INSPIRÁLÓ
A Rovatból

És az Oscar-t kapja: klímavédelem, kisebbségek támogatása, fenntartható divat

A keresztapa és Leo, a Joker és Billie Eilish egyaránt egy jobb világért emelték fel hangjukat.

Megosztom
Link másolása

Az Oscar-átadó alapvetően egyetlen hatalmas összművészeti előadás, amire a világ minden évben jegyet vált, a szereplők pedig kötelességtudóan játszák a rájuk kiszabott szerepet.

A riporter kérdez, az est házigazdája viccel, Ryan Gosling elhozza az anyukáját…mindenki teszi a dolgát, hogy a néző jól szórakozzon.

Azonban szinte minden évben van, aki direkt vagy véletlenül, de kiesik a szerepéből. Mindig akad valaki, aki így vagy úgy, de túltolja a viccet, ökölre megy a felesége becsületéért, vagy kellemetlen igazságok hangoztatására használja a rá kiszabott 45 másodpercet.

Utóbbira egyébként szerencsére egyre többször kerül sor, hiszen a szakma számos képviselőjének van személyes véleménye a világ fontos dolgairól, és sokan használják ki a beszédek adta lehetőséget arra, hogy a nézők elé vigyék ezeket az ügyeket.

A 2024-es gálán például több Oscar-jelölt, köztük Billie Eilish, Finneas O’Connell és Ramy Youssef is piros kitűzővel érkezett a gázai tűzszünet melletti kiállásként.

Az American Fiction írója, Cord Jefferson beszédében arra kérte az iparág befektetőit, hogy merjenek beleállni az elsőfilmesek támogatásába, hogy másoknak könnyebb útja legyen, mint neki volt.

„Megértem, hogy ez egy kockázatkerülő iparág, megértem. De a 200 millió dolláros filmek is kockázatot jelentenek” - üzente a pénzeseknek.

Ennél azonban volt már jó pár komolyabb állásfoglalás az Oscar történetében, ezekből idézünk most párat.

Nagyságok a kisebbségek nevében

Az egyik legismertebb ilyen történet Marlon Brando nevéhez fűződik, aki 1973-ban A keresztapa főszerepéért megkapta a legjobb férfi színésznek járó díjat, azonban maga helyett valaki mást küldött a színpadra.

Egy amerikai őslakos nő, Sacheen Littlefeather lépett a mikrofonhoz, át sem véve a szobrocskát a meghökkent Roger Moore-tól, és hosszú beszédben tolmácsolta Brando gondolatait a filmipar indiánokkal kapcsolatos magatartásáról, az őket érő nehézségekről, vagy hogy az indián szerepeket rendre fehérek kapják meg.

A beszéd közben a közönség egy része fújogott, egy része próbálta kifütyülni Littlefeather-t, de sokan adtak hangot szimpátiájuknak is.

A western filmszerepeiről ismert John Wayne előbbiekhez tartozott, ugyanis állítólag a biztonságiaknak kellett visszatartaniuk őt attól, hogy megüsse a fiatal nőt. Később Littlefeathert mindenfélével megvádolták, kezdve azzal, hogy nem is indián, csak a filmes karrierjét akarta előre mozdítani, odáig, hogy Brando szeretője. Az eset után ellehetetlenítették szakmájában, és majdnem 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia bocsánatot kérjen tőle.

A két Oscar-díjjal is rendelkező Jane Fonda 1979-ben a Hazatérésben nyújtott alakításáért vehette át a szobrot, köszönőbeszédének egy részét pedig meglepő módon jelnyelven is tolmácsolta a nézők felé.

„Azért jelelem részben ma este azt, amit mondok, mert a film készítése közben mindannyian jobban tudatában lettünk a fogyatékkal élők problémáinak.

Több mint 14 millió ember siket. Ők a láthatatlan fogyatékkal élők, és nem tudnak osztozni ezen az estén, ez az én elismerésem feléjük.”

Fonda egyébként régóta nagy aktivista: rendszeresen felemeli a hangját a különböző kisebbségek védelmében, a háborúk ellen vagy a klímaválság kérdésében. Utóbbi elhivatottságában pedig több Oscar-díjas kollegája is osztozik vele.

A Föld, ahol együtt élünk

Minden 25 év alatti modell Leo-ja, a környezetvédelem leghangosabb Hollywood-i szószólója, Leonardo DiCaprio 2016-os köszönőbeszédébe nem csak az fért bele, hogy szinte mindenkit felsorolt, aki valaha is hozzátett pályafutásához, hanem az is, hogy szóljon pár keresetlen szót a Föld érdekében is.

„Ez a film az ember és Föld kapcsolatáról szól.

A forgatás során a bolygó legdélibb pontjáig kellett utaznunk, hogy havat találjunk.

