ÉLETMÓD

A tanárok pokoljárása – három hónapot napköziztem, egy életre elég volt

Ezt a történetet három éve írtam meg. Ma is aktuális. Talán jobban, mint valaha.
Sassy - sassy.hu
2022. október 05.


Megosztom
Link másolása

/jh/

A gyerek felemelte a széket – acél alapzatú, iszonyú súlyú székek vannak a suliban –, és teljes erőből bevágta az osztálytársai közé. A gyerekek megdermedtek, én sokkos állapotban odarohantam. A szék kábé tíz centire landolt az egyik diáktól, ha eltalálja, szerintem ott marad. Tizenegy évesekről van szó.

Az volt az a pillanat, amikor elpattant bennem valami.

Igen, a pedagógiában zöldfülű voltam, a tanári diplomám ellenére húsz év "irodista" lét után úgy gondoltam, elvállalok egy napi négy órás napközit a belváros egyik elismert általános iskolájában. Emellett lesz időm plusz munkákra, meg húsz év gürizés után az életemre. Legalábbis azt hittem. Senki sem értette a döntésemet, még az igazgató se, aki felvett. "Te teljesen meghülyültél?" – kérdezték volt és jelenlegi tanár barátaim. A tantestületben kedves, intelligens, de meglehetősen agyongyötört, a lelkes mosolyomat gyanakvóan felhúzott szemöldökkel konstatáló kollégák fogadtak.

Ötödikeseket kaptam, tíz-tizenegy éveseket, többségében elég jól szituáltakat (jó mobiltelefonok, klassz táskák, sportcipők, tehát pénz láthatóan volt), összesen húszat. A különóráik miatt általában kevesebben maradtak, 13-15 gyerek volt állandóan a kezem alatt. A "mézeshetek" után (akkor sem voltak kisangyalok, de nem viselkedtek szélsőségesen, inkább puhatolóztak, aztán elkönyveltek "kedvesnek"), gyakorlatilag néhány nap alatt mutatták ki a foguk fehérjét. Nem mind. Öten-hatan voltak a keménymag.

Hirtelen azon kaptam magam, hogy amikor belépek a terembe, elszabadul (vagyis már javában tombol) a pokol. Székcsapkodás – csak úgy, neki a földnek, többször, elképesztő robajjal –, verekedés, egymás ütögetése, a táskák, tolltartók, vizeskulacsok padhoz, székhez, vagy a másikhoz vagdosása, "miafaszomozás", a folyosón randalírozás.

MINDENT megpróbáltam, ami csak az eszembe jutott, vagy amit a kollégák tanácsoltak. Szép szóval, szeretettel közeledtem feléjük, egyenként húsz perceket beszélgettem velük, hogy megértsem őket, a családi hátterüket, és kapcsolódni tudjunk egymáshoz. Gondoltam, nehéz nekik, túlterheltek, fáradtak, főleg délután, türelmesnek kell lenni velük. Segítettem nekik a leckében, vittem csokidrazsét, jutalmul, ha minden házit megcsináltak. Illatgyertyát gyújtottunk Advent előtt, filmet néztünk, cetliken megírhatták nekem a kis titkaikat, amelyeket aztán négyszemközt megbeszéltünk.

Amikor lehetett, kivittem őket a közeli játszótérre, tervezgettem, hogy elmegyünk majd karácsonyi vásárba. Mindez a normálisabb gyerekeknél működött (mert természetesen voltak, nem kevesen). A keménymagon viszont úgy futott át minden szeretet és jószándék, mint az őszi szél a tarlón. Ment tovább az üvöltözés, csapkodás, dulakodás, trágárkodás, és persze amikor felelősségre vontam őket, a felháborodott tagadás és hazudozás (akkor is közölték, hogy nincs jogom megbüntetni őket, mert semmit sem csináltak, ha a szemem előtt történt a dolog).

Azt egyébként, hogy mihez "nincs jogom", többet hallottam a szájukból, mint eddigi életemben bárkitől.

Akkor egy nap leültem velük, és nagyon komoly lelkifröccsöt kaptak. Elmondtam, hogy elég volt a díbolásból, a néhány főkolompos tökrevágja a többiek idegeit, nem tudnak leckét írni, sőt az osztályteremben létezni sem, nem beszélve az én idegeimről. Közöltem: vége a jó világnak, innentől nincs játszótér, tanári beírás viszont van, aki meg nagyon túllő a célon, megy az igazgatóhoz.

Másnapig tartott a lelkifröccs hatása. Akkor repült a vasszék. Az elkövető gyereket azonnal levittem az igazgatóhoz, a vezetőséggel meg közöltem, hogy mivel próbaidős vagyok, ha nem tesznek valamit, jövő héten már be se jövök. És ekkor jöttek a kollégák, akik most már ki merték nyitni a szájukat. Megtudtam (persze négyszemközti, suttyomban folytatott beszélgetésekből), hogy:

Az iskola egyik "nehéz" osztályát kaptam ki (több is van), akik miatt eddig négy tanár menekült el a suliból.

Minden szaktanárral meggyűlt a bajuk, sorra hívják be a szülőket, mert az órák állandó fegyelmezéssel telnek, gyakorlatilag képtelenség tanítani őket.

Az alsós délutános tanárukat "idegileg teljesen tönkrevágták, a tanév végén már többet sírt, mint nem" (ezt most szó szerint idéztem egy évtizedek óta a pályán lévő, egyébként a gyerekekért élő-haló tanárnőtől).

Az angoltanáruk akkor mondott fel, amikor az egyik gyerek szülei bejöttek, és megfenyegették.

Akkor taktikát váltottam. Húzd meg-ereszd meg játékra álltam át. Aki normálisan viselkedett, annak továbbra is járt a kedvesség, a segítség. Aki viszont vadállati stílusban nyomta, annak beírtam (nem számított semmit), kiküldtem a teremből egy időre, vagy egyszerűen csak úgy leüvöltöttem a fejét, hogy egy másodpercig legalább leblokkolt. A végeredmény: állítólag még mindig a "kedves" kategóriába soroltak, de tessék-lássék szót fogadtak, a leckét (többnyire csokiért) megcsinálták, szóval végülis kihoztam a dologból, amit lehetett.

A játszótérre egy idő után nem mertem őket kivinni, mert olyan vadul dulakodtak a mászóka-várban, meg lökték egymást a hintán, hogy nem voltam biztos benne, hogy életben tudom tartani őket. És persze bárkinek baja esik, engem vesznek elő. Egyszer az egyik legagresszívabb gyerek összeverekedett egy viszonylag normálisabbal. Másnap az agresszív gyerek még agresszívabb szülei megjelentek a játszótéren, és nekiestek "annak a kis mocsoknak, aki a fiunkat a fején megütötte". Én álltam a gyerek elé, hogy az apuka ne őt üsse le, hanem ha már muszáj, akkor engem.

Volt olyan, vadidegen kisgyerekes anyuka, aki odajött hozzám a játszótéren, és azt mondta: "Először is részvétem, tanárnő. Én még életemben ennyi erőszakos, mocskos szájú gyereket nem láttam. Másodszor: árulja már el, melyik iskola ez, hogy tudjam, hova NE írassam be a gyerekemet." Aztán amikor az osztállyal közöltem, hogy ezek után felejtsék el egy darabig a játszóteret, az egyik hetykén visszaszólt: "Akkor én meg elfelejtem a napközit. Magának lesz kevesebb a fizetése."

Amellett, hogy butaságot mondott, mégis mi vesz rá egy TIZENEGY éves gyereket arra, hogy ilyen mérhetetlen arroganciával, lenézéssel oltson le egy tanárt? Mert nem magától lett ilyen, ezt valahol tanulta.

És akkor még nem beszéltem a kedves édesanyáról, aki tajt részegen állított be a fiáért és annak alsós húgáért, és összefüggéstelenül hadovált nekem, miközben a kislánya kezét rángatta, és ordítozott vele. Az apukáról, aki fogadóórán nekiesett az egyik tanítónőnek, mert egy csomag A4-es fénymásolópapírt a másodikos kisfiával "fel mert cipeltetni" a másodikra. És az egyik diákom anyjáról, aki Messengeren nekem ugrott, hogy azért büntettem meg a fiát, mert roma (nem is tudtam, hogy az, egyébként csak félig az, világos bőrű, világosbarna hajú kisfiú).

Három hónap után azt vettem észre, hogy oktatás, nevelés helyett napi több órát üvöltéssel töltök (utálom felemelni a hangomat, egyszerűen nem természetem), mert folyamatosan próbálom túlordítani a kölköket.

A verbális és a fizikai erőszak állandó részévé vált a napjaimnak (engem fizikailag nem támadtak meg, csak szóban kaptam az ívet), a szülői panaszok, hisztik és a megfékezhetetlen gyerekek testi épségének féltése miatt minden nap gyomorgörccsel mentem be.

Gyakorlatilag semmilyen fegyelmező eszköz nem volt a kezemben, tehetetlen voltam. A rendes gyerekeket nem tudtam megvédeni, hiszen minden erőmet a többi kötötte le, így ők szintén rosszul érezték magukat, rettegtek az agresszív társaiktól, féltek bejárni, és mesélték, hogy kérték már a szüleiket, vigyék el őket ebből az – ismétlem, jó nevű – suliból. Teljesen egyértelmű a következtetés: pont a rendeseket teszi tönkre a rendszer a nevelhetetlen, és a törvény szerint gyakorlatilag kirúghatatlan gyerekek miatt (csak akkor lehet valakit tankötelezettségi kor alatt kirúgni, ha előbb találnak neki egy másik, befogadó iskolát. El lehet képzelni, ilyen előélettel mennyire kapkodnak a sulik ezek után a gyerekek után).

Néha hosszan belenéztem egy-egy kőkemény "játékosnak" a szemébe, és nem láttam mást, csak végtelen hidegséget, gúnyt és megvetést. Mintha nem is gyerekek lennének. Arra gondoltam: úristen, mitől lettetek ti ilyenek? És mi lesz belőletek?

Persze, voltak őszintén gyermeki, rajongó, csillogó tekintetek is. Voltak kicsik, sőt egész nagyok is, akik egymás után öleltek meg, vagy nevettek rám, ha végigmentem a folyosón, vagy délutáni ügyeletben velük maradtam az udvaron. Voltak szép pillanatok, amelyektől felderengett, mitől is (lehetett egykor) ilyen szép ez a pálya. De ez már édeskevés, és a kollégák egyöntetű véleménye szerint az arány az utóbbi 15-20 évben rohamosan romlik a szörny-kölkök javára. MINDEN iskolában, ezt több helyet is megjárt, évtizedes tapasztalattal bíró pedagógusok mondták.

És persze láttam az agyonfáradt, teljesen kiégett, és igen, megfélemlített tanárokat. "Nem merünk szólni, mert a végén úgyis mindenért mi vagyunk a hülyék" – mondták többen is.

Nem tudom, mi tartja őket a pályán. A legtöbbjét egyébként az, hogy már csak pár évük van a nyugdíjig. Fiatalok főként csak alsóban vannak, a többiek már rég elmenekültek. Akik maradtak, tucatszám csomagolták a mikulás-ajándékokat a diákjaiknak, dekorálták az iskolát, táborokat szerveztek, múzeumba, filmvetítésre vitték az osztályokat. Eszméletlen sok szabadidejüket áldozták fel, aminek sehol sincs nyoma. Csak azt tudom mondani: minden tiszteletem az övék. És sajnálom őket, mert ők is emberek. Hol vannak az ő jogaik?

És aki be akar szólni nekik a tanítási szünetek miatt, annak azt üzenem: csak EGY napig csinálják végig azt, amit egy bármilyen tanár ma Magyarországon. Sokan menekülnének vissza sikítva az íróasztal, de még a gyártósor mellé is, ebben biztos vagyok.

Szóval három hónap után, amikor esténként már csak altatóval tudtam elaludni, egész nap hullafáradtan vonszoltam magam, kétnaponta szívritmuszavarom volt, az álmaim pedig rosszabbak voltak, mint egy durva horrorfilm – döntöttem. Kaptam egy jobb ajánlatot (nem közoktatás), és leléptem. Sok-sok tanulsággal, mérhetetlen szomorúsággal, és nem kevés rossz előérzettel a lelkemben.

SZMO

Címkép: Pixabay

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Videóval! Egy lányt hazaküldött a női HR-es az irodából túl szexi ruhája miatt, míg a férfi HR-es megdicsérte egy SOKKAL szexibbért
A kommentelők szerint itt bizony női irigységről van szó. Szerintetek?

Megosztom
Link másolása

Egy Marie Dee nevű TikToker – egyébként kétgyerekes családanya – nagy vihart kavart, és 22 millió nézőt vonzott be az egyik videójában, amelyben rögzítette, ahogy a női HR-es hazaküldi őt a munkahelyéről, mert szerinte az öltözéke „túl sok mindent mutat", és ezzel „eltereli a figyelmet".

A fiatal nő teljes alakban meg is mutatja a ruhát. Egy valóban testhezálló, magasított nyakú, térdig érő, fekete ruháról van szó. A felvételen persze csak a HR-es hangja hallatszik, ahogy azt mondja: "Sajnálom, de ilyet nem viselhetsz ezen a munkahelyen."

A kommentelők többsége szimpátiáját fejezte ki Marie iránt, szerintük egyszerűen csak arról van szó, hogy a HR-es irigy.

„Az a baja, hogy túl jól nézel ki. Ez neki már rögtön nem profi egy irodában. Hallani a hangján az irigységet” – írták többen is.

Marie ettől vérszemet kapott, és férje segítségével csinált egy másik videót is, amelyen egy kifejezetten szexis, mély dekoltázsú, zöld ruhát vett fel, egy kardigánnal, és besétált ezúttal a férfi HR-eshez, hogy szerinte ez rendben van-e.

„Persze, nagyon jól nézel ki” – hallatszik a férfi hangja, aztán, amikor a lány megfordult, meg is ismételte a bókot. Nem küldte haza, pedig itt azért már lehetett volna mibe belekötni.

Íme a két videó, a tanulságot pedig mindenki vonja le maga.

@notmariedeeThis is getting ridiculous.♬ original sound - NotMarieDee

@notmariedee Replying to @s0cialgarbage ♬ original sound - NotMarieDee

Forrás:The Sun


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Két gyerekkel otthagyták fix munkájukat, hogy inkább egy jachton éljenek Görögországban
Egy brit házaspár úgy döntött, elég a mókuskerékből, és habár a vitorlásélet is tartogat számukra nehézséget, egy percig sem bánták meg döntésüket.

Megosztom
Link másolása

Egy brit házaspár felhagyott a túlhajszolt időbeosztással, és úgy döntöttek, hogy otthagyják 9-5-ig tartó munkájukat. Eladták a házukat és az összegből vettek egy 100 000 fontos, azaz olyan 450 milliós jachtot.

Az elmúlt öt évben a pár két fiával, a kilencéves Noah-val és a 12 éves Josh-sal a görög szigeteken vitorlázott, és szuperül érezték magukat.

A merész lépést persze nem volt könnyű meghozni. Ross, a férj azonban heti 50 órákat dolgozott, és úgy érezte, emiatt lemarad gyermekei fontosabb mérföldköveiről.

„Azt akartuk, hogy jobban ki tudjuk elégíteni Josh extra oktatási igényeit, mivel ADHD-s és feltételezhetően magasan funkcionáló autista, miközben izgalmas, kalandos, nem fogyasztói nevelésben részesítjük őket, amitől világlátottabbak lesznek.” - mesélte a 43 éves Laura, az anyuka. Így a ház eladása és a hajó megvétele mellett döntöttek.

Persze a változás nem volt zökkenésmentes, ahogy a vitorlás élet sem az.

„A vitorlázó élet nagyon változékony, így a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése nehéz feladat. Bármiféle rutin fenntartása pedig óriási kihívást jelent.”

- mesélte Laura.

@sailinghollyblue POV: the kids have been fighting & you’re all stressed out - then you remember you live on a boat, so count your blessings - & instantly feel better. Yeah that 🌊❤️🦋 #sailing #sailinglife #liveaboard #sailingboat #sailingstagram #sailingyacht #sailingtrip #boat #ocean #sea #sailingadventure #sailingworld #greekislands #smoothsailing #sailinghollyblue @BoatFit ♬ orijinal ses - zera'

„Képesnek kell lenned arra, hogy »kaméleonként« viselkedj, amikor az időjárás vagy más körülmények megkövetelik, hogy változtass a terveden.”

2019-be úgy döntöttek, hogy egy kis időt Görögországban töltenek, végül azonban beleszerettek az országba és azóta sem hagyták el.

Ehelyett az elmúlt öt év során alaposan körbeutazták a szigeteket.

A hajózással járó költségek egy részét önerőből fizetik, másik részét pedig a három YouTube csatornájukból bejövő együttműködésekből. A hajót alaposan felújították, hogy kényelmesebb és gazdaságosabb legyen.

„Beépítettünk napenergiát, lítium-ion akkumulátorokat, vízkészítőt és más hasonló extrákat, amiknek köszönhetően dönthetünk akár úgy is, hogy teljesen hálózaton kívül működünk, közüzemi számlák nélkül.”

Ross a család hajójának kapitánya, Laura pedig az első tiszt. És hogy mit csinálnak mindez idő alatt a gyerekek?

Noah jelenleg magántanuló, míg Josh egy online virtuális középiskolába jár. De ha ez nem lenne elég, örökbefogadtak még két cicát is, akiket utazásai során mentettek meg.

@sailinghollyblue His Uber was late 🤣 #boatcat#boat#boatlife#sailinglifestyle #cat #funnycat #funnycats #funnycatvideo #funnyanimals ♬ original sound - Ross, Laura, Josh & Noah

Terveik szerint letelepedési engedélyt kérnek Görögországba, és itt folytatják majd továbbra is szabad életvitelüket.

„Egy nap szeretnénk egy nagyobb hajót, mert ahogy a fiúk tizenévesek lesznek, elkezdünk kifogyni a helyből.”

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
3+1 módszer, amivel pofon egyszerűen megszabadulhatsz az idegesítő legyektől
Végre itt a jó idő, azonban a meleggel együtt megjelennek a bosszantó kis szárnyasok is.

Megosztom
Link másolása

Mindannyian szeretjük a nyarat, de van egy dolog, ami sajnos borzasztó idegesítő tud lenni. Ezek pedig a legyek.

Szerencsére van néhány egyszerű módszer, amivel könnyen megszabadulhatunk tőlük.

1. Csapdába ejtés

A légycsapdák nagyon praktikusak, és ha esetleg nem akarsz venni külön, akkor a konyhában található összetevőkből is könnyedén készíthetsz otthon.

Lehet például csapdát állítani befőttesüveg, cukor, víz és mosogatószer összekeverésével, hiszen a cukor édes illata becsalogatja majd a legyet, de kijutni már nem fog tudni az üvegből.

2. Illóolajok

Bizonyos illatok nem csak a szúnyogok ellen, hanem a legyek elűzésére is jó lehet. Ablak közelébe téve pedig ha szerencsénk van, még csak be sem fognak jönni a lakásba.

A szakértő szerint az eukaliptusz, a levendula és a borsmenta is jól működik légyűzőként. Ehhez érdemes ilyen illóolajokat beszerezni, amiket vattapamacsokra csepegtetve a stratégiailag fontos helyekre tenni.

3. Ecet

Nem tudjuk kellően hangsúlyozni, hogy az ecet mennyire hasznos egy háztartásban. Gyakorlatilag bármire használható. Szakértő szerint egy csipetnyi vízzel összekeverve remek légyriasztó készíthető. Hasonlóan jól működik az almaecet is, hiszen szaguk odavonzza a legyeket, azonban ha ezt egy tálba öntve tartod némi vízzel, kijönni ugye már nem fognak tudni belőle. Ha esztétikusabb megoldásra vágynál, egy kilyuggatott fóliával le lehet takarni a tálat.

Érdemes időnként cserélni, reméljük, ez mindenki számára egyértelmű.

+1. Légycsapó

Na nem a hagyományos, hanem a növény. A Vénusz légycsapója elnevezésű növény ugyanis szereti a világos és párás helyeket, és remekül el tudják kapni ezeket a kis bosszantó kártevőket.

Nyilván nem tudja megoldani a teljes problémát, de jobb, mint a semmi.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
3 + 1 szuper tipp az erkélyed berendezéséhez - még akkor is, ha kertes házban élsz
Legyen kicsi vagy nagy, az erkély mindenképpen értékes része az otthonodnak.

Megosztom
Link másolása

Ha nincs kerted, egy erkélyen akkor is kapcsolódhatsz a természethez. Ezért is fontos, hogy a lakás berendezésekor erre a kis szabad terülketre is gondolj, és olyan teret alakíts itt ki, ahol szívesen időzöl. Érdemes strapabíró, de kényelmes bútorokat és a lakás berendezéséhez illő kültéri textíliákat választanod, egy tárolóként is funkcionáló asztalkába pedig bepakolhatod a mécseseket és a takarókat, amelyek aztán a tavaszi és nyári estéken még hangulatosabbá és kényelmesebbé teszik az erkélyedet.

Ha van kerted, egy erkély akkor nagy segítség: épp csak kiülnél néhány percre? Felesleges rendesen felöltözni, rendes cipőt venni - az erkélyre úgy léphetsz ki, mintha bent maradnál.

A padlója nem koszos, és a szomszéd diófáján futkározó mókust még jobban is látod, ha kicsit magasabbról nézed.

Ezek az erkélyed berendezésének legjobb módjai:

1. Munka a szabadban

Kiléphetsz a napfényre, élvezheted a friss levegőt vagy hallgathatod a madarak csicsergését. Mivel közel van szobáidhoz, biztos, hogy van wifi, így akár ki is ülhetsz dolgozni, ha éppen otthonról végzed a munkád. Kutatások szerint már napi 20-30 perc a szabad levegőn is csökkentheti a stressz-szintet még a legdurvább munkanap során is.

2. Kertészkedés függőlegesen

Egy jól kihasznált erkéllyel kicsiben a kert minden előnyét megteremtheted. A függőlegesen rendezett balkonládákkal például akár egy apróbb erkélyen is tudsz zöldségeket, fűszernövényeket vagy gyümölcsöket termeszteni, a falra lógatott kaspókból terjeszkedő futónövények pedig a belvárosban is dzsungelhangulatot teremtenek - állítják az IKEA szakértői.

3. Olvasósarok a langyos délutánokhoz

Az erkély egyaránt lehet a csendes pihenés, a meditálás, olvasás vagy teázás helyszíne, és a szociális életed középpontja is. Kialakíthatsz egy kellemes olvasósarkot vagy tehetsz ki étkezőasztalt és székeket, így bármikor elvonulhatsz kikapcsolódni, de áthívhatod a barátaidat egy esti koktélozásra vagy megvendégelheted a családod egy ebéddel.

+1 Tudod, a plusz szoba

Az erkély megnyitja az otthonodat a szabadtér felé, így egy kis lakás esetében is sokkal tágasabb érzetet kelt. Egy erkélyes lakásban kevésbé érzed bezárva magadat még akkor is, ha egész nap nem tudtál kimozdulni, ráadásul az erkély négyzetméterei értékes életterei lehetnek az otthonodnak.

Mindent összevetve, ha erkélyes lakásban élsz, szerencsésnek mondhatod magadat, ne hagyd veszni a lehetőséget, és alakítsd úgy az erkélyedet, hogy idén már minden előnyét kiélvezhesd!


Megosztom
Link másolása