INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Vilmos herceg bérlője vagyok - fekete-arany címer és magánút vezet a házig, de akadt néhány probléma

Mindig minden az utolsó pillanatban jön össze: megkaptam a házat, de micsoda kanyarral! Lesznek képek és egy kicsit Vilmosról is mesélek.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Megvan a ház!

Ahogy a múlt héten írtam, nagyon nem egyszerű a lakáskérdés Cornwallban. Az első hónapokban még lelkes voltam, minden szebb meghirdetett lakásban láttam magunkat, de egyiket sem én (vagyis a kutyával együtt mi) kaptam meg. Aztán egy jóindulatú ügynök felvilágosított:

egy-egy lakásra minimum 40, de sokszor 80 jelentkező jut. Közülük egy lesz az a szerencsés, aki kibérelheti, a többiek gyakorlatilag egy az egyben mennek rá a következő kiadó lakásra.

Azok vannak jobb helyzetben, akik épp bérlők, és van hol kivárniuk, amíg rájuk mosolyog a szerencse. Én, a magam winter let megoldásával nem tartoztam közéjük…

Márciusban kikönyörögtem egy újabb hónapot a tulajtól. Aztán áprilisban egy utolsó 30 napot.

Addigra már eléggé feladtam, hogy itt éljek, kezdtem látni magam újra otthon. Elfáradtam.

Április 20.-án (hogy Cseh Tamást idézzek) nem lehet tévedés, ott volt a hirdetés. Egy kiadó ház a város mellett, a fotókon azok az ablakok, amelyeket annyira imádtam, tágas terek, oké, fullra üres konyha, még tűzhely sem volt benne, de nem érdekelt.

Ez a házunk! - küldtem át a hirdetést a lányomnak. Itt van!

Jelentkeztünk rá.

Az üres konyha, a gyönyörű, fekete kőlapokkal a padlón

Azzal együtt három lakás volt még játékban. Kettőt már láttam. Az egyikből visszaszóltak, hogy sajnos, nem én kapom. A másik egy apró sorház, zsúfolt környék, fekete, csillámos, smirgli-szerű tapétával borított pici fürdőszoba, a fedett teraszt szobaként számolták be. Amint megtudta a tulaj, hogy az előző években nem Angliában dolgoztam, sőt valójában most is távmunkában dolgozom, köddé vált és többé nem volt elérhető. Már csak az a ház maradt, amire a legkisebb esélyt láttam, de a legjobban vágytam.

Egy héttel később írtak a Cornwalli hercegségtől, hogy beválogattak azok közé, akik megnézhetik a farmházat. Túl voltunk az első rostán!

De mi is valójában a Cornwalli hercegség (Duchy of Cornwall)?

Ez Vilmos herceg magánvagyonának kezelője, annak a vagyonnak, ami nemrég még Károly herceg magányvagyonának számított.

A Cornwalli hercegséget 1337-ben alapította III. Edward, hogy anyagi függetlenséget biztosítson fiának, a Fekete hercegként is emlegetett trónörökösnek (lásd a Lovagregény című filmet). Egy korabeli oklevél rendelkezett arról, hogy Cornwall összes jövőbeli ura az aktuális uralkodó legidősebb fia, vagyis a trónörökös legyen.

És hát Angliában élünk, itt egy 687 éves rendelet természetesen még érvényben van.

Erzsébet királynő idején Károly volt a cornwalli herceg, aki ráadásul egy rekordot is fenntart: ő viselte eddig a leghosszabb ideig ezt a címet. A jelenlegi herceg pedig Vilmos maga. Ő a 25. a birtok történetében.

A hercegség 7 538 hektár földterülettel rendelkezik, van kb. 50 farmháza, amibe hosszú távú bérlőket fogad, ők többnyire a házhoz tartozó földeket is bérlik, a bérlők ritkán lépnek le, ezért üres ingatlant kifogni elég nehéz.

