Így tudsz "szándékosan" elfelejteni valakit egy új kutatás szerint
A mai napig nem tudom, mi a tökéletes recept a megbocsájtás és elfelejtés gyógyító kombójára, amikor arra kerül a sor, hogy egy bizonyos személyt vagy emléket száműzzek az életemből. Nem hiszem, hogy ez egy könnyen elsajátítható készség lenne, de egy új kutatás szerint mindenképpen lehetséges, tehát megcsillant a remény egy kis szikrája.
A legironikusabb az, hogy minél aktívabban próbálunk elfeledni valakit vagy valamit, valójában annál több erőfeszítést ölünk bele - sokkal többet, mint magába az emlékezésbe.
Legalábbis a Texasi Egyetem tudósai legutóbbi kutatásuk során erre a megállapításra jutottak. Azt vizsgálták, miként lehet egy bizonyos emléket szándékosan kitörölni a gondolataink közül.
A UT Austin hivatalos sajtóközleménye szerint a kutatók azt akarták bizonyítani, hogy az emberek nem csupán a természetes eliminációs folyamat segítségével felejtenek, ami időről időre megtörténik az agyban, hanem maguktól is képesek irányítani ezt a "szelektálást".
Megállapították, hogy a tudatos felejtés az agyi aktivitás „mérsékelt szintjét” igényli.
A kísérlethez egy egészséges, fiatal felnőttekből álló csoportot toboroztak, majd a tagoknak egyenként egy képsorozatot mutattak. Minden egyes fotó esetében a résztvevőket arra utasították, hogy véssék emlékezetükbe, vagy felejtsék el, amit láttak. A kutatók idegi képalkotással nyomon követték a résztvevők agyi aktivitását az egész tanulmány során, és a Journal of Neuroscience-ben közzétett eredmények szerint találtak is egy finom határt az agyi erőkifejtésben aközött, hogy meg akarunk-e erősíteni, vagy épp ki akarunk-e törölni egy emléket.
A tanulmány vezető szerzője, Tracy Wang szerint a "mérsékelt mértékű agyi aktivitás kritikus fontosságú ebben a felejtő mechanizmusban".
Más szóval, ha túl sok erőt fordítunk egy emlék elfelejtésére, valószínűleg végül világosabb képet festünk a fejünkben lévő forgatókönyvről. De ha túl kevés erőfeszítést teszünk, hogy megtisztítsuk a memóriánkat, valószínűleg szintén megmarad az emlék. Tehát az arany középutat kell belőnünk.
"Maga a szándék, hogy felejtsünk, növeli az emlékezőtehetség aktiválódását" - magyarázz Wang. "Ha ez az aktiválás eléri a 'mérsékelt szintet', elérünk az optimális pontra, és mindez annak a bizonyos tapasztalatnak a későbbi elfelejtéséhez vezet."
Szóval mit jelent ez abból a szempontból, ha megakarunk bocsájtani valakinek, és elfelejteni őt? Nos, fontos megjegyezni, hogy bár egyértelmű, hogy a szándékos felejtés egy olyan készség, amit el lehet sajátítani és ezáltal irányítani, a kutatók azért a tanulmányban rámutatnak arra, hogy a résztvevők könnyebben elfelejtették a különböző jelenetek képeit, mint az emberi arcok fotóit. Ez ne rettentsen el minket a próbálkozástól, hiszen így esélyt kaphatunk, hogy kigyomláljuk a mérgező embereket az életünkből, egyszer s mindekorra.
Ugyanakkor az emlékek hajlamosak arra, hogy időről időre váratlanul bekopogtassanak, ez pedig felvet egy fontos kérdést, amit ez a tanulmány nem válaszolt meg: az emberek képesek arra, hogy megbocsássanak és véglegesen elfelejtsenek egy személyt? Michael Alcee klinikai pszichológus, aki nem vett részt a vizsgálatban, szkeptikus ezzel kapcsolatban.
"Bár bizonyos mértékű feldolgozással vagy pszichoterápiával lehetséges az egyes emlékek intenzitásának és erősségének csökkentése, ám létezik kutatás arra vonatkozóan is, hogy az emlékképek néha és gyakran önállóan felbukkannak" - magyarázta Alcee az Elite Daily-nek. Amikor az emlékek megjelennek a semmiből, a tudósok valójában ezt az agy fehérjeszerkezetéhez kötik, amelyek nyilvánvalóan felelősek az "emlékezet látszólag véletlenszerű és szeszélyes természetéért”.
Magyarul a tudomány szerint lehetséges, hogy szándékosan felejtsünk, de sajnos nincs kizárva, hogy emlékeink bizonyos töredékei továbbra is megmaradjanak.
Hogy a megbocsátás és az elfelejtés egészséges-e, még mindig nincs eldöntve. Egyrészt bizonyos fokig az emlékeink határoznak meg minket. Úgy is mondhatnánk, hogy ezek alkotják az agyunk történelemkönyvét - ám frappáns válasz lehet erre, hogy mi bizony nem akarjuk, hogy a történelem megismételje önmagát.
Alcee azonban hozzáteszi, hogy minden a körülményektől függ, vagyis hogy milyen emléket szeretnénk törölni - traumatikusat, ami kísért, vagy egy csúnya szakítást, ami még mindig nem hagy nyugodni stb.
A szakértő szerint a legfontosabb, hogy nem számít, milyen gondolatot vagy személyt szeretnénk száműzni az emlékezetünkből, a lényeg, hogy már a szándék felismerése is egészségesen hat. Ilyenkor tudjuk, hogy ami nincs ránk pozitív hatással, azt el kell engednünk.
"Bocsáss meg és felejts, ha ettől jól érzed magad. Értékeld és tervezd meg a fejlődésed, vagy különítsd el azokat az emlékeket, amelyek nem tesznek jót a lelkednek. Bármilyen technika, ami lehetővé teszi azt, hogy a jelent megéld és boldog, új emlékeket szerezz, az egy jó technika."