Két súlyos népbetegség kockázatát is csökkentheti, ha valaki szereti a hagymát
Kiderült, hogy a hagymához fűződő viszonyunk nem csupán ízlés dolga, hanem a génjeinkben kódolt valami, ez a kód pedig a jövőbeli egészségünkről is árulkodhat. Egy friss, nemzetközi kutatás arra jutott, hogy
A tudósok egy egészen rafinált módszerrel jutottak erre a következtetésre. Több mint 160 ezer ember adatait elemezve azonosítottak egy konkrét szaglóreceptor-gént, az OR2T6 egyik variánsát, amely szorosan összefügg a hagyma iránti rajongással. Ez a génvariáns lett a tökéletes, megvesztegethetetlen besúgó. Mivel a génjeinket a születésünkkor kapjuk, és nem változnak attól, hogy épp paleózunk vagy a mekis drive-inben állunk sorba, a tudósok ezt a stabil genetikai jelet használták fel arra, hogy megnézzék, milyen betegségekkel függ össze. „Kutatásunk azt mutatja, hogy az íz- és szaglóreceptor gének ígéretes eszközök az étrend és a betegségek közötti kapcsolatok tanulmányozására, és segíthetnek megerősíteni az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó bizonyítékokat a táplálkozástudományi kutatásokban” – magyarázta a kutatást vezető Daniel Hwang.
A Queenslandi Egyetem genetikai epidemiológusa szerint ez a módszer forradalmasíthatja a táplálkozástudományt, ami sokszor a sötétben tapogatózik, amikor ok-okozati összefüggéseket keres.
A dolog igazi újdonsága maga a módszer. Eddig az ilyen kutatások legnagyobb rákfenéje az volt, hogy az emberek hajlamosak kozmetikázni, mit és mennyit esznek. A genetikai preferencia viszont nem hazudik.
Ezzel a szaglóreceptor-génes trükkel viszont egy sokkal tisztább vonalat tudtak húzni a genetika, az ételválasztás és az egészségügyi kimenetel között, ahogy arról a ScienceAlert is beszámolt.
Az elmúlt években a Mendeli randomizáció nevű eljárás a táplálkozástudomány egyik legfontosabb eszközévé vált, különösen olyan vitatott témáknál, mint a kávé-, alkohol- vagy tejfogyasztás és a betegségek kapcsolata. A módszer előnye, hogy a születéskor rögzített genetikai variánsokat használja a lehetséges ok-okozati irány tesztelésére, így csökkentve a megfigyeléses vizsgálatokban gyakori zavaró tényezők és visszaható okozatiság kockázatát. A mostani munka ebbe a trendbe illeszkedik, de újat hoz: közvetlenül az íz- és szaglóreceptor-géneket emeli eszközzé.
A korábbi, főleg önbevallásos fogyasztáson alapuló tanulmányok azonban rendre beleütköztek a mérési és életmódbeli torzításokba. A genetikai preferencia-proxy most segít elválasztani a „ki mit eszik” és a „ki mit szeret” rétegeit: ha a preferenciát meghatározó génjel a betegséggel is összefügg, az erősíti a feltételezést, hogy érdemes célzottan vizsgálni a hagyma szerepét.
Via University of Queensland News