére különösen igaz.

A receptet ma már persze simán lehet turbózni: működik kókusztejjel vagy más növényi itallal, mehet bele aszalt gyümölcs, fahéj, egy kis kardamom.

Ételérzékenység esetén - laktóz, glutén, vagy fűszerek - érdemes körültekintőnek lenni. A klasszikus baracklekváros tálalásnál pedig számolni kell azzal, hogy a tavalyi szezon gyenge volt, így a bolti lekvárok minősége ingadozó lehet – a legjobb, ha van otthon egy üveg a nagymama-féle, sűrű, igazi gyümölcsből készült verzióból.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből” – hatalmas gasztrofesztivált hoznak Szentendrére a szervezők
A magyar premier csak a kezdet, a szervezők Kolozsvárt és Bukarestet is bevennék. Trucza Adorjánék nagyot álmodtak, és a Pilis alatt indítják a hódítást

Megosztom
Link másolása

Aki eddig csak tervezgette, hogy megnézi magának Erdélyt, de valami mindig közbejött, annak most a lába elé hozzák a tutit. Március 27. és 29. között ugyanis a szentendrei Skanzenbe költözik a Taste of Transylvania fesztivál, ami Erdélyben 2022 óta nagyot megy, de Magyarországon most debütál. A dolog lényege, hogy

három napra az egész „Erdély” tájegység egyetlen hatalmas, szabadtéri gasztrokulturális központtá alakul.

A helyszínválasztás nem véletlen, ahogy azt a fesztivál magyarországi házigazdája, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója el is mondta: „A skanzen Erdély tájegységét a 2022-es nyitás óta több százezer ember látogatta már meg. Bár a borospataki helyszínt nehéz felülmúlni, úgy gondolom, a Pilis hegyvonulatai ugyancsak pompás hátteret adnak majd a fesztiválhoz – a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál alkalmasabb helyszínt tehát keresve sem találhatnánk. A programok sokszínűsége ugyancsak garancia arra, hogy ez a rendezvény a közösségek és a kultúrák igazi, élő találkozása legyen”.

A hétvége legizgalmasabbnak ígérkező dobása az Örömfőzde lesz, ahol a ring egyik sarkában tapasztalt erdélyi háziasszonyok, a másikban pedig Michelin-csillagos séfek állnak majd.

A csavar az, hogy ugyanazokból az alapanyagokból kell főzniük, párhuzamosan, bemutatva, hogy a hagyományos és a modern gasztronómia mennyire másképp nyúl ugyanahhoz a répához vagy húshoz. A végeredményt pedig a nép, vagyis a fesztiválozó kóstolhatja meg. A felhozatal elég combos: ott lesz Rácz Jenő, Kaszás Kornél, Szabi, a pék, a romániai csúcsséf Alex Petricean és persze a fesztivál alapítója, Trucza Adorján is.

És ha már legendák: a sajtótájékoztatón megjelent a máréfalvi Ilonka Rozália, vagyis Róza mama is, akinek édes tejfölös lepényeit végre a magyarországi közönség is megkóstolhatja.

A menüsor amúgy nem áll meg a magyar ízeknél, bepillantást enged az erdélyi román, zsidó, szász és örmény konyha világába is.

Aki pedig nemcsak enni jön, annak is lesz program: pénteken a 4S Street, szombaton a Bagossy Brothers Company, vasárnap pedig az Alma együttes ad koncertet. Emellett lesznek filmvetítések, például a Bölöniről szóló film, és könyvbemutatók is. A termelői vásár pedig gondoskodik róla, hogy a húsvéti sonka és tojás is bekerüljön a kosárba.

A fesztivál főszervezője, Trucza Adorján szerint ez csak a kezdet.

„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből, és bízunk benne, hogy a Taste of Transylvania a magyarországi közönség szívét is meghódítja majd.

Az idei évben nagyszabású terveink vannak: a szentendrei esemény után a rendezvényt más nagyvárosokba, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Bukarestbe is elvisszük. Közben természetesen már készülünk az elmaradhatatlan őszi borospataki fesztiválra is”. Szóval a terv az, hogy Erdély ízei és kultúrája nemcsak egy hétvégére költöznek a Pilis alá, hanem elindulnak egy komolyabb turnéra.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Vörös- vagy fehér hagyma? Kiderült, mi a legfontosabb különbség, és nem az, amire gondolnál
Sokan csak legyintenek, pedig a rossz választás tönkreteheti a kedvenc ételünket. Eláruljuk, mikor melyiket kell használni.

Megosztom
Link másolása

Ott állsz a konyhapultnál, kezedben a kés, és épp azon agyalsz, hogy a pörköltbe vagy a szószba most a vörös- vagy a fehér hagyma a jobb-e. Vagyis dehogy agyalsz, csak leveszed a polcról, ami van, és kész. Pedig a nagy hagymakérdésben van egy pokoli fontos különbség, ami megváltoztathatja az egész fogást, és meglepő módon nem is annyira az íz, hanem a textúra az igazi vízválasztó.

A lényeg, hogy a hagyma nemcsak ízt ad, hanem szerkezetet is: vagy érezhetően ott marad a falatban, vagy diszkréten a háttérbe vonul, és csak selymes testet ad a szósznak.

A vöröshagyma jobban tartja a formáját főzés közben, kevésbé hajlamos szétesni. Bár idővel ez is megpuhul és édesedik, megőrzi azt a komplex, mély ízét, ami nem tűnik el teljesen a háttérben. Ezért tökéletes, ha sült hagymát, karamellizált hagymát, pörkölteket vagy olyan leveseket készítesz, ahol elvárod, hogy a hagyma ne csak egy távoli emlék legyen, hanem konkrétan ott legyen a tányéron. Nyersen viszont más a helyzet: a vöröshagyma íze szezonális.

Ha nincs túl sokáig tárolva, nyáron és kora ősszel édesebb, télen viszont sokkal csípősebbé válik.

Ezzel szemben a fehér hagyma a nagy beleolvadó, főleg ha sokáig kapja a hőt. Könnyebben szétfő és feloldódik, így ideális, ha az a cél, hogy szinte észrevétlenül építse fel az ízalapokat, például szószokban vagy alaplevekben.

Mivel édesebb és enyhébb ízű, mint a vörös, jó alap savanyításhoz vagy gyorsan készülő wokos ételekhez is.

Nyersen pedig megvan benne az az élénk, friss karcosság, ami miatt kiválóan működik mártogatósokban, salátákban vagy friss feltétként. Ráadásul az íze egész évben nagyjából ugyanolyan marad.

És ha ez nem lenne elég, a vöröshagyma a spájzban is jobban bírja. A Nemzeti Hagyma Szövetség szerint

a fehér hagymát kompakt sejtszerkezete miatt nem lehet olyan sokáig tárolni, mint más fajtákat.

A vöröshagyma egyébként is a népszerűbb, szóval jó eséllyel amúgy is vörös van otthon a kamrában.

A jó hír, hogy a legtöbb főtt ételben simán felcserélhetők. De ha nyersen használnád, és csak vörös van kéznél, szeletelés után elég hideg vízben átöblíteni, hogy megszelídítsd az ízét.

A lényeg tehát: ha azt akarod, hogy a hagyma megőrizze a karakterét, válassz vöröset.

Ha azt, hogy selymesen beleolvadjon az ételbe, a fehér a nyerő. Szóval most már tudod: nem mindegy, melyik hagyma miatt sírsz a deszka fölött.

Via Tasting Table


Megosztom
Link másolása