Nem fogod elhinni: ezt az abszurd bérleti díjat fizette Mountbatten-Windsor András a 30 szobás kastélyért havonta
Egyetlen borsszemért lakott a hercegi kastélyban András – jól értetted. Az apró, fekete fűszerről van szó.
Valaha herceg volt, ma már csak egy sima Mountbatten-Windsor. De egyvalami még megmaradt Andrásnak: a 30 szobás királyi palota Windsorban, potom egy borsszemért évente. Szó szerint.
Jogilag kellett valami, hogy egy bérleti szerződés érvényes legyen, és hát mi lehetett volna szimbolikusabb, mint egy darab fűszer, ami a középkorban még luxuscikknek számított? Azóta is maradt a hagyomány: egy borsszem = jogilag oké bérlet.
A Guardian szerint nyilván nem személyesen adta át András évente azt az egy kis fekete golyócskát az uralkodónak, mióta 2003-ban beköltözött a Royal Lodge-ba – de ettől még az egész ügy elég furán hat, főleg most, hogy András kénytelen odébbállni, miután túl szoros kapcsolatot ápolt a közismert pedofil pénzügyi zsonglőrrel, Jeffrey Epsteinnel. A britek pedig egyre hangosabban kérdezik: „miért kellett nekünk ezt finanszírozni?”
De tényleg nekik kellett?
Igen.
A Royal Lodge ugyanis nem egy magántulajdonban lévő kis kastélyka, amit a nagyi odacsúsztatott a hátsó kertben. Ez az épület a Crown Estate, azaz a korona vagyona része. És itt jön a csavar: a Crown Estate nem a király (vagy korábban a királynő) személyes tulajdona, hanem a brit államhoz tartozó, közvagyonként kezelt, óriási ingatlanportfólió.
A Crown Estate működését parlamenti törvény szabályozza (Crown Estate Act 1961), és bár a sajtó szeret úgy fogalmazni, hogy „a királynő adta Andrásnak a házat”, ez jogilag nem így működik. Az uralkodó nem dönthet szabadon arról, ki költözik be egy ilyen ingatlanba, és nem is ajándékozhatja el. A döntést a Crown Estate menedzsmentje hozza meg, gazdasági szempontok szerint. Legalábbis elvileg.
A valóságban viszont a monarcha – legyen az Erzsébet vagy most Károly – informálisan komoly befolyással bír, főleg ha családtagról van szó.
És ettől még nem vált tulajdonossá: csak kapott egy 75 évre szóló használati jogot, egy szimbolikus éves bérleti díjért. Ez volt az a bizonyos peppercorn rent, az egy szem bors, amit egyes brit bérleti szerződésekbe ma is beleírnak, pusztán jogi formalitásként.
Na de mi a baj ezzel?
Az, hogy közvagyonról van szó. Az ingatlan, amit András használ(t), a britek tulajdona – nem a nevére írva, de a közérdek szolgálatára fenntartva. És miközben András nem végzett közfeladatot, évtizedekig lakhatott ott, gyakorlatilag ingyen, a közpénzen karbantartott birtokon.
A parlament egyik képviselője, Geoffrey Clifton-Brown nem is finomkodott:
És ez még finoman fogalmazott. A nyilvánosság azt kérdezi: miből fedezte András a több milliós felújítást? Honnan volt pénze? És miért nem piaci áron kellett fizetnie a bérletért?
Az Epstein-vonal és a kegyvesztés
A Randy Andy becenéven futó András éveken át tagadta a szexuális zaklatás vádját, amit Virginia Giuffre fogalmazott meg. Halála után megjelent önéletrajzában részletesen leírta: András 16 éves korában kényszerítette szexre, miközben Epstein hálózatán belül már „forgalomban volt”.
– írta Giuffre.
III. Károly király végül elégnek ítélte a vádakat: megvonta öccsétől a rangjait, elvette az állami támogatását, és felszólította, hogy költözzön ki. Jelenleg arról szólnak a hírek, hogy András a Sandringham birtokon kap egy házat, és a testvére privát pénzből fogja finanszírozni az életét.
Csakhogy a képviselők és az adófizetők nem elégednek meg a „húzz el csendben” megoldással. Azt követelik, hogy hozzák nyilvánosságra, pontosan mennyibe került a Royal Lodge fenntartása, ki fizette a javításokat, és miért nem vizsgálták felül a bérleti szerződést, amikor András elveszítette a közfeladatait.