Kovács Dorottya: „Aggódva mondtam Tominak, mi lesz, ha jövőre már senkit sem fog érdekelni, amit csinálok?”
Influenszer és influenszer között óriási különbségek vannak. Amíg egyesek meglovagolják az új trendeket, addig mások tudatosan haladnak előre lépésről lépésre. Kovács Dorottya is az utóbbi táborba tartozik. Elmondása szerint a siker két összetevőből áll: személyes kommunikációból és megújulásból.
Kovács Dorottya, vagy ahogy sokan ismerik, Chloe from the Woods, közel egy évtizede dolgozik tartalomgyártóként. Egyedi stílusával követők százezreit hódította meg, közben pedig családot alapított, férjhez ment Tokár Tamás műsorvezetőhöz, és életet adott kisfiának, Andrásnak, de igazán sosem tartott hosszú pihenőt. Nem túlzás azt állítani, hogy a hazai influenszerek között neki van a legnagyobb tapasztalata. Titka a megújulásban rejlik, és mint mondja, nem fél a jövőtől, szeretné felvenni a versenyt az újabb közösségimédia-platformokkal.
- Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy online tartalomgyártó leszel?
- Teljesen váratlanul kerültem erre a területre, és őszintén szólva sosem terveztem, hogy influenszer leszek. 2013-ban kezdtem írni a Chloe from the Woods nevű blogomat a saját szórakoztatásomra. A közösségi média ekkor még teljesen más volt, mint manapság. Akkoriban a klasszikus értelemben vett blogok uralták az internetet, én is ebbe a világba csöppentem bele, amikor írni kezdtem a divatról. Kezdetben ez egyet jelentett számomra az önkifejezéssel. Tehát én nem barkácsoltam, nem festettem, hanem blogot írtam. Az írás mindig is közel állt hozzám. Már általános iskolában is írtam verseket, kis történeteket és cikkeket az iskolaújságban, így amikor elkezdtem a blogolást, azt éreztem, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora közönséget fogok elérni.
- A te asztalod a divat, a trendek. Sokan választják ezt a témát a mai influenszerek között is.
- Engem már gyerekkoromban is érdekeltek a különböző stílusok, folyton különböző ruhákat párosítottam, ez volt a másik nagy szerelmem az írás mellett. Emlékszem, az iskolában is mindig valami újat viseltem, ami felkeltette az osztálytársaim figyelmét.
Számomra a divat mindig egy eszköz volt, amivel kifejezhettem magamat mások előtt, adta magát, hogy erről írjak blogot.
Ma már én is közösségi média posztokat írok a blog helyett, mint a többi influenszer, de én nem azért választottam ezt a területet, mert a ruhákra jó üzletet lehetne építeni, hanem engem tényleg ez foglalkoztatott.
Kovács Dorottyáról minden fényképet a saját testvére készít
- Ma a testvéreddel dolgozol együtt a tartalomgyártáson. Sosem okozott feszültséget köztetek a munka?
- Nem voltak nagy vitáink a munka miatt. Az öcsém nyolc évvel fiatalabb nálam, és már a legelején, 2013-ban megkértem arra, hogy készítsen rólam képeket a blogra. Eleinte ez úgy nézett ki, hogy én beállítottam a fényképezőgépet, ő pedig csak megnyomta a gombot. De ahogy teltek az évek, egyre jobban kitanulta a szakmát, és azóta folyamatosan együtt dolgozunk. A munka kapocs lett köztünk, sőt, szerintem jobb testvérekké váltunk. Az évek során kialakult közöttünk egy különleges összhang, ami megkönnyíti az együttműködést.
Nagyon szeretek a testvéremmel dolgozni, mert ő mindenkinél jobban ismer, tudja, hogy mire gondolok és mit szeretnék,
ez pedig egyfajta biztonságot ad nekem, mert így mindig kézben tarthatom a dolgokat, és biztos lehetek benne, hogy a végeredmény olyan lesz, amilyennek szeretném. Bár az öcsém zárkózott személyiség, mégis a fotózás és videókészítés alatt megnyílik.
- Ma több százezren követnek csak Instagramon, de ott van a TikTok és a Vinted is. Az utóbbin igazán nehéz kiemelkedni a sok felhasználó között, de neked sikerül. Hogyan csináltad?
- A Vinted-profilom elindítása nem volt része a stratégiának. Azért indítottam, hogy azok a követőim, akik érdeklődnek a ruháim iránt, online is elérhessék őket. Ekkor már régóta szerveztem fizikai gardróbvásárokat, és egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy ezeket online is elérhetővé tegyem.
Így jött az ötlet, hogy a Vinteden keresztül is elérhetném az embereket, most pedig aktívan foglalkozom ezzel a felülettel is, de nem gondolom, hogy hosszú távon érdemes lenne komoly stratégiát építeni a platformra.
Habár szeretem, a Vinted inkább egy mellékprojekt számomra, ugyanis itt nem tudok olyan nyitottan kommunikálni, mint más közösségi média felületeken, például az Instagramon vagy a TikTokon. Ha megtanultam valamit a közel tíz év alatt, akkor az nem más, mint hogy a személyes kommunikáció elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez.
Kovács Dorottya kisfia születése után is aktívan dolgozott (Fotó: Chloe from the Woods)
- Ezzel megválaszoltad azt is, hogyan tudod fenntartani a követőid érdeklődését. De mondd, képes leszel felvenni a versenyt az újabb platformokkal? Ez kimerítő lehet.
- Igazad van abban, hogy a közösségi média világa folyamatosan változik, és nem könnyű lépést tartani vele. Erre jó példa, hogy korábban a YouTube volt a fő platformom, de most már inkább a TikTok és a Reels tartalmakra koncentrálok, mert ezek lettek népszerűbbek. Mindig próbálok alkalmazkodni az új trendekhez, és megtalálni azt, amiben jól érzem magam, és ami a követőim számára is érdekes. Amikor 2013-ban elindultam, sokkal könnyebb volt bázist építeni, mert kevesen voltak a piacon, az emberek még csak ekkor kezdtek ismerkedni a blogokkal és a közösségi média lehetőségeivel. Ma már sokkal nehezebb dolga van azoknak, akik most kezdenék el építeni a saját közösségi média jelenlétüket.
Nem irigylem a kezdő influenszereket, nehéz dolguk van, hiszen már sokkal több tartalomgyártó van, és nagyon nehéz kitűnni a tömegből.
A legnagyobb kihívás számomra most nem az jelenti, hogy hogyan maradjak naprakész, hanem az, hogy hogyan tudom fenntartani, amit már felépítettem. Hogyan tudok mindig valami újat mutatni a követőimnek, hogyan tudok inspirációt adni, és hogyan tudok megújulni? Ez egy izgalmas kihívás is egyben, ami arra ösztönöz, hogy kreatív legyek.
- Az évek során édesanya lettél. Hogyan befolyásolta a fiad érkezése a munkádat?
- Az életem eddigi legintenzívebb időszaka volt, amikor négy éve megszületett Andris, a fiam. Visszagondolva ma már nem tudom, hogyan csináltam végig, még úgy sem, hogy a férjem nagyon sokat segített a kisfiunk gondozásában. Szülés után két héttel már újra dolgoztam, fotóztunk, és folytattam a tartalomgyártást, mintha mi sem történt volna.
Ma már biztosan máshogy csinálnám, arról nem beszélve, hogy már nem bírnám ugyanazt a tempót.
Heti szinten készítettem YouTube-videókat, ami hatalmas munkát igényelt, egy-egy videó elkészítése három teljes munkanapot vett igénybe, és emellett még ott voltak a többi tartalmak is. Aztán eljött az a pont, amikor éreztem, hogy le kell lassítanom, és újra kell gondolnom, hogyan tudom összehangolni az anyaságot a munkámmal. Mára kialakult a napi rutinom, sokkal tudatosabban osztom be az időmet, miközben megtanultam, hogy nem történik semmi, ha egy tartalom nem megy ki azonnal, hanem csak másnap. Vagyis ez egy tanulási folyamat volt számomra, amely alatt fel kellett ismernem, hogy nem kell mindent megcsinálni azonnal. Most már tudom, hogy a követőim ugyanúgy velem maradnak, még akkor is, ha nem posztolok minden nap. Az anyaság nagyon sokat adott nekem, újra önmagamra találtam, csak talán egy érettebb verzióban.
- Hogyan látod magadat tíz év múlva ebben a gyorsan változó digitális világban?
- Mindig is volt bennem egy kis félelem attól, hogy mi lesz, ha már nem lesz érdekes, amit csinálok. Talán ezért is
mondtam mindig aggódva a férjemnek, Tominak, hogy mi lesz, ha jövőre már senkit sem fog érdekelni, amit csinálok?
De ő minden alkalommal megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, elvégre ha meg tudok újulni, és továbbra is olyan tartalmakat készítek, amikkel elégedett vagyok, akkor nem lehet nagy baj. Most bízom abban, hogy tíz év múlva is képes leszek erre. Szeretnék tanulni, és izgatottan várom, hogy milyen új lehetőségeket hoz a jövő. Ha megmarad bennem az alkotás iránti vágy és szenvedély, akkor jó eséllyel tíz év múlva is ugyanezt fogom csinálni.
