GYEREK
A Rovatból

Bögre? Ajándékutalvány? Csendkupon? Melyik az a karácsonyi ajándék, aminek minden tanár örül?

Legjobb, legrosszabb, vágyott és pokolba kívánt karácsonyi ajándékokról meséltek pedagógus ismerőseim.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. december 01.


Megosztom
Link másolása

- Komolyan, még nekik is adjunk? Nem lehetne, hogy a gyerekeinkre költjük ezt az összeget?

- Nálunk a nagyobbik gyereknél bevált, hogy ajándékkosarat készítünk, és mindenki rak bele valami apróságot, szerintem ezt ebben az osztályban is meg tudnánk csinálni. Egy kis házi süti vagy kézműves apróság mindenkinek belefér az idejébe, nem?

- Ne haragudjatok, én ki se látok a munkából, nagyon szívesen utalom a rám eső összeget, de nem tudok idén ennél mélyebben foglalkozni a témával!

- Bocs, de én pont nem akarok még az etika tanárnak is adni valamit, heti egy órát tart a gyerekeknek, nehogy már…

Az alábbi mondatok bármely szülői levelezőlistán felbukkanhattak az elmúlt napokban. Karácsonyozni ugyanis az iskolában is szoktunk, és nem csak a gyerekek húznak nevet vagy angyalkáznak  az adventi időszak alatt, hanem a legtöbb helyen a tanárok is megajándékozásra kerülnek. Nincs két egyforma osztály, tanár és tanév sem, az alábbi kérdések viszont minden évben új kihívás elé állítják a szülőket.

Kell-e egyáltalán ajándékot adni bármelyik tanárnak, amikor ez állítólag egy családi ünnep?

Kell-e az osztályfőnökön kívül másnak is adni valamit?

Együtt adjon az osztály, vagy mindenki maga döntse el, ad-e, és ha igen, mi lesz az?

Minden év novemberében olvashatunk arról az interneten és a különböző fórumokon, milyen ajándéknak örülnek a tanárok igazán.

Mivel azonban ezek rendre külföldi cikkek átiratai, én bátorkodtam megkérdeztem tanár ismerőseimet, nekik, mint hazai, állami fenntartású iskolában tanító pedagógusoknak, milyen ajándék dobogtatná meg a szívüket.

Volt köztük alsós osztályfőnök, napközis tanár, általánosban oktató gyógypedagógus és logopédus, igazgatóhelyettes és felsős tagozatban vagy középiskolában dolgozó szaktanár is.

A válaszokból pedig az derült ki számomra- nem nagy meglepetésként- hogy ajándékozás kérdésében a pedagógusok is ugyanolyan különböző emberek, mint a pékek, a politikusok vagy a pedikűrösök: van, aki a mézeskalácsnak örül, míg a másikat ki lehet vele kergetni a világból, van, aki végtelenül személytelennek tartja, ha utalványt kap, míg mások kifejezetten szeretik, ha hasznos dologgal lepik meg őket.

Abban viszont az összes válaszadó egyetértett, hogy a gyerekektől kapott bármilyen kedvesség és a szülőktől érkező megbecsülés minden ajándéknál többet ér.

Az alábbiakban a rövid kérdőív négy kérdésére adott válaszok szöveges összegzését olvashatjuk.

Legkedvesebb karácsonyi ajándékom a tanulóktól/szülőktől ez volt:

Nem reprezentatív felmérésemben mézeskalács, ajándék utalvány, receptkönyv és „csendkupon” is felkerült a szeretem-ajándékok listájára.

Utóbbit egy hetedikes osztályától kapta a válaszadó tanár, rögtön három darabot! A kupon a felmutatásától kezdve 45 percig volt éles, és állítólag valóban működött.

Egy másik osztályfőnöknek minden gyerek hajtogatott egy pillangót, amit egy faágra feltűztek, mindegyikre ráírták a neveiket, és a napokat, amikor értük, pedagógusokért imádkoznak. A lélekkel megtöltött ajándéknak azóta is kitüntetett helye van a tanár otthonában.

Hasonlóan személyes és szívmelengető ajándék a „szeretet-befőtt”, melybe a gyerekek kedves üzenetei kerültek, vagy az a saját készítésű, díszkötéses receptkönyv, amit a diákok írtak, a szülők fotóztak.

Sokan azt hiszik a szülők közül, hogy mézeskalácsot, gyertyát vagy karácsonyi díszt ajándékozni snassz dolog. Pedig a megkérdezettek közül többen is ezeket írták, mint legkedvesebb ajándék. Ugyanezt gondolják az ajándékutalványról is, holott ha az személyre szabott, akkor igenis lehet jól sikerült ajándék. Egy fiatal, csinosan öltözködő tanító néni valószínűleg nagy örömmel fogad egy ruházati vásárlási utalványt, egy matek szakos tanár úr viszont lehet, hogy nem lelkesedne érte. Neki lehet, hogy az melengetné meg a szívét, ha kapna egy páros belépőt egy előadásra a kedvenc színházában.

