„Egyszerre dohos és nehézkes, egyszerre pedig felemelő és magasztos” - Zsályás latte és meditatív főzés majd’ kétszáz oldalban
Basic gyógynövénnyel tehetők egyszerű ételek királyi fogásokká – néhány morzsoló mozdulat és pár levélke kell hozzá. Janits-Szabó Virág A zsálya illata című műve nemcsak receptgyűjtemény: hangulatában, nyelvében és szemléletében is különleges, ami egy polcra való, gyönyörű könyv lett.
Nem első receptgyűjteményes szerzőről van szó. Bűbájkonyháját már két másik szakácskönyvben a nagyérdemű elé tárta, mesekönyv szintén dicséri tollát. Most pedig a szakrális és gasztronómiai értelemben is reneszánszát élő földközi-tengeri fűszernövényt, a hazánkban is buján ültetett zsályát emeli méltó helyére.
Gyógynövény, fűszer, lélekbalzsam - ezért tartsunk otthon zsályát
A zsálya a népi gyógyászatban az egyik legősibb és legtöbbre tartott gyógynövény. Teáját torokfájás, köhögés és gyulladásos panaszok enyhítésére használták, de hatékony izzadáscsökkentőként és emésztést segítőként is ismert.
Fűszerként különösen zsíros, nehezebb ételek mellé ajánlott, mert serkenti az epeműködést és támogatja a gyomor természetes ritmusát. Illóolajai fertőtlenítő hatásúak, segítik a légutak tisztulását, miközben megnyugtatják az idegrendszert.
A zsálya illata igazi különlegesség a magyar gasztronómiai kiadványok között: egyszerre szakácskönyv, hangulatnapló és érzéki felfedezőút egyetlen növényt körüljárva.
Szerkezete mint a nemes nyolcrétű ösvény
Fejezetei egyfajta gasztronómiai és lelki utazásként épülnek egymásra. Mindegyik rész egy-egy évszak, hangulat vagy életszakasz lenyomata, amelyhez receptek és mini-meditációk társulnak. A buddhizmus nyolcrétű ösvényére emlékeztető hét lépcsőt határozott meg ebben a szerző.
A Nyugalom tengere könnyed, letisztult ízek és japán ihletésű fogásokat tartalmaz, mint a selyemtofu, rizsgombóc vagy dashi leves. A „tiszta víz meditáció” a lelki béke megőrzésére tanít.
Az Aranyló napok fejezet napfényes, meleg, élettel teli ételeket gyűjt: kókuszos-citromos leves, zsályás-körtés rizottó, ünnepi mangótorta. A „napfény meditáció” az öröm és vitalitás megélésére hív.
A Tüzes jelenlétben már fűszeres, intenzív fogások könyökölnek helyet maguknak, mint a karfiolpakora, mapo tofu vagy csiliszósz. A „gyertyaláng meditáció” a belső energia és figyelem ébresztésére szolgál.
A Friss kezdet a tavaszi és újjászületést hozó ételek, például pitypangbimbó, kimcsi, ibolyatorta gyűjtőhelye. A „hajnal meditáció” a megújulás és tisztaság érzését közvetíti.
A csend szívében lágy, békés fogásokkal kedveskedik: miszóleves, gőzölt kenyér, tésztában sült zsályalevél, orgonás teasütemény.
Megjelenik a Belső erő – földes, tápláló, erőt adó receptekkel, mint a feketelencse-dhal, terijaki lazac, rózsalatte. A „föld meditáció” a stabilitás és önbizalom megtalálását segíti.
Vegyes finomságokkal zárul az ösvény, amelyben italok, savanyúságok, kiegészítők, mint az epres-rózsás szóda, feketeszezám-tej, házi dukkah vagy ibolyacukor édesíti a lapokat – a mindennapi étkezésekhez apró örömforrások. Bár kifinomult receptek, végképp nem bonyolult elkészíteni egyik fogást sem.
A fotók természetes fényűek, mély színűek, gazdagok, hangulatukban is követik a könyv filozófiáját – hétköznapi, mégis erőteljes, hangsúlyos és masszív képekről van szó. Pont ilyen a zsálya fűszerként.
A főzés, mint meditáció és szertartás
A könyv egyensúlyt teremt táplálék és tudat, íz és jelenlét között – minden fejezet egy meghívás, hogy az ételkészítés a mindennapi meditáció és hála aktusává váljon. A receptek között találunk klasszikus mediterrán fogásokat és merész, modern ötleteket is, fűszeres desszerteket, (nem csak) növényi alapú újdonságokat. Mindegyik ételben közös a harmónia keresése: a zsálya mindenhol finoman, mégis karakteresen szólal meg.
Ez a kötet nemcsak a gasztronómia szerelmeseinek való, hanem mindenkinek, aki érzi, hogy
önkifejezés, és a béke egy törékeny pillanata minden nap – vagy legalábbis egynél többször a héten. A zsálya illata egy meghívás az érzékek ünnepére, ahol a fűszer illata emlékeket, ízeket és érzelmeket köt össze egyetlen lélegzetben.
A zsálya illata felcsap a lapokból
A mennyiségek pontosak, a leírások tiszták, a tálalásban pedig a letisztultság köszön vissza a természet bujaságába karolva. A könyvet forgatva tényleg főzni támad kedve az embernek, mert látszik, hogy nem agysebészetről van szó, mégis olyan végeredmény születik egy egyszerű fogásból, ami ebben felzaklatott világban felérhet egy mentális felfrissüléssel.
A növény maga gyógynövényként idegrendszeri kiegyensúlyozó, és az is biztos, hogy könnyen a napi étkekbe csempészhető egy egyszerű tofuban, vagy akár a reggeli tejes kávéban. Finoman tehető vele különlegessé a nap és a fizikai test revitalizálása, megnyugtatása – és a fogyasztása mellett maga a főzés folyamata lesz a napi mozgó meditációnk, belengve a zsálya illatával.
És hogy az milyen? A szerző meg is fogalmazza:
