A gyógyulás művészete: 4 egyszerű gyakorlat, amivel tiszteletben tarthatod a múltad – anélkül, hogy benne ragadnál
Volt már olyan, hogy egy barátnőddel épp hangosan nevettetek valamin, a következő pillanatban már arról mesélsz, milyen csúnyán ért véget az egyik kapcsolatod. Újra elmondod a történetet, amikor kiabált veled, te pedig becsaptad mögötted az ajtót. Mire észbe kapsz, már rosszul is érzed magad. Megrogyott a vállad, elnehezedett a légzésed, elkomorult az arcod. Mi történt?
Ezek a történetek újra és újra lepörögnek bennünk, és megakadályozzák, hogy tényleg tovább tudjunk lépni. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy kitörlünk minden emléket. Azt jelenti, hogy megtanuljuk tisztelni a múltat – anélkül, hogy újra meg újra beleélnénk magunkat.
Íme 4 egyszerű gyakorlat, ami segít ebben:
1. Figyeld a tested jelzéseit
A testünk rengeteget elmond arról, hogyan érezzük magunkat – még akkor is, ha nem vesszük észre.
A trauma kutatások szerint
Éppen ezért, ha figyelsz a tested jelzéseire, időben észreveheted, ha valami kizökkent. Naponta néhány pillanatra figyeld meg, hogyan lélegzel, milyen a testtartásod. Ha ismered, mi a számodra „normális”, gyorsabban észreveszed majd, ha valami kibillent.
Kívülről nézve apróságnak tűnhet, de ez az első lépés ahhoz, hogy visszatalálj magadhoz, amikor a múlt rád nehezedik.
2. Maradj a jelenben – földeld le magad
Az, hogy újra és újra elmeséljük a történeteinket, természetes. Ez a kapcsolódás egyik módja. Nem kell leszoknunk róla – de érdemes tudatosan „lehorgonyozni” közben a jelenben.
A grounding (földelés) azt jelenti, hogy a figyelmedet egy érzékszervedre irányítod.
Vedd le a cipőd, és érintsd a talpad a szőnyeghez. Vagy – ez a szerző kedvence – egyél egy kanál krémes csokifagyit.
Ezek az apró trükkök segítenek abban, hogy az agyad és a tested is tudja: ez most nem AZ a pillanat. Ez most egy másik hely, egy másik idő.
3. Adj keretet a fájdalmas történeteknek
Az elménk szereti a határokat. Ha tudod, hogy egy adott történetről csak pár percet beszéltek, az segít kordában tartani az érzelmi reakcióidat is.
Akár meg is beszélheted a barátnőddel, hogy ha például sírni kezdesz, tartotok egy kis szünetet.
A barátnődnek is adhatsz egyfajta „érzelmi vészféket”: mondd el neki, hogy ha észreveszi, hogy elvesztetted a szemkontaktust vagy megváltozott a hangod, szóljon, és tartsatok egy szünetet.
Ez nem elkerülés – ez tudatosság és öngondoskodás.
4. Törődj magaddal – testtel, lélekkel
Aki odafigyel magára testileg-lelkileg, kevésbé van kitéve a múlt újrajátszásának. Egy tanulmány szerint a rendszeres öngondoskodás (pl. egészséges étkezés, testmozgás, spirituális töltődés) segíthet megelőzni, hogy a testünk „traumaválaszba” kapcsoljon.
Sokan nem tudják, de még egy szakítás vagy egy nagy veszekedés is bekerülhet ugyanabba az agyi területbe, ahol egy katasztrófaélmény (pl. hurrikán túlélése) is tárolódik.
Mi pedig azt hisszük, hogy ha még egyszer kimondjuk, átéljük, megértjük, majd jön a megkönnyebbülés. De ehelyett gyakran csak újra traumatizáljuk magunkat.
Traumaterapeuták gyakran mondják: „Tartsd az egyik lábad a múltban, de a másikat a jelenben.” Mert ha mindkettő a múltban van, elborítanak az emlékek. Ha mindkettő a jelenben, elkerülheted a feldolgozást.
Képzeld el, hogy egy parkban sétálnál, de közben szirénák visítanak, és rendőrök rohangálnak körülötted. Nem tudsz sétálni, megfeszül a tested – megállsz vagy lefagysz.
