INSPIRÁLÓ
A Rovatból

És az Oscar-t kapja: klímavédelem, kisebbségek támogatása, fenntartható divat

A keresztapa és Leo, a Joker és Billie Eilish egyaránt egy jobb világért emelték fel hangjukat.

Megosztom
Link másolása

Az Oscar-átadó alapvetően egyetlen hatalmas összművészeti előadás, amire a világ minden évben jegyet vált, a szereplők pedig kötelességtudóan játszák a rájuk kiszabott szerepet.

A riporter kérdez, az est házigazdája viccel, Ryan Gosling elhozza az anyukáját…mindenki teszi a dolgát, hogy a néző jól szórakozzon.

Azonban szinte minden évben van, aki direkt vagy véletlenül, de kiesik a szerepéből. Mindig akad valaki, aki így vagy úgy, de túltolja a viccet, ökölre megy a felesége becsületéért, vagy kellemetlen igazságok hangoztatására használja a rá kiszabott 45 másodpercet.

Utóbbira egyébként szerencsére egyre többször kerül sor, hiszen a szakma számos képviselőjének van személyes véleménye a világ fontos dolgairól, és sokan használják ki a beszédek adta lehetőséget arra, hogy a nézők elé vigyék ezeket az ügyeket.

A 2024-es gálán például több Oscar-jelölt, köztük Billie Eilish, Finneas O’Connell és Ramy Youssef is piros kitűzővel érkezett a gázai tűzszünet melletti kiállásként.

Az American Fiction írója, Cord Jefferson beszédében arra kérte az iparág befektetőit, hogy merjenek beleállni az elsőfilmesek támogatásába, hogy másoknak könnyebb útja legyen, mint neki volt.

„Megértem, hogy ez egy kockázatkerülő iparág, megértem. De a 200 millió dolláros filmek is kockázatot jelentenek” - üzente a pénzeseknek.

Ennél azonban volt már jó pár komolyabb állásfoglalás az Oscar történetében, ezekből idézünk most párat.

Nagyságok a kisebbségek nevében

Az egyik legismertebb ilyen történet Marlon Brando nevéhez fűződik, aki 1973-ban A keresztapa főszerepéért megkapta a legjobb férfi színésznek járó díjat, azonban maga helyett valaki mást küldött a színpadra.

Egy amerikai őslakos nő, Sacheen Littlefeather lépett a mikrofonhoz, át sem véve a szobrocskát a meghökkent Roger Moore-tól, és hosszú beszédben tolmácsolta Brando gondolatait a filmipar indiánokkal kapcsolatos magatartásáról, az őket érő nehézségekről, vagy hogy az indián szerepeket rendre fehérek kapják meg.

A beszéd közben a közönség egy része fújogott, egy része próbálta kifütyülni Littlefeather-t, de sokan adtak hangot szimpátiájuknak is.

A western filmszerepeiről ismert John Wayne előbbiekhez tartozott, ugyanis állítólag a biztonságiaknak kellett visszatartaniuk őt attól, hogy megüsse a fiatal nőt. Később Littlefeathert mindenfélével megvádolták, kezdve azzal, hogy nem is indián, csak a filmes karrierjét akarta előre mozdítani, odáig, hogy Brando szeretője. Az eset után ellehetetlenítették szakmájában, és majdnem 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia bocsánatot kérjen tőle.

A két Oscar-díjjal is rendelkező Jane Fonda 1979-ben a Hazatérésben nyújtott alakításáért vehette át a szobrot, köszönőbeszédének egy részét pedig meglepő módon jelnyelven is tolmácsolta a nézők felé.

„Azért jelelem részben ma este azt, amit mondok, mert a film készítése közben mindannyian jobban tudatában lettünk a fogyatékkal élők problémáinak.

Több mint 14 millió ember siket. Ők a láthatatlan fogyatékkal élők, és nem tudnak osztozni ezen az estén, ez az én elismerésem feléjük.”

Fonda egyébként régóta nagy aktivista: rendszeresen felemeli a hangját a különböző kisebbségek védelmében, a háborúk ellen vagy a klímaválság kérdésében. Utóbbi elhivatottságában pedig több Oscar-díjas kollegája is osztozik vele.

A Föld, ahol együtt élünk

Minden 25 év alatti modell Leo-ja, a környezetvédelem leghangosabb Hollywood-i szószólója, Leonardo DiCaprio 2016-os köszönőbeszédébe nem csak az fért bele, hogy szinte mindenkit felsorolt, aki valaha is hozzátett pályafutásához, hanem az is, hogy szóljon pár keresetlen szót a Föld érdekében is.

„Ez a film az ember és Föld kapcsolatáról szól.

A forgatás során a bolygó legdélibb pontjáig kellett utaznunk, hogy havat találjunk.