A kérdőív kitöltői közül többen írták a könyvutalványt, a színházjegyet, sőt, valaki egyszer társasjáték boltba kapott utalványt!

Összességében tehát elmondható, hogy minden tanár örül a szívből jövő, a közös kapcsolatra építő, az ajándékozott ízlésének és személyiségének ismeretében kiválasztott ajándéknak.

Legrosszabb karácsonyi ajándékom a tanulóktól/szülőktől ez volt:

Változatos válaszok érkeztek erre a kérdésre is. A negatív dobogó legfelső fokára a bögrének sikerült felkapaszkodnia. Ebből a legrosszabb egyébként az változat volt, aminél a kerámiára a tanuló arcát is rárakták, és mellé csaptak még egy, ugyanezzel a „mintával” díszített kistáskát és gyertyát is.

Utóbbira aztán tényleg nincs épeszű magyarázat, mert azt még megérti az ember, ha a tanuló családja ajándéktárgyak készítéséből él, és ez a legkézenfekvőbb megoldás, de hogy ki gyújt meg egy olyan gyertyát, amin egy gyerek képe van…

Többen írták az üveg bort, ami gyakorlatilag a férfi ajándékok „virágcsokra”, hiszen hacsak nem ismeri az ember a tanár ízlését, nagyon nehéz jól választani. Egy üveg pezsgő egy olyan pedagógus hölgynek is kellemetlen emlék, akiről az egész osztály tudta, hogy az ajándékozás idején várandós volt.

Az alkoholoknak csak egyesek által fogyasztott formája, a kölni is felkerült a negatív listára, ahogy a művirág, a csillivilli aranyozott Mikulás-szobor, a vintage rózsás óra faládán (ezt nem is tudjuk értelmezni), a váza vagy az elektromos fogkefe. Utóbbi átadását szintén nehéz szekunder szégyenérzet nélkül elképzelni… És hogy valami egzotikus is színesítse a rossz-ajándékok listáján: van, akinél a kínai szélcsengő verte ki a biztosítékot.

Többen megjegyezték, hogy mindig rossz érzés olyat kapni, amiről egyértelmű, hogy kényszerből adják, viszont szeretettel és jószándékkal vezérelve bármilyen rossz ajándék lehet jó élmény.

Még sose kaptam ilyet a tanulóktól/szülőktől, de nagyon örülnék neki:

Kíváncsi voltam, van-e olyan tárgy, figyelmesség, aminek nagyon is tudnának örülni a tanárok, de valamiért még egyik diáknak vagy szülőnek se jutott eszébe ezzel lepni meg őket.

Értelemszerűen itt volt a legnagyobb szórás a válaszok között, és sokan írtak olyan ajándékot, amit mások már kaptak, és örültek neki. Ilyenek a különböző utalványok (többen írták a könyvutalványt illetve a MÜPA-ba szóló belépőt), volt, a már említett, tanulók által összeállított receptes könyv vagy a gyertya, házi süti, mézeskalács .

A random kedvességnek is sokan örülnének, mint egy túrórudi februárban, amikor mindenki mélypontont van, vagy egy közös éneklés, vers a szünet előtti utolsó órán.

Az egyik válaszadó több tippet is adott: nagyon örülne további, a csendkuponhoz hasonló kreatív ajándéknak, amiből azt érzi, a gyerekek tisztelik, szeretik, felnéznek rá, fontos a számukra.

Ez lehet egy közös vállalás (házifeladat elkészítése egy hétig minden nap mindenkitől), egy tanóra, amit a diákok tartanak meg, vagy egy tanár számára készített dolgozat, ami az osztályról szól.

Apróságok is felkerültek a listára, mint a különleges süti kiszúró vagy egy IKEA adventi naptár, és volt, akinek az is elég ajándék, amikor szaladnak elé és öleléssel üdvözlik, vagy amikor beavatják az apróbb-nagyobb titkaikba, és a beszélgetést követően látja rajtuk, hogy új lendületet kapnak.

Még sose kaptam ilyet a tanulóktól/szülőktől, és remélem, nem is fogok soha:

Az előző kérdés párja is érdekelt, hiszen azzal is szűkítjük a kört, ha kivesszük belőle a lehető legrosszabb ajándékokat. Itt sem volt egységes a kép, szinte csak a bögre volt, ami többeknél is felbukkant.

Van, aki  a gyertyáktól fut ki a világból, van, aki a készpénztől, valakit MLM-potyacuccokkal lehet megbántani, más pedig az ízesített kávétól vagy a tanuló családjának bekeretezett képétől kapna frászt.

Egyeseknek az obszcén vagy önmagában gusztustalan, porfogó dísztárgy lenne az, ami semmiképp sem okozna örömöt (bár azt hiszem, ez mindenkiről elmondható), egy másik válaszadó ugyanerre a témára csak annyit írt: PADLÓVÁZA!

Amíg az utalvány egyesek évről évre szép ajándék, addig mások ezt- vagy legalábbis az átgondolatlan, nem személyre szabott változatot- a rémálom kategóriába sorolják. Érkezett még szavazat a bútorra, műszaki cikkekre, fehérneműre (???), és az ékszerre, karórára is.

Hogy ezek a válaszok tapasztalatra vagy valós félelemre épülnek, azt csak sejteni tudjuk. De az biztos, hogy egy kényszerből adott ajándék még annál is rosszabb, mint ha véletlenül vagy szándékosan, de nem is foglalkoznánk a témával.

Ha viszont úgy döntünk, igenis megérdemli a törődést az az ember, aki helyettünk tanítja a gyereknek az írást, a másodfokú egyenletet vagy azt, hogyan kell kulturáltan megfogalmazni a véleményünket, tegyük azt odafigyeléssel és szeretettel.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
„Ne legyen felismerhető” – Kátai-Németh Vilmos 5 pontban szabta meg, hogyan írjon a sajtó a bántalmazott gyerekekről
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebookon tett közzé útmutatót a sajtó számára. A posztban a traumaérzékeny kommunikáció alapelveit részletezi a gyerekeket érintő ügyekben.

Megosztom
Link másolása

Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebook-oldalán tett közzé egy öt pontból álló útmutatót arról, hogyan kellene a tartalomgyártóknak és a sajtó képviselőinek a gyerekeket érintő érzékeny témákról, például az elszenvedett traumákról kommunikálniuk.

A miniszter az első pontban a tartalomgyártó motivációinak tisztázását kéri a bántalmazással, traumával kapcsolatban. „Tisztázd magadban, hogy miért foglalkozol az üggyel!

A traumaszenzitivitás alapja, hogy nem használod ki és fel a másikat; a célod nem lehet önös érdek.

Lehet, hogy az adott témáról éppen sokan és sokat beszélnek, de ez ne befolyásolja azt, hogy te milyen traumaszenzitív szempontokat gondolsz át, mielőtt elkészítesz egy anyagot.”

A traumaérzékeny látásmód abban is megjelenik, ha a rendszerszintű problémákra is felhívod a figyelmet.

A második pont a „traumalencsén” keresztüli szemléletet hangsúlyozza, amely szerint egyszerre kell figyelni az érintett sérülékenységére és megmutatni az erőforrásait.

A harmadik pont a szavak erejére hívja fel a figyelmet. A poszt szerint kerülni kell azokat a kifejezéseket, amelyek az érintettet stigmatizálják, vagy úgy tüntetik fel a bántalmazást, mintha ő is közrejátszott volna benne.

„Ne használj megbélyegző, obszcén, durva vagy trágár megfogalmazást, akkor sem, ha tudod, hogy az figyelemfelhívó, és ezáltal akár több emberhez eljuthat a tartalom!”

A negyedik pont a „do no harm” alapelvet részletezi, mely szerint

„az érintett / áldozat / túlélő jólléte alapvető fontosságú. Nem okozhatsz neki kárt.”

Kátai-Németh arra is kitér, hogy a közönségben is lehetnek hasonló traumát átélt emberek. Ezért javasolja a trigger warning használatát, a segítő szervezetek elérhetőségeinek megadását, és a tartalom fokozatos felépítését.

Joga van ahhoz, hogy ne érje bántás, visszaélés vagy kihasználás.

Az ötödik, befejező pont a tartalomgyártást folyamatként kezeli. „Az áldozat magánéletének védelme fontos alapelv, amelynek jóval szélesebb a tartalma annál, mint hogy ne legyen felismerhető.

Az érintett / áldozat / túlélő jogainak védelme nem csupán annyit jelent, hogy a nevét nem hozod nyilvánosságra, és az arcát eltakarod.

Joga van ahhoz, hogy megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapjon. Joga van ahhoz, hogy elmondhassa a véleményét, és az számítson is. Ezt a folyamat egészében tartsd szem előtt” – zárul a miniszter útmutatója.

A bejegyzés időzítése nem véletlen, május 31-én, vagyis május utolsó vasárnapján éppen a gyereknapot ünnepeljük.

Kátai-Németh Vilmos május 12-én, parlamenti bizottsági meghallgatásán átfogó reformokat és egy önálló gyermekvédelmi ombudsman intézményét ígérte. A mostani útmutatót azután tette közzé, hogy múlt csütörtökön a rendőrség nagyszabású akciót tartott a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató telephelyein, ahol öt embert gyanúsítottként hallgattak ki és egyet őrizetbe vettek. Az esetet követően a miniszter személyesen egyeztetett az intézmény vezetőivel a rendszer átvilágításának szükségességéről.

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftisza.budapest.09oevk%2Fposts%2Fpfbid02adWDCUbaBaDpRQRcGWgPPuUr4WLkrsBm759W89wHTQuhkg8asBsBXLh4LPSoXpUil&show_text=true&width=500" width="500" height="565" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Szinte tabu volt kutatni” – a tudósok elképesztő dolgokat állítanak a magzatokról
Dr. Joel Frohlich idegtudós szerint a tudat kutatása sokáig a filozófusok területe volt, de a modern technológia áttörést hozott. Az új módszerekkel már a magzatoknál is képesek kimutatni a mintázatfelismerést, ami a munkamemória egyik alapköve.

Megosztom
Link másolása

Hogy mikortól beszélhetünk egy ember esetében tudatról, tudatosságról, sokáig vita tárgya volt. Sőt. Tiltott zóna a neurológusoknak, ahogy azt Dr. Joel Frohlich idegtudós is elmondta. „Meglepően kevés kutatás folyt arról, hogy mikor kezdődik a tudat. A tudat sokáig a filozófusok hatáskörébe tartozott. Az idegtudományban szinte tabu volt kutatni, talán az utóbbi 10-20 évig” – nyilatkozta a BBC Science Focusnak.

De mostanra a technológia eljutott odáig, hogy már nem egyetlen, megfoghatatlan jelet keresnek, hanem egy egész jelzés-csomagot. A kutatók ezt „klaszter-alapú” megközelítésnek hívják, ami annyit tesz, hogy több apró jel – agyi aktivitás, ingerekre adott válasz, a figyelem jelei – együttes megléte alapján vonnak le következtetéseket. Frohlich szerint ugyanis egyetlen jelben nem lehet vakon megbízni, de ha több is egyszerre jelenik meg, az már elég gyanús.

„Ha a mini-jelek konvergenciáját látjuk, az elég jó mutatója annak, hogy a tudat éppen kialakulóban van.”

 

A leginkább elgondolkodtató az egészben, hogy a tudatosság egyes jelei már a méhen belül is kimutathatók. Az egyik ilyen jel a mintázatok felismerése. Képzeld el, hogy hallasz egy sorozatot: Bip-bip-bip-BÍP. Ezt ismételgetik, majd hirtelen jön egy Bip-bip-bip-bip. Ha feltűnik a változás, akkor a munkamemóriád működik, ami a tudat egyik jele. Nos, német kutatók ezt a hatást kimutatták a terhesség késői szakaszában lévő magzatoknál is.

Egy másik kísérletben pedig arcra emlékeztető fénypontokat vetítettek a terhes anyák hasára, és a magzatok a fejükkel, sőt, a szemükkel is követték a fényeket. Bár Frohlich szerint vita tárgya, hogy a magzat mit lát valójában. „Senki sem ért igazán egyet abban, hogy a magzat valami olyasmit lát-e, ami egy arcra hasonlít, vagy inkább csak egy fénypacát.”

És mielőtt bárki újranyitná az abortuszról szóló vitákat, a kutatók gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Ezek a jelek ugyanis leginkább a harmadik trimeszterre jellemzőek, ami bőven a legális terhességmegszakítás időhatárán túl van.

Frohlich szerint az agy biológiai kapuja, a talamusz és az agykéreg közötti kapcsolat csak a 24-26. hét környékén épül ki.

„Addig nem igazán beszélhetünk valószínűsíthető tudatról – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük; tele a külvilágból érkező érzetekkel” – tette hozzá. Az újszülötteknél megfigyelt, nyugalmi állapotért felelős agyi hálózat (az úgynevezett alapértelmezett hálózati mód) is legfeljebb kezdetleges formában van jelen.

Az utóbbi időszakban egyébként is a méhen belüli folyamatok kerültek a fókuszba. A „korai tanulás” gondolatát például olyan könnyen emészthető kutatások erősítették, mint az, amelyik kimutatta, hogy az anya étrendje befolyásolja a gyerek későbbi ízlését, így akár már a méhen belül meg lehet szerettetni vele a zöldségeket. Egy másik tanulmány szerint pedig a klasszikus zene bizonyítottan nyugtatóan hat a magzatokra. Ezek a hírek mind azt jelzik, hogy a magzat egy aktív, a környezetére reagáló lény, ami tökéletesen előkészítette a terepet a mostani, a tudat korai jeleiről szóló tudományos vitának.

Via Sciencefocus


Megosztom
Link másolása