GASZTRO

Elronthatatlan barackos sütemények, ezek lesznek a nyári kedvenceid

A most következő receptekhez bármilyen barackot használhatsz, egyszerűek és finomak, és minden alkalommal örülni fogsz, hogy milyen jól sikerültek.

Megosztom
Link másolása

Ha egyszer bőven van friss barack, az azt jelenti, hogy itt a nyár! Imádni fogod, hogy milyen könnyen, néhány lépésben és maroknyi hozzávalóból süthetsz barackos sütiket.

Az érett őszibarack csodálatosan élénk, virágos ízűen édes, és krémes állagú, így feldob bármely desszertet.

Elárulunk valamit: a rózsafélék családjába tartozik és legközelebbi rokona a mandula.

Hogy miért nevezzük őszinek, amikor a nyár az ő ideje, senki nem tudja, de máshol például francia baracknak hívják, és hát Franciaországhoz sincs sok köze.

Ha sokat eszel belőle, jót teszel magaddal, régen például a gyomorfekélyes betegeknek külön ajánlották az orvosok. A koleszterinszintre is jótékony hatású, a szív- és érrendszeri problémák esetén is erősen javallt. Plusz finom.

Mindegy, hogy a szőrös vagy a meztelen verziót eszed, egyformán jó ízű, talán a sárga húsú egy kicsivel zamatosabb, mert a savanyú-édes arányt ott jobban eltalálták.

Adunk most 5 receptet, az idei barackszezon legjobbjait. Kezdd el sütni őket, mert a legtöbb friss barackkal az igazi.

Barackos cobbler

(címlapképünk)

Imádni fogod ezt a nem túl bonyolult édességet, amely kevesebb mint egy óra alatt az asztalra kerülhet. A gyümölcsös cobbler egyébként hagyományos amerikai desszert, az őszibarackos verzió a déli államokban nagy kedvenc. Fagyival érdemes megkóstolni.

Hozzávalók:

800 g őszibarack, szeletelve

120 g barnacukor

1 teáskanál őrölt gyömbér

150 g liszt

1 teáskanál sütőpor

½ teáskanál őrölt fahéj

150 g vaj, hidegen, felkockázva plusz extra a kenéshez

1 kis tojás

vaníliafagylalt a tálaláshoz

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt 180 °C-ra. Egy tepsit kenj ki egy kis vajjal, majd tedd bele a felszeletelt barackot. Szórd meg 2 evőkanál cukorral és az őrölt gyömbérrel, majd tedd félre.

A lisztet, a maradék cukrot, a sütőport és a fahéjat tedd egy konyhai robotgépbe. Keverd össze, majd add hozzá a vajkockákat, és járasd, amíg a keverék zsemlemorzsára hasonlít. Ezután tedd bele a tojást, és keverd tovább, amíg sűrű tésztává áll össze.

Kanalazd a tésztát pöttyökben a barackok tetejére, fedje be nagyjából, de maradjanak kis rések, hogy a tészta szét tudjon terülni. Szórd meg egy kevés porcukorral, majd süsd 40 percig, amíg aranyszínű lesz. Kínáld vaníliafagylalttal.

Barackos torta

A friss, érett őszibarackkal készült torta maga a tökéletes nyári csemege. A tészta puha, könnyű és nem száraz, minden egyes falatot az édes, lédús őszibarack íze tölt meg. Bármilyen alkalomra tökéletes. Reggelire egy kávé vagy tea mellé, délutáni nassolnivalóként, vagy akár vacsora utáni desszertként is! A fanyar, lédús, édes őszibarack csodálatosan passzol a tortához, és ha egyszer beleharapsz, egy szeletnél nem állsz meg.

Hozzávalók:

180 g liszt

1,5 teáskanál sütőpor

170 g vaj

200 g kristálycukor

2 nagy tojás

60 g tejföl

1 tasak vaníliáscukor

400 g érett őszibarack meghámozva, kimagozva és felszeletelve

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt 180 °C-ra. Egy közepes keverőtálban keverd össze a lisztet és a sütőport.

Keverd krémesre a vajat a cukrral, amíg világos és habos lesz. Egyenként dolgozd hozzá a tojásokat, és minden egyes tojás után jól keverd ki. Tedd bele a tejfölt.

Fokozatosan dolgozd hozzá a lisztet és a sütőport, csak addig, amíg összekeveredik. Óvatosan forgasd bele a barack háromnegyedét. Öntsd a tésztát egy sütőpapírral kibélelt tortaformában. Szórd meg a tetejét a maradék barackkal és további cukorral, ha szeretnéd. Süsd 45 percig, aztán csinálj tűpróbát. Ha a közepébe szúrt tű tiszta, kész is van. Legalább fél órát hagyd hűlni, és már eheted is. Ami megmarad, szobahőmérsékleten legfeljebb 3 napig eláll.

Barack Melba sajttorta

Sütés nélkül, előre elkészíthető party-kedvenc, vastag krémsajtos réteggel, vajas kekszes alappal és málnával, emiatt a barack-málna kombináció miatt hívják Melbának, Dame Melba operaénekes kedvence volt egykor.

Hozzávalók:

100 g vaj, olvasztott, plusz egy kis extra a tepsihez

200 g ropogós keksz

600 g krémsajt

100 g porcukor, plusz extra ízlés szerint

1 tasak vaniliáscukor

300 ml tejszín

450 g málna

3 igazán érett őszibarack, hámozva, málna-méretű darabokra vágva

Elkészítés:

Bélelj ki egy 20 cm-es tortaformát sütőpapírral - segíthet, ha vajat használsz ahhoz is, hogy a papír az oldalán a helyén maradjon.Tedd a kekszet egy műanyag zacskóba, és sodrófa segítségével törd morzsává, majd alaposan keverd össze az olvasztott vajjal. Borítsd az előkészített formába, és nyomkodd le erősen, hogy egyenletes tortaalapot kapj. Tedd hűtőbe, amíg elkészül a krém.

Keverd simára a krémsajtot, a porcukrot és a vaníliáscukrot egy tálban. Add hozzá a tejszínt, és addig verd, amíg sűrű krémmé áll össze. Szórj rá 100 g málnát és a barackdarabok felét. Egy spatula segítségével csak néhány hajtással keverd össze - hogy szép színes csíkokat húzzanak a fehér krémben, ne színezzék át azt.

Kanalazd a krémet a kekszes alapra, simítsd le a sajttorta tetejét. Tedd megdermedni a hűtőben egy éjszakán át.

Turmixolj le 250 g málnát, szűrd át, és keverj vissza bele 1 teáskanálnyi magot, de ezt el is hagyhatod. Ízlés szerint édesítsd porcukorral.

Tálalás előtt fél órával vedd ki a hűtőből a sajttortát. Csúsztasd egy tányérra, a maradék málnát és barackdarabokat szórd rá, és csorgasd meg a málnaturmix egy részével, a maradékot kínáld mellé.

Barackos morzsasüti

Minél érettebb az őszibarackod, annál édesebb és finomabb lesz ez az egyszerű desszert. Ha az őszibarackod nem tökéletes, a citromlé segít feldobni az ízét, szóval ne hagyd ki a receptből! Mi egy kis őrölt fahéjat is adunk hozzá, hogy meleg, fűszeres jegyeket érezz, és barnacukrot, a melaszos aromáért. Érdemes rajtahagyni a barackon a héját, az erősebb gyümölcsíz és a gyönyörű szín miatt. A legjobb egy gombóc vaníliafagyival enni egy meleg nyári napon, de ha nem fogy el, lefedve akár 5 napig is eltartható a hűtőben. De erre azért kevés esély van.

Hozzávalók:

A barackhoz:

6 nagy őszibarack, felszeletelve

1/4 csésze kristálycukor

1/2 citrom leve

1/2 teáskanál őrölt fahéj

1/2 teáskanál őrölt gyömbér

A tésztához:

1 1/2 csésze liszt

1 csésze barna cukor

1/4 teáskanál őrölt fahéj

1/2 csésze olvasztott vajat

Vaníliafagylalt, a tálaláshoz

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt 190 °C-ra. Készítsd el barackot: egy nagy tálban keverd össze a cukorral, a citromlével, a fahéjjal és a gyömbérrel.

A tésztához egy közepes tálban keverd össze a lisztet, a barna cukrot és a fahéjat. Öntsd bele az olvasztott vajat, és keverd addig, amíg a durva morzsás nem. Kicsit mint a vizes homok.

Öntsd az őszibarackos masszát egy nagy sütőtálba. Szórd szét rajta egyenletesen a morzsás tésztát. Süsd, amíg a aranyszínű lesz, és a barackok megpirulnak, ez kb. 45-50 perc. A legjobb vaníliafagyival enni.

