Egy kutatás szerint ha meghal a kutyánk, pont olyan fájdalmat élünk át, mint egy szerettünk elvesztésekor
#1 Kötődés és elvonási tünetek
A kutatók szerint amikor egy kutyával együtt vagyunk, sétálunk, játszunk, dögönyözzük, bolondozunk vele, az agyunk pontosan ugyanazt a boldogság- és kötődéshormont termeli, mint amikor egy közeli baráttal töltjük az időt. A kutya ráadásul szinte állandóan velünk van, így annyira beépül a mindennapjainkba, hogy elvesztésekor szabályos elvonási tüneteket élünk meg.
#2 Egy állat elgyászolása társadalmilag még mindig nem igazán elfogadott
Nincs is igazán kultúrája. Ha egy szerettünk, barátunk meghal, vannak részvétnyilvánítások, támogató emberek, gesztusok, van temetés, megemlékezés. A kollégáink, ismerőseink tiszteletben tartják, hogy veszteség ért bennünket, és gyászolunk. Egy állat halálakor ez nincs így. Mindenki azt várja tőlünk, hogy minél hamarabb tovább lépjünk, pedig az emberi lélek nem így van felépítve. Ha szeretünk valakit, és ő örökre eltávozik, jó ideig sajog a lelkünk. Ezt el kell fogadni, és másoktól is el lehet várni, hogy ezt egy darabig tartsák tiszteletben.
#3 Feltétel nélküli szeretet
Akinek volt/van kutyája, az már pontosan tudja, milyen érzés feltétel nélkül szeretve lenni. Az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabbak, egy kutya viszont nem "variálja" túl. A gazdáját minden körülmények között, haláláig istenként imádja és ajnározza, ezen semmi sem változtathat. Teljesen érthető, ha sok ember, aki ezt a fajta szeretetet mástól sohasem kapta meg, hihetetlen ürességet érez, amikor a kutyája elpusztul.
#4 Felelősségérzés és a bűntudat
Ezek az érzések a gyász velejárói. Mit tehettem volna még érte életében? Eléggé kimutattam-e, mennyire szeretem? Megmenthettem volna, tehettem volna valamit a szenvedése megkönnyítéséért? Meghosszabbíthattam volna valahogy az életét? Ezeket a kérdéseket egy kutya halálakor is feltesszük magunknak, sőt, talán még többször is, hiszen egy kutya szinte teljes mértékben a gazdájától függ. Ezért a halála utáni, belső önmarcangolás pontosan úgy fáj, mint amikor egy szerettünket gyászoljuk.
InspiretoChange /Címkép: Pexels/