A mérgező szülők gyakran észrevétlenül rombolják a gyermekük életét. Azok sokszor csak felnőtt korukban jönnek rá, hogy manipulálták, félrevezették vagy éppen súlyosan bántalmazták őket. Íme, 16 jel, amelyből felismerheted, hogy téged is mérgező típusú szülők neveltek-e. A felismerés a gyógyulás és a továbblépés első szintje.

1. A mérgező szülő negatív és elégedetlen

A mérgező szülő gyakran egy képzeletbeli, tökéletes/ideális eszményképhez szeretné hasonlítani a gyermekét. Mivel tökéletes ember nincsen, mindig akad valami, amiért hibáztatni lehet.

Van, aki bármilyen negatív esemény történik a családban, képes azt mondani a gyereknek, hogy az is miatta van, az is az ő hibája. A mérgező szülők által nevelt gyermekek gyakran éreznek bűntudatot, lelkiismeretfurdalást akár ok nélkül is. Az sem ritka, ha a gyereke más gyermekeken, a kistestvéreiken, játszótársaikon vagy a játékaikon vezetik le a feszültséget.

2. Lekicsinylő, becsmérlő megjegyzéseket tesznek a gyerekre annak jelenlétében is

"Hogy tartod már megint magad?" "Hogy nézel ki?" "Úgysem megy már férjhez." "Akkorákat lépsz, mint egy elefánt." A gyermek külsejét, szellemi teljesítményét, személyiségjegyeit és tetteit is bírálják.

3. Az elsőszülöttre vagy a nagyobb gyermekekre terhelik a kistestvére gondozásával járó terhek egy részét

Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy a kicsik körüli teendőket a gyermekeikre sózzák. Hanem például arra, hogy felelőssé teszik a nagyokat a kisebbekért: nekik kell vigyázni rájuk, az ő felelősségük, mi történik a kistesóval. Sok családban az elsőszülött gyermekből csinálnak aggodalmas mini felnőttet, koravén gyereket.

4. Érzelmileg zsarolják a gyermekeiket

A repertoár igen széles lehet. Például sírással csikar ki valamit a gyermekből az édesanyja, vagy ágynak esik, ám semmilyen betegségben nem szenved. Megjegyzéseket tesz, hogy ő bezzeg mennyi mindent megtett érte, mennyi áldozatot hozott.

A mérgező szülőkről Susan Forward írt először 1989-es könyvében (magyar fordításban 2000-ben jelent meg.)

A szerző a következő, gyermekük felnőttkorában is hatalmat gyakorló mérgező szülőtípusokat különbözteti meg egymástól: az istenszerű szülők, az alkalmatlan szülők, az irányító szülők, az alkoholisták, a verbális bántalmazókat (szavakkal verőket) és a testi- és a szexuális erőszaktevőket.

A Mérgező szülők című könyvben azt is leírja Susan Forward, hogy ettől a terhes örökségtől megszabadulhatunk. Bemutat olyan technikákat, amelyekkel felülírhatók a régi sérelmek, és amelyekkel sikerülhet elkerülni az áldozatoknak azt, hogy az otthoni minta hatására ők is mérgező szülőkké váljanak.

5. Felemlegetik, mekkora teher volt számukra a gyermekvállalás

Milyen nehéz volt a szülés, mennyire nehéz volt a gyerekét felnevelni, mennyi gondja volt vele, esetleg azt állítja, hogy sok szomorúságot okozott neki kisgyermekként.

6. A mérgező szülő gyakran játssza azt, hogy levegőnek nézi a gyermekét,

nem szól hozzá, duzzog a jelenlétében.

7. Azt sugallja, hogy a gyermekének rosszul kellene éreznie magát

"Minden rendben van, kisfiam? De tényleg? "Nincs semmi baj?" "Tényleg nincsen semmi, vagy csak úgy mondod?""Nem történt veletek semmi mostanában?"

8. Nem hagyja, hogy a gyermekének magánélete legyen

Totális kontrollt akar a másik felett. Ez a fajta szülő nem tartja bűnnek, ha kutat a gyermeke holmija közt, ha elolvassa a naplóját,a leveleit, megnézi, kivel telefonált, milyen sms-eket írt stb. Egyáltalán nem érzékeli, hogy ez mennyire romboló hatású.

Felülbírálja a gyermeke döntéseit a pályaválasztástól kezdve a párválasztásig. A mérgező szülőkre az is jellemző, hogy nekik senki nem elég jó a lánya/fia számára. Van, aki eltiltja a gyermekét a párjától (amíg teheti), van, aki addig tesz megjegyzéseket a másik fiúra vagy lányra, amíg a gyermeke végül szakít.

9. A mérgező szülő szívesen csűri-csavarja úgy a dolgokat, hogy végül az legyen, amit ő akar

Még gyermekkorban kezdődik azzal, hogy a gyerek azt egye, amit ő akar, olyan ruhát vegyen fel, amilyet a szülő akar, olyan holmikkal vegye körül magát, amilyeneket a szülő választ a számára. Felnőttkorban a folytatás például abba torkollik, hogy a "gyermek" ne menjen külföldre dolgozni, ne boldoguljon önállóan, ne költözzön másik városba. Úgy ossza be a erejét és idejét, ahogyan a szülőnek megfelelő.

10. A mérgező szülők gyakran szenvedélybetegek

Alkoholisták, valamilyen játékszenvedélynek hódolnak, esetleg gyógyszerfüggők, betegesen hipochonderek vagy drogfüggők.

11. A mérgező szülő nem áll ki a gyermekééért,

nem védelmezi, nem érzékelteti vele, hogy nála biztonságban van.

12. Nem riad vissza veréstől,

fizikai bántalmazástól. Vagy a saját feszültségét vezeti le a gyermekein, vagy meg van róla győződve, hogy a verés a helyes nevelés eszköze. Nincsen vagy tudatában, nem is akar tudatában lenni annak, hogy ez bántalmazás. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy 5-6 éves koráig a gyermek gyakran azt sem tudja, mit csinál, nem képes felmérni a tette következményeit, így az erőszakos büntetés hatástalan.

A fizikai bántalmazás legsúlyosabb formája a szexuális erőszak,a fogdosástól a tényleges neki érintkezésig.

13. A mérgező szülő extrém esetben öngyilkossággal fenyegetőzik

Ezzel a gyermek lelkiismeretfurdalását, bűntudatát növeli, és azt a hamis érzetet kelti a gyermekben, hogy nagyot hibázott, egyedül ő tehet erről.

14. Arra kényszerítenek, hogy rájuk figyelj,

az ő igényeikre légy tekintettel. Visszaélnek a szülők iránt tanúsított tisztelettel.

15. Félelmet sugároznak

A gyermeküknek néha akkor is görcsbe rándul a gyomra, ha csak beszélnie kell a szüleivel, például azért, mert gyakran letorkollják.

16. Nem engedik, hogy a negatív érzelmeiket kifejezzék a gyermekeik

"Olyan idegbeteg vagy, mint apád!" "Olyan hisztis vagy, mint anyád!" "Olyan faksznis vagy, mint nagyanyád!" "Azonnal fejezd be a bőgést!" "Uralkodj magadon!"

Hogyan lehet a mérgező szülők hatását ellensúlyozni?

Több módszer rendelkezésre áll. Az egyik, ha már minden próbálkozás kudarcot vallott: kerülni őket, amennyire csak lehet. Minél kevesebb közös programot szervezni. Súlyos esetben a családi ünnepeket is ignorálni lehet.

Az érzelmi függetlenség azt jelenti, úgy vagyunk a család részei, hogy közben megőrizzük önálló egyéniségünket. Susan az impulzív reakciók helyett az átgondolt válaszadásra helyezi a hangsúlyt, például: "Meglep, hogy így látod. Sajnálom, hogy felzaklat. Természetesen jogod van a véleményedhez."

Különböző terápiás módszereket is igénybe lehet venni. Érdemes pszichológussal konzultálni, és tőle segítséget kérni. A rossz beidegződések, negatív minták leküzdésében a pszichodráma is segíthet. Hogy melyik a számodra legmegfelelőbb kezelés, azt a szakemberek tudják számodra megmondani.