INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Testpozitivitás helyett testsemlegesség - ez a trend lesz a magabiztosság új forrása

Mi az a testsemlegesség? Miben különbözik a testpozitivitástól? És hogyan kell csinálni? Spoiler: Nem kell szeretned, ahogy kinézel, mégis jobban fogod érezni magad.

Megosztom
Link másolása

Azt tudjuk, hogy jobb lenne úgy szeretni a testünket, ahogy van, de akadnak napok, amikor ez egyszerűen nem megy. Egy tanulmány szerint a nők 91%-a legalábbis így érzi. Az az elképzelés, hogy szeretni kell a testünket, és minden egyes centiméterét ünnepelni, nem könnyen teljesíthető, sőt, talán irreális is.

Egy új mozgalom egy teljesen más utat javasol: a testsemlegességet, ami lényegesen könnyebben teljesíthető cél. Ez a mozgalom a test megbecsülésére és elfogadására összpontosít, a külső megjelenés helyett a működésére fókuszál, anélkül, hogy ítélkezne.

Mi az a testsemlegesség?

Sokan nem szeretik a testüket, és azt kívánják, bárcsak jobban éreznék magukat a bőrükben. A testpozitivitás elsőre remek megoldásnak tűnik erre a problémára. Nagyszerű cél, csak az a kis gond vele, hogy nehezen megvalósítható, a legtöbben soha nem leszünk képesek eszerint nézni önmagunkra. Mert hogy éljük az életünket?

Amikor belenézünk a tükörbe, általában azt gondoljuk, hogy majd akkor fogjuk szeretni azt, ahogyan kinézünk, ha leadunk 5 kilót, feszesebb lesz a hasunk, megszabadulunk a narancsbőrtől, kisebb/nagyobb lesz a fenekünk/mellünk, egészségesnek gondolt ételeket eszünk, ilyesmi.

Aztán ha lefogyunk 5 kilót, vagy kigyúrjuk magunkat, akkor egy következő -5 kilóra vagy egy másik hibának gondolt testi tulajdonságra fogunk koncentrálni.

A testsemlegesség egy kicsit más alapokról indul. Megengedi, hogy semleges érzelmeid legyenek magaddal és a testeddel kapcsolatban. Ítélkezés nélkül figyelheted a testedet, de egy az egyben, nem szedve szét jó meg rossz részekre.

Nem mondod, hogy nagy a hasam, de legalább szép a kezem. Vagy hogy a fogaimat szégyellem, de legalább szép a szemem színe. Vagyis úgy fogadod el a tested, ahogy van, és nem kapcsolsz érzelmi reakciókat hozzá, függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem tetszik amit épp látsz.

A semleges nézőpont félúton van a test utálata és a test szeretete között.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem törődsz magaddal, hogy elhanyagolod a külsőd, vagy ilyesmi. Csak annyit jelent, hogy ezentúl a test kinézetéről átteszed a fókuszt arra, hogy hogyan érzi magát a tested, és arra koncentrálsz, amit nyújt neked, miközben végigvisz az életeden és kielégíti a mindennapi szükségleteidet.

Nem az számít, hogy összeér-e a combod vagy van a kettő közt hézag, hanem az, hogy ha kell, 15.000 lépést tudsz megtenni gond nélkül.

Nem az a fontos, hogy a melled A vagy C kosarú, csak az, hogy a kisbabádat meg tudja etetni. Kicsit kuszák a fogaid? Viszont nem lukasak és harsogóakat tudsz harapni a legmosolygósabb almákból.

Más szóval, a testsemlegesség arról szól, hogy máshogy kezdesz tekinteni a testedre, úgy, mint egy járműre, amely végrehajtja mindazt, amit szeretsz csinálni. A testsemleges megközelítés a test képességeinek tiszteletére és arra a nagyszerű munkára összpontosít, amit az nap mint nap végez, nem pedig a formájára, a méretére, hibáira és esetleges korlátaira.

A test nem határozza meg az értékedet és a személyiségedet. A tested sokkal több, mint külső és többet érdemel annál, mint hogy az alapján ítéld meg, hogy beleillik-e abba a formába, amit a mainstream szépségszabványok most éppen szépnek tartanak.

Ha erről beszélgetsz az anyukáddal, gyorsan rá fogsz jönni, hogy ami most szép, az az ő idejében épp szépséghibának számított, és csak várni kell egy kicsit, és újra divatba jön minden.

Testsemlegesség vs. testpozitivitás

A testpozitivitás célja a szépség definíciójának kiterjesztése és a szépségnormák diverzifikálása.

A testsemlegesség ellenben arra törekszik, hogy megváltoztassa a fizikai vonzerő értékét a társadalomban, és függetlenítse az emberek önértékelését attól, hogy hogyan néznek ki.

Bár mind a testpozitivitás, mind a testsemlegesség a testünk megbecsülésére épít, a különbségek a megközelítésekben rejlenek. A testpozitív személet a külső (alaktól és mérettől független) ünneplését hangsúlyozza, és minden egyén fizikai megjelenésének szépségére és egyediségére összpontosít, függetlenül attól, hogy az a test hogyan működik.

Viszont a testsemlegesség leveszi a hangsúlyt a megjelenésről és arra ösztönöz, hogy a testünket inkább a képességei és a működése miatt értékeljük, ne a látványos tulajdonságai miatt.

Tippek a testsemlegesség gyakorlásához

1. Ismerd fel és alakítsd át a testet bántó gondolataidat

Az első lépés a testsemleges gondolkodásmód felé vezető úton a negatív gondolatok leküzdése. Persze nem szabadulhatsz meg az ilyesmitől egyik napról a másikra. A testsemlegesség elérése egy folyamat vége, és állandó, tudatos mértékletességet igényel.

