Bódító szerek, eltűnő szolidaritás – szakértő mondja el, miért kell jobban féltenünk a bulizó gyerekeinket
A közelmúltban történt tragikus események nyomán felerősödött a szülői félelem, amikor a kamasz gyerekek éjszakai szórakozásáról van szó. Geist Gábor egészségfejlesztő mentálhigiénkus, családterapeuta és addiktológiai tanácsadó szerint a médiában megjelenő hírek jelentősen befolyásolják a biztonságérzetünket.
Állítása szerint egy-egy ilyen tragédia, mint a Budapesten eltűnt tini esete, valóságos hírcunamit indít el, ami miatt a szomorú hírek beférkőznek a gondolatainkba. Hozzáteszi, „nem csoda, ha az ehhez hasonló történéseket övező bizonytalan információk és megalapozatlan, ugyanakkor riadalmat keltő feltételezések hatására saját biztonságérzetünk is meginog.”
„Nem gondolnám, hogy veszélyesebb lenne, mint bármelyik másik európai nagyváros. Sőt, talán azért is kedvelik a külföldiek, mert túllépve a szórakozóhelyeken, terrorizmus vagy egyéb atrocitás szempontjából Magyarország azért biztonságos helynek tekinthető” – folytatja. A szakember szerint ugyanakkor előfordulhat, hogy valakinek tudatmódosító szert kevernek az italába.
A legismertebb ilyen szerek szerinte a GHB vagy a Gina, de véleménye szerint receptre kapható nyugtatókat vagy akár állatgyógyászatban használt szereket is alkalmazhatnak. Ezek olyan állapotot idéznek elő, amelyben „gyakorlatilag teljesen elvész az önkontroll és a tájékozódási képesség, az érintett teljes mértékben kiszolgáltatottá és befolyásolhatóvá válik, ami aztán komoly visszaélésekre ad lehetőséget.”
Geist Gábor szerint a kockázatok körültekintéssel minimalizálhatók, és azt javasolja, hogy a fiatalok figyeljenek oda egymásra, és senkit ne hagyjanak egyedül. Ha valaki rosszul lesz, azonnal jelezze a barátainak, és ne habozzanak mentőt hívni.
„A bejelentőnek nem kell a bajba jutottat diagnosztizálnia, elég, ha felhívja a mentőszolgálatot, és válaszol a diszpécser által feltett ellenőrző kérdésekre” – emeli ki. Fontosnak tartja elmondani, hogy a mentőszolgálatnak kábítószer-fogyasztás gyanúja esetén sincs jelentési kötelezettsége a rendőrség felé.
A szakértő szerint a magyar társadalomban általánosságban csökken a szolidaritás mértéke, ami a segítségnyújtást is befolyásolja. Rávilágít a „járókelő effektusnak” nevezett szociálpszichológiai jelenségre is, amelynek lényege, hogy tömegben az egyén felelősségérzete csökken.
„Ha többen vagyunk jelen egy bizonyos eseménynél, akkor az emberek többségében az a kérdés fogalmazódik meg, hogy miért épp ő segítsen” – magyarázza. „Gyakori az is, hogy az illető látja, ami történik, de mivel a többiek nem foglalkoznak vele, arra a következtetésre jut, hogy minden bizonnyal ő reagálja túl a helyzetet.”
A tinik tudatosságával kapcsolatban Geist Gábor úgy véli, az edukáció a család, az iskola és a társadalom közös feladata. „Úgy gondolom, hogy a családnak, az oktatási intézményeknek, a szűkebb és tágabb környezetnek, a közösségnek és az egész társadalomnak is feladata, hogy ezen a téren is edukálja a fiatalokat” – állítja.
„Ne egyből kész válaszokat adjunk, hanem beszélgessünk, kérdezzük meg, ő mit gondol vagy mit tud az adott témáról, így mi is láthatjuk, hol tart ebben és ennek megfelelően tudunk hozzá kapcsolódni.” A lokátor használatát egy-egy buli alkalmával elfogadható óvintézkedésnek tartja.
A szakember szerint kulcsfontosságú, hogy a szülők ismerjék a gyerekük barátait és tudják, hova mennek szórakozni. Mint mondja, „a kamaszokat soha nem lenyomozni kell, az alapvető információkkal azonban érdemes tisztában lenni, ahogy azt is érdemes indulás előtt átbeszélni, hogy fog hazajutni, és milyen gyakorisággal ad hírt magáról a családnak.”
„A magyarokban ugyanis erősen tartja magát az a berögződés, hogy az ünnepekkor és a különféle összejöveteken elengedhetetlen az alkoholfogyasztás, hiszen az amolyan közösségi kenőanyagként funkcionál” – véli.
A szakértő szerint a vészhelyzetek felismerésének és az elsősegélynyújtásnak az iskolai tananyagban is helye lenne. „A vészhelyzetek felismerése és az elsősegélynyújtás véleményem szerint van annyira fontos, hogy akár az iskolai tananyag részét képezze, még akkor is, ha emiatt mondjuk kevesebb idő jut a Baradlay-fivérek személyiségrajzának taglalására” – zárja gondolatait.
