7 durván mérgező párkapcsolati szokás, amiről azt hiszed, hogy normális
A mérgező párkapcsolati szokások nemcsak normálisak a társadalmunkban, egyszerűen imádják őket az emberek. A szenvedélyes szerelmi történetekből kasszasikerek lesznek, a se veled-se nélküled abuzív kapcsolatból aranyat csinálnak a filmes- és zeneipari szakemberek.
És ebből a ‘meg nem halunk’ rész sajnos időnként valósággá válik. Azok a dolgok, amelyek egy kapcsolatot valóban jóvá, stabillá és teljessé tesznek, nem túl izgalmasak még könyvben sem, nem is adják el magukat. Mivel nem elég drámaiak, ezért gyakran összekeverjük a szerelmet a mérgező viselkedéssel, és azt feltételezzük, hogy a békák végül szőke hercegekké válnak. Spoiler: nem fognak. Békák maradnak.
Összegyűjtöttünk 7 olyan szokást, amelyek elsőre teljesen normálisnak tűnnek, mégis súlyosan károsítják a kapcsolatokat, és azt is eláruljuk, hogyan lehet megszabadulni tőlük.
1. Elvárni a társadtól, hogy megoldja a lelki problémáidat
Legyél őszinte: hányszor veszekedtél már amiatt, hogy a partnered nem támogatott eléggé egy nehéz időszakban, vagy nem volt kellően együttérző, amikor rossz napod volt? Gyülemlett már fel benned harag, mert érzelmileg nem állt melletted annyira, mint amennyire szükségesnek érezted volna? Bár fontos, hogy támogatást és együttérzést találjatok egymásban, nagy különbség van az önkéntes együttérzés és a kötelező támogatás között. Hozzá kell járulnotok egymás életéhez, de egyikőtöknek sem szabad függenie a másiktól.
Mit tegyél helyette?
Egy egészséges kapcsolatban odaállhatsz a társad elé:
A lényeg a kérés. Mondd el, hogy mit szeretnél, hogyan tudna segíteni neked, anélkül, hogy elvárnád tőle vagy teljesen rábíznád, hogy megoldja a problémádat, amiben vagy. Vállalj felelősséget a saját érzelmeidért, és ne tőle várd, hogy tálcán kínálja fel neked a boldogságot.
2. Számon tartani a szívességeket
Az udvariasság csodálatra méltó tulajdonság. Szívességeket adni és kapni is nagyon jó dolog. De a kapcsolatokban a szívességek számontartása gyorsan egy pontversenyhez kezd hasonlítani.
Ha azon kapod magad, hogy fejben azt számolgatod, hogy a másik milyen erőfeszítéseket tesz, és ez hogyan viszonyul a te erőfeszítéseidhez, vagy ha valamelyikőtök a múltbeli hibák felsorolásával torolja meg a sértett érzéseit, az annak a jele, hogy jobban koncentráltok a pontszámaitok megtartására, mint a kapcsolat egészségének megőrzésére.
Mit tegyél helyette?
Egy jó kapcsolatban nem kell patikamérlegen mérni a szívességeket ahhoz, hogy a dolgok működjenek. Ha együtt éltek, nézzétek át a házimunkákat: nem kell mindig mindennek egálban lennie (például te főztél, ő mosogat, vagy tegnap elvitted a kutyát sétálni, tehát ma ő viszi le). Ehelyett ajánld fel, hogy megcsinálod azokat a dolgokat, amelyekről tudod, hogy a másik utálja, feltéve, ha neked belefér, és fordítva: vegyen át tőled olyasmit, amit te nem szeretsz. Persze szem előtt tartva, hogy a háztartás terhe nagyjából egyformán nyomja mind a kettőtök vállát. A legfontosabb, hogy kezeljetek minden nézeteltérést úgy, mintha vadonatúj lenne, anélkül, hogy egy képzeletbeli listából felhoznátok a múltbeli sérelmeket vagy épp szívességeket.
3. Azt képzelni, hogy ő a másik feled
Nézzük ezt a „te vagy a másik felem” baromságot - senki (és komolyan, tényleg senki) nem élhet normális életet azzal a hittel, hogy szüksége van valaki másra ahhoz, hogy rendben legyen. Ha fél embernek érzed magad nélküle, akkor nem fogsz keresni saját hobbikat, barátokat és olyan időt sem, amit egyedül tölthetsz (pedig az elengedhetetlen egy igazán jó kapcsolathoz). Ha úgy érzed, hogy szó szerint nem tudsz élni nélküle, akkor bizonytalanná válsz amint nincs a közeledben, és attól félsz majd, hogy elveszíted.
Mindez pedig később az egész életedre rányomja a bélyegét, sem a munkában, sem szülőként, sem barátként nem fogsz tudni olyan teljesítményt nyújtani, amilyenre képes lennél.
Mit tegyél helyette?
Tekints úgy a partneredre, mint olyan valakire, aki gazdagítja és kiegészíti az amúgy is teljes életedet.
Ezután készülj fel arra, hogy megoszd az örömödet a pároddal, ahelyett, hogy elvárnád, hogy ő legyen az örömöd kizárólagos forrása.
4. A végletek nyelvén beszélni
„Soha nem tudnék együtt lenni valakivel, aki ilyen szörnyű dolgokat mond!” Vagy: „Megérdemlek valakit, aki meghallgat engem, és törődik az én érzéseimmel is!” Vagy jöjjön a klasszikus: „Te soha nem hajtod le a WC ülőkét /pakolsz el magad után/ figyelsz rám!” Ismerősen hangzik? Amikor ilyen végletekben beszélsz, durván ítélkezel is a másik felett.
Egy konkrét probléma, amelyet meg lehet oldani, egy nagyobb állítássá válik, és az egész kapcsolatot kérdőjelezi meg.
Mit tegyél helyette?
Koncentrálj kizárólag az adott problémára. Ne általánosíts a másik egy-egy tettét nézve, inkább azt mondd el neki, hogy miért bántott meg az adott pillanatban. Kerüld el az olyan kifejezéseket, mint a ‘soha’ vagy a ‘mindig’, ehelyett az épp felmerülő problémát kezeld egyedi helyzetként, nem tesz jót, ha általános vádakkal szórod meg őt.
5. Azt gondolni, hogy a hangos konfliktus a szenvedély jele
A tévében mindannyian megnézzük a romantikus drámákat, katarzist érzünk, amikor szenvedélyes csókokba torkollik az ordítozás. De amit a képernyőn szenvedélyként ábrázolnak, a képernyőn kívül egymást érő veszekedések, ordítások sorozata, és mindig mélyebb problémákat fed el. Ilyenek a éretlenség, a kommunikációs nehézségek, a párkapcsolati visszaélés olyan vonásai, mint a nárcisztikus viselkedés vagy a kontrollmánia (függetlenül attól, hogy mennyire jól takargatja az illető egyik vagy másik a tulajdonságát). Eltekintve attól, hogy mi okozza az állandó veszekedést, ez élhetetlenné teszi a kapcsolatot, és végül kiégéshez vezet.
A valóság az, hogy a szeretet gyengéd.
benne élve pedig inkább nyugodtnak kellene érezned, magad mint szenvedélytől korbácsoltnak.
Mit tegyél helyette?
Ahelyett, hogy egymás ellen harcolnátok, gondoljatok úgy a felmerülő problémára, hogy ti ketten, együtt álltok szemben vele. Ha mégis veszekedtek, inkább a társad érzelmeire koncentrálj, ne a szavaira. Így kevésbe fog bántani, ha valami dühből vagy frusztrációból hagyja el a száját.
a kedvességét, azt, hogy ott van melletted, hogy ugyanaz az érdeklődési körötök, ilyesmi.
6. Célozgatni, üzengetni
Lehet, hogy véletlenül felejtettél nyitva a közös laptopon egy böngésző oldalt egy bizonyos fülbevalóról, amiért élsz-halsz. Esetleg egy olyan barátnőről mesélsz, aki összeköltözött a pasijával és nagyon boldognak tűnnek, vagy azt mondod el ártatlan arccal, hogy anyukád megkérdezte, mikor fogsz megházasodni.
A kapcsolatotokat érintő célozgatások, szurkálások elhelyezése ahelyett, hogy megmondanátok, hogy mit szeretnétek, súlyosan mérgező és káros. Ha nem tudod nyíltan elmondani az érzéseidet vagy a vágyaidat, legyen szó akár arról, hogy bárcsak többet bókolna neked, vagy hogy szeretnél valami újat kipróbálni az ágyban, akkor sem célravezető sunyi módon üzengetni, majd megsértődni, ha a másik nem veszi a lapot. Nőj fel. Mondd el, ha akarsz valamit.
Mit tegyél helyette?
Legyél őszinte és nyílt, amikor az érzéseidről, vágyaidról és szükségleteidről van szó. Soha ne hidd, hogy a partnered képes lesz kitalálni, hogy mit szeretnél. Viszont ha ő áll eléd, értékeld a nyíltságát a kommunikációban.
Inkább értékeld az erőfeszítéseit vagy a támogatását, de ne ítélkezz felette, és ne legyél elutasító mindazzal kapcsolatban, amit nagy nehezen elmond neked.
7. Hinni abban, hogy létezik az igazi
Egy másik kasszasiker sztori, ami miatt a Disney-filmek első moziélménye óta mindannyian hiszünk a szőke hercegben, vagy a nekünk rendelt lelki társ létezésében, rosszabb esetben abban, hogy mi majd megtaláljuk azt a bizonyos tökéletes társat, csak elég ideig kell várnunk rá, vagy keresnünk őt. A nekünk rendelt társ-sztorival azonban van egy kis probléma: az egész életedet eltöltheted azzal, hogy keresed az igazit.
Aztán az első hibánál kétségbe vonod a tökéletes társ státuszát (arra gondolva, hogy esetleg van valahol valaki, aki még nála is tökéletesebb a számodra), és simán lehet, hogy végül fogsz találni olyat, aki kipipálja a teljes ellenőrző listádat, de van rá egy fogadásunk, hogy akkor más hibát találsz benne. Mert valójában az elköteleződésről kellene másként gondolkodnod. Az lesz az, ami mindent megváltoztat.
Mit tegyél helyette?
Egy kapcsolat közös döntés, mind a ketten választotok olyankor. Gondolj úgy az elköteleződésre, mint egy választásra, és nem mindennek a végére.
Vagy hogy boldognak éreznéd-e magad vele egy nehéz vagy unalmas időszakban is, ahelyett, hogy azon rágódsz, hogy tökéletes-e a párod a számodra. Ne annak igazolását keresd minden hibában, hogy nála találnál jobbat, ha tovább keresnél. Lehet, hogy találnál. Lehet, hogy nem. De amire ez kiderül, elmegy az élet.
