Soha nem voltál még részeg, mégis függő lehetsz - 6 jel, hogy te is funkcionális alkoholista vagy
Egy pohár bor a beszélgetéshez. Egy kupica pálinka a töltött káposzta után, a jobb emésztésért. Egy kis sör este, hogy könnyebb legyen elaludni. Magyarországon ez teljesen normálisnak számít. Aki nem iszik, az azért kicsit furcsa. Aki csak egy pohárral iszik, az kulturált. És közben emberek százezrei soha életükben nem részegek, mégis minden nap az ital köré szervezik az estéjüket. Ők a funkcionális alkoholisták: tökéletesen működnek, de csak addig, amíg megvan a napi adag.
Az alkoholfogyasztás nem valami modern rossz szokás, amit a XX. század stressze termelt ki, hanem egy ősi vágy, ami már a főemlősöknél megjelent. Tényleg.
A kutatók szerint több tízmillió évvel ezelőtt a gyümölcsöt kereső főemlősök kifejezetten a kissé erjedt, alkoholtartalmú gyümölcsöket részesítették előnyben.
A civilizációk alkohol nélkül elképzelhetetlenek voltak:
– A sör biztonságosabb volt a szennyezett víznél.
– A bor kereskedelmi cikk és rituálé lett.
– A pálinka gyógyszer volt.
– A rum fizetőeszköz.
És még az 1950-es évekig is teljesen elfogadott volt, hogy az emberek napközben is ittak, az orvos pedig borpárlatot ajánlott nyugtató helyett.
A modern világban már nem pálinkával nyugtatunk, hanem alprazolammal, rivotrillal, stilnoxszal. Ezekhez a szerekhez egyébként ugyanolyan könnyen és komoly problémákat okozva lehet hozzászokni, mint az alkoholhoz. Mégis az alkoholt kezdték el démonizálni.
A bor a beszélgetéshez tartozott, nem az idegcsillapításhoz. Amíg közösségi volt, addig nehezebben vált titkos szokássá a piálás. A modern ember viszont gyakran egyedül iszik. Este. Csendben. És ebből lehet a baj.
Dr. Max Pemberton brit pszichiáter 6 jelet sorolt fel, amiből kiderülhet, hogy valaki nemcsak szereti az italt, hanem függ is tőle, csak ügyesen leplezi:
1. Folyton az ital jár a fejedben
Nem iszol, csak gondolsz rá. Nap közben nem hiányzik, de este már automatikusan eszedbe jut. Nem arról van szó, hogy megkívánod az ízét, hanem hogy a napod valahogy befejezetlen nélküle. Aki nem függő, annak kimarad egy nap, és nem történik semmi. Aki viszont funkcionális alkoholista, annak már a hiány is zavaró: mintha valami nem lenne a helyén.
2. Számolod, mikor jön a következő
A legtöbben, akik „csak néha isznak”, pontosan tudják, mikor lesz a következő alkalom. Az igazi jel viszont az, amikor már várni kezded, amikor az ital lesz a nap fénypontja, nem az esemény, ami köré épül. Ha már a gondolat is megkönnyebbülést hoz, akkor nem a tested, hanem az elméd szomjazik.
3. Kifogásokat gyártasz
„Csak egy pohárkával ittam.” „Csak a rossz emésztésem miatt kell.” „Csak most, mert vendégek vannak.” A funkcionális alkoholista egyik legbiztosabb jele, hogy minden pohárnak van indoka és magyarázata. Mindegy, hogy egészségügyi, társasági vagy gasztronómiai indok, a lényeg ugyanaz.
4. Rossz kedved van, ha nem iszol
Nem a másnaposság a probléma, hanem a hiány. Egy nap ital nélkül, és jön a nyugtalanság, a feszültség, az ingerlékenység. Nem kell remegni hozzá – elég, ha minden zavarni kezd, a megszokott italod nélkül. Az agy ilyenkor megvonási állapotba kerül, és megpróbál meggyőzni: „egy kis pia nem ártana, csak hogy helyreálljon a rend”.
5. Elkerülöd azokat a helyzeteket, ahol nem ihatsz
Ha valaki lemondja a programot, mert tudja, hogy akkor úgysem ihat semmit, az már súlyos jel. A funkcionális alkoholista a társasági eseményeket is az ital köré szervezi, és inkább nem megy, ha mondjuk vezetnie kell, így biztos, hogy nem lesz pohár a kezében. Közben azt mondja: „fáradt vagyok hozzá” – de valójában attól fél, hogy józanul nem lesz önmaga.
6. A szabályok csak addig érvényesek, amíg kényelmesek
Ha elhatározod, hogy most pár napig nem iszol, de aztán jön egy névnap, egy vacsora, egy „csak egy koccintás”, és máris találsz egy indokot, miért lehet kivételt tenni — az nem rugalmasság, hanem függés. A függőség ravasz: mindig talál okot, hogy ne kelljen nemet mondani arra, amitől függ.
A magyar kultúrában az alkohol nemcsak ital, hanem nyelv is. A bor a beszélgetéshez, a tömény a bátorsághoz, a sör a meccshez, a pálinka a reggelhez tartozik.
A funkcionális alkoholizmus nem a szétesésről szól, hanem az évek alatt kifinomult egyensúlyról: a jól működő emberről, akinek van egy apró titkos rituáléja, amit senki sem kér számon rajta. És talán nem is kéne elvenni tőle – csak érdemes néha megkérdezni:
Ha nem innál semmit ma este – hiányozna, vagy megkönnyebbülnél?
