Till Attila: „Mondanám, hogy extrém sok ingerre van szükségem, de ebben semmi extra nincsen”
Megjelent Till Attila új filmje a mozikban. Az És mi van Tomival? című dráma az alkoholizmus és függőségek világát tárja elénk, méghozzá olyan eredeti módon, hogy nem hagyott nyugodni a gondolat: vajon honnan tud Till Attila ennyit az alkoholfüggőségről? Hogyan kezeli ma az alkoholt? Miért éppen ebben a témában rendezett filmet? Till Attila válaszol.
- Változatlanul nagyon sokat dolgozol. Milyen a viszonyod a függőségekhez?
- Nem mondanám magam munkafüggőnek, de az biztos, hogy esemény- és történésfüggő vagyok. Nehezen tudok egy helyben lenni, mindig kell valami történés az életemben. Én képtelen lennék arra, hogy hetekig, vagy ami még elképzelhetetlen, hogy hónapokig ne foglalkozzak semmivel. Vagy a stúdióban vagyok, vagy forgatókönyvet írok, vagy filmet rendezek, vagy itt vagyok és interjút adok.
Azt is ki merem jelenteni, hogy egy olyan korszakban élünk, amikor mindenki függ valamitől – legyen az munka, hobbi, vagy épp a telefonunk folyamatos nyomkodása. Az emberek állandóan külső ingerekkel bombázzák magukat, és ez nem egészséges. Az új filmem is erről szól – a mai kor függőségeiről –, és ezért fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson az üzenete.
- Elsősorban alkoholfüggőségről beszélünk. Személy szerint hogy állsz ehhez a kérdéshez?
- Nyolc éve egyáltalán nem iszom. Azt hiszem, hogy ez a tény önmagában elég beszédes. Mert ha valaki azt mondja, hogy „egyáltalán nem iszom”, akkor tudni lehet, hogy bizony van valami a háttérben. Az én életemben is eljött az a pont, amikor megálljt parancsoltam az alkoholfogyasztásnak, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy komoly alkoholproblémáim voltak. Egyszerűen felismertem, hogy nem szabad többet innom a kelleténél, és mivel olyan ember vagyok, aki mindent óriási lendülettel csinál, tudtam, hogy csak akkor tarthatom be a saját magamnak tett ígéretet, ha egyáltalán nem iszom semmilyen alkoholt. Úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
A filmben azt mutatom be, hogy a leszokás nem egy egyszerű folyamat, és sosem lesz teljesen vége.
- Öt éve találkoztunk utoljára egy interjú miatt, emlékszem, akkor említetted, hogy épp egy forgatókönyvön dolgozol, de nem árultál el róla sokat. Ez lehetett az És mi van Tomival? forgatókönyve?
- Lehetett, de nem biztos, hogy éppen ezen dolgoztam akkor, ugyanis az elmúlt nyolc évben legalább öt-hat forgatókönyvet írtam, és négy pályázatot is beadtunk a Laokoon Filmmel, amiket nem támogattak. Mindegyik film egy hosszú folyamat eredménye, amelyek egymás után születtek, mindegyikbe sok munkát fektettünk, de valamiért ez az És mi van Tomival? lett végül, amiből film is lett. Fontos, hogy a baráti segítségen kívül azért kell egy jó gyártócég, aki kézben tart mindent, akkor is ha extrém olcsó a film.
Arról nem beszélve, hogy többször meg kellett szakítani a munkát, mert mindenki dolgozott közben, többek között jó barátom, a főszereplő Thuróczy Szabolcs is, és nekem is sok más kötelezettségem volt. Vagyis komoly logisztikai munkát igényelt ez a film, folyton egyeztetni kellett a mindennapokkal és a munkával.
- A film elvonón lévő embereket mutat be. Honnan tudtad, hogy pontosan milyen egy elvonó?
- Bevallom, erről korábban csak elképzeléseim voltak, ezért a film elkészítése előtt
Egyrészt tehát utánajártam a kérdésnek, másrészt pedig a film társszerzője, Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, addiktológus rengeteget segített a hitelesség megteremtésében. Máté több millió alkoholistával találkozott már, jól tudja, hogy milyenek az elvonók vagy a pszichológiai támogatás, ezért szükség volt az ő véleményére is, hiszen én ezekről vajmi keveset tudtam.
- Tisztázzuk, hogy egy nagyon mély drámáról van szó. Mi ezzel a célod?
- Sokan mondták, hogy a film mély sebeket tép fel, mégis reményt ad. Volt, aki azt mondta, hogy ez a film megmutatta számára, hogy van kiút az alkoholizmusból. Ha már csak egy ember leszokik az ivásról a film hatására, akkor én már elértem a célomat. Az elsődleges szándékom az volt, hogy a nézők ne csak a problémát lássák, hanem a reményt is, illetve szeretném, hogy ez a film elindítson egy párbeszédet arról, hogy mennyi embert érint az alkoholizmus. Ugyanakkor ez nemcsak az alkoholistáknak szól. Ki tudja, talán meg sem fogják nézni a filmet azok, akik tényleg alkoholproblémával küzdenek.
- Félsz, hogy lesznek olyanok, akik ezért nem nézik meg a filmet?
- Benne van. De ez a film mindenkinek szól, hiszen a magyarok fele, vagyis minden második ember érintett valamilyen formában. Különben nagyon nehéz kérdés, hogy az emberek miért nem akarnak vagy nem mernek megnézni egy nehéz filmet, és már a mozikban sincsenek igazán fajsúlyos filmek. Helyette persze megnéznek egy tucat sorozatot a Netflixen, ami tele van brutális, véres jelenetekkel.
Ezért érdekesnek tartom, hogy sokan otthon ilyen hátborzongató, súlyos emberi problémákat boncolgató sorozatokat pörgetnek, miközben egy komolyabb üzenetet hordozó filmet nem mernek megnézni.
- Tegyük fel, hogy a hatásodra elindul valami, és néhányan erőt vesznek magukon, hogy leszokjanak, vagy támogatni kezdik függő családtagjukat, barátjukat. Hogyan segítenél nekik?
- Írótársammal, Kapitány-Fövény Mátéval és a Mozinet forgalmazóval már gondolkodunk egy online sorozat indításán, ahol válaszolunk a függőségekkel kapcsolatos kérdésekre. Ezt majd a száraz novemberhez kapcsoljuk. Fontosnak tartom, hogy az emberek merjenek segítséget kérni, és hogy kapjanak is megfelelő segítséget. Az alkoholizmust nem érdemes félvállról venni, mondván, úgyis nagyon sok alkoholista van. Elkötelezett vagyok abban, hogy tegyünk ellene!
Károly király címere és a palota pecsétje
Két díszes dombornyomott betű
„Nagyon boldog karácsonyt és új évet kívánok: William”
Ez már a hihetetlen valóság :)
Molli bentről gyönyörködött, mi kintről