Joghurtos-barackos süti

Ez egy nagyon egyszerű süti, nem kell hozzá a krémmel bajlódni, csak összekevered a hozzávalókat és egy hosszúkás formában kisütöd. A joghurt nagyon finom kísérő ízt ad a baracknak.

Hozzávalók:

225 g vaj

2 csésze cukor

1/4 csésze natúr görög joghurt

3 nagy tojás

1 tasak vaníliáscukor

3 csésze liszt

1 tasak sütőpor

2 csésze kockára vágott friss őszibarack

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt 190 °C-ra. Egy nagy keverőtálban keverd ki a vajat és a cukrokat, amíg könnyű és habos nem lesz, ez általában 4-5 perc. Add hozzá a görög joghurtot és a tojást, és alacsony fokozaton addig keverd, amíg össze nem áll szép krémessé. Óvatosan dolgozd hozzá a lisztet a bele kevert sütőporral.

Szórd hozzá a felkockázott barackot, az egészet öntsd egy kivajazott kenyérsütőformába, és süsd addig, amíg a közepébe szúrt fogpiszkálón csak néhány morzsa lesz, nem a nyers tészta, ez nagyjából 68-70 perc. Hidegen és langyosan is nehéz ellenállni neki.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
Egy kisfiú felfedezése sokkolta az internetet: ez az állat rejtőzik a Toblerone logójában!
Az emberek most kezdik csak észrevenni a Toblerone logóban elrejtett állatot.

Megosztom
Link másolása

A Toblerone jellegzetes háromszög alakja évek óta kedvenc, de egy kisfiú az internet sztárjává vált, miután felfedezte a csomagolás rejtett érdekességét.

A Toblerone, amely sokak számára az ünnepek egyik kedvelt csokoládéja, rejtett érdekességet tartalmaz a csomagolásán, amit eddig szinte senki sem vett észre.

Ez a mézes-mandulás nugáttal ízesített édesség világszerte népszerű, különösen most, hogy a gyártása idén Svájcból Szlovákiába került át.

Ennek következtében a csomagoláson a „Svájcban alapított” felirat szerepel az eddigi „Svájci termék” helyett. De ki az, aki alaposan megvizsgálja a csomagolást, mielőtt nekiállna ennek az ellenállhatatlan édességnek?

Nos, egy éles szemű kisfiú pontosan ezt tette, és felfedezése azonnal felkapott lett az interneten. A Twitteren egy felhasználó megosztotta fia váratlan megfigyelését, amely teljesen zavarba hozta az édesanyát.

A The Mirror szerint a kisfiú épp az első Toblerone-ját készült megkóstolni, amikor egy olyan részletre kérdezett rá a csomagoláson, amit az anyja soha nem vett volna észre.

Az édesanya a Twitteren osztotta meg a történetet:

„A fiam ma evett először Toblerone-t. Azt kérdezte: 'Miért van ott a medve?' Én: 'Milyen medve?' Ma tudtam meg, hogy van egy medve a Toblerone logójában!”

A medve, amely két lábon áll, a kéttónusú logó része. Bár a hegy ábrázolása nemrégiben megváltozott, úgy tűnik, a medve marad.

Egy közösségi média felhasználó magyarázata szerint: „A Toblerone Bernből, Svájcból származik, amelyet a medvék városaként is ismernek.”

A kisfiú éleslátása nagy elismerést váltott ki az interneten. Egy kommentelő viccesen írta:

„Nyilvánvalóan nincs medve a Toblerone logójában... ó, ott van. Francba.”

Egy másik hozzátette: „Ezt még soha nem láttam!!! A fiad zseniális!”

Egy harmadik így kommentálta:

„50 éve eszem, de soha nem vettem észre. A fiad egy zseni. Mentségemre szóljon, hogy amikor Toblerone-t kapok, a csomagolás az utolsó, amire figyelek.”


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
Itt van az 5 legjobb immunerősítő őszi étel, amit októberben meg kell főznöd!
A magyar konyha gazdag hagyományokra épül, és rengeteg immunerősítő alapanyagot használ.

Megosztom
Link másolása

Ahogy beköszönt az ősz és vele együtt a hűvösebb idő, mindannyian tudjuk, hogy ideje felkészíteni a szervezetünket és az immunrendszerünket, hogy meg tudjuk őrizni az egészségünket a tél folyamán is. Mi a legjobb módja ennek? Olyan ínycsiklandó ételek készítése (és persze evése), amelyek nemcsak finomak, de segítenek megóvni az egészségünket is.

Íme öt immunerősítő fogás, amiket mindenképp ki kell próbálnod októberben!

1. Töltött káposzta – Az igazi immunbomba!

A töltött káposzta nem véletlenül klasszikus! A savanyú káposzta tele van C-vitaminnal, ami segít megóvni a szervezetet. A darált hússal és rizzsel töltött káposztalevelek nemcsak laktatóak, de a probiotikumokban gazdag savanyú káposzta még a bélflórát is rendben tartja. Az immunerősítés sosem volt ennyire finom!

 2. Sütőtökkrémleves – Őszi kényeztetés a testednek

A sütőtökkrémleves maga az ősz a tányérodon! Az A-vitaminban gazdag sütőtök támogatja a nyálkahártyák egészségét, ami különösen jól jön a légutak védelmében. Ráadásul a krémes, fűszeres leves nemcsak az immunrendszeredet erősíti, hanem az ízlelőbimbóidat is kényezteti. Dobd fel pirított tökmaggal vagy egy kis tejszínnel, és élvezd a melegséget, amit ad!

3. Hagymaleves – Az egyszerű, de ütős immunerősítő

Hagymaleves? Igen, és nem véletlenül! A hagyma gyulladáscsökkentő hatásáról ismert, és tele van antioxidánsokkal, amelyek segítik a szervezet védekezését. Egy jó adag hagymaleves a tetején ropogós kenyérkockákkal és olvadó sajttal tökéletes választás a hűvös októberi estéken. Nemcsak melegít, hanem az immunrendszered is hálás lesz érte.

4. Gombapaprikás nokedlivel – D-vitamin felturbózva

Ki ne szeretné a gombapaprikást? A friss gombák tele vannak D-vitaminnal, ami az immunrendszer erősítésének egyik kulcsa. A selymes paprikás mártás és a nokedli kombója igazi magyar komfort food, ami egyszerre tápláló és finom is. Ráadásul a gombák antioxidánsai segítenek a betegségek elleni védekezésben is.

5. Csipkebogyó lekvár és tea – A természet vitaminbombája

Ha valaha is ittál csipkebogyó teát, tudod, hogy ez nemcsak nagyon finom meleg ital, hanem az egyik legjobb természetes immunerősítő is. A csipkebogyó lekvár pedig szuper módja annak, hogy extra C-vitamint juttass a szervezetedbe, akár reggelire, pirítósra kenve. Ha eddig nem etted, kezdd el most szokásoddá októberben, és máris tettél egy lépést a megfázás elleni küzdelemben!

Októberben fontos, hogy ne csak finom, hanem tápanyagokban gazdag ételekkel támogasd az egészségedet.

A töltött káposzta, sütőtökkrémleves, hagymaleves, gombapaprikás és csipkebogyó lekvár olyan fogások,

amik nemcsak feltöltenek, hanem segítenek megőrizni az immunrendszered erejét is.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
Csak erős idegzetűeknek! Ez a sokkoló specialitás az új őrület New Yorkban
Elég bátor lennél ahhoz, hogy megkóstold ezt az ételt?

Megosztom
Link másolása

New York ínyencei most egy különleges ecuadori csemegét, a tengerimalacot fedezik fel maguknak, és „nagyon ízletes” fogásként ünneplik. Igen, arról a kedves kis szőrös, csipogó hangot adó háziállatról van szó, amit a gyereknek vettél nemrég.

Legalábbis a La Casa Del Cuy nevű étteremben egyre népszerűbb a fogás, és ahogy a neve is sugallja, a hely a tengerimalacokra (cuy) specializálódott.

Az étterem grillezve, egészben, gyakorlatilag minden részét felszolgálja. a kis házi kedvenceknek

NewYorkTimes újságírója szerint hétfő este az étterem tele volt vendégekkel, akik 1,2 kilós, körülbelül 40 centiméter hosszú állatokból lakmároztak. A házi kedvencként tartott tengerimalacok általában kisebbek, de súlyuk elérheti a 90 dkg-ot, esetleg a 1,5 kilót.

„Jobb, mint a csirke. Jobb, mint a nyúl” – mondta az étterem vezetője, Lucio Barrera a The Post-nak, és hozzátette, hogy szerinte a fej a legfinomabb része.

 

Lucio szerint a 110 dollárba (kb. 43.000 Ft) kerülő tengerimalacokat úgy viszik, mint a cukrot, ezért az étteremnek nagy mennyiségben kell beszereznie az állatokat. Azonban a dél-amerikai rágcsálók importja nem egyszerű.

Az ecuadori farmokról érkező fagyasztott példányokat vámkezelni kell, ami időigényes folyamat.

„Nehéz, mert nagyon sokat használunk” – magyarázta Lucio, aki Cuenca városából, Ecuadorból származik, és férjével, Marcelo Barrerával együtt vezeti az éttermet.

Kezdetben csak grillcsirkével foglalkoztak, de a COVID-19 járvány alatt, az ecuadori közösség igényeire reagálva, feltették a tengerimalacot is az étlapra.

„Az emberek sorra kérdezték: miért nem készítetek tengerimalacot a csirke helyett?” – mesélte Lucio. „Azt mondtam, csináljunk valamit, mert az élet túl rövid.”

 

Így született meg a La Casa Del Cuy. A tengerimalacok Dél-Amerikában az őslakosok étrendjének fontos részét képezik, alacsony zsírtartalmuk, magas fehérjetartalmuk, valamint könnyű tenyészthetőségük miatt. Támogatóik szerint még fenntarthatóbbak és jövedelmezőbbek, mint a hagyományos haszonállatok, mert kevesebb helyet és erőforrást igényelnek.

Az ecuadori kultúrában gyakran különleges alkalmakkor – például esküvőkön – tálalják őket, és a menyasszony családjának hagyományosan egy pár tengerimalacot ajándékoznak.

„Nálunk az országban ez egy nagyon különleges étel” – mondta Lucio, aki maga is nagy rajongója az állatnak, amit az USA-ban házi kedvencként tartanak. „Imádom. Minden nap eszem” – vallotta be.

Most nyugodtan hagyja abba az olvasást mindenki, akinek volt már ilyen cuki kis kedvence: az étteremben a tengerimalacokat nyársra húzzák, fokhagymával és más fűszerekkel pácolják, majd egy grillen lassú tűzön ropogósra sütik. A kész ételt rizzsel, burgonyával, mote kukoricával és mogyorószósszal tálalják, mielőtt egy hatalmas ollóval darabokra vágják.

A La Casa Del Cuy éttermében a tengerimalac nemcsak az ecuadoriak, hanem kalandvágyó gringók és a kínai gasztronómiai rajongók körében is népszerű.

Te megkóstolnád?

Mindenesetre a rettenetes képeket itt nézheted meg.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Steiner Kristóf: Vegán vakáció New Yorkban - ilyen egy különleges gasztrotúra a világ közepén
Vendégeinkkel együtt adtuk át magunkat New York varázslatos őrületének, és szívtunk magunkba mindent, amit adni tudott. Erről szól ez az útinapló. 

Megosztom
Link másolása

Amióta az eszemet tudom, van egy visszatérő álmom, ami visszatartott az USA-ba utazástól: a New York-i járatom készen áll a felszállásra, amikor kiderül, hogy valami nincs rendben a repülőgéppel. Néha nem is hagyjuk el a földet, máskor kényszerleszállást hajtunk végre, de olyan is volt, hogy lezuhantunk, és… meghaltam.

Amikor felmerült az ötlet, hogy kreatív tanulmányúttal egybekötött vegán vakációt szervezzünk New Yorkba, önkifejezési workshopokkal, és a legizgalmasabb falatok felfedezésével, izgatott voltam és aggódtam is.

Csak amikor leszálltunk, mertem fellélegezni: álmomban a repülőgép-baleset csak egy jelkép volt, én voltam az akadály, ami visszatartott.

Vendégeinkkel együtt adtuk át magunkat New York varázslatos őrületének, és szívtuk magunkba az ihletet. Erről szól ez az útinapló.

A nagy csapattal az isztambuli reptéren találkoztunk - ahol szervezőtársunk, Horváth Eszter a Serpentin tours színeiben legfoglalt nekünk egy lounge-t - itt méltóképpen, humusszal és falafellel indíthattuk a közös gasztrokalandot. Az ismerős arcokkal, akik sokadszorra térnek vissza hozzánk, szorosan öleltük egymást - még mindig hitetlenkedve, hogy valóban New Yorkba utazunk együtt, az új vendégeinkkel pedig hamar akadtak közös témáink.

Eztán következett a tizenkét órás repülőút, ami bevallom, nekem igazi megváltás volt: olyan ritkán adatik meg az embernek, hogy egy helyben ülhessen ennyi időn át, és semmit se tegyen, azon kívül, hogy falja a filmeket, és a cuki kis tányérokon elé érkező finomságokat. Természetesen vegán menüt rendeltünk az útra, amire a mellettem ülő mindenevő hölgy minden étkezéskor kissé irigyen tekintgetett - és meg is tudom érteni… ha ennék húst, se akartam volna csirkés tésztát tabule saláta, és spenótos börek helyett.

Éjjel 1 is elmúlt, mire Times Square közeli szállodánkba értünk - naivan azt hittük: ideje ledőlni rápihenni a holnapra.

Ám a tudat, hogy ott vagyunk a világ közepén nem hagyta az álmot a szemünkre ereszkedni - így kitébláboltunk a Times Square-re, és néma ámulattal csodáltuk a minket körülvevő színesen villogó világot. Azt mondtam Niminek: „Bár még sosem jártam itt, mégis úgy érzem: New York mindig is bennem volt.” 

A Times Square-en néma ámulattal csodáltuk a minket körülvevő színesen villogó világot

Másnap reggel „Ki vagy te? Ki vagyok én?” címmel tartottunk kreatív bemutatkozó kört, ahol mindenki elmesélte, mi hozta ide hozzánk, mit hozott magával ott belül, és mit vinne magával egy hét múlva. Majd nyakunkba vettük a várost: egyenesen Brooklynba metróztunk, hogy egy másik aspektusból csodáljuk meg Manhattant. Út közben beugrottunk a Time Out Marketbe is, ahol nagyon nehezen álltam meg, hogy ne kóstoljak bele minden létező finomságba, pedig egyáltalán nem voltam éhes. Végül egy tökéletes kávéval kiegyeztem.

A Brooklyn-hídon sétálva Eszter izgalmas sztorikat mesélt a híd építéséről - a kedvencem az volt, mely szerint New York lakóinak nagyja egészen sokáig nem hitte el, hogy a híd biztonságos. Az ok? Korábban egyszer pánik tört ki a hídon: a gyalogosok kiáltozni kezdtek, hogy az építmény összeomlóban van. Válaszként a városvezetés elefántokat és dromedárokat vezényelt át a hídon - a nép csak ez után volt hajlandó újra birtokba venni. Azért ez sokat elmond az emberi természetről…

A Brookly bridge-nek van egy húzása

A naplemente már az egykori ikertornyok helyén épült One World Trade Center kilátóján ért minket - a zavarbaejtően szépséges kilátás, az aranyból púder rózsaszínbe váltó színek, és az, hogy mindezt együtt éltük át, egészen új szintre emelt minket. Végtelen hálát éreztünk érte, hogy élünk, és összeszorult szívvel gondoltunk a 9/11-es terrortámadás áldozataira.

New York látképe a naplementében

Volt, akinek születésnapját ünnepeltük együtt egy korábbi közös utazáson, anya-lánya, akik sokadszorra utaznak velünk, és miden alkalommal egyre többet jelentenek nekünk, volt akivel Mexikóban szilvesztereztünk együtt korábban, akivel ugyan először találkoztunk, de évek óta szeretjük és tiszteljük egymás munkáit és megszólalásait, volt, aki nagymama korúként döntött mellettünk - ráadásul egyedül érkezve Malajziából, volt aki most utazott velünk először, mégis olyan érzés volt, hogy az ő kedves és előzékeny odafigyelése fogja össze az embereket. Sőt, olyan is, aki „földink”: évek óta barátok vagyunk, Methanán, ahol élünk.

A Burger Village étteremben vacsoráztunk, ahol ki-ki összeállíthatta a személyes kedvenc burgerét -

én pedig kipróbálhattam az impossible, azaz „lehetetlen” névre keresztelt vegán „húst” az én hamburgeremben, ami egészen megdöbbentően egyezett a marhahús pogácsával.

Az asztalnál arról (is) beszélgettünk: miért akar egy vegán „műhúst” enni - nos, nem mindenki akar, egy velünk utazó vegán vendégünknek például túl sok volt a hasonlóság. Ami engem illet: nem azért hagytam abba a húsevést másfél évtizede, mert nem szerettem a burgert, hanem mert azt nem szeretem, ami az állatokkal történik a húsiparnak „hála”.

Másnap reggel kávé mellett vágtunk bele Tudatos közösségi média workshopunkba, amelynek során az offline személy az online világban való kihívásairól és megoldásairól beszélgettünk. Vendégeink közül sokan érezték úgy: csak muszájból foglalkoznak a közösségi platformjaikkal, így megpróbáltunk elszakadni az elvárásoktól, és megtalálni a hang tónust, amit használva öröm írni, posztolni, nem pedig keserű kötelesség.

Az egykori magasvasút pályája mára sétálóutca

A High Line-on, egy egykori vonat felüljárón kialakított sétálóutcán érkeztünk meg a Chelsea Markethez, ahol mind elvesztünk a kézműves termékek forgatagában, majd folytattuk az utunkat Carrie Bradshaw valódi lakása felé, út közben pedig a sorozathoz kapcsolódó kvíz kérdéseket tettem fel - a csapat meglepően jól vizsgázott, nagy büszkeségemre. A túránk része volt a Magnolia pékség, Carrie kedvenc cupcake-jeivel, és a Pleasure Chest nevű szex shop is, ahol Charlotte vásárolta a híres-hírhedt nyuszi vibrátort.

Bár a Szex & New York sztorija szerint a főhősnő az Upper East Side-on él,

a híres-neves ház valójában a Perry utca 66-os szám alatt áll a West Village negyedben.

Hosszasan álltunk előtte, csendben, mintha valami templom volna, indulás előtt pedig adományoztunk: a lépcsőre erősített ládácskába dobott pénzt kóbor cicák orvosi kezelésére fordítják a ház lakói.

Carrie Bradshaw valódi lakása, hosszan álltunk előtte

Vacsora előtt elsétáltunk a Stonewall Inn előtt, amely a Pride mozgalom megszületésének helyszíne. A bár vendégköre már az 50-es-60-as években is LMBTQ emberekből állt, így rendszeresek voltak a rendőrségi razziák, ám 1969. június 28-án a környék lakosai megelégelték a rendőri erőszakot, és egy emberként álltak ki a queer közösség jogaiért. Megható volt ennek a történelmi eseménynek formálisan a részévé válni.

Kóstolómenü, mindenki bele-belekóstolhatott az összes fogásba

Az Anixi kortárs közel-keleti étteremben vacsoráztunk - a fine dining vegán étterem kóstolómenüje olyan sokszínű volt, hogy szinte mind mást rendeltünk, így mindenki bele-bele kóstolhatott az összes fogásba. A legcsodásabb azonban minden kétséget kizáróan a desszert volt - amelyet Barta Zsuzsi, magyar származású szabadúszó séf készített az étteremnek.

A legcsodásabb azonban minden kétséget kizáróan a desszert volt.

Másnap reggeli „Miért vegán?” című kerekasztal beszélgetésünkön a növényi alapú étkezésről és a vegán életmód hátteréről beszélgettünk: a csoport vegán tagjai elmesélték saját személyes történetüket, mikor, miért váltottak, a „mindenevők” pedig kihívásaikról vallottak egy ítélkezéstől mentes, támogató közegben.

Ezt a napot a Central Parkban töltöttük, amelynek szegleteit biciklivel jártunk körbe. Olyan szokatlanul meleg volt, hogy Nimi és én póló nélkül kerekeztünk.

A legcsodálatosabb pillanatot John Lennon egykori lakása mellett élhettük át, ahol egy virtuóz utcazenésszel együtt énekeltük: „Every little thing is gonna be all right”, azaz röviden: “Minden rendben lesz.”

És egy kicsit sikerült is elhinni, hogy ez (lehet) az igazság.

A Central Parkban az Imagine-mozaikon napoztunk

Mielőtt elindultunk a Broadway felé megnézni a Louis Armstrong életét, és dalat feldolgozó A Wonderful World című musicalt, még egy mesébeillő naplemente várt ránk, ezúttal a Rockefeller Center tetejéről - ahol a híres, acélgerendán ülő, felhőkarcolót építő munkások képe készült. Az ég ezúttal vörösbe és narancsba borult, és mire megjelentek a csillagok, mi már a Studio 54-ban voltunk, megnézni az előadást. Azaz csak néztük volna, ha a pont mostanra mindannyiunkat utolérő álom nem nyom el minket egyesével, és mire Louis elénekelte a címadó dalt, mind magunkhoz tértünk…

A következő reggelt a „Mindenki tud írni!” kreatív írás workshoppal kezdtük a szálloda éttermében - ahol egy rövid diskurzus után mindenki megírta a maga kis szerelmes levelét - New Yorkról, de nem New Yorknak, hanem egy otthon maradt szerettünknek. Volt, aki kutyusának írt, más a gyerekének -

Nimi a hat macskánknak címezte az írását, én pedig édesapámnak, aki nagyon szeretett volna velünk tartani a Nagy Alma felfedezésére, de ezt a tervet jövő évre kellett halasztania… mert hogy mi még megyünk, az bizonyos…

Ám ha visszatérünk, valószínűleg Brooklynban szállunk majd meg - sokkal emberibb léptékű, és bár közel van Manhattanhez, kellő távolságra is. Itt éreztem igazán, hogy ez az én közegem, különösképpen Williamsburgben, a hipszter negyedben, ahová Verana, a Vegan Tours NY alapítója kalauzolt minket egy felejthetetlen street food sétára. Volt serpenyős pizza mandulasajttal az Ace pizzázóban (címlapfotónk), érlelt vegán sajt tál (a legjobb, amit valaha ettem) a Garden Carvernél, mexikói meglepetések a Jajaja-ban, és sokféle empanada (még mac’n’cheese-zel töltött is) a Next Stop Veganban, és klasszikus krémes-mázos tortacsodák a Happy Zoe Vegan Bakery-ben.

„Miau! - a macskák ünnepe!” - ez volt a tematikája az idei Halloween felvonulásnak,

így a csapat hölgyei szinte kivétel nélkül cicává változtak a szobáikban (na jó, volt Frida Kahlo-nk is), mi pedig Nimivel vámpírokká vedlettünk - mert ezt tudtuk megoldani jelmez vásárlása nélkül: van egy-egy fekete köntösünk, ez alá fehér inget vettünk, és míg Nimi valóban úgy festett, mint egy szexi vámpír, én leginkább Hófehérke gonosz mostohájára hasonlítottam… átváltozás után.

Fergeteges éjszakánk volt - életem talán egyik legjobbja. Fennhangon énekeltük a Like a Prayert Madonnától az utcán vonulva, tomboltunk egy Abba tribute banda koncertjén, teli torokból üvöltve, hogy „gimme gimme gimme a man after midnight”, megtáncoltattuk legidősebb, és legenergikusabb vendégünket, Audrey-t (Audrey elmúlt hetven  - de negyvennek (se) érződik,

hazafelé metrózva pedig musical slágereket énekeltünk, a dalolásba pedig (ha nem lettem volna ott, magam sem hittem volna el) utastársaink is bekapcsolódtak,

egyikükről ráadásul kiderült, hogy profi énekes.

Utolsó közös reggelinkre hagytuk a workshopot, amelyet a legtöbben a legjobban vártunk: szerelmem, Nimi, aki Görögországba költözéskor mondott fel színészként az Izraeli Nemzeti Színházban, dráma terápiás improvizációs játékokat vezényelt le, amelyek még közelebb hoztak minket egymáshoz, és egy kicsit talán önmagunkhoz is. Megindító volt látni, milyen magabiztossággal és profizmussal kezeli a helyzetet, és azt is, ahogy a vendégeink a kezébe helyezték bizalmukat.

Utolsó közös kirándulásunkon Eszter a Liberty-islandre vitt el minket - ahol meglátogathattuk őt, a nőt, aki Amerika szabadságának lángját tartja a magasba. Őszintén… furcsa volt szembesülni vele. Egyfelől, természetesen monumentális, és ámulatos, másfelől viszont kicsit  szomorú is volt - azon merengtem, miért kerül olyan gyakran bizonyos emberek szabadsága más emberek rabságába, egyesek biztonsága másik lerombolásába. De erről persze nem a szabadságszobor tehet…

Meglátogathattuk őt, a nőt, aki Amerika szabadságának lángját tartja a magasba.

Búcsú vacsoránkat a Beyond Sushi étteremben fogyasztottuk, ahol három fogásos exkluzív menüsorral vártak minket, az ázsiai konyha legjavából válogatva - köszönhetően Guy Vaknin séf földöntúli tehetségének (még 100% növényi tükör “tojás” is volt).

Ez a tükörtojás nem tojásból van

Körbeültük az asztalt, és mindenki elmesélt egy pillanatot az közös hetünkből - valamit, amit örökre magával visz. Nem tudok mesélni róluk, mert túl személyesek, és azért is, mert megint elbőgném magam…

Eszter, Zsófi, Kata, Andi, Gitti, Mónika, Bogi, Nóri, Audrey, és persze Nimi… ahogyan azt annyiszor elmondtuk egymásnak, magunknak az utazás során: elvárhatatlan ezt az egészet megemészteni, ilyen rövid idővel a búcsúzásunk után. De ez a legjobb benne: ebbe az élmény-kincsestárba, amit együtt hoztunk létre, egy életen (ha nem többön) át visszanyúlhatunk majd.


Megosztom
Link másolása