A Duchynak van még számos nyaralója, melyeket jó pénzért bárki kibérelhet. Ezek azért elég jól néznek ki:

A Duchy of Cornwall Lostwithielben található nyaralóházainak egyike (Penlyne)

Plusz a herceg fennhatósága alá tartoznak a helyi bányák és Cornwall teljes tengerpartja is. Nemrég történt, hogy egy befektető a tökéletes és elvehetetlen panoráma érdekében közvetlenül a szirtekre akart építeni egy hotelt, emiatt nekilátott a terület átalakításának, omlásveszélyt okozva és veszélyeztetve az ott élő madarak fészkelő helyét.

Miután hiába tiltakoztak a helyiek az önkormányzatnál, levelet írtak Vilmos hercegnek, aki hallva a természetkárosítást, egy mozdulattal leállíttatta az egész építkezést. Ilyen is van…

Mindenesetre a Cornwalli hercegségből származó bevételeket Vilmos és családja a köz-, magán- és jótékonysági tevékenységeinek finanszírozására használja.

A lányommal az első pillanattól úgy beszéltünk a farmházról, mint ami a „mi házunk”.

Sosem használtunk feltételes módot, hogy mi lesz, HA megkapjuk. Mindig úgy beszéltünk róla, hogy mi lesz akkor, AMIKOR megkapjuk.

Hogy mi lesz? Mondjuk meg kéne gyógyulnom, mert covidos lettem.

Már nem voltam lázas aznap, amikor megnézhettük, de a covid totál elvette a szaglásom, szóval vak orral érkeztem a megtekintésre. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a régi házak errefelé is sokszor dohosak, penészesek - jó, az újabbak egy része is. Ezért az ember orra nagy segítség egy ház első felmérésekor: akarok-e egy dohos, penészes házban élni, vagy inkább elengedem?

Magamtól akkor sem találtam volna meg a házat, ha száz évig élek, mert ez a név-téma nekem még nem ment. Utcákhoz és házszámokhoz szoktam, és még a Google térkép sem segített. Az irányítószám alapján megvolt a környék, de sehogysem volt meg a ház. Végül a megtekintés előtt kevéssel nekem, mint idegennek, segítségként elküldték a koordinátákat is. Azt követve döbbenten kanyarodtam le egy keskeny útra, ami Magyarországon inkább bicikliútnak számítana, és

a fekete-arany hercegi címeres kiírást követtem egy magánúton, egészen a házig. A György korabeli épület élőben még lenyűgözőbb volt, mint a képeken.

Két kedves nő fogadott, és vezettek körbe a gyönyörűen felújított, 200 éves épületben. A bejárattól balra nyílt a nappali, kandallóval és egy római rolós ablakfülkével, amibe be lehet kuckózni és nézni a tájat, vagy épp olvasni valami jó könyvet.

Az üres ház ezzel a látvánnyal fogadott: az ablakfülke és a roló

A konyha padlója fekete, hatalmas táblákban lerakott kőlapokból állt, az emeleten rengeteg szoba (3), tágasak, fényesek - azt éreztem, hogy hazaértem.

Izgalmamban alig értettem a kérdéseket, amiket feltettek. Hogy laktunk-e már ilyen öreg házban? Hát… nem? Igen? Nem. Hogy szeretjük-e a meleget? Tényleg ezt kérdezte? Micsoda hülye kérdés ez. Imádjuk. Mert hogy itt fűteni kell télen, különben felüti a fejét a penész - mondták. Hát én nem tudok 15 fokos házban élni, mint itt sokan. Én ezt a telet is 22 fokban töltöttem - válaszoltam nekik.

Hazafelé aztán tépelődtem: rosszat feleltem, biztosan mást kellett volna mondanom.

Csakhogy hamarosan papírokat küldtek, sokat. Mindenre kíváncsiak voltak. Munkahely adatai, főnökök, kollégák, bankszámla száma, tartalma…

Ezek szerint túl voltunk egy újabb rostán… Aztán amikor szóltak, hogy miénk lehet a ház, HA át tudok menni egy... hmmm… talán vagyonellenőrzésnek fordítanám - újabb vizsgán, komolyan berezeltem. Szóval mindent le fognak ellenőrizni, bankszámlákat, azon a forgalmakat 3 hónapra visszamenőleg, adósságokat (ha van), munkahelyet, kellenek emberek, akik jót állnak értem, hogy tisztességes vagyok, és igen, fel is hívják majd őket.