A klímaváltozás valós, most történik, ez a legsúlyosabb veszély jelenleg, ami fajunkat fenyegeti, összefogásra van szükség, amit nem halogathatunk tovább” - mondta a szemébe a világnak.

2020-ban pedig a vegán és állatjogi aktivista Joaquin Phoenix tolta a nézők orra elé többek között az ipari állattartás borzalmait.

„Úgy érezzük, jogunk van arra, hogy mesterségesen megtermékenyítsünk egy tehenet, majd ellopjuk a borját. És hiába hallani a sírását, mi fogjuk a tejét, a kávénkra és a müzlinkre öntjük, ahelyett, hogy az a borjúnak jutna”

A Joker főszerepéért járó Oscar átvételekor hosszan beszélt arról, hogy

minden igazságtalanság ellen küzdeni kell, legyen az nemi egyenlőtlenség vagy rasszizmus, és hogy egyformán ki kell állnunk a melegek, az őslakosok és az állatok jogaiért is.

Természetesen nem mindenki tud vagy akar a mikrofon előtt beszélni a számára fontos ügyekről, de az öltözékükkel ők is tudnak üzenni, például a fenntartható divat fontosságáról.

Környezettudatos kreációk

2009 óta működik együtt az Akadémia a Red Carpet Green Dress Global nevű, Suzy Amis Cameron, James Cameron rendező felesége által alapított, nők által vezetett szervezettel, amely a fenntarthatóságot támogatja a globális ruházati és tervezőiparban. Ennek keretében az Oscar-gála minden résztvevője számára kiosztanak egy "Fenntartható stíluskalauzt", amely útmutatást nyújt a fenntartható vörös szőnyeges divatról, kiemelve a textíliákkal, színekkel, divattechnológiával, munkajogokkal és egyebekkel kapcsolatos információkat.

A díjátadó egyébként tökéletes helyszín arra, hogy felhívják a figyelmet a fenntartható divatra, hiszen

a világ egyik leginkább követett vörös szőnyeges eseményén mindig elhangzik a kérdés: Ki készítette a ruhát és mit fejez ki?

Jelenleg az élelmiszeripar és a mezőgazdaság mellett a ruha- és textilgyártás az egyik legkevésbé fenntartható iparág – csak a nőiruha-gyártás közel 700 milliárd dolláros üzlet, ezért is fontos kihasználni ezeket a platformokat.

A zöld Oscar

Az Akadémia évek óta igyekszik magán és a gálán zöldíteni: száműzni a műanyag palackokat, „vegánosabbra” venni a menüt, energiatakarékos világítást használni, és így tovább.

Talán egyszer majd Fenntarthatósági-díjat is osztanak a gálán, ám olyan, hogy Zöld Oscar, már 1993 óta létezik.

A Whitley Fund for Nature (WFN) egy olyan brit adománygyűjtő és támogatásokat nyújtó jótékonysági szervezet, amely a déli félteke országaiban dolgozó természetvédelmi vezetőket támogatja.

Az elmúlt 30 évben több, mint 21 millió fontot juttattak 80 ország több mint 200 természetvédőjének.

Hosszú távú, megosztott támogatást nyújtunk a bátor, a biológiai sokféleség és az éghajlat globális válságára helyi megoldásokat vezető, a legújabb tudományos eredmények alapján cselekvő és szenvedélyes projekteket indító, bátor változtatóknak.

A díjazottakon keresztül olyan, a közösségekben gyökerező munkát támogatunk, amely tartós előnyöket teremt az élővilág, a táj és az emberek számára.

A díjakat 1993-ban hoztam létre azzal az eltökélt szándékkal, hogy közvetlenül a helyi vezetőkhöz juttassam el a pénzeszközöket, akik a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy hosszú távú és hatékony természetvédelmet valósítsanak meg.

Arra törekszünk, hogy elkerüljük a nyugati természetvédelmi jótékonysági szervezetek magas rezsiköltségeit, és megkerüljük azt a folyamatot, hogy jószándékú kívülállókat küldjenek más országokba, hogy 'megoldják' helyettük a problémáikat.

Rendkívüli vezetőket találtunk és finanszíroztunk, akik közül sokan nemzetközileg is elismertek lettek".

Fent sorok írójának, az alapító Edward Whitley-nek az évek során olyan neves támogatókat sikerült megnyernie az alapítvány munkájához, mint Sir David Attenborough, Anna brit királyi hercegnő vagy éppen utóbbi bátyja, a jelenlegi brit uralkodó.

A díjazottak munkájukkal számos élőhelyet mentettek meg nem csak az állat-és növényvilág, hanem a emberiség számára is.

És hogy végeredményben mi köti össze az alapítót Anna hercegnővel, vagy Jane Fondát az etikus ruhagyártókkal?

Többek között az, hogy

a maguk posztján, a saját eszközeikkel maximálisan kiállnak azért, amit fontosnak gondolnak.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása