„Ez tényleg túlzás volt” - Stohl András elárulta, miért mondott igent A Nagy Ő-re (és még sok másra)
A színész most először beszélt arról, hogyan keveredett a kultúra és a kereskedelmi trash határmezsgyéjére.
Stohl Andrásról régóta tudjuk, hogy a munkabírása valahol egy igásló és egy svájci óra között mozog, de most ő maga vallotta be, hogy a gépezetet néha nem a művészet magasztos olaja, hanem kőkeményen a pénz hajtotta. A színész, aki simán lehoz egy komoly színházi szerepet, majd átugrik egy kereskedelmi tévés realitybe, őszintén beszélt arról, hogy bizonyos melókat egyáltalán nem a szakmai kihívás, hanem egy új lakás ígérete miatt vállalt be.
„Ez tényleg túlzás volt, de ez azért kellett, mert akkoriban kezdődött az új kapcsolatom, és valamiből egy új lakást kellett teremtenünk.”
A színész a Klikk TV-nek adott interjúban – írta a story.hu – arról beszélt, hogy számára ez a kettősség nem is létezik. „Nekem ez nem kettősség” – vágta rá, de azért azt is elismerte, hogy a nézőknek ez nem feltétlenül esik le. „De belátom, hogy az embereknek fura lehet, hogy valaki az Ügynökökben játszik, utána meg bemegy A Nagy Ő-be.” A megoldása erre pofonegyszerű: átkapcsolja az agyát.
„De hát akkor aznap az a feladatom. Az idegrendszeremet arra élesítem ki.” A Nagy Ő esetében például kifejezetten az motiválta, hogy ne egy szimpla trash műsor legyen a végeredmény.
„Itt most A Nagy Ő-vel az volt csak a problémám, hogy vajon meg tudom-e azt csinálni, hogy ez ne egy trash műsor legyen, hanem valamit mutasson abból, hogy egy férfinak és egy nőnek hogyan kell viselkednie egymással, vagy hogy milyen életutak keresztezhetik egymást.”
Hogy ez mennyire jött össze, arról szerényen csak ennyit mondott: „Szerintem sikerült, legalábbis remélem.”
Persze nem minden tévés kaland hagyott benne ilyen pozitív nyomokat. A színházi maximalizmusa a heti show-műsoroknál kőkeményen visszaütött. „Amikor hetente egyszer egy produkcióval ki kell állni az emberek elé, azokba beledöglöttem. Például A Nagy Duettben vagy a Sztárban Sztárban.” Azt érezte, egyszerűen nem tudja azt a szintet hozni, amit elvár magától. „Nehéz volt kiállni, úgy, hogy nem tudom azt nyújtani, amit szeretnék.” Ennek volt egy egészen prózai oka is: „Mivel nem beszélek angolul, egy hét alatt rettenetesen nehéz volt felkészülni.”
Ez a fajta pörgés egy időben egészen extrém napirendet szült, amit ő maga is őrültségnek nevez.
„Sokáig nem tudtam munkákra nemet mondani, habzsoltam, élveztem, hogy kellek.”
Volt időszak, amikor a napja így nézett ki: „Reggel ötkor keltem, hattól kilencig rádióztam, tíztől kettőig próbáltam, háromtól hatig szinkronizáltam, héttől tízig meg játszottam.” Ezt ma már ő is „elmebeteg dolognak” tartja, de a motiváció, mint a cikk elején kiderült, nagyon is evilági volt: egy biztos otthon megteremtése.
