„Jobb lenne nélküled az életem” – vágta oda a 14 éves fiú az anyjának, aki másnap valóra is váltotta a kívánságát
Nem könnyű egy kamasz gyerekkel, Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus már évtizedekkel ezelőtt azzal vigasztalta a szülőket, hogy
Hogy mennyire igaza volt, azt a következő történet bizonyítja:
Egy 14 éves fiú ledobta az atombombát: egy esti konfliktus során azt mondta az anyjának, hogy jobb lenne nélküle az élete. A legtöbben erre természetesen kiborulnának, és szobafogsággal vagy egy mély lélegzetvétel utáni hosszú beszélgetéssel reagálnának, de ez az anya más utat választott.
Nem volt reggeli, nem volt fuvar az iskolába, oldd meg, fiam. Ezt akartad, nem? A fiú tehát kénytelen volt összedobni egy szendvicset, kiballagni a buszmegállóba, és közben
A sztorit a Bored Panda is felkapta, a net népe pedig azonnal két táborra szakadt. Az egyik tábor szerint az anyának csillagos ötös jár: a szavaknak súlyuk van, és egy 14 évesnek nem árt megtapasztalni, milyen az élet a mama-nyújtotta biztonság nélkül. A másik oldal szerint viszont ez kicsinyes és manipulatív volt, ami azt üzeni a gyereknek, hogy a szeretet feltételekhez kötött. A vita lényege, hogy egy ilyen lecke épít vagy rombol?
Sokkal inkább arról, hogy van egy problémájuk, amit nem tudnak megoldani, és a szülő érzelmi reakciójának kiváltása átmenetileg oldja a feszültségüket.
Sara Bean, az Empowering Parents szakértője szerint a „szemet szemért” elv itt kifejezetten káros. „A bántó szavakra adott válasz azt az üzenetet küldi a gyereknek, hogy nem te irányítasz” – írja. A túlzó büntetések szerinte nem tanítanak semmit, csak neheztelést szülnek. Ashley Hudson családterapeuta szerint a legjobb modell az, ha a szülő időt kér. „
– állítja.
A dráma végül meglepően gyorsan oldódott fel. Az anya délután SMS-ben megkérdezte, elhozza-e a fiát az iskolából, azonnal igent mondott, és az autóban bocsánatot kért. Kiderült, hogy a barátai balhéztak, ő pedig nyomás alatt érezte magát, hogy beilleszkedjen. A kapcsolatuk helyreállt, a kérdés viszont itt marad: hol húznád meg te a határt a következetesség és a kapcsolatvédelem között?
