A férfiak ma magányosabbak, mint valaha - Döbbenetes, hogy sokuknak egyetlen közeli barátja sincsen, bár éheznek a szeretetre
A férfiak gyakran számolnak be arról, hogy kevesebb barátjuk és társadalmi kapcsolatuk van, akikre támaszkodhatnak, és 15 százalékuknak egyáltalán nincsenek közeli barátaik. Sokan képtelenek kimutatni az értéseiket és megmutatni a gyengeségeiket, ugyanakkor vágynak az emberi kapcsolatokra. ezt az izgalmas, egyben fájdalmas témát boncolgatta nemrég a Psychology Today egyik szerzője, egy kifejezetten a férfiak problémáira szakosodott terápiás szakember.
Azt írta, hogy a praxisában sokféle férfi megfordult már, és a legdöbbenetesebb az volt számára, a különbözőségük, eltérő hátterük ellenére milyen iszonyúan ki vannak éhezve az emberi kapcsolatokra.
Feltűnt neki, hogy férfi páciensei gyakran kisebb szociális hálóval és támogató közeggel rendelkeznek, mint a nők. Amikor egy férfi nehéz életszakaszon megy át, kevesebb emberhez fordulhat segítségért. Még azok körében is megjelent a magányosság, akik egyébként élénk társasági életet élnek, és a magány érzése - nyilván - intenzívebb az egyedülállók körében.
Ellentmondásosnak tűnik, hogy minél jobban összeköt bennünket a digitális világ, annál magányosabbak vagyunk - jegyzi meg a cikk szerzője. A statisztikák szerint egyre kevésbé jellemzőek a szoros barátságok. És mivel az ember alapvetően társas lény, az emberi kapcsolatok csökkenése hatással van a mentális egészségre és fizikai állapotunkra is. A magányos embereknél ugyanis növekszik a demencia, a szívelégtelenség vagy a stroke, sőt, a korai halálozás kockázata is.
További megállapítások is olvashatók a cikkben.
A férfiaknak nem csak kevesebb a barátjuk, hanem 15 százalékuknak egyáltalán nincsenek közeli barátaik. Ugyanakkor vágynak az emberi kapcsolatokra.
Hogyan alakulhat ki mindez? A szerző úgy véli, hogy különösen a nyugati társadalmakra jellemző egyfajta irreális függetlenség. A férfi minta az, hogy a férfi önálló, mindent meg tud oldani egymaga, segítség nélkül. A férfiak magányos farkasok. Más férfiakkal való kapcsolatuk távolságtartó, sztereotip módon csak a sportról, a vadászatról vagy a sörről beszélgetnek. Ha nehéz helyzetbe kerülnek, a férfiak alapvetően a munkáról beszélnek, ez uralja a világukat és a saját magukról alkotott képet.
Félnek kimutatni az érzelmeiket, ezért azokat elrejtik mások elől. Gyakran elutasítóak más férfiak érzelemnyilvánításával szemben. Képtelenek megmutatni sebezhetőségüket, nem akarják, hogy mások gyengének tartsák őket. Nehéz érzelmi kockázatot vállalniuk. Mindez az elszigeteltséget és a magányt erősíti.
Mit tehetnek a férfiak? A szerző azt javasolja, próbálják meg kimutatni a sebezhetőségüket, mert így válnak őszintévé és hitelessé. Keressék azok társaságát, akikben megbízhatnak, azokét, akik őszinték, de nem ítélkeznek felettük, akik meghallgatják őket, akik türelmesek, következetesek, megbízhatók. Fontos a kapcsolatépítés is, az, hogy töltsenek több időt azokkal, akikben megbízhatnak.
Arra biztatja a férfiakat, hogy vállaljanak érzelmi kockázatot, merjenek a szokásosnál többet megosztani magukról. Mutassák ki nyugodtan az érzelmeiket, és ne foglalkozzanak azzal, hogy ki mit gondol. Legyenek nyitottabbak, folytassanak való beszélgetéseket - és ne csak beszéljenek másokhoz. beszélgetés közben nonverbális jelekkel, a testtartással is adják a másik tudtára, hogy figyelnek rá: forduljanak beszélgetőpartnerük felé, ne tegyék karba a kezüket, ügyeljenek a szemkontaktusra stb.
Az is fontos, hogy ők maguk is legyenek megbízhatóak, és adjanak teret a másiknak, hogy ő is megnyílhasson. Azért hallgassák meg a másikat, hogy megértsék.
Forrás: Psychology Today