INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Palya Bea: „Az én energiaforrásaim a mozgás, az éneklés, a hidegvizes merülés és a tudatos szex”

Palya Bea a koncertezés és dalszerzés mellett tanít, mégpedig arra, hogy hogyan énekelhetjük magunkat szabaddá.

Megosztom
Link másolása

Eddig húsz albuma jelent meg, most gyerekalbumot adott ki, Baba HANGoló dalok címen Palya Bea. A dalok különlegessége, hogy segítik a beszéd fejlődését és erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot. Az énekes mesélt arról is, hogyan inspirálták saját lányai az új lemez elkészítésében. 

- Írhattál volna bármilyen más művet, akár új slágert is. Miért ezt a műfajt választottad?

- Eddig három gyereklemezt készítettem, mert izgat a kérdés:  hogyan lehet jó gyerekzenét csinálni, amely nem gügyögős, hanem kimunkált, de mégis jól befogadható. Ezek a dalok úgy segítik a beszédfejlődést, hogy általuk a kicsiknek lesznek szavaik, a beszédüknek lesz egy belső zenéje, ritmusa, és megtanulják a hangjukat színesen és bátran használni. Mindez persze nemcsak a kicsikre hat, hiszen a Baba HANGoló dalok hallgatása és együtt éneklése erősíti a szülő-gyerek kötődést. Segíteni akartam a dalokon keresztül a mai szülőknek a saját tapasztalataim rímbe és dallamba gyúrásával. Az a cél, hogy ezt tényleg használni tudják, átszője a mindennapjaikat, és a dalok által nem az öltözködés, az etetés, vagy az elindulás nehézsége lengi be az otthon tereit, hanem ezek a kedves szavak és dallamok. Az én népzenén és klasszikus költőkön nevelkedett agyam még a magyar kultúra kincseit is természetes módon szőtte bele ebbe a lemezbe, amelynek a zenéje tele van népdalra emlékeztető fordulatokkal, a szövegek  pedig József Attila, Petőfi Sándor és Weöres Sándor hangulataival. 

- Amikor kisgyerekes anyaként küzdöttél a mindennap kihívásaival, a gyermekeid számára is elérhetőek voltak hasonló fejlesztő dalok? 

- Ó, én végigénekeltem, mondókáztam és meséltem a babás időszakot! És büszkén mondom, hogy a lányaim beszédén ez hallatszik is. Részben használtam már meglévő dalokat, például a népi mondókák világa is gazdag, és népzenében is otthon vagyok, csodás népdalaink vannak. A nagy költők versei is előjöttek, mint valami gyógyító-lüktető ritmikus mantra. Tudok több száz Weöres Sándor-verset kívülről, sok kisgyerekes zsonglőrködést, kihívást jelentő akciót ez kísért le. Azonban ösztönösen saját dalocskákat énekelgettem nekik, születésüktől fogva. Mert

kerestem azt, ami a mi személyes jelenünket énekli meg, ami aktuális, ami nem a járomról meg az ökörről szól, hanem a minket körülvevő babás világ modern jelenségeiről, overallról, pelenkáról, cékláról, kávéfőzőről, mosógépről, cukrászdáról.

És milyen érdekes, hogy pont ez a személyes réteg segített abban, hogy a modern szülőket meg tudjam szólítani, ez adta egy korábbi dalom, a Lába lába sikerét, amely sok tekintetben a Baba HANGoló dalok inspirációja volt. 

- Ma miből merítesz erőt? Mi ad elegendő energiát? 

- Az anyaság legapróbb sikerei is feltöltenek. Egy jól gördülő reggeli rutin békéssé tesz, tudom, hogy a lányok napja jól indul, és jobb eséllyel lesz jó az egész napjuk. Hiszen egy film első képkockájában benne van az egész film. Ilyen szempontból a családi rítusaink sokat segítenek, cselekvések, amelyek ha esik ha fúj, mindig ugyanígy ismétlődnek. Például mindig ugyanazokkal a szavakkal és mozdulatokkal ébresztem őket. Finom érintés a hajon, és „Lilikém, szeretlek, jó, hogy vagy, ébi-ébi-ébresztő.” De ilyen öröm az is, amikor  Panni lányomat elringatja a neki írt altatódalom.

Még egy utolsót fordul, és odasúgja: „anya, még egyszer…”.

További energiaforrásaim a mozgás, az éneklés, a hidegvizes merülés, a tudatos szex. És rengeteg idő a természetben.

Ez mind kell az egyszülős életed működtetéséhez. Már csak azért is, mert rengeteteget dolgozom, koncertezem, és tanítok másokat is arra, hogy hogyan találják meg a saját hangjukat, hogyan énekeljék szabaddá magukat. 

Palya Bea, és lánya, Lili

 

- Foglalkoztatott valaha az „elég jó anya vagyok” kérdés?

- Persze. Jelmondatom lett, hogy én elég jó anya vagyok, sőt, Lilinek és Panninak meg a legjobb, legtestreszabottabb… mondjuk ki: tökéletes anyukája! Ez a kérdés minden anyában felmerül, és bízom benne, hogy az új dalaim is segítenek igennel válaszolni.

Nem attól jó anya valaki, ha megfelel a társadalmi nyomásnak, hanem attól, hogy mer önmaga lenni szülőként is, és hogy a gyermeke érzi, hogy a születése pillanatától fogva értékes, érvényes.

Az én technikám: a szeretést, az ő lényük fontosságát eléneklem, kifejezem hangokkal, szavakkal, dalokkal. Ma a beszélgetés szegényedik, kütyüs a világ, kevesebb a nemes szó, az ízes mondat, a beszélgetés közben megtartott szem- és hangkontaktus. Ez aztán kötődési zavaros párkapcsolatokat hoz később. Ezért is fontos a Baba HANGoló dalok anyaga, amely több mint egyszerű gyerekalbum. Ezek gyógyító, kötődést-csináló dalok. Nekem is húsz év önismereti képzés kellett ahhoz, hogy egészségesen kötődjek, ma már tudom, hogy a szeretés korai kiéneklése meghatározza a babák egész életét, a fiatal szülőnek pedig jó lehetőség újratanulni szeretni.

- A gyermekeid ihletet is adnak számodra? 

- Pusztán velük lenni mérhetetlen öröm és gazdagság. Tele vannak ötletekkel, humorral, izgalmas szavak, moziba illő jelenetek sora az egész közös életünk. Mindig sokat beszéltem, énekeltem hozzájuk, és ma jó látni, milyen pontosak az önkifejezésben, tisztán kérik, mit szeretnének.Tudnak megköszönni dolgokat, tudnak bocsánatot kérni, el tudják mondani azt is, ha valami nehéz.

Gyorsan, könnyen tanulnak, kíváncsiak a világra. Imádják az épp készülő dalaimat. Panninak azonnal nyílik a szája, dúdol velem, jár a keze, izeg-mozog. Lili pedig rögtön javaslatokat tesz újabb rímekre, és véleményezi a dallamfordulatokat. A dalokat rajtuk teszteltem, tőlük jön az első körös visszajelzés - és eddig pozitív, egész nap énekelgetik, zuhanyzás közben szól a Mini-menet, meg a Fél kettőre, vagy amit épp hallottak. A jó dallamok és szavak önmagukban is hatnak. A dalokban sok váltakozó hangrendű magánhangzó van, és sok csend, hogy a hangokat meg lehessen emészteni. Nem akartam túl sok hangszert sem, inkább sóhajokat, tenyérsusogást, test-ütőzést használtam. De van itt még valami.

Ezek a dalok kötődési kódot tartalmaznak. Egyszerűen dalba gyúrtam a szeretést. Szinte megfilmesítem az ölelést, a gyengéd érintést, a mosolyt, a szeretést kifejező kapcsolatódásait, és ez úgy működik, mint egy önmagát beteljesítő prófécia.

Ebből a célből a Baba HANGoló dalok írásakor még a szokásomnál is bátrabban használtam az érzelmeket, és a nagyon konkrét testrészeket, testi érzeteket kifejező szavakat. Például, ha a Belebújik (Öltöztetés) című dalban az van az utolsó versszakban, hogy ölelő kar kis test körül / anya, baba együtt örül - akkor ez előrevetíti azt, hogy bármilyen babra munka egy rugdalózó kisbabát felöltöztetni, a végén ott a „megcsináltuk!” öröme, és a kapcsolódás ajándéka. Ez tesztelt bölcsesség, hisz rengeteg dalomnál e kötődés-teremtő, kapcsolat-erősítő jelleget emelik ki a hallgatók, a szülők. 

- Szerinted mire van szüksége ma a gyerekeknek? 

- Hogy a szülője jelen legyen. A kicsiknek biztonságot ad, ha a szülő benne van az itt-és-most-ban, és ha elérhető érzelmileg, tehát nem elnyomja, hanem kimutatja és szabályozottan kommunikálja az érzelmeit. Mindezzel a gyerekét is ugyanerre hívja. Ennek elérésére pedig az éneklés, a hang szabadsága az egyik legjobb eszköz. 


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása