Kétszeres ráktúlélő orvos üzenete: tudatosság, nem pánik! - Elmondja, melyik három étel növeli a daganatok kockázatát
Dr. Liz O’Riordan, aki kétszer is legyőzte a mellrákot, különösen hiteles forrás, amikor az étrend és a rák kockázata közötti összefüggésekről beszél.
Orvosi tapasztalatai és a legfrissebb tudományos eredmények alapján három olyan élelmiszercsoportot azonosított, amelyek fogyasztása növelheti a daganatos megbetegedések kockázatát. Hangsúlyozza:
A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) különböző kategóriákba sorolja az anyagokat, aszerint, mennyi bizonyíték áll rendelkezésre rákkeltő hatásukra.
a kockázat mértéke és az egyéni érzékenység is számít.
1. Vörös húsok (2A – valószínűleg rákkeltő)
A marha, sertés, bárány és vadhús a 2A kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy valószínűleg növeli a bélrák kockázatát.
Dr. O’Riordan javaslata szerint érdemes heti 500 grammban maximalizálni a fogyasztást, ami nagyjából három adag steaknek felel meg.
2. Feldolgozott húsok (1 – biztosan rákkeltő)
A virsli, szalámi, felvágott és egyéb feldolgozott húsok az 1. kategóriába tartoznak, tehát a bizonyítékok egyértelműen rákkeltő hatást mutatnak, főként a vastagbélrák esetében.
Kutatások szerint napi 50 gramm rendszeres fogyasztás mintegy 18%-kal növeli a relatív kockázatot. Bár egyéni szinten a növekedés kicsi, a fogyasztók nagy száma miatt jelentős közegészségügyi terhet jelent.
3. Ultrafeldolgozott élelmiszerek (UPF)
Ez a csoport árnyaltabb. Nagy európai vizsgálatok szerint a legtöbb ultrafeldolgozott terméket fogyasztóknál a rák kockázata enyhén, de kimutathatóan magasabb volt.
A kockázat főként az állati eredetű ultrafeldolgozott termékekre és a mesterségesen édesített italokra vonatkozik. Növényi alapú termékek, ultrafeldolgozott kenyerek vagy gabonafélék esetében a kapcsolat nem bizonyított.
A téma társadalmi figyelmet is kapott:
Dr. O’Riordan fő üzenete: nem a félelem, hanem a tudatosság a kulcs. Tudatos választásokkal, mértékletességgel és kiegyensúlyozott étrenddel jelentősen csökkenthető a kockázat, miközben az életminőség is javítható.
