Ugyan már, a kötésben nincs semmi környezetszennyező! Vagy mégis?
Nem csak a kötés, de a többi fonal alapú hobbi: a horgolás, a hímzés, a makramézás vagy a szövés hobbi szintű gyakorlása is számtalan egészségügyi előnnyel jár.
Egyfajta meditációként lecsendesíti az elménket, csökkenti a stresszt (és állítólag a demencia kockázatát), javítja a koncentrációt és a szem-kéz koordinációt, és így tovább.
Örömet okoz a készítőnek és jó esetben annak is, aki a kész alkotást majd viselni vagy használni fogja.
Cikkünkben összeszedtük, mire érdemes figyelni ahhoz, hogy egy pulóver kötése vagy egy kendő meghorgolása ne csak a készítőnek, de a környezetnek se legyen káros.
Akrilt csak másodkézből
Lassan már azt se mondhatjuk, hogy bezzeg a mi nagyszüleink csak természetes fonalakból készítették az őszi-téli ruhatár elengedhetetlen darabjait, hiszen a műanyag szálak 1930-as forradalma után a 40-es, 50-es évekre Magyarországon is széles körben elterjedt a használatuk.
A gyapjú helyettesítésére, annak kedvezőtlen tulajdonságainak kiküszöbölésére született az akril. Önmagában is, de leginkább gyapjúval, moherrel vagy pamuttal keverve használja a textilipar, mivel jó színtartó, nem bolyhosodik, a gyapjúval ellentétben nem okoz viszketést és a mosására sem kell olyan kiemelt figyelmet fordítani, valamint a molyok sem fogyasztják. Csupa-csupa pozitív tulajdonság. Azonban vannak az anyagnak árnyoldalai is. Legtöbb változata nagyon hőérzékeny, tűzveszélyes, és ha egyszer a szemétbe kerül, 200 év is kellhet a lebomlásához.
Az anyag előállításához akrilnitrint alkalmaznak, amely mérgezi a szemet, a bőrt, a tüdőt és az idegrendszert.
A felhasználó ennek tudatában mérlegelhet.
A többi mesterséges fonal alapanyag: a poliamid vagy a poliészter se jobb, és hiába kerülnek csak alacsony százalékban a kevert fonalak szálösszetételébe, ugyanolyan károsak.
Ezek használatát jó szívvel csak akkor javasolják a szakértők, ha másodkézből kerülnek hozzánk, ugyanis ebben az esetben is az az alapanyag vagy kész termék a legkörnyezetkímélőbb , ami már egyszer elkészült. Még a legtisztább, legetikusabb körülmények között készült cukornád vagy csalán fonal előállítása is nagyobb környezeti terheléssel jár, mint felhasználni azt a 100% akril, de már meglévő fonalat, ami a nagyi vagy a barátnőnk fiókjában lapul.
Ha viszont olyan ruhadarabot, gyerekjátékot vagy egyéb alkotást szeretnék elkészíteni, amit rendszeresen mosni kell és a bőrünkkel is érintkezik, érdemes megismerni a természetes fonalak új családját.
Miről álmodik a vegán? Növényi fonalakról!
Nagyanyáink csikorgós akril fonalait egyébként sikerült a tudománynak megszelídítenie, így ma már vannak olyan akril fonalak, amik sokkal kellemesebb tapintásúak, mint elődeik, és a velük való munka is sokkal élvezetesebb.
Sajnos.
Az akril környezetterhelő hatása ugyanis nem sokat javult, így továbbra is a természetes fonalak használatát ajánlják a szakértők.
A legfenntarthatóbb, legkisebb ökológiai lábnyommal rendelkező fonal alapanyag az alpaka gyapjú, utána következik a hagyományos birkagyapjú, a dobogó harmadik fokára pedig (legalábbis ezen lista alapján) a lyocell-nek sikerült felkapaszkodnia.
Az állati eredetű fonalak azonban az egyre többek által képviselt vegán életmód követői számára nem elfogadhatóak. Szerencsére nem csak műanyag, hanem a természetes fonalaknak is kialakult a maga kutatói bázisa, így ma már a cukornádtól a kókuszdión keresztül a csalánig számos újvonalas növényi fonallal találkozhatunk a boltokban.
Ezek közül az egyik legmegosztóbb azon fonalak családja, melyek előállításához valamiféle növényi rost vegyi és mechanikai úton történő átalakítása szükséges, vagyis az összes viszkóz.
Utóbbiról egyébként azoknak is érdemes tudni, akik nem babrálnak a fonalakkal, hiszen a ruhaipar környezettudatos részének is egyik nagy slágere, hol Lyocell, hol Tencel néven találkozhatunk vele a boltokban. (A kettő egyébként ugyanazt az anyagot jelenti, a Tencel márkanév gyorsan köznevesült, ahogy annak idején az Adidas).
De hogy egy régi fonal alapanyagról is szót ejtsünk, lássuk, mi a helyzet a pamuttal.
Sajnos a gyapot nagyon kényes növény, sok vizet és vegyszert igényel, ezért is törekednek génmanipulációval olyan fajták előállítására, amik kevesebb gondoskodást igényelnek.
Jelenleg ez sajnos abban merül ki, hogy fő célként a gyomirtóknak való ellenállást tűzték ki a kutatók, így amit nyernek a víz- és munkacsökkentéssel a biológiai termesztéshez képest, azt a vegyszerezéssel vissza is szerzik.
Szakértők azonban mindent egybevetve tömeggyártásban a viszkóz fonalaknak jósolják a legfényesebb jövőt.
Cipőt a cipőboltból, fonalat a csomagautomatából
Fonalat ma már többen vesznek online, mint valódi rövidáruboltban. A pandémia erre csak rásegített, hiszen meg is ugrott a kötögetők száma, akik csak házhozszállítás útján tudtak fonalhoz jutni.
Ez azonban jóval nagyobb terhelést jelent, mint ha elsétálnánk a legközelebbi rövidáru üzletbe.
Az Aliexpress vagy a Shein után most a Temu tolja a fonalkeresők arcába soha vissza nem térő ajánlatait, a csillogó képeknek és az alacsony áraknak pedig nehéz ellenállni. Pedig nem csak a négyszer-ötször annyi csomagolás vagy a légi szállítás okozta károsítás miatt kellene addig tiltanunk a Temu ajánlatait, amíg az algoritmus meg nem érti a szándékunkat. Az egyáltalán nem transzparens gyártók miatt is jobb, ha inkább nem rendelünk tőlük semmit, ami a bőrünkkel érintkezhet, hiszen az ázsiai gyártók sokkal lazábban kezelik a vegyi anyagokra vonatkozó szabályokat.
Szerencsére Európában is számos gyártót találunk, ott van például a német Schachenmayr, melynek Catania fonalait Nagyatádon is gyártják, az olasz Lana Grossa, a spanyol Katia vagy hogy egy teljesen magyar vállalkozást említsünk, a Dörögdi gyapjú.
Ezen fonalak jóval kevesebb szállítást igényelnek, amit azzal tudunk még jobban kizöldíteni, ha olyan csomagpontra kérjük az árut, amit gyalogosan is útba tudunk ejteni.
A gyógyíthatatlan CMEF-szindróma tüneti kezelése
Akár a színátmenetes gyapjú csodák, akár a földszínű nyers len fonalak dobogtatják meg a szívüket, abban a legtöbb kötögető egyetért, hogy olyan gyakorlatilag nem létezik, hogy pont elég a fonal. Vagy megmarad valamennyi az eredetileg elegendőnek becsült mennyiségből, vagy pont a vége előtt fogy el, és így kénytelen az ember még egy gombolyagot venni az aktuális projekthez, de hát ki vesz egyetlen gombolyagot, ha már ott van a boltban?
Akit tehát egyszer elkapott a fonallal történő alkotás varázsának ékszíjja, az egészen biztosan elkapja a jelenleg gyógyíthatatlan FSE-szindrómát is.
A Pinterest remek forrása a különböző fonalmentő projekteknek.
A maradékokból készíthetünk padlókímélő zoknit a széklábakra, színes madárkákat a tavaszi ablakdekorációhoz, a könnyen bontható többszálú fonalakat szétszedve felhasználhatjuk őket hímzéshez, és így tovább. Az amigurumik, vagy más, töltetet igénylő alkotások pedig színre, anyagra és hosszra való tekintet nélkül minden fonalmaradékot elnyelnek.
Kis odafigyeléssel ez a hobbi igazán környezetkímélő tud lenni.
Végezetül, fontos megjegyezni, hogy a fonallal való babrálás mindenfajta plusz környezetkímélő odafigyelés nélkül, önmagában is egy szuper fenntartható hobbi, ezért minden kötögető és horgoló nyugodtan veregesse magát néha vállon a Föld nevében.
