Minden lépésedet figyeli a főnököd? Nem benned van a hiba – szakértők mondják el, mit tehetsz
Ismerős a helyzet, amikor a főnököd úgy kezeli a munkádat, mintha egy valóságshow élő adása lenne, amiről egyetlen pillanatra sem maradhat le? Amikor minden elküldött e-mailedről másolatot kér, és óránként pittyen a chaten a kérdés, hogy „hol tartasz?” Ha igen, nem vagy egyedül. A jelenségnek a Girlboss nevű portál járt utána két HR-szakértővel, hogy mit kell tudni a mikromenedzserekről, és mit lehet kezdeni velük.
A jelek elég egyértelműek.
Emellett hajlamosak büszkélkedni azzal, hogy mások munkáját kijavítják vagy átírják” – magyarázza Teresa A. Daniel, a Sullivan University humánerőforrás-professzora. Sharlyn Lauby, egy tanácsadócég elnöke egy személyes sztorival festi le a helyzetet:
Sok évvel ezelőtt volt egy főnököm, aki elmagyarázta, hogyan kell kitölteni egy űrlapot, beleértve azt is, hogy milyen színű tollal tegyem.” Ez az irányítási kényszer aztán kiterjedhet az információk visszatartására és a pocsék kapcsolatépítésre is.
De mégis mi hajtja őket? A háttérben gyakran egy hatvanas évekbeli vezetési modell, az X-elmélet áll, ami szerint az emberek alapvetően utálják a munkát és kerülik a felelősséget.
– mondja Lauby. Daniel szerint a mikromenedzsereket „egy extrém kontrolligény és az interakciók dominálásának vágya motiválja.” Azt hiszik, káosz törne ki, ha nem figyelnének minden lépésünket.
Mielőtt azonban felborítanád az asztalt, érdemes megállni egy pillanatra. Lehet, hogy a főnököd nem bizalmatlan, csak extrán segítőkész akar lenni. „Néha a mikromenedzser azért csinálja, amit csinál, mert nem bízik az alkalmazottaiban.
– árnyalja a képet Lauby. Ha viszont egyértelműen a bizalomhiány a gond, az első lépés, hogy tudd: ez sokkal inkább szól az ő vezetői problémáiról, mint a te teljesítményedről.
A legjobb stratégia nem a harc, hanem az együttműködés. „Tegyél meg mindent, hogy naprakészen tartsd a haladásodról, minimalizálva az ellenőrzési kényszerét. Biztosítsd róla, hogy 'rajta vagy az ügyön'” – javasolja Daniel. Ez persze baromira igazságtalan, de a leghatékonyabb módszer, ha nem hagysz neki teret a kételkedésre.
És mi van, ha épp te vagy az, aki gyanúsan sokat kérdezi, hogy „hol tartunk?” Lauby szerint először tedd fel magadnak a kérdést, miért érzel így. „Azért, mert változást látsz az alkalmazottak teljesítményében?” Ha igen, a totális kontroll helyett vannak jobb opciók is:
Daniel ehhez hozzáteszi: „Fontos megérteni, hogy ha az alkalmazottaid nem érzik, hogy bízol bennük, az hatással lesz a teljesítményükre.”
A megoldás: reális célok, ésszerű időközönkénti bejelentkezések, és hagyni, hogy a kommunikációt néha a munkatársak kezdeményezzék. Ahogy Lauby fogalmaz:
Persze a valóság nem mindig egy HR-tréning. Lauby szerint reálisnak kell lenni: „Csak mert javítani akarunk egy kapcsolaton, az nem mindig jelenti azt, hogy tudunk is.”