Minden egyes alkalommal, amikor egy olyan gondolat tolakszik az elmédbe, ami bántóan kritikus a testeddel kapcsolatban, kezeld csak egy futó gondolatként, és nem tényként. Űzd ki a fejedből, és koncentrálj a tested erősségeire és arra, ahogyan az szolgál téged.

A terapeuták azt ajánlják, hogy tarts készenlétben egy sor semlegesítő mondatot a fejedben, ezek segíthetnek ellensúlyozni a betolakodó bántó állításokat, amint azok felbukkannak.

Ha például azon kapod magad, hogy a hasadat vizsgálgatod, vagy azt kívánod, bárcsak a lábad másképp nézne ki, ismerd fel a gondolatot, és helyettesítsd be olyan mondatokkal, mint például: Szerencsés vagyok, hogy jók a lábaim, így eljárhatok futni, amikor kedvem van.

2. Hangolódj az igényeire

A test jelzéseire - éhség, szomjúság, fáradtság - való ráhangolódás és azok követése kéz a kézben jár a testsemleges szemlélettel. A tested jelzéseire hangolódás viselkedésközpontúvá és egyénre szabottá teszi az életedet, ahelyett, hogy az élelmiszereket jónak vagy rossznak címkéznéd, bizonyos élelmiszercsoportokat kizárnál, és kötelezővé tennéd magad számára a testmozgást akkor is, amikor nem vagy rá alkalmas. Ez a hozzáállás elűzi a bűntudatot.

Ha a testedre bízod annak eldöntését, hogy mikor eszel, hogy mit eszel, és engeded, hogy olyan választásokat hozzon, amelyeket az adott időpontban megfelelőbbnek és jobban tolerálhatónak érez, ha akkor eszel, alszol, pihensz, amikor fizikailag szükséges, azzal támogatod őt.

Hallgass a testedre, tiszteld és tápláld aszerint, ami az igénye.

3. Írd össze, hogy a tested mennyi mindent tesz meg érted

A testünk sokkal több annál, mint aminek mások látják, és itt az ideje, hogy ezt elismerd. Ha időt szánsz arra, hogy felsorold, mennyi olyan dolgot tesz meg érted a tested, ami segít megtapasztalni és élvezni az életet, az már jó kezdet a testsemleges szemlélet kialakításához. Természetesnek vesszük, hogy nevetni tudunk, hogy beszélni, lélegezni, de aligha koncentrálunk az ok-okozati összefüggésekre. Pedig a jól működő tüdő nélkül bármilyen vakító lehetne a fogsorunk, nem tudnánk kacagni, a jól működő emésztés nélkül lehetne ugyan lapos hasunk, de gyengék lennénk, betegesek és ki se mozdulnánk otthonról.

Szakemberek azt tanácsolják, hogy alakítsunk ki egy napi hálagyakorlatot, amely kifejezi a testünk funkcióinak megbecsülését.

Köszi lábam, hogy egész nap viszel. Köszi szemem, hogy jól látom a képernyőt. Lehet, hogy mindez magától értetődőnek tűnik, de hidd el, nem az. Ha pedig hálás vagy a testednek, máris nem tudod utálni azt.

4. Gondold újra az edzésterved

Az edzéseknek olyan mozgásformáknak kell lenniük, amelyek jó érzéssel töltenek el, a testmozgás a tested képességeinek ünneplése, ami segíti a fizikai és mentális egészségedet,

nem pedig büntetés azért, mert tegnap este 8 után még megettél egy szelet pizzát, vagy délután a kávézóban nem tudtál ellenállni a friss répatortának.

És nem is azért kell mozogni, hogy a külsődet megváltoztasd. Válassz olyan mozgásformát, ami jól esik a testednek, ahelyett, hogy azon rágódnál, hogyan néz ki, és melyik edzés hogyan tudja majd átváltoztatni.

A mozgás célja a jó közérzet, nem pedig a kalóriaégetés.

Ahogyan odafigyelsz a korgó gyomrodra, úgy kell figyelned a tested egyéb jelzéseire is, hogy tudd, mikor kell egy komolyabb igénybevétellel kiengedni a gőzt, és mikor kell lelassítani valami alacsony intenzitású tevékenységgel, mint a séta vagy a kanapézás.

5. Végül a legnehezebb: ne hasonlítsd másokhoz

A feszítő és fájdalmas elégedetlenség jelentős része abból ered, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez az online és offline világra egyaránt vonatkozik. Ha a közösségi médiában látottak miatt érzed rosszul magad, állítsd le a kritikus fiókok követését. Ha a partnered állandóan olyan embereket kritizál (tévéműsor nézése közben, nyaraláskor a strandon, vagy simán az utcán), akik alkatilag rád hasonlítanak, önkéntelenül is át fogod venni a szemléletét, és elkezded magad úgy látni, mint akinek gond van a testével.

Ilyenkor próbálj beszélni vele, de extrém esetben az se baj, ha inkább saját magadat választod és dobod a mérgező kritikust.

A régi fényképek nézegetése szintén mérgező lehet (milyen szép vékony voltam ezen a képen - mondod arra a fotóra, amit egyszerűen gyűlöltél, amikor készült, mert csúnyának láttad magad).

Gondolj arra, hogy 20 év múlva a mai magadat fogod csodálatosan szépnek látni.

Ezért ahelyett, hogy elégedetlen lennél azzal, ahogy most kinézel, idézd fel, mit bírt ki érted és miattad a tested az évek során. Megérdemli a kedvességet és tiszteletet.

Pro tipp: Ne félj leállítani a fikázó beszélgetéseket, ha kényelmetlenül érzed magad közben, szabj határokat még a legközelebbi barátaiddal is. Tereld el a beszélgetést semlegesebb témákra. Mindenki jobban jár vele.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása