INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Csernus Imre: ,,Nekem a kétkezi munkától nincs herótom, bármihez odaállok bármikor”

A magyar ember valóban önmagának köszönhetően veszítette el a virtust? Dr. Csernus Imrével noszvaji birtokán beszélgettünk a bátorság, a felelősségvállalás, és a megújulás hiányáról.

Megosztom
Link másolása

Mesébe illő idilli környezet fogadott: hétágra sütött a nap a dimbes-dombos vidékre. A madarak hangosan csicseregtek, zöld minden, amerre a szeme ellát és nyugalom veszi körül az embert. A vidék itt szinte beférkőzik az ember bőre alá, nem véletlen, hogy Csernus Imre annyiszor hivatkozik a józan paraszti észre. Nem hagyhatom ki, hogy rákérdezzek, hogy áll ezzel a témával?

- A józan paraszti észt befolyásolja az illető meg nem oldott gyávasága. Mert, ha belegondolok, a józan paraszti eszű ember nem fél.

A megoldatlan félelemmel megszűnik a józan paraszti ész, mert ott kezdődik a racionalizálás.

És most mi már nagyon okosak vagyunk, ezerrel gyártjuk a kifogásokat. Pont tegnap kérdezte meg valaki tőlem, hogy mi a megérzés? Az első gondolat, az a józan paraszti ész. De a legtöbb ember ezt kapásból megsemmisíti. Megijed: úristen mit mondtam, úristen mit gondolok, úristen mi lesz ebből? – és abban a pillanatban már nem beszélhetünk józan paraszti észről.

A bácsikák, akik egykor itt éltek, ránéztek a tőkére, a földre, a gyümölcsre, ránéztek az emberi dolgokra és mondtak valamit. Az a józan paraszti ész, de nagyon sok ember ezzel már nem rendelkezik.

- Milyen itt élni ebben a nyugodt, falusi környezetben? Könnyen beilleszkedett?

- Amikor ideköltöztem vidékre, tudtam azt, hogy a vidéki embernek a munka a fontos. Vagyis, ha én csak tetszelgek itt, hogy én vagyok a Dr. Csernus Imre és nem fogom meg a munka végét, akkor nem fognak elfogadni.

Nekem a kétkezi munkától nincs herótom, bármihez odaállok bármikor. Mivel én délvidékről jöttem, az alkalmazkodó képességem nagyon magas szinten van, gyors és rugalmas is.

Felépíteni valamit csakis kitartó, következetes és keserves munkával lehet, ha valaki eldönti és képes rá, akkor őt el fogják ismerni. Minden egyszerű kis közösségben azt fogják nézni, hogy hogyan áll valaki a munkához. Mennyire egyenes, mennyire szavahihető, mennyire korrekt. Akiben ezek megvannak és megfogja a munka végét, az be fog illeszkedni bárhol.

Zöld dombok, szőlősök mindenfelé: Csernus Imre borteraszán tevékenykedik, szívesen van a pult mögött is, kávét főz, pakol, szervez, miközben interjút is ad.

Valójában a természet energiáját használom a feltöltődéshez. Ez, hogy most süt a nap, nyár van, zöld minden, a szőlő és minden fejlődik, számomra az elementáris energiák szimbolikája. Ugyanez az energia van ősszel is. Télen alszik, de attól még ott van a lehetőség, akkor is jól érzem magam.

- Határozott véleménye van rólunk, magyarokról. Mit ért az alatt, hogy valaki magyarnak látszik?

- Ez mindig akkor mutatkozik meg, amikor valaki nem a megszokott élethelyzetében és körülményeiben van, hanem idegen helyen. Mindig az új megmérettetés mutatja meg az ember valódi erejét, nem a megszokott közege. Mert a megszokott adja a rutint.

Az olasz, hogyha idejön, rajta érezni, hogy olasz. Míg a magyaron külföldön is látni, hogy bizonytalan kisugárzású.

Mindig az arcokat figyelem, mennyire mosolygósak, derűsek, optimisták, pozitívak. Cipelik az emberek a saját meg nem oldott frusztrációikat. Ha megtanítanánk őket szeretni azt amink van, akkor nem lenne elvándorlás. De hát az ember, aki nem szereti saját magát, az élhet bármilyen szép körülmények között, azt is meg fogja utálni. A magyaroknak van öntudatuk, de nincsen felnőtt öntudatuk. Ha egy embert megkérdeznénk, azt mondaná: persze magyar vagyok. De hogyha megkérdezzük: mitől? A kérdéstől nagyon sokan zavarba jönnek, általában azt válaszolják: hát a nyelvtől, a kultúránktól, hagyományainktól.

Oké mondom, de akkor miért felejtjük ki a hagyományainkból a bátorságot? A bátorságot legfőképpen a megújulás tekintetében.

A magyar ember valójában elveszítette önmagának köszönhetően a virtust. Mert gyávák kimondani az érzéseiket és a hiányosságaikért felelősséget vállalni, így aztán gyávák bocsánatot kérni, és a bocsánatkérés által megújulni.

- Sok ilyet látott?

- Csak ilyet látok. Sokan nem mernek megújulni, hiába főnix valaki, ha nem cselekszik. A hitelesség az, hogy érzem magamon, hogy merek élni. Hitelesen és nem csak szövegelek, mert az jól hangzik. Mert hogyha sokat beszél valaki arról amit csinálni akar, de nem tesz semmit, egy idő után nem lesz szavahihető.

A legújabb könyvemben nem a racionális dolgokra keresem a válaszokat, mert abban erősek vagyunk és találékonyak is. Elkezdtem azt vizsgálni, hogy a kisugárzásunk valójában minek a függvénye.

Rájöttem arra, hogy a bizonytalanság egy adott váratlan szituációban jelentősen befolyásolja egy magyar ember kisugárzását. A legtöbb magyar ilyen helyzetben megijed, kifogásokat kezd keresni. Nem tudja, hogy ezzel rettenetes nagyot bukik mind rövid, mind hosszútávon, mert megszünteti a lazaságot. Mert ha tartok valamitől, akkor bennem van a félsz, tartok az újtól. Ennek hozadékaként, ha jön valami váratlan, kialakul a páni félelem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Csernus doki (@csernus_doki) által megosztott bejegyzés

Miközben egy másik nemzet, aki hozzászokott a váratlan szituációkban történő gyors reagálásához, abban a pillanatban megoldja a helyzetet, és az ebből származó sikerélmény fejleszti az önbizalmát. Mi meg utólag kapkodunk, hogy mit kellett volna tenni.

- Akkor ez a generációkkal is kapcsolatos, ahogyan felnevelik egymást?

- Azt vallom, hogy az életre való megtanításban meg kellene tanítom a gyereket a fájdalmas konfliktusok megfelelő kezelésére is. Ehelyett a szülök azt mondják, legyen a gyerekemnek jó és ezért minden földi jóval elhalmozom. Ez oké, csak! Ez azzal jár, hogy a kisgyerek egy váratlan szituációban úgy reagál, hogy az anya szoknyája mögé bújik például, ha a kezem nyújtom felé és bemutatkozom neki. Ebből én már tudom mi lesz hosszmetszetileg. Ezek a szülők, akik nem tanítják meg a gyerekeiket, önmaguk is félnek a szituációk megoldásától. Magunkat is meg kellene tanítaniuk.

A felnőttség nem is tudjuk mit jelent, érzelmileg leválni, szó szerint vakon megyünk bele a párkapcsolatokba. Általában azt hisszük, ha meg van a szexuális együttlét, meg röhögünk, meg jó időt töltünk, akkor az már a párkapcsolat, miközben nem.

A bátorság a felelősségvállalásban is hiányzik, és valójában azt fogja eredményezni, hogy a magyarság létszáma csökkenni fog. És már csökken is. Mert aki 30 évesen azt mondja, hogy túlságosan féltem az egómat, féltem az életemet, a kényelmemet, a testemet, valójában e mögött egy gyávaság van a felelősség vállalástól, így nem fog gyereket szülni.

- Egyébként gyakori, hogy kiábrándul az emberekből?

- Én nem ábrándulok ki, tiszteletben tartom a másik ember döntését és tanulok belőle, hogy milyen ne legyek.

- Milyen egy jó nap?

- Most is jó nap van. Ha tudom magamról, hogy bármit meg tudok oldani, akár a félelmeimet, akár a fájdalmas dolgaimat is. Ha tele van a fejem mindennel, van, hogy nem figyelek magamra. Például amikor a könyvön dolgozom, olyankor semmi nem fér bele, de ennek ára van, és én ezt tudom. Pár nappal ezelőtt, egy kisebb szájsebészeti beavatkozásom volt, de jól vagyok, mert a pozítív hozzáállásom tudom, hogy kihatással van a szöveteimre. Jobb a gyógyulás.

Mostanában eléggé el voltam foglalva sok mindennel. Most érzem először úgy, hogy megtettem ami fontos, és idén ősztől kezdem el jelentősen átstrukturálni az életemet.

Tehát körülbelül két hetet fogok dolgozni, és két hetet meg önmagamra figyelni. És abba elég sok minden bele fog férni. Régóta azt csinálom amiben hiszek, tehát ezért mindent meg is teszek.

Mit tervez tenni a pihenős két hétben?

- Meg fogom érezni, szeretek hallgatni a megérzéseimre, szeretek spontánul cselekedni. Majd hozza az adott nap, de ma még nem tartok ott. A spontaneitásnál nincs jobb.

- Ez lehet egy hobbi?

- Akár… Kedvenc helyem Szicília, ott egyre több időt szeretnék eltölteni. Nagyon szeretem Palermó környékét az ottani hegyeket. Nem véletlenül jöttem el Pestről, ott nagyon koncentrálódik a mindenféle szmog. Az emberek arcát nézem, és a kisugárzásukat, nem a lazaságot, a mosolyt, vagy az élet szeretetét látom, hanem a befeszülést - az összes nagyvárosban valójában.

Hogyan kezeljék az emberek a saját sorsukat?

- Nem merik tudni az emberek, hogy hogyan kezeljék a saját sorsukat. Nem hoznak döntést, hogy helyzetekbe mennyi ideig fognak még benne lenni.

Ha időben lekorlátozok egy helyzetet, vagyis azt mondom például: ha minden jól megy fél év, onnantól kezdve off - na akkor fog megváltozni minden.

Mert tudom, hogy önmagamnak tettem egy ígéretet. Amíg nem vállalok felelősséget, esélyem sincs a felnőtt kisugárzásra. Amikor valaki hitből csinál valamint arra haláláig büszke lesz, erre jöttem rá.

Gyerekkoromban olvastam egy könyvet és az nagyon megragadt: ez pedig a Légy hű magadhoz volt. Én ezt szeretem érezni nap, mint nap.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása