Reviczky Gábor a rákbetegségére kapott gyógyszerekről: „reggeltől estig úgy érzem magam, mintha be lennék rúgva”
Reviczky Gábor az Új Szó című szlovákiai magyar újságnak adott interjút, amiben mesélt arról, hogyan érzi magát mostanában - írta meg a Blikk. A beszélgetésből többek között az is kiderült, hogy továbbra is ő játssza a legendás Balu szerepét a A dzsungel könyve című darabban a Pesti Színházban, de e mellé nem vállal már újabb szerepeket.
Elmesélte, miért nem szokik le a dohányzásról: „Hááát! Senkinek nem lenne szabad. De én már annyit szívtam! Egy professzorbarátom azt mondta, csökkenteni lehet, ha viszont abbahagyom, másfél hónap múlva meghalok. Na, azt nem! A nagyapám volt erős dohányos. Közölte is vele az orvos, hogy Reviczky bácsi, ha nem teszi le a cigarettát, akkor le kell vágnunk az egyik lábát. S akkor elnyomta. Ami pedig a sört illeti: naponta három liter vizet kellene innom. Nem tudok. Kérdeztem az orvost, mit csináljak. Sörben lemegy, árultam el neki. Akkor igyon azt, felelte.”
Valamint arról is beszélt, hogy érzi magát a prosztatarákra kapott gyógyszerektől.
A Kossuth-díjas színész ennek ellenére egész nyáron dolgozott a Mi kis falunk című RTL-es sorozat forgatásán.
Itthon is félóránként-óránként vízszintesen fekszem öt-hat percig, és akkor pihent vagyok. Muszáj vízszintesen feküdnöm. Kímélni akartak az egyik forgatási napon, hoztak egy nyugágyat ebéd után. Hogy addig, míg fekszem, felvesznek egy másik jelenetet. El is aludtam, de rettentő fáradtan ébredtem. Nem jó a nyugágy. Az nem teljesen vízszintes. De a kamera előtt tényleg nincs gond velem. Verebes István fiatalkorában az előadás első felvonásának elején eltörte a kezét. Nem vette észre, csak a szünetben.”
Nem foglalkozik a betegségével, mert úgy érzi, akkor azonnal legyűrné.
„Mivel nem adom át magamat a betegségnek, azzal sem foglalkozom, hogy javul-e az állapotom. Nem figyelem. Ha állandóan ez járna a fejemben, félő, hogy végezne velem. Hinni kell a gyógyulásban, mondják. De én még ennyire sem akarok foglalkozni vele. Holnap megyek a hatodik kemoterápiára. Csak ennyire van jelen a probléma a mindennapjaimban. Ebből a szempontból tényleg gyógyír a sorozat. És a természet. Az erdő.”