Tudtam, hogy nem mehetek át ezen a credit checkken, hiszen nincs angol bankszámlám.

Angol bankszámlád akkor lehet, ha van igazolt angol lakcímed. Angol lakcímed akkor lehet (vagyis akkor bérelhetsz házat), ha van angol bankszámlád… nem folytatom.

Csakhogy a Duchy of Cornwall dolgozói végre elfogadták a magyar bankszámla kivonatait, a magyar munkahelyet, és valószínűleg az sem ártott, hogy véletlenül az utolsó tíz évben (a Covidot leszámítva) az ő nyaralóházaikba jártunk nyaralni. Ez egy olyan referencia volt, amit nem lehetett meghekkelni.

Folytatás a jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A gerincműtét sikeres volt” – nagyszerű hír érkezett a Jókai utcai házomlásban megsérült balerináról
A Tóth Nikolett Alapítvány jelentette be a jó hírt a táncosnő sikeres németországi műtétjéről. A beavatkozásra a kezeinek folyamatos gyengülése miatt volt szükség, de már javulást tapasztalnak.

Megosztom
Link másolása

Miközben itthon a Jókai utcai házomlás felelősei a bíróságon tagadják a bűnösségüket, a tragédia túlélője, Tóth Nikolettet Németországban megműtötték. A fiatal balerina sikeres gerincműtéten esett át, és a kezében már érezhető is a javulás. Az otthon töltött egy hét pihenés után ma újra megkezdte az intenzív gyógytornát, hogy a műtét eredményét a lehető legjobban kiaknázzák.

Ez a mostani beavatkozás létfontosságú volt. Nikolett állapota január óta folyamatosan romlott, a kezei egyre gyengébbek lettek, és ez a negatív folyamat már a mindennapjait is komolyan nehezítette. Ezt a leépülést kellett megállítani a beavatkozással, amire a neves Asklepios Klinikum Bad Abbach kórházban került sor – írta a Tóth Nikolett Alapítvány közleménye alapján a Blikk. A remények szerint ez volt az utolsó ilyen jellegű operáció a táncosnő életében.

Az alapítvány beszámolója szerint „az azóta eltelt időszak és a kezében tapasztalható javulás egyértelműen azt mutatja, hogy a beavatkozás sikeres volt”.

A másfél hetes kórházi tartózkodás és az otthoni regenerálódás után a pihenésnek tehát vége. Az alapítvány szerint Nikolett „most azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a javulásból, és tovább erősödjön".

A közleményben külön köszönetet mondtak a klinika orvosainak és dolgozóinak a magas színvonalú ellátásért, valamint a Schiller Autó Családnak, akiknek köszönhetően a balerina az alapítvány autójával biztonságban haza tudott térni Németországból.

Tóth Nikolett az elmúlt hetekben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon is megjelent, hogy szembenézzen a házomlás négy vádlottjával, akik tagadták bűnösségüket. A tárgyalás után nem rejtette véka alá a fájdalmát.

Egy erős mondatban fogalmazta meg, mit érez a felelősök iránt: „Legszívesebben kívánnám nekik, hogy éljék át ugyanazt, amit én.”

A jogi csatározás mellett pedig ott van az anyagi bizonytalanság is, hiszen a megítélt kártérítéséhez továbbra sem jut hozzá, mert a fizetésre kötelezett cégek felszámolás alatt állnak. A mindennapi helyzete a legutóbbi beszámolók szerint rendkívül megterhelő, és a legegyszerűbb mozdulatokhoz is segítségre szorul. Egy korábbi, szívszorító vallomásában így fogalmazott: „Egyedül képtelen vagyok egy napot is végigvinni.”


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása