Napóleon, a prepperek és egy színváltós szörp - mi mindent tud az ibolya?
Az enyhe idő előcsalogatta az ibolyát is, mi pedig megmutatjuk, miért érdemes neked is közelebbi kapcsolatba kerülnöd ezzel az illatos és egészséges virággal!
Ki volt az igazi ibolyás-influenszer: Napóleon vagy a felesége?
A különböző legendák alapján nem egyértelmű, ki kezdte a Napóleont körbelengő „ibolyaőrületet” - ő maga, vagy első felesége, Josephine. Egyes elbeszélések szerint a hadvezér volt az, aki valamilyen okból ragaszkodott ahhoz, hogy felesége ibolyákkal hímzett ruhában fogadjon neki örök hűséget, ezért tőle származtatják az életét végigkísérő ibolya iránti szenvedélyt.
Állítólag amikor Elba szigetére száműzték, az Ibolya káplár így búcsúzott katonáitól:
- Ne csüggedjetek, ibolyavirágzásra visszatérek!
Ezek után a Napóleon-szimpatizánsok úgy puhatolták ki újdonsült ismerőseik politikai beállítottságát, hogy megkérdezték: „Szereti az ibolyát?” ha a válasz „Oui” vagy „Non” volt, lehetett tudni, hogy az illető nem beavatott, ugyanis a titkos válasz az „Eh bien” volt.
Ám sokan inkább arról írnak, hogy a császárné volt az, akinek ez az illatos tavaszi virág már Napóleon előtt is fontos volt, és férje ennek köszönheti ezt a bensőséges kapcsolatot az ibolyával.
Korabeli leírások alapján Josephine csak a szerencsének és pár befolyásos barátnak köszönhette, hogy elkerülte első férje, a francia arisztokrata Alexandre de Beauharnais sorsát (akit a jakobinus diktatúra végnapjaiban halálra ítéltek és kivégeztek). Férje halála után, még mindig a börtönben várva a halálos ítéletet, valaki küldött neki egy csokor ibolyát, amit bíztató jelnek vett – pártfogói mindent megtesznek, hogy kiszabaduljon.
Végül Robespierre bukásának és korábbi szeretője, Paul Barras közbenjárásának köszönhetően kegyelmet kapott. Miután visszakapta javait, özvegyként több pénzember és politikus is pártját fogta (értsd: lett a szeretője), így biztosította saját és gyerekei megélhetését.
A nála hat évvel fiatalabb Napóleonnal is az egyik Barras-féle bálon találkozott, ahol
Napóleont ez az egyediség állítólag teljesen elvarázsolta, azonnal beleszeretett az özvegybe, és rá egy évre össze is házasodtak.
Házasságuk ugyan végül válással végződött, mivel Josephine nem tudott neki fiút szülni, de életük végéig jóban maradtak.
Napóleon egyébként haláláig őszintén szerette első feleségét, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amikor végül Szent Ilona szigetére száműzték, utolsó kívánsága az volt, hogy meglátogathassa Josephine sírját, melyről szakított pár ibolyát. Ezek közül kettőt Napóleon halálakor megtaláltak a medáljában, egy hajtinccsel együtt.
Szerényen megbúvó parfüm-másodhegedűs
Érdekes áthidalás következik: Napóleon második felesége, Habsburg Mária Lujza ugyanis szintén nagy ibolyakedvelő volt, olyannyira, hogy miután férjét száműzték, neki pedig kiutalták Parma, Piacenza és Guastalla hercegségét, a pármai kolostornak ukázba adta, hogy készítsenek számára ibolyaesszenciát.
Nem gondolná az ember, de a rózsa után egyébként az ibolya az egyik legelterjedtebb illatkomponens. Egyaránt megtalálható férfi, női és unisex parfümökben is.
Ilyen a Kenzo pipacsos üvegéről híres Flower parfümje, vagy a Dior J’adore-ja, melyeket a hölgyeknek talán nem is kell bemutatni, vagy a Calvin Klein CK One egyedülálló unisex illata.
A James Franco-val promotált Gucci Pour Homme parfümben pedig a készítők az egészen férfias összetevők, mint a gyanta vagy a borostyán mellé csempézték be az ibolyát.
Ibolya kisokos (nem csak) prepperek-nek
Először is, kik azok a prepperek? Ők azok, akik igyekeznek egy természeti katasztrófa, világjárvány, háború vagy egyéb globális csapás következményeire a lehető legalaposabban felkészülni. Az angol prep (felkészül) szóból eredeztetve magyarul „felkészülőknek” is hívják magukat. De mi köze ehhez az ibolyának?
Ez ugyanis egy gyógyszertárakat és orvosokat jó eséllyel nélkülöző posztapokaliptikus társadalmi összeomlás esetén abszolút nélkülözhetetlen skill.
Tehát most következzen egy kis összefoglaló az ibolyáról, hogy adott esetben ezen már ne múljon senki túlélése.
Először is a legfontosabb, hogy a közel 600 ibolyafaj közül csak azt használjuk, amelyiket biztosan ismerjük, hiszen Magyarországon is vannak védett ibolyafajták, például a sárga ibolya, (Viola biflora) mely a Bükk hegység egyetlen hűvös völgyében található meg, szóval hacsak nem a Bükk lesz az egyetlen használható menedékhely, ezt valószínűleg elkerüljük. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Hasonlóan védett maradványnövényünk a dombi ibolya (Viola collina) (virágai egészen világos lilák, és az illatuk se olyan intenzív). Harmadik védett ibolyánk a lápi vagy mocsári ibolya, ami sajnos eltűnőben van hazánkból.
Bár egy katasztrófahelyzetben valószínűleg senkit se fognak megbüntetni ezek letépéséért, azonban jó tudni, hogy a népi gyógyászat úgyis a legelterjedtebb illatos ibolyát használja (Viola odorata), tehát biztosabb, ha ezt a jellegzetes illatú, sötétebb lila színű ibolyafajt használjuk, ha elfogyott a gyógyszer.
Az ibolya virágát gyógyhatása végett teának fogyasztjuk, forrázatot készítünk belőle (akár egy filteres tea készítésénél, egy adagnál 2 dl vizet felforralunk, ráöntjük egy evőkanál szárított virágra, állni hagyjuk nagyjából 10 percig, leszűrjük).
Leveleinek főzete kiváló izzasztó, lázcsillapító és hurutoldó, hatékonyan enyhíti a megfázás és az influenza tüneteit, valamint csökkenti a betegségek kialakulásának kockázatát. Mivel szabályozza a vérnyomást, az ibolya egyes szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére is alkalmas lehet.
Bőrnedvesítő, bőrszépítő tulajdonságáról is ismert, tökéletes a száraz bőr kezelésére, gyulladáscsökkentő és segít meggyógyítani a vágásokat és a sebeket.
Egy falat tavasz
Rövid virágzási ideje miatt az ibolya igazi szezonális csemege, ezért érdemes a friss virágokat és leveleket nem csak gyógyászati, hanem kulináris célokra is felhasználni.
A virágok illatuk és édes ízük miatt alapvetően édességekhez illenek, így díszíthetünk vagy tölthetünk velük csokoládés vagy tejszínhabos tortákat, linzereket, túrós desszerteket. Fontos, hogy ehhez kizárólag a virágfejeket használjuk, minden zöld részt távolítsunk el róla, különben elvész az édes íz.
Zsenge leveleit a bébispenóthoz hasonlóan használhatjuk salátákba, levesekbe, túrós szendvicskrémekbe.
A friss felhasználáson túl számos módon tudjuk tartósítani az ibolya ízeit: kandírozhatjuk, eltehetjük mézben vagy készíthetünk belőle ibolyás ecetet vagy szörpöt is, melyekkel szezonon kívül is élvezhetjük a virág zamatát.
Színváltós ibolyaszörp
Alább a szerző saját ibolyaszörp receptjét olvashatjuk:
Minél több, de legalább egy befőttes üvegnyi sötétlila, illatos ibolyát szedünk szár nélkül (ráérősök vagy kitartó segédekkel rendelkezők csak a szirmokat gyűjtsék).
Beáztatjuk a virágokat egy napra egy közepes fazéknyi vízbe, ha másnapra nem fakultak ki a szirmok, kicsit rámelegítünk.
Másnap leszűrjük, gyönyörködünk a sötétkék vagy zöld színű folyadékban.
Egy kiló cukorral elkezdjük felfőzni, amikor a cukor felolvadt, egy csomag citromsavat vagy 1-2 citrom levét hozzáadjuk és megint gyönyörködünk a most már pink színűre változott italban.
Üvegbe töltjük, megvárjuk, amíg teljesen kihűl, és csak utána kóstoljuk. Melegen valamiért általában teljesen más az íze. Sosem lesz egyforma, utólag kell kikísérletezni a vízzel/szódával történő hígítást, plusz citromlé hozzáadását.
A kész üvegeket hosszú távú tartosítás céljából kifőzhetjük, más esetben fogyasszuk el pár napon belül.
Ha valaki szeretne varázsolni a szörppel, annak érdemes kihagyni a főzésből a citromot és csak a felszolgálás előtt adagolni az italhoz, hogy a színváltásnak más is tanúja lehessen.
Most pedig emeljük poharunkat a középiskolai kémia tanárokra, hátha kedvet kapnak leírni az ibolya színeváltozásának képleteit!