A klímaváltozás valós, most történik, ez a legsúlyosabb veszély jelenleg, ami fajunkat fenyegeti, összefogásra van szükség, amit nem halogathatunk tovább” - mondta a szemébe a világnak.

2020-ban pedig a vegán és állatjogi aktivista Joaquin Phoenix tolta a nézők orra elé többek között az ipari állattartás borzalmait.

„Úgy érezzük, jogunk van arra, hogy mesterségesen megtermékenyítsünk egy tehenet, majd ellopjuk a borját. És hiába hallani a sírását, mi fogjuk a tejét, a kávénkra és a müzlinkre öntjük, ahelyett, hogy az a borjúnak jutna”

A Joker főszerepéért járó Oscar átvételekor hosszan beszélt arról, hogy

minden igazságtalanság ellen küzdeni kell, legyen az nemi egyenlőtlenség vagy rasszizmus, és hogy egyformán ki kell állnunk a melegek, az őslakosok és az állatok jogaiért is.

Természetesen nem mindenki tud vagy akar a mikrofon előtt beszélni a számára fontos ügyekről, de az öltözékükkel ők is tudnak üzenni, például a fenntartható divat fontosságáról.

Környezettudatos kreációk

2009 óta működik együtt az Akadémia a Red Carpet Green Dress Global nevű, Suzy Amis Cameron, James Cameron rendező felesége által alapított, nők által vezetett szervezettel, amely a fenntarthatóságot támogatja a globális ruházati és tervezőiparban. Ennek keretében az Oscar-gála minden résztvevője számára kiosztanak egy "Fenntartható stíluskalauzt", amely útmutatást nyújt a fenntartható vörös szőnyeges divatról, kiemelve a textíliákkal, színekkel, divattechnológiával, munkajogokkal és egyebekkel kapcsolatos információkat.

A díjátadó egyébként tökéletes helyszín arra, hogy felhívják a figyelmet a fenntartható divatra, hiszen

a világ egyik leginkább követett vörös szőnyeges eseményén mindig elhangzik a kérdés: Ki készítette a ruhát és mit fejez ki?

Jelenleg az élelmiszeripar és a mezőgazdaság mellett a ruha- és textilgyártás az egyik legkevésbé fenntartható iparág – csak a nőiruha-gyártás közel 700 milliárd dolláros üzlet, ezért is fontos kihasználni ezeket a platformokat.

A zöld Oscar

Az Akadémia évek óta igyekszik magán és a gálán zöldíteni: száműzni a műanyag palackokat, „vegánosabbra” venni a menüt, energiatakarékos világítást használni, és így tovább.

Talán egyszer majd Fenntarthatósági-díjat is osztanak a gálán, ám olyan, hogy Zöld Oscar, már 1993 óta létezik.

A Whitley Fund for Nature (WFN) egy olyan brit adománygyűjtő és támogatásokat nyújtó jótékonysági szervezet, amely a déli félteke országaiban dolgozó természetvédelmi vezetőket támogatja.

Az elmúlt 30 évben több, mint 21 millió fontot juttattak 80 ország több mint 200 természetvédőjének.

Hosszú távú, megosztott támogatást nyújtunk a bátor, a biológiai sokféleség és az éghajlat globális válságára helyi megoldásokat vezető, a legújabb tudományos eredmények alapján cselekvő és szenvedélyes projekteket indító, bátor változtatóknak.

A díjazottakon keresztül olyan, a közösségekben gyökerező munkát támogatunk, amely tartós előnyöket teremt az élővilág, a táj és az emberek számára.

A díjakat 1993-ban hoztam létre azzal az eltökélt szándékkal, hogy közvetlenül a helyi vezetőkhöz juttassam el a pénzeszközöket, akik a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy hosszú távú és hatékony természetvédelmet valósítsanak meg.

Arra törekszünk, hogy elkerüljük a nyugati természetvédelmi jótékonysági szervezetek magas rezsiköltségeit, és megkerüljük azt a folyamatot, hogy jószándékú kívülállókat küldjenek más országokba, hogy 'megoldják' helyettük a problémáikat.

Rendkívüli vezetőket találtunk és finanszíroztunk, akik közül sokan nemzetközileg is elismertek lettek".

Fent sorok írójának, az alapító Edward Whitley-nek az évek során olyan neves támogatókat sikerült megnyernie az alapítvány munkájához, mint Sir David Attenborough, Anna brit királyi hercegnő vagy éppen utóbbi bátyja, a jelenlegi brit uralkodó.

A díjazottak munkájukkal számos élőhelyet mentettek meg nem csak az állat-és növényvilág, hanem a emberiség számára is.

És hogy végeredményben mi köti össze az alapítót Anna hercegnővel, vagy Jane Fondát az etikus ruhagyártókkal?

Többek között az, hogy

a maguk posztján, a saját eszközeikkel maximálisan kiállnak azért, amit fontosnak gondolnak.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása