GASZTRO
A Rovatból

Ez az 5 étel durván károsíthatja az agyadat - állítja egy ideggyógyász

Ezek az ételek lassan szétszedik az agyad – nem kizárt, hogy a tudósoknak igaza van.

Megosztom
Link másolása

Az vagy, amit megeszel - a mondás talán elcsépeltnek tűnik, de ha a memóriád negyven felett jobban emlékeztet egy lyukas vödörre, akkor lehet, hogy ideje komolyabban venni.

Egy idegtudós most megnevezett öt mindennapi élelmiszert, amelyek szerinte hosszú távon károsíthatják az agyműködést.

És most nem csak a gyorséttermi sült krumpliról van szó.

A Mind Lab Pro nevű agytuningoló termékeket fejlesztő cégnél dolgozó Dr. Ramon Velazquez szerint az agyra leselkedő gasztronómiai veszélyek meglepően alattomosak – és sokszor évtizedekig némán ártanak.

„A rossz étkezési szokásokból származó károk évtizedeken át csendben halmozódnak. Amit a harmincas és negyvenes éveidben eszel, az megalapozza, hogyan fog működni az agyad a hatvanas, hetvenes éveidben – vagy még később.”

A szakember szerint egyes, teljesen hétköznapi ételek hosszú távon memóriagondokhoz és kognitív hanyatláshoz vezethetnek. A kulcs természetesen a mértékletesség, de ha valaki szeretne hosszabb távon is élesen gondolkozni, akkor érdemes odafigyelni az alábbiakra.

1. Ultra-feldolgozott élelmiszerek

A mikrós vacsorák, csomagolt nasik és más gyors megoldások tele vannak tartósítószerekkel, adalékanyagokkal és mindenféle mesterséges alkatrésszel, ami ugyan hosszabb eltarthatóságot biztosít, de az agynak már kevésbé buli.

„Tanulmányok kimutatták, hogy azoknál, akik a legtöbb ultra-feldolgozott ételt fogyasztják, 28%-kal gyorsabb az általános kognitív hanyatlás üteme.

Ezek az ételek gyulladásos folyamatokat indítanak el, amelyek károsítják az agysejtek közötti érzékeny kapcsolatokat.”

Velazquez szerint inkább nyúljunk friss zöldséghet, gyümölcshöz, ne a feldolgozott húshoz.

2. Higanyban gazdag halak

A halat sokan az agy legjobb barátjának tartják az omega-3 miatt – és ebben van is igazság –, de nem minden uszonyos egyforma.

A nagy testű ragadozóhalak, mint például tonhal, cápa, kardhal, királymakréla hajlamosak hosszú életük során tetemes mennyiségű higanyt felhalmozni

- a szardínia, a vadlazac, a hering és a tőkehal viszont nyugodtan fogyasztható!

„A higany különösen káros az idegszövetre, mert képes áthatolni a vér-agy gáton. Miután bejut az agyba, megzavarja a sejtek működését, és idővel kognitív károsodást okozhat.”

Itt is a mérték a kulcs, de ha valaki heti szinten fogyaszt ilyen halakat, az jobban teszi, ha csökkenti az adagot.

3. Grillezett, pirított, rántott ételek

Ha valami jól meg van pirítva vagy grillezve, az finom – csakhogy az agy nem feltétlenül értékeli. A magas hőmérsékleten sütött ételekben kialakulnak úgynevezett előrehaladott glikációs végtermékek (AGE-k), amelyeknek neve körülbelül annyira megnyugtató, mint a hatásuk.

„Az AGE-k oxidatív stresszt és gyulladást váltanak ki az agyban.

Összefüggésbe hozhatók az amiloid plakkok kialakulásával – ezek ugyanazok a fehérjelerakódások, amelyek az Alzheimer-kórban is jelen vannak.”

Velazquez inkább párolást, főzést, posírozást javasol – ezek kevesebb AGE-t termelnek.

Persze nem mindenki olyan szigorú, mint ő. Eva De Angelis dietetikus például azt mondta az EatingWell-nek:

„Sokkal fontosabb az étrend egészét nézni, mint különálló ételeket.

Ha kiegyensúlyozott étrended van, sok rosttal, fehérjével, egészséges zsírokkal, és visszafogottan fogyasztasz feldolgozott húsokat, cukros és sós ételeket, akkor egy-egy megpirított fogás belefér.”

Majd hozzátette:

„Tagadhatatlan, hogy a pirított ételek finomak, sok izgalmas étel részei. Én is szoktam enni ilyet – ritkán. Így élvezni is tudom, de nem teszem ki magam a kockázatnak, amit a gyakori fogyasztás jelent.”

4. Mesterséges édesítőszerek

Velazquez szerint a mesterséges édesítők nem a barátaink.

„Friss kutatások szerint bizonyos mesterséges édesítőszerek képesek megváltoztatni a bélbaktériumokat oly módon, hogy gyulladást idéznek elő.

Ez a gyulladás hatással lehet a kognitív működésre, és növelheti a neurodegeneratív betegségek kockázatát is.”

Aki édesítés nélkül nem bírja, annak jobb opció lehet a méz vagy juharszirup, de még jobb, ha lassan csökkenti az édesség iránti vágyat.

5. Túl sok alkohol

A magyar kultúra fontos eleme a koccintás, de az agyszöveted nem igazán kerül ünnepi hangulatba ettől. A túlzott alkoholfogyasztás évtizedek alatt agyzsugorodást okozhat.

„A hosszú távú, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás csökkenti az agy térfogatát. Különösen érinti a prefrontális kérget – ez a rész felel a döntéshozatalért és a racionális gondolkodásért.”

Velazquez itt is a mértékletességet hangsúlyozza: nem tilos az ital, de rendszeresen és sokat inni már probléma. „Az agy ellenálló, de nem bír ki mindent”

Az idegtudós végül azt is kiemelte, hogy bár az agy rendkívül alkalmazkodó, nem golyóálló.

„Az ártalmas ételek kölcsönhatásba léphetnek a genetikai kockázati tényezőkkel is – vagyis akinél a családban előfordult demencia vagy Alzheimer, annál a rossz étrend gyorsíthatja a tünetek megjelenését.”

„Ezért kell, hogy a táplálkozás minden agyi egészséget célzó stratégia alappillére legyen – az edzés, az alvás és a mentális aktivitás mellett.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Kukacos a cseresznye? Sokan azonnal kidobják, pedig egy egyszerű trükk megmentheti
Egy egyszerű, otthoni módszerrel megmenthető a kukacos cseresznye jelentős része. A gyümölcsöt nagyon hideg, akár jeges vízben kell áztatni legalább egy órán keresztül.

Megosztom
Link másolása

Itt a cseresznyeszezon, és vele a menetrendszerű krízis: amikor a tökéletesnek hitt, mélyvörös gyümölcsből visszanéz egy apró, fehér valami. Mielőtt az egész kosárnyi termést a komposztra hajítanád a drámai undor jegyében, vegyél egy mély levegőt. Létezik egy nagymamáink által is ismert, de most újratöltött trükk, ami megmentheti a helyzetet, és nem, nem a forró vizes áztatás az.

Sokan ugyanis abban a tévhitben élnek, hogy a langyos vagy meleg víz majd kicsalogatja a hívatlan albérlőket a gyümölcsből.

A valóság ennek az ellenkezője: a hő hatására a lárvák inkább elpusztulnak a cseresznye belsejében, végleg ott maradva, mint egyfajta nem kívánt fehérjeturmix-alapanyag.

A valódi megoldás a sokkterápia: jéghideg, de tényleg szinte fagyos víz – írja a Sokszínű Vidék.

A protokoll pofonegyszerű. Végy egy lavórt, töltsd meg hideg vízzel, majd boríts bele annyi jégkockát, amennyit nem sajnálsz. Öntsd bele a cseresznyét, és hagyd magára legalább egy, de inkább két órára. Az idő leteltével a víz felszínén vagy az alján ott fognak úszkálni a nemkívánatos lakók, amiket egy szűrővel elegánsan lehalászhatsz.

A hatást fokozhatja egy-két kanál ecet a vízben, ami extra motivációt ad a lárváknak a távozáshoz.

A dolog nyitja a hidegsokk: a fagyos, enyhén savas közeg annyira kellemetlen, hogy a lárvák inkább a menekülést választják a biztos, de kényelmetlen otthon helyett.

A cseresznyét ezután alaposan, folyó víz alatt mosd át. A végén pedig jöhet egy utolsó átválogatás, mert a módszer nem csodaszer, de a termés nagyját megmenti a biztos pusztulástól.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
A legtöbben elrontják a bazsalikom gondozását: ettől lesz dús és ízes a növényed
Egy egyszerű, hetente ismételt apróságtól a növény a levélre fókuszál, így tovább marad konyhai felhasználásra alkalmas.

Megosztom
Link másolása

Hazaviszed a boltból a tökéletes, buja, illatos cserepes bazsalikomot, és két hét múlva egy nyomorult, felnyurgult, szomorú izé bámul vissza rád, aminek levelei alig nagyobbak egy körömnél. Ez a tragédia a legtöbb háztartásban hasonlóan zajlik, pedig a megoldás pofonegyszerű:

heti öt másodperccel megmentheted a növényt a lassú elmúlástól, és elérheted, hogy egy dús, bokros fűszerforrás legyen, nem pedig egy zöld színű emlékmű a kudarcodnak.

A probléma gyökere, hogy a bazsalikom, különösen a meleg beálltával, egyetlen dologra koncentrál: virágot akar hozni, magot érlelni, majd méltósággal kimúlni. Ez a biológiai programja. Ennek a kamikáze akciónak az a mellékhatása, hogy minden energiáját a virágzásra fordítja, a levél pedig a háttérbe szorul. Az eredmény: apró, rágós, keserű levelek, amik nagyjából annyira teszik vonzóvá a paradicsomos tésztát, mint egy marék kavics. A trükk, amiről a brit Daily Express is írt, mindössze annyi, hogy ezt a virágzási folyamatot kell megakadályozni egyetlen mozdulattal.

Cynthia, a Grow Better Veggies kertésze szerint a legtöbben ott rontják el, hogy egyszerűen békén hagyják a növényt. Tapasztalatai szerint a bazsalikommal küzdők problémája egyáltalán nem egyedi.

„Rengeteg emberrel beszéltem, akiknek gondot okoz a bazsalikom. Kiültetik a fűszerkertjükbe vagy a konyhakertjükbe, és azt tapasztalják, hogy sosem nő meg igazán nagyra vagy bokrosra.”

A megoldás a visszacsípés, ami megtöri a növény önpusztító tervét. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy meg kell keresni a növény fő szárán a legfelső levélpárt – azt a pontot, ahonnan két levélke nő ki egymással szemben. A szárat pont e levélpár fölött kell lecsípni. Ezzel eltávolítjuk a hajtáscsúcsot, a növény pedig kénytelen lesz az energiáit oldalhajtások növesztésére fordítani.

Az eredmény egy bokrosabb, dúsabb növény, sokkal több és ízesebb levéllel. Ezzel a módszerrel nemcsak nagyobb termést érünk el, de a bazsalikom életét is meghosszabbítjuk.

„A siker kulcsa a csipkedés, csipkedés, csipkedés. Már egészen fiatal korban lecsípjük a tetejét. Nincs szükség ollóra vagy metszőollóra, a növekedési csúcsot egyszerűen a körmünkkel is el lehet távolítani” – magyarázza Cynthia.

Ha azonban már késő, és a növény tele van virágbimbókkal, akkor felesleges küzdeni. Ez a jelzés, hogy az életciklusa végéhez közeledik. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy levágunk egy egészséges, még nem virágzó oldalhajtást, vízbe tesszük, és nagyjából 1-2 hét alatt meggyökereztetjük, hogy új életet kezdhessünk egy új növénnyel.

A lényeg a rendszeresség: hetente egyszer vessünk egy pillantást a növényre, és ha látjuk a csúcshajtást, vagy netán egy bimbót, azonnal csípjük le. Ennyi az egész, cserébe hetekkel tovább élvezhetjük a friss, házi pestóhoz valót.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
A bolti levendulaszörp a nyomába sem érhet ennek a házi változatnak – pofonegyszerű elkészíteni
Mindössze öt alapanyagra, köztük vegyszermentes levendulára és citromra van szükség a különleges italhoz. A titok azonban nemcsak a hozzávalókban, hanem az folyamatban rejlik.

Megosztom
Link másolása

A bodzaszörp-őrületen már rég túl vagyunk, itt az idő valami merészebb ízvilágot kipróbálni. Létezik egy nyári ital, ami egyszerre nagymamásan retro és annyira menő, hogy a legsznobabb hipszter is elismerően csettintene? Igen, a házi levendulaszörpről van szó, ami egy kétnapos folyamattal összedobható, és ami után a bolti lila cukorleveknek esélye sem lesz.

A dolog egyetlen buktatója, hogy mielőtt bárki lerohanná a legközelebbi parkot metszőollóval, tudnia kell: nem mindegy, milyen lila cuccot áztatunk a cukros vízbe.

Kizárólag megbízható forrásból származó, vegyszermentes, kifejezetten fogyasztásra alkalmas levendula játszik, különben a stresszoldás helyett egészen másfajta kalandokban lehet részünk.

A recept pofonegyszerű, de az ördög a részletekben rejlik. Kell hozzá ötven szál, azaz nagyjából 150-200 grammnyi kezeletlen levendula, két kiló cukor, két liter víz, három darab szintén vegyszermentes citrom és egy evőkanál citromsav.

A művelet a cukorszirup-alappal indul: a cukrot, a citromsavat és a felkarikázott citromokat felöntjük a vízzel, és az egészet felforraljuk. Amíg ez rotyog, le kell húzogatni a levendulavirágokat a szárukról egy nagy tálba.

Amikor a szirup kész, forrón ráöntjük a virágokra, lefedjük, és hagyjuk az egészet legalább egy teljes napig összeérni.

Ez a 24 órás áztatás a lelke mindennek, ekkor oldódik ki az az illatos, virágos íz, amiért az egészet csináljuk.

Másnap jön a szűrés, majd a trükk, ami a tartósságot garantálja: az átszűrt levet újra fel kell forralni. Ezzel mikrobiológiailag biztonságossá tesszük a szörpöt, ami tönkretenné a művünket. Még forrón, alaposan kimosott, steril üvegekbe töltjük, rácsavarjuk a kupakot, és húsz percre fejre állítjuk az összes palackot.

Ezután jön a száraz dunszt: az üvegeket konyharuhába bugyolálva hagyjuk még egy napig teljesen kihűlni. A végeredmény egy olyan koncentrátum, amit aztán lehet tolni szódával, sima vízzel, jéggel, citromkarikával – a határ a csillagos ég, vagy legalábbis a hűtőnk tartalma.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Ez történik a testeddel, ha rendszeresen fogyasztasz kefírt
A kaukázusi eredetű kefir egy különleges, kettős erjedéssel támogatja a bélflórát, amelyben baktériumok és élesztőgombák is részt vesznek. Ennek köszönhetően tele van probiotikumokkal, és a laktóztartalma is jelentősen lecsökken.

Megosztom
Link másolása

Miközben a fél internet a méregdrága kombuchától és a kézműves kimcsitől hangos, a hűtőd alsó polcán valószínűleg ott dekkol egy pohárban az igazi, ősi csodafegyver, amit eddig méltatlanul csak a lángoshoz vagy a reggeli sietséghez kötöttél. Igen, a kefirről van szó, erről a savanykás, kicsit pezsgő fehér izéről, ami most hirtelen a bélflóra-forradalom egyik legelérhetőbb szuperhőse lett.

A helyzet ugyanis az, hogy ez a kaukázusi ital sokkal több, mint egy unalmas tejtermék; egy valóságos mikrobiológiai buli zajlik benne, aminek a tested csak örülni tud.

A nagy trükk, amit a kefir tud, a joghurt pedig nem, az a kettős erjedés – írja a divany.hu. Míg a joghurtban csak a baktériumok dolgoznak, a kefirben az élesztőgombák is munkálkodnak, így a tejsavas erjedés mellett egy enyhe alkoholos fermentáció is lezajlik.

Történelmi források szerint ezeket a kefirgombákat az ősök annyira értékesnek tartották, hogy generációkon át, féltve örökítették tovább egymásra.

Ettől lesz az ital enyhén szénsavas, és ettől lesz tele egy olyan komplex, élő probiotikus kultúrával, ami a bélrendszeredet egyenesen ünnepli. Ez a mikroszkopikus méretű hadsereg pedig nemcsak az emésztésednek tesz jót, de a tudomány szerint a szénhidrát-anyagcserédbe és az inzulinérzékenységedbe is pozitívan szólhat bele, miközben az immunrendszeredet is felturbózza.

És itt jön a csavar, amiért sok laktózérzékeny és az idősebbek is fellélegezhetnek. A fermentáció során a kefirkultúrák konkrétan felfalják a tejcukor (laktóz) jelentős részét, így az ital sokkal barátságosabbá válik azok számára is, akiknek a sima tej már régóta tiltólistás.

Ráadásul nem csak erről van szó. A benne lévő tejfehérjéből, a kazeinből a fermentáció során olyan peptidek keletkezhetnek, amelyek segíthetik a kalcium és más ásványi anyagok felszívódását. Ami pedig a zsírtartalmat illeti, a polcokon a soványtól a zsírosabb verziókig mindenféle kapható, így tényleg bármilyen étrendbe beilleszthető.

A legjobb a kefir elképesztő sokoldalúsága. Nemcsak magában, kanállal működik, hanem zseniális alapja lehet egy reggeli turmixnak vagy egy éjszakára beáztatott zabkásának.

De a sós vonalon is brutálisan erős: keverj belőle salátaöntetet, csinálj mártogatóst, vagy használd főzelékek sűrítésére.

A nyári hőségben pedig pürésíts le vele pár marék gyümölcsöt, tedd be a fagyasztóba, és máris kész a hagyományos jégkrémek szuperegészséges, fanyar alternatívája.


Megosztom
Link másolása