INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Hodász András: „Hogy nehezteltem-e Istenre a mélypontok alatt? Volt bennem düh, de ez is egy kapcsolat”

Hodász András párkapcsolati csoportja nem várt sikert aratott. A tréningekről, az új videócsatornájáról és Istenkapcsolatról beszélgettünk.

Megosztom
Link másolása

Hodász András egykori római katolikus pap, influenszer, újságíró. Kilenc évig szolgálta papként az egyházat, mostanában saját videócsatornát vezet, párkapcsolati csoportokat visz és cikkeket ír civil munkája mellett. Célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a fontos témákra, amelyekről nem vagy csak nagyon keveset beszélünk.

- Miért kezdtél el párkapcsolati tréninget tartani? Választhattál volna bármilyen más területet, mint az egyéni coaching.

- Papként sok párral találkoztam, közel háromszáz jegyespárral dolgoztam együtt, és miután világi emberként folytattam az életemet, tudtam, hogy párokkal ezentúl is szívesen foglalkoznék. A párkapcsolati tréning alapötletét is a jegyeskurzusok adták, ahol a párok egy csoportban tanulhatnak olyan hasznos dolgokról, amelyek megerősítik őket a nehézségek ellenére is.

- Azonnal jöttek a résztvevők?

- Bevallom, aggódtam, hogy mennyi embert fog érdekelni ez a projekt, hiszen időbe és pénzbe kerül. A legnagyobb meglepetésemre az első kurzus meghirdetése után azonnal beteltek a helyek, és egy napon belül új kurzust kellett szerveznem, hogy azok is részt vehessenek a tréningen, akik lemaradtak az első körös jelentkezésről. A csoportok két tematika szerint zajlanak, amely közül az első a párkapcsolati kommunikáció, a második a párkapcsolati konfliktusok. Ma pedig egy harmadik tematikát tervezek, amely egyéni tanácsadásra fókuszál a kapcsolatban élő emberek számára.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

András Hodász (@andrashodasz) által megosztott bejegyzés

- Ilyen sokat veszekednek a párok?

- Nem egészen. A problémák részei a kapcsolatoknak. Ha nincsen konfliktus, akkor ott nincsen valódi párkapcsolat. Sajnos sokan abban az illúzióban élnek, hogy a tökéletes kapcsolatban nincsenek nehézségek, nincsenek veszekedések, pedig valójában minden emberi kapcsolatban vannak surlódások. A párkapcsolatnak pedig megvannak a különböző szakaszai, amelynek az első felében még minden nagyon idilli, de ez jellemzően az első egy évig tart, utána felszínre jönnek a gondok.

Ami addig édes volt, az már idegesítő, amit eddig imádtunk a másikban, azt már utáljuk benne. Ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit, az egyik döntés lehet a szakítás, a másik pedig a közös munka, ami segít abban, hogyan kezeljük a jövőbeli kapcsolati elakadásokat.

Vagyis igen, olykor veszekednek a párok, viszont ez önmagában rendben van, problémáról akkor beszélhetünk, ha rosszul kezelik a konfliktusokat. Erre kell megoldást találni.

- Felmerül a kérdés, hogy egykori papként hogyan adhatsz tanácsot a párkapcsolatban lévő embereknek, hiszen te magad cölibátusban éltél hosszú évekig.

- Ez igaz, viszont a papszentelés előtt több kapcsolatom volt, illetve ma is párkapcsolatban élek. Illetve ne feledjük el, hogy a papokhoz sok jegyespár érkezik a házasságkötés előtt, így hozzám is több százan jöttek, ahogy a beszélgetés elején is említettem. A katolikus egyházban a házasságkötés feltétele az is, hogy a párok jegyeskurzusra járnak, amely segít tisztázni bizonyos kérdéseket a tartós párkapcsolat érdekében. Ugyanis egy házasságért meg kell dolgozni. Vallástól függetlenül minden pár azzal a szándékkal házasodik, hogy életük végéig együtt maradnak, és adott esetben a papoknak fontos szerepe van abban, hogy a jegyespár házasság előtt beszéljen a nehéz kérdésekről is. Ezáltal volt lehetőségem megismerni rengeteg párkapcsolatban álló nőt és férfit.

Vagyis nekem igenis nagy tapasztalatom van a kapcsolati nehézségeket illetően, arról nem is beszélve, hogy papként a gyónások során is sok párkapcsolati kérdéssel érkeztek hozzám a hívek.

Kicsit olyan ez, mint a szívsebészet. A sebész sem azért ismeri az emberi szívet, mert látta a sajátját, hanem sok másik szívet látott és gyógyított.

Ezért ma bátran vállalom, hogy segítek a hozzám forduló pároknak.

- Itt szeretném megkérdezni, hogy van mindenre időd? Civil munkád mellett egy saját videócsatornán is dolgozol és szerzőként is működsz.

- Sosem voltam Netflixes, aki esténként nem vágyik semmi másra, mint arra, hogy leüljön a sorozat elé. Papságom alatt is volt saját videócsatornám és akkor is írtam cikkeket egy keresztény lap számára. Ma főállásban egy kávézóban dolgozom, mellette tavaly év végén elindítottam az Aeternum csatornát, amellyel közös gondolkodásra hívom a nézőket. A projekt kettős célt szolgál, egyrészt, hogy fontos témákról beszéljünk, mint a például a homoszexualitás, amellyel kapcsolatban még mindig rengeteg tévképzet él az emberekben.

Másrészt szeretnék párbeszédet kezdeményezni, ezért olyan személyekkel is beszélgetek a videókban, akikkel nem értek egyet, ugyanakkor szeretném megmutatni, hogy milyen jelentőséggel bír a másik meghallgatása. Erre ma óriási szükség van! A kávézóban tehát a megélhetés miatt dolgozom, az Aeternum csatornával a közös gondolkodásért és párbeszédért dolgozom, az írást mindig is szerettem, ezért folytatom, míg a párkapcsolati csoport szívügyem, és így nagyon jól érzem magam. Talán azt is mondhatom, hogy sosem voltam jobban.

- Hányadán állsz Istennel? Az egyház elutasító volt veled, érthető lett volna, ha azt mondod, hogy többé már nem érdekel Isten.

- Nem ingott meg a hitem. Persze ezt befolyásolta az is, hogy milyen Istenkép alakult ki bennem. Az emberek sokféleképpen látják Istent, vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten az, aki befolyásolja az életünk eseményeit, hogy Ő az, aki elveszi a szeretteinket, Ő az, aki rossz vagy éppen jó irányba tereli a dolgokat. Az ilyen emberek könnyen kiábrándulhatnak Istenből, mondván Ő okozza a sok nehézséget.

De én nem haragszom, én nem vádolom Istent, mert tudom, hogy szabad akaratot adott nekünk, vagyis az én személyes döntéseim alakítják az életem eseményeit. Ha rossz döntést hozok, rossz dolog fog történni. Ha jó döntést hozok, jó dolog fog történni.

Ezért köszönöm, jól vagyok Istennel! Sőt, még szorosabb lett Vele a kapcsolatom. Hogy nehezteltem rá a mélypontok alatt? Persze, hogy volt bennem düh, de ez is egy kapcsolat. Melyik kapcsolatban nincsen konfliktus?

 


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása