Ez a 7 pszichológiai jel, tévedhetetlenül megmutatja, ha valakinek „Adonisz-komplexusa” van
Az identitáskeresés korában már szinte katalógus van a létező lelki „komplexusokból”: felsőbbrendűségi komplexus, megmentő komplexus, minden, amit a psziché össze tud hozni. Van azonban egy kifejezetten riasztó jelenség, amiről feltűnően keveset beszélünk: az Adonisz-komplexus, vagyis a férfitest körüli megszállottság krízise.
Mi az az Adonisz-komplexus?
A görög szépségideálról elnevezett Adonisz-komplexus egy olyan pszichológiai állapot, amely miatt fiúk és férfiak kényszeresen hajszolják a fizikai tökéletességet. A vége pedig gyakran nem a beach body, hanem:
szteroidhasználat,
étkezési zavarok,
túlzott izomépítés,
felesleges plasztikai műtétek.
Harrison Pope, Katharine Phillips és Roberto Olivardia kutatók ezért is nevezték el „izomdiszmorfiának” A titkos krízis: a férfitest megszállottjai című könyvükben. A lényeg, hogy az érintett soha, semmilyen körülmények között nem érzi magát elégnek – teljesen függetlenül attól, mások mit látnak rajta.
Mi okozza?
A képlet ismerős:
a média által pumpált hibátlan férfialak,
az állandó társas visszaigazolás utáni sóvárgás.
Az Amerikai Plasztikai Sebészeti Társaság szerint az elmúlt két évtizedben 28%-kal nőtt a férfiakon végzett kozmetikai beavatkozások száma. A fitneszipar üzenete pedig elég egyértelmű: minél nagyobb, annál jobb. Csakhogy bármennyit változtatnak is a testükön, a legtöbben továbbra is mélységesen elégedetlenek maradnak.
A 7 pszichológiai jel, hogy valakinek Adonisz-komplexusa van
1. A külseje körül forog az egész világ
Az érintettek a testük minden létező – vagy csak vélt – hibáját látják. Megszállottan figyelik az izomtömeget, a testzsírt, a „tökéletlenségeket”. A kutatások szerint az izomdiszmorfiás férfiak fele napi három óránál is többet tölt azzal, hogy a külsején agyal. 58%-uk pedig már ott tart, hogy emiatt kerül társas helyzeteket.
A jelenség mellé jár a folyamatos tükör-check, és az állandó összehasonlítgatás másokkal – természetesen mindig olyanokkal, akiket „jobbnak” látnak.
2. Kényszeres edzésprogramok
A mozgás jó. A kényszeres mozgás már kevésbé. Ha valaki minden szabad percét edzéssel tölti, és a rutinjától egy hajszálnyit sem mer eltérni, az a mánia jele.
Dr. Judith Tutin pszichológus szerint sokan azért sem próbálnak ki új mozgásformákat, mert rettegnek attól, hogy nem lesznek elég „tökéletesek” benne. Az Adonisz-komplexusban ez a maximalizmus teljesen ráfeszül a sportra is: a rutin szent, és ha felborul, az egész nap borul.
3. Szigorú, szinte élhetetlen diéták
Állandóan azon agyalni, mit és mikor lehet enni, hosszú távon garantáltan kikészít. A normális, kiegyensúlyozott étrend nem erről szól. Az izomdiszmorfiások viszont körömszakadtáig ragaszkodnak a tápanyagadatokhoz, és inkább nem esznek étteremben vagy társaságban, ha nincs előttük minden kalória, gramm és makró.
A kutatások szerint a nagyobb izomzat utáni sóvárgás egyenes út a kényszeres, restriktív étkezési viselkedésekhez.
4. Szteroidok és teljesítményfokozók használata
Ha valaki már odáig jut, hogy külső szerekhez nyúl, ott a határok rég elmosódtak. A következmények között szerepelhet:
hajhullás,
ciszták,
tályogok,
sárga bőr és szem,
májkárosodás,
agykárosodás.
A torzult testkép ilyenkor felülírja a józan észt: a kockázat „megéri”, mert az önkép ezt diktálja.
5. Testdiszmorfia
Aki ebben szenved, olyan hibákat „lát” magán, amelyek a valóságban nem is léteznek. Folyamatos a negatív önkép, az összehasonlítgatás, az önértékelés pedig egyre mélyebbre csúszik.
A kutatások szerint ez a torzult önészlelés erősíti a káros társas összehasonlítási spirált, amiből egyre nehezebb kimászni.
6. Társas visszahúzódás
Az Adonisz-komplexus különösen alattomos: az ember egyszerre vágyik arra, hogy csodálják a testét, és egyszerre érzi úgy, hogy még messze nincs „készen”. A végeredmény: izoláció.
Dr. Ruth Schimel karriertanácsadó szerint a perfekcionizmus gyakran ürügy is lehet a menekülésre. Itt ez annyit jelent, hogy az illető távol marad minden olyan helyzettől, ahol úgy érzi, „kiderülne”, hogy nem elég jó.
7. Negatív önkép, a végtelen „nem vagyok elég”
Az Adonisz-komplexus lényege maga az alapbeállítottság: bármit tesz az ember, bárhogy néz ki, mindig elégedetlen marad. Tanulmányok szerint még a rendkívül izmos testépítők is „kicsinek” és „vékonyabbnak” érzik magukat, mint amilyenek. A torz testkép sokszor már tinédzserkorban megjelenik, és egy élethosszig tartó elégedetlenségi spirált indít be.
Mit lehet kezdeni vele?
Az első lépés az, hogy az ember felismeri: valami nincs rendben. Ha valaki rájön, hogy izomdiszmorfiával küzd, egy szakember kognitív-viselkedésterápiás módszerekkel segíthet reálisabb, egészségesebb célokat kijelölni.
Ha valaki személyi edzőként dolgozik, kulcsfontosságú, hogy felismerje az Adonisz-komplexus jeleit az ügyfelein. Ilyenkor nem izzadságszagú motivációs közhelyek kellenek, hanem a megfelelő szakmai segítség, vagy ha kell, továbbirányítás.
A jó hír: az Adonisz-komplexus nem életfogytig tartó ítélet. De csak akkor lehet kijönni belőle, ha kimondjuk, hogy létezik.
