Kiderült, mi okozza a sclerosis multiplexet: egy vírus 32-szeresére növeli a kockázatot
Ha nem fertőz meg az Epstein–Barr vírus, szinte biztosan nem kapsz sclerosis multiplexet – állítja egy, az amerikai hadsereg tízmillió tagját húsz éven át követő kutatás vezetője. A tudományos világot alapjaiban megrázó, a Science folyóiratban publikált vizsgálat szerint
Ezzel a tudomány egyik nagy, régóta dédelgetett sejtése dőlt el, és egyben megnyílt az út, hogy a rettegett autoimmun betegséget ne csak kezelni, de talán megelőzni is lehessen. A történet egy pofonegyszerű, de annál brutálisabb felismerésről szól: egy vírusról, ami megtéveszti a testünket, hogy az önmaga ellen forduljon.
A bizonyíték, amire évtizedek óta vártak a kutatók, egy gigantikus adatbázisból, az amerikai Védelmi Minisztérium szérumbankjából került elő. Itt több mint tízmillió katonától őriznek rendszeresen, kétévente levett vérmintákat. Ez a páratlan „időgép” lehetővé tette, hogy a kutatók végignézhessék, mi történik a szervezetben évekkel az SM diagnózisa előtt.
A kontrollcsoportban ez az arány sokkal alacsonyabb volt. A számítások szerint, aki bekapja a vírust, annak 32-szer nagyobb esélye lesz SM-re, mint annak, aki valahogy megússza. Más, hasonlóan terjedő vírusoknál, mint a citomegalovírus, semmilyen hasonló összefüggést nem találtak. A kegyelemdöfést az idegkárosodás egyik biomarkere, a neurofilament könnyűlánc (NfL) adta: a szintje a vérben csak és kizárólag az EBV-fertőzés után kezdett el emelkedni, jelezve, hogy a vírus indította be a központi idegrendszer pusztulását.
De mégis hogyan csinálja ezt egy vírus, amit a felnőtt lakosság több mint 95 százaléka tünetmentesen hordoz? A válasz a „molekuláris mimikri” nevű jelenségben rejlik, ami lényegében egy immunológiai tévedés. A Stanford Egyetem kutatói kimutatták, hogy az EBV egyik fehérjéje, az EBNA1 kísértetiesen hasonlít egy, az agyban és a gerincvelőben található fehérjére, a GlialCAM-ra, ami az idegsejteket védő mielinhüvely egyik építőköve.
Innentől a folyamat önjáróvá válik: a test a saját idegrendszerét kezdi el módszeresen pusztítani. „Az EBV-fehérje egy része utánozza a saját gazdafehérjédet – ebben az esetben a GlialCAM-ot, amely a mielinben található. Ez azt jelenti, hogy amikor az immunrendszer az EBV ellen harcol, a GlialCAM-ot is célba veheti” – magyarázta William H. Robinson, a Stanford immunológusa.
Ez a felfedezés megmagyarázza azt a régóta ismert tényt is, hogy az SM-betegek gyakorlatilag mindegyike átesett EBV-fertőzésen. Míg a teljes népességben is rendkívül elterjedt a vírus, az SM-esek körében a jelenléte szinte univerzális. A tudományos konszenzus ezért mostanra eljutott oda, hogy az EBV-t az SM szükséges, de önmagában nem elégséges okának tekinti. A vírus a gyufa, ami meggyújtja a tüzet, de ahhoz, hogy a lángok valóban fellobbanjanak, más tényezők – a gyúlékony anyagok – is kellenek.
– mondta a Scientific Americannek Alberto Ascherio, a Harvard epidemiológusa, a 32-szeres kockázatot kimutató tanulmány vezető szerzője.
Hogy mi ez a gyúlékony anyag? A genetika és a környezeti hatások kombinációja. A legerősebb ismert genetikai hajlamosító tényező a HLA-DRB1*15:01 nevű génvariáns hordozása. Ha ehhez hozzáadjuk a serdülőkori elhízást, a dohányzást vagy az alacsony D-vitamin-szintet, a kockázat drámaian megugrik. A képlet tehát úgy néz ki:
A felfedezés legizgalmasabb következménye, hogy ha egy vírus okozza a betegséget, akkor egy vírus elleni vakcinával talán meg is lehet előzni. A verseny már el is indult. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) már elindította egy EBV-vakcina első fázisú klinikai tesztelését. „Egy vakcina, amely megelőzheti vagy mérsékelheti az Epstein–Barr vírusfertőzést, csökkentheti a mononukleózis előfordulását, és talán az EBV-hez köthető daganatok és autoimmun betegségek – így az SM – gyakoriságát is” – nyilatkozta az NIH közleményében Anthony S. Fauci. Ezzel párhuzamosan a Moderna is fejleszti a saját mRNS-alapú EBV-vakcináját, ami szintén a klinikai vizsgálati fázisban tart.
A már kialakult betegség kezelése azonban keményebb dió. Egy ígéretesnek tűnő kísérlet, amely során EBV-fertőzött immunsejtekre specializálódott T-sejtekkel próbálták kezelni a betegeket (ATA188), nemrég elbukott a második fázisban, mert nem bizonyult hatékonyabbnak a placebónál.
Érdekes módon a ma létező leghatékonyabb SM-gyógyszerek, az úgynevezett B-sejt-gátlók (mint az ocrelizumab) talán éppen azért működnek olyan jól, mert pont azokat az immunsejteket távolítják el a keringésből, amelyekben az Epstein–Barr vírus évtizedekig rejtőzködik. Lehet, hogy az orvosok már eddig is a vírus rejtekhelyeit bombázták, csak éppen nem tudtak róla.
Via Science
https://www.science.org/doi/10.1126/science.abj